Nagy lehet a baj a távol-keleti szigetországban, ha a brit Guardian egy komplett cikket szentel a jelenségnek. Mert hát szentel, és azzal kezdi az írást, hogy nem lehet könnyű ma japán férfinek lenni, hiszen minden hónapban újabb és újabb számok, statisztikák és sztorik tűnnek fel arról, hogy egyre inkább elveszítik azokat a jellemzőket, amik tökössé tennék őket, és ami ennél is rosszabb: emiatt még csak nem is zavartatják magukat.

Nem is igyekeznek, hogy nőjük legyen

Az ottani médiában már visszatérő jelzőnek számít a hikikomori (jelentése: szociálisan visszavonult fiúk), a soshoku danshi (növényevő férfiak, akiket nem érdekel a hús, de még a szexben sem, és nem érdeklik őket a sport- vagy munkahelyi megmérettetések sem), akikre pedig használják őket, rendre kiérdemlik a csalódot sóhajtást a társadalom idősebb tagjaitól, és persze a nőktől. A legfrissebb kormányzati kutatás is a nőtlen férfiak számának drasztikus emelkedéséről szól, sőt: ezen férfiak 61 százalékának még egyszerű barátnője sincs, 45 százalékuk pedig nem is igyekszik, hogy találjon egyet.

A cikk találóan kitér az ottani popzenére is, aminek férfielőadói a kihúzott szemekkel, gondosan nyírt frizurákkal inkább femininek, mint macsók, „még a helyi punkok is sokkal inkább hajlanak Vivienne Westwood mint Malcolm McLaren (a Sex Pistols tavalyelőtt megboldogult menedzsere - a szerk.) felé, sokkal közelebb állnak hozzájuk a divattrendek mint az utcán köpködés” - olvashatjuk.

Ez mind érdekes folyamat annak tükrében, hogy Japán volt az, ami egy feltartóztathatatlan közgazdasági-technológiai erőművet épített fel a második világháború romjain, elsősorban férfiak dolgos kezével. Úgyhogy joggal pattan fel a kérdés: honnan ez a közöny a szex és a gyengébbik nem iránt?

Virtuális világok, monitorok, kábelek

Az elméletek számosak. Az egyik legerősebb az, hogy miközben a japán nők társadalmi értelemben megerősödtek, a férfiak elpuhultak a sok elektronikus varázslattól, amik rájuk omlottak, teljesen beszippantotta őket ez a világ, és már a valóságnál is jobban érzik magukat a virtuális világok, monitorok, kábelek között. A legnagyobb japán internetes fórumon, a 2channelen akadt olyan, aki még azt is kijelentette, hogy nem szereti az igazi nőket, túl válogatósak, inkább egy virtuális barátnőre pályázik.

És most lehet kapaszkodni: ez nem csak vágy, ilyenek tényleg léteznek, a tavaly nyári szenzációt például a videojátékgyártó Konami durrantása jelentette, a Love Plus +, amiben elektronikus műcsajainkat kényeztethetjük. Itt a promóvideó:

Egyértelmű, hogy ezek a fiatal férfiak néhány tökéletlen kapcsolaton, elhibázott várakozáson túllépve találták meg az "igazit" a számítógépes grafikában, ahol egyáltalán nem lehet akkorát bukni, mint a való életben. A kérdés már csak az: ez volna a jövő Japánban, sőt, talán nem is csak ott? A cikk írója, Roland Kelts a témáról egy híres japán divatmagazin sikeres, ám máig szingli szerkesztőjével is elbeszélgetett. A nő a névtelenség homályából érdekes válaszokat adott neki:„lehet, hogy csak fejlettebb emberi lények vagyunk. Lehet, hogy megtanultunk magunkról gondoskodni.”

Lehet, hogy jobb volna nekünk nem eljutnunk már a kérdésfeltevésig sem. Úgyhogy, uraim, tegyünk a méltságteljes ügy érdekében!