Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 23.
Arany Jánosnak
- Válaszul "Kozmopolita költészet" czímü versére -
Áldom én is azt a bölcsőt, »Mely magyarrá ringatott«. Áldom én is azt a sorsot, Mely szivembe dalt adott. A dicső szellem világát Áldom mindenek felett, S dallom, a mi bennem eszme, Dallom a mit érezek.
Szép az ének, szent az ének, Drága kincs, ha nemzeti. De a legszebb dal örökké Általános, emberi. Az igazság egy lehet csak Valamennyi nyelveken. Nagy leszen, ha lelke is nagy, Ki müvész első helyen.
Kék egével ősz Homérosz Valamennyi nemzeté. Buskomolyság, mélaság is Egy van csak: a Hamleté. Bolond Istók mindenütt volt, A hol ember szenvedett. Nagy müvész, ki emberek közt Feledi a nemzetet.
Gunykaczaj minden hazában Don Quijotenak végzete. Ember, hát nem kell kutatni Küzködő Faust német-e? A világ nyelvét beszéli Moliére, a franczia Harpagon, Alcest s a többi Csupa kozmopolita.
Általános eszme s érzés, Nagy, ha nem is nemzeti, »Dalok korcsa«, melyben ez nincs; Az igazság megveti. Nép után nép küzd a létért, Eltünnek a nemzetek, Róma megszünt, csak Horáczban Élnek még az emberek.
Népével van összeforrva A nagy eszmék dalnoka. »Mind tükör volt egymagából Tűnt nekem föl nép s haza!« Egy egész nép ilyen ének S akkor leghatalmasabb, Hogyha, bár forrása egy csak, Mindenütt süt, mint a nap.
A tiéd is mindenütt süt. Nagy vagy a nagyok között! Nemzet ily naggyá sosem tesz, Csak az eszme, mely örök. »Két világ csodája,« fénye Halhatatlan éneked, Most magyar, létezni fogsz, ha Nemzeted csak létezett!
REVICZKY GYULA
*
„Ki-
választottságod”
csak annyit jelent,
hogy több a dolgod:
noblesse oblige!
*
Kerülik
az ismerősök
a társaságod,
mert jól átlátsz
a már jól beüzemelt
élethazugságokon…
*
Naiv
idealistának
hiszed embertársaidat is,
mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…
*
Sokáig kavarog
kaotikusan benne a tartalom,
míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,
s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!
*
És
ha
negyven-
évesen világosodsz meg,
hogy isten Napút festőnek hív el?
*
Csak
a zenei
csodagyerek
ugorhatja át
a beszürkítő iskola létrafokait…?
*
Neked
tényleg
a vízen kell járni,
mert neked nem súgják meg,
hol vannak leverve a cölöpök…
*
A
szó
elrepül,
de írásod
megmarad:
eléd tolják
mint terhelő bizonyítékot!
*
Ha
leleplez
áltudóst,
blöffölő művészt:
pár ádáz ellenséget
már biztosan szerezett,
de barátod, jóakaród
nem biztos, hogy több lesz.
*
Ha
feltárod
mozgalmatok
belső visszáságait:
rád fogják, hogy
saját fészkedbe piszkítasz!
*
Te nem
a tévéfotelből,
számítógépen,
de a helyszínen
tanulmányozol vulkánkitöréseket…
*
A
jót elfelejtik,
a rossz házasságközvetítést
viszont sokáig és sokat átkozzák…
*
Ha
csak
az éjszaka
„piszkálja fel” a költészetet,
hogyan állsz helyt másnap
a reggel kezdődő melóban?
*
Utálhatnak
mint a seregben az írnokot,
aki elsunnyogja
a másokra kirótt napi kiképzést!
*
Mindig mögötte
a gyanú árnyéka,
hogy végső soron
ő is a Hatalom embere…
*
Vagy
a kutya se
szól hozzád,
vagy túlhalmoznak:
meghívások, programok stb.
*
Ha őt
mindenki ismeri,
akkor sokan zokon veszik,
és kikiáltják nagyképű alaknak,
ha nem áll le mindenkivel diskurálni…
*
Ha
pogány
sámán vagy
gyógyító táltos voltál
az államkereszténység
erőszakos felvételekor…
*
Ha
fél életeden át
tanult s művelt tudományod
„burzsuj”, haszontalan, káros
áltudományként kiátkozzák…
*
Ha
Lakás-
szentélyed,
családi otthonod
egy részében
nyílt klub,
szellemi műhely stb.
üzemel…
*
Meddig
tudsz ellenállni
a körülmények kényszerítésének:
korrumpálódj vagy dögölj éhen…!
*
Legálisan
le van fedezve
az elkészült dokumentumfilmje,
morális okból mégsem vetítheti –
és ki tudja meddig a dobozban marad.
*
Tudnod
kell hallgatni is
a gondolatcsíráidról,
hogy durva láb le ne tapossa…
*
Amikor
tanácsot
kell adni
a gyámügynek
egy állami gondozásba vételről...
*
Csillagok
útján meghal,
ki továbbmenni fél?!
De mi lehet ott tovább?
*
Ha
egyszer
már közreadtál
egy humoreszket,
nemigen vagy csak
fanyalogva publikálják ódád
*
Ha
diplomásként
egy rossz válás után
könyveiddel a híd alá kerülsz
és azokat adogatod el…
*
Mint
jó vendéglős,
fogadós,
idegenvezető:
majdnem mindent
le kellene nyelned!?
*
Könnyen
babonák rabja lehet,
oly nagy szerepe van
nála a szerencsének…
*
Ha
valamit
felfedeztél-
igazoltál,
még csak akkor
kezdődik a neheze:
az elismertetése!
*
Hiába,
hogy ki
nem állhatod,
de sokan sztárolnak,
bálványoznak, imitálnak stb.
*
Az
igazat
megmondani,
de diplomatikusan, irgalmasan,
hogy „iskolád” ne sértődjön meg!
*
Szülői
értekezleten
úgy felszólalni,
hogy ne gyerekeden
verjék el a port...
*
Sok
irigyed
a szenvedésed
aranyfedezetéből
csak aranyat mazsolázna ki,
csak azt látja és sokallja…
*
Egy
középszerű
művésztárs
ártani sokat
tud a zseninek,
ha akar –
és akar…
*
Ki
a haláltól,
ki a Kárhozattól retteg –
te naponként halsz s jársz poklot…
*
Nevednek
becsületet szereztél,
s mégis álnéven írsz,
gúnynévvel illetnek
*
Vádolnak,
mert szenvedély-
betegek „orvosaként”
kutyaharapást szőrével gyógyítanád?
*
A
sok
tennivalót
és talentum-
elásó lógóst látva
neked nehéz megállni,
hogy ne légy megszállott,
munkamániás!
*
Ha
már egyszer
a színre léptél,
nincs visszaút
az alkotásnak kedvező
a mimikris „névtelenségbe”
*
Bármily
óvatosan
tapogat is
a vaksötétben,
mégis darázsfészekbe nyúlhat…
*
Akkor
is riadóztat,
ha nem teljesen biztos –
ki is pellengérezik miatta
s legközelebb már hiába sikolt
*
Csakazértis
„keljfeljancsi” vagy –
jöhet a gáncs, a bukás
és knock out!?
*
Úgy szeretne
otthon békésen pipázni,
de Muszáj Herkulesként
küzd a háborús közéletben
*
A
tóparton
nyugdíjasként
horgásznál stb. -
de hogy ezek
butítsák a utódaid,
a „népedet”!
*
A
„szaván fogják”
a vézna, tüdőbeteg költőt,
s kiprovokálják a harctérre!
*
Kell egy
elrettentő példa –
belőled lesz az,
és koncként dobnak
a felhergelt csőcselék elé
(Móra Ferenc: Hannibál tanár úr)
*
Akkor is
tovább nyomoz
a bűnös után,
ha a szálak egyre
magasabbra vezetnek…
*
Úgy él,
mint a nomád vándor,
aki nem tudja még,
hogy hol alszik ma éjjel…
*
Vigasztaljon
a népi közmondás:
nem az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja…
*
Egész nap
ülni, olvasni
és írni és gondolkodni–
elsorvad a tested,
elromlik a szemed,
kihullik a hajad…
*
Nem te,
az üldözött vad,
de a hajtó, a vadász kap
veszélyességi pótlékot!
*
Segélyzett költő
Azt irták a lapok minap, Hogy egy költő segélyt kapott, Az államtól szubvencziót. Nem tréfa! Néztünk is nagyot.
Mégis van hát elismerés, Még sem halunk éhen tehát, Az állam végre észrevesz, Ha kinlódtunk egy élten át.
Örült a költő, képzelem, Öreg már és beteg szegény; Egy rideg élet alkonyán Eltartja a jótétemény.
Most már van egy biztos zugoly, Ahol rághatja kenyerét. Rászolgált negyven éven át, Hogy végre észre is vegyék.
Inségben őszült meg, szegény. Siváran teltek évei. De most már minden rendbe jött, Az állam őt segélyezi.
Magyar költő! Kenyértelen Művész, dicsérd az államot! Fogadd alázattal kegyét!... Én titkon elmélázgatok:
Megérjük-e a kort, mely a Csodák csodáját műveli, Hogy költő kegyre nem szorul, Mert eltartják a művei?
REVICZKY GYULA
|