|
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 22.
Éneklő koldus
Heverve púha pamlagon,
Az öreg koldust hallgatom.
Hárfája rozzant és kopott.
Sok húrja rég' lepattogott.
A vénségtül, vagy úgy lehet,
A nótazástul elrekedt;
S elnyűtt, unalmas dallama
Siralmasabb mint ő maga.
Népdal és dalmü-áriát
Penget zagyván; nem érzi át;
S ha ki egy krajczárt vet neki,
Illően megsüvegeli.
Szép úri lakba félve lép,
S ha itt rámordul a cseléd:
»Hordd el magad, dologtalan!
A koldulás itt tiltva van!« -
Az öreg hárfás szót fogad,
S az ernyedt, ócska húrokat,
Nem tudván másba kezdeni,
Egy házzal arrébb pengeti...
Heverve púha pamlagon,
Uj versemet simítgatom.
Nehéz egy sors a koldusé!...
De a költő más sorsu-é?...
Pályája - nem mondok sokat -
Még szomorúbb, még gyászosabb;
Mert énekét, óh jaj neki!
Átéli, át is szenvedi.
Vagy ő is elfásul talán,
Ha senki se hevül dalán;
S csak azért nem tud fogni másba,
Mert költőnek jött a világra?
REVICZKY GYULA
*
„A
géniusz,
ha kis nép szüli,
kalitkába zárt sas…”
(Reviczky Gyula)
*
Hülyének néznek,
ha pénzben-hatalomban
nem kamatozik erkölcsi tőkéd…
*
A
„szellemi dolgozó”
anno hivatalosan
improduktív elemet jelölt,
népnyelven a lógós,
az irodista szinonimája…
*
Mintha te
úgy huszonegyeznél,
hogy 19-re még lapot
kellene kérned…!
*
Milyen nehéz
filippikáiddal feltüzelni
passzívan dagonyázó honfitársaid…!
*
Mindenki
egy hízelgő
beszédet várna,
s te meg odavágod
érzékeny pontjukhoz
a fájó igazságot…
*
Milyen nehéz
lecsendesíteni
a csőcselékké züllött,
vérszomjas tömeget….
*
Filantróp
és karitatív
működésed mögé
„jóakaróid” hátsó
szándékokat vetítenek be…
*
Más
korban
szentként
tisztelnének,
de itt és most
bolondokházába zárnak…
*
Ha – első – nőként,
cigányként ér el sikert,
hányszor ugyanannyit
kell tenni elfogadásáért?
*
Agorafóbiás,
közszerepléstől rettegő
sem úszhatja meg olykor:
beszédet kell tartania…
*
A
sok fiaskó
sem veszi el kedved
a további igen drága
kísérletezésektől?
*
Szemed láttára égetik el
egészségre veszélyes anyagként
pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet,
az egész életműved…
*
Hamarabb kap
amnesztiát
egy orv bérgyilkos
mint egy népfelkelő, lázadó,
egy „politikai elítélt”…
*
Hiába
van igaza,
ha ellenfele
a nyílt vitában
a gyengébb érveit
itt és most sokkal
hatásosabban adta elő
*
Olyannyira
felháborítanak
az igazságtalanságok,
hogy a szívedre,
gyomrodra, agyadra stb.
egészséged rovására mennek
*
Hiába
a legesélyesebb,
s tett fel mindent egy lapra:
az olimpia előtt éri egy baleset…
*
Ha
nem fut
áltiszteletköröket
a szakma „nagy öregeinek”,
kínkeservesen sem érvényesülhet?
*
Mázlista,
ha újgazdagék
szülinapi partiján
úgy táncolhat,
ahogy fütyülnek?!
*
Sokáig,
elmélyülten
próbálnak,
pedig esélyük sincs
a darab bemutatására…
*
Ötvenéves korodig
öt éven át volt havi fixed,
így nagyon is tudod, mit
vesztettél a feketelistázásoddal…
*
Túl
képzett:
ha nem „butítja
le” magát, sehol
nem tud elhelyezkedni…
*
Magányos
szélmalomharcos:
egy fogyasztóvédő
áll szemben
multinacionális
vállalatóriásokkal…
*
Az jó, hogy
neked nincs
nyugdíjkorhatárod,
de az baj, hogy neked
még nyugdíjad sincs!
*
Egy
nagyobbat
mindenki hibázhat –
egyedül ő nem javíthat,
mert idejekorán meghal…
*
Dörzsölt,
pénzes és rafinált
ipari kémbandák ellen
meg kéne védeni a találmányod…
*
Nagy idők
nagy tanúja vagy,
épp ezért veszélyben:
rád nincs kitalálva valami-
féle tanúvédelmi program…
*
Tudnod kell
valamit, bármit
nagyon biztosan titkosítani
és széles körben publikálni is…
*
Olykor jó
és jól is fizető
ajánlatokat is
vissza kell utasítanod
a főműved érdekében,
ami viszont vagy lassan készül,
vagy egy fityinget sem kapsz érte…
*
Kínt
szenvedve
megoldott probléma –
hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
*
Hányszor
hallhatta még
egy Picasso is:
hát ilyet bármikor
én is tudok csinálni!
*
Új
s így
szokatlan
alkotásod, életformád
szabad prédája a nagy
példányszámú vicclapoknak…
*
Ha
este
elég sok
kenceficét eladsz,
akkor nappal taníthatsz
magyart/matematikát is…
*
Akár
Túlórában
is neked kell kimosni
a körzeted lakóinak lelki szennyesét…
*
Még
békeidőkben is
életveszélyes, és
családellenes stb.
a hírszerző pálya –
hát még vészterhes
háborús időben…
*
Ő
ugyan
ellenállt
a beszervezési kísérletnek,
de miatta apját bezsarolták…
*
Olcsó
energiaforrást
fedeztél fel:
beleköptél
az energiamaffia levesébe,
jobb, ha nem alszol otthon…
*
Anyagi
vagy
erkölcsi gond miatt
saját próbababád,
kísérleti alanyod vagy…
*
Magándetektív,
aki a vállalt ügyben
egyre továbbnyomozva
veszélyes vizekre,
Bermuda három-
szögekbe érhet…
*
Az
újságírók
is nagyon korán,
sokszor hirtelen halnak -
pláne ha komoly oknyomozók,
vagy vagány haditudósítók…
*
Más
puha meleg
ágyikóban alukál,
te fagyos uszodában robotolsz
vagy lavinában mentve a talán még élőt…
*
Hétágra süt
a simogató májusi nap,
ő meg bevonul egy sötét,
poros levéltárba ellen-
érdekelt levéltárosokkal
csatározgatni…
*
Neki
hétvégéken kell
behozni a lemaradást –
amikor mások éppen
kerti mulatságon mulatják az időt…
*
Önfeláldozó, megszállott,
önfegyelmezett „munkás” vagy,
mégsem biztosítható a sikerhez
a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.
*
A
gátlástalan
grafomán riválisok
dömpingjétől megriadva
már-már ön-agyoncenzúrázó
perfekcionista alig publikáló lehetsz!
*
Annyira félsz
az éretlen műtől,
hogy kilenc éven is
túl érlelve cefrésedik…
*
Jó tudós,
de rossz
pedagógus vagy –
megélhetési kényszerből
csak kínlódsz: noha nem
sikerül hallgatóságod a tárgyad
bűvkörébe vonni, elvarázsolni
*
Az
élet
vizét
kutatva
szomjan hal,
mert nincs,
aki egy pohár
vizet adjon…
*
Orosz
nyelvet
tanított
a tantárgyat
előbb „politikai”,
később lustasági
okból szabotáló diákoknak…
*
Neked
kutyakötelességed
az általad keresett,
talált és vallott igazságért,
az utolsó töltényig,
az utolsó csepp vérig vívni…
*
Külcsíne
annyira ellent-
mond belbecsének,
hogy senki sem veszi komolyan
*
Biztos,
hogy akarsz írni,
ha ez egyben mindig
bűnvallás, önvád és önelítélés is?
*
Vagy
nem érti-értékeli
élettársad a munkád,
vagy még rosszabb:
mindenbe bele-beleszól…
*
A Zsarnok
tisztában van
a Szellem hatalmával:
légy benne biztos –
felír halállistájára…
*
A
felheccelt csőcselék
vagy a profi ávósok
nemcsak Sütő András. ,
de Fekete István
fél szemét is kiverték…
*
Amikor
még kreatív
fiatal voltál,
lehetőséged nem volt,
mire helyzetbe kerültél:
megöregedtél, elötlettelenedtél..
*
Mint
amikor
az állatok királya
tüzes karikába ugrással
a cirkuszban produkálja magát…
*
Hiába
érzed meg
előre a végveszélyt:
csak „veszetten”ugatsz,
míg a karaván halad…
*
Ereklyevadászok
vagy „tudományos kutatók”
még csontjaidat is kiássák…
*
Mennyi
mindenről
nem végrendelkezhetsz,
s mennyire bíznál az utókorban!
*
Mindig
új és új betegek
panaszai ömlenek rá –
tőle senki se kérdi:
doktor úr,
a maga szíve sose fáj?
*
Örökké
aszimmetrikus a viszony:
ők rólad mindent tudnak,
ő Róluk, Azokról semmit…
*
Szabadság
El-eltünődöm méla kedvvel,
Élet, hullámjátékodon.
Nem bánt, ha méltatlant emel fel;
Nekem csak tréfa, gondolom.
Örűl a lelkem, hogy nyugodtan,
Közömbös arcczal nézhetem;
Hogy észrevétlen' egy zugolyban
E játékon mulatni végzetem.
Hogy hajszolódnak, lökdösődnek
Szegény felebarátaim!
Hogy kapnak hajba - nézem őket -
Az élet bábjátékain.
S ha egy gyámoltalant leverve,
Végső falatját elveszik:
Örvendve hogy tapsolnak erre,
Gyöngék bukását, óh, hogy élvezik!
Vállalnak pénzért szolgaságot,
Hazug mosolyt, hizelkedőt.
Ki följebb mást tiporva hágott;
Lenézi az alant levőt.
Érdek bogozza őket össze;
Mind egymáshoz kötött rabok.
Én szemlélő magányba szökve
Vigasztalódom, mert szabad vagyok.
Úgy éltem, hogy tapasztalásom
Elég akadt, ah, túlelég!
Nem volnék ily nyugodt, belátom,
Nem ily szabad, ha küzdenék.
Nem írigylem mások falatját;
Hogy osztják fel, szemlélgetem.
E változó harcz száz alakját
Szomorusággal nézni kéj nekem.
Apám, anyám régen pihennek,
S a ki pótolná, nincs olyan;
Se jó barát, se nő, se gyermek;
Mélázgatok magánosan.
Az érdek nem köt arra-erre,
Meg nem vigyázzák léptemet;
Szabaddá tőn isten kegyelme...
Szabad, mint én, csak a madár lehet.
Szabadság! mindennel fölérő,
Szülőm, barátom, hitvesem.
Nincs szó, téged kellőn dicsérő!
Múzsám, világom, mindenem!
Nem állom útját a tömegnek,
Ahol az örvény elragad.
Vágyam, hogy minden földi terhet
Ledobva, mint a fény legyek szabad!
Szabadon nem jő semmi létre.
A tudomány igy véli ezt,
Az alkotó bölcsen kimérte,
Hogy' járjon minden égi test,
Vakon követve a legelső
Naptól örök szabályokat...
De korlátlan mint a teremtő,
Végetlen, büszke úr a gondolat.
A világból egy új világot
Csak ez képes teremteni.
Halomra dőlnek a szabályok,
Midőn müvét ez rendezi.
Hadd jusson polczra az üresség;
Morált hirdessenek gazok:
A gondolat, igy tartva szemlét,
Nem jajdul fel, csupán elandalog.
Dicsőség néked, égi szellem,
Kit nemtőm osztott részemül!
Mig e világ rajzik fejemben,
Nem élek búsan, egyedül.
Elnézem, élet, ár-apályod',
Merengek változó habon,
S az életzajtól félreállok
Egyedül, elhagyatva, szabadon!
REVICZKY GYULA
|
