Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 9.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2016. szeptember 07. szerda, 19:34

Képtalálat a következőre: „illyés gyula és Aczél”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „szolgalélek”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás9.

Képtalálat a következőre: „illyés gyula és Aczél”

Illyés Gyula

Haza, a magasban


Jöhet idő, hogy emlékezni

bátrabb dolog lesz, mint tervezni –

bátrabb új hont a mult időkben

fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,

védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,

fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,

mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,

konok bércek – ezt ne felejtsed,

ha megyünk büszke szájjal vissza,

mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,

nem ölhet, mi csak ölne minket,

mormolj magadra varázsinget,

kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,

szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,

vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,

álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig

némán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepőbbet

dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,

a messzehangzóan is némát.

Karolva könyvem kebelemre,

nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,

mert az a való, mit én látok,

akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.

Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

mi ott fészkel, égbemenekszik.

Képtalálat a következőre: „illyés gyula petőfi könyv”

 

*

Az

a „varázsló”

Cipolla vagyok,

aki a mindenkori

Mariót gonoszul hipnotizálná -

a Gonosz szolgálatába szegődve

kamatoztatom rendkívüli adottságaimat

*

Ügyesen

meggátolom

vagy éppenséggel

lehetetlennek mondom

az elit- és a tömegkultúra

szakadékának áthidalását

*

Eljátszom

a szókimondást privilegizáló

s levezető szelepként működő

udvari bolond

hálás és fixen jól fizető szerepét

*

Karosszék

vagy terep-

antropológusként,

vagy mint naiv szótár-

készítő vagy misszionárius:

előkészítem a gazdasági

és a szellemi gyarmatosítást

*

Szándékosan

boldogtalanítom

magam és így szeretteim körét,

emberáldozatokat hozok a Szellem oltárán,

hiszen így lehetek termékeny nagy alkotó!

*

Ridegen

vagy álszenteskedve,

magam alá rendelem

a hozzám-tartozókat:

mindenki csak eszköz

a még meg nem értett

Nagy Célomhoz…

*

Velem lehet

és érdemes tárgyalni!

Nemcsak a piacon

engedek a negyvennyolcból:

szakmai, sőt

erkölcsi dolgokban is megalkudok

- büszkén „kompromisszumkészségemre”…

*

Mintha

janicsárokat nevelnék

az elrabolt keresztény gyerekekből…

*

Meztelenek ellen

állig fegyverben vívom

úgymond fair play

szócsatáimat,

szellemi párbajom –

s még a játék-

szabályokat is

én diktálom!

*

Parafenomén vagyok:

szinte gyereket tudok

beszélni a hasadba,

vagy

olyan

hasbeszélő vagyok,

aki a hasára ütve

hantázik, lódít, füllent…

*

Mások

ötleteit és műveit

pofátlanul, nyíltan

einstandolom,

vagy titkon, suttyomban,

orvul plagizálom, lenyúlom

*

Újság(íróságom)

csak fedőtevékenység:

mint kém vakond

várom a hívó parancsot,

amikor riasztják az alvó ügynököket…

*

Se jót,

se jól

nem alkotok:

de büdös a munka -

mégsem lennék  újra

derék szántóvető,

vagy lakatosinas

*

Ha

Krisztus

ma közöttünk járna,

szólóban virágszőnyeggel fogadnám,

de ma is elsőként kiáltanám a kórussal:

Feszítsd meg!

*

Le-

eretnekezem,

leszektásozom

tetszhalott, múzealizálódó,

lefáradt és életidegen egyházam

lelkes, újító reformáló ébresztgetőit!

*

A

leégéstől rettegve

olyan légkört teremtek,

hogy ne is merj mást kérdezni,

mint amire rég kész a válaszom

*

Mint

a Gazdi

pulikutyája és vezérkosa:

nyájba terelek és elbirkásítok,

kopasztok, majd a vágóhídra hajtok

*

Az

iróniával,

a gyilkos gúnnyal

lemészárolom,

csírájában elfojtom

a rivális életképes

gondolatcsecsemőket

*

Egyszer

s mindenkorra

betöröm

az ifjak vadcsikó lelkét:

ne fickándozzanak ,

hajtsák járomba fejük,

s még szemellenzőt is rájuk

*

Arany-

ketrecemből

szajkóként szórakoztatom

a szörnyen unatkozó

vagy világfájdalomban

szenvelgő publikumom

*

Egy

hiú remény

éltet és áltat:

ez az irdatlan

betűmennyiség

előbb-utóbb

majdcsak minőség lesz…

*

Tudásommal visszaélve

annyira megszégyenítlek

és elbizonytalanítalak,

hogy még azt se tudd:

fiú vagy, vagy lány!

*

Privatizáltam

és továbbműködtetek

egy pártállami szellemi

sterilizáló-kiherélő műhelyt

(ami mára kétpárt-diktatúra konformmá vedlett)

*

„Holt nyelveken”,

titkosírással stb. értekezem

a lélek halhatatlanságáról,

az emberi boldogságról –

úgysem tudnak,

vagy mernek visszakérdezni,

a kollegák meg

a viszonosságot várva

rám hagyják…

*

Addig

van jó sorom,

míg nem értenek –

különben kiderülne:

blöffölök, szélhámoskodok, csalok…

*

Reményik Sándor:

Vagy-vagy

Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. 
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.

Vagy az Úristen, – vagy az emberek. 
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.

Vagy a csúcsok nagy, edző hidege, 
Vagy egy asszony simogató keze.

Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan, 
Jaj, csak ne felemásan, felemásan! 

*

Én

állítom magamról:

Nagy Ellenálló voltam,

mások:

„csak” a Gonosz

kísértéseinek engedtem

*

A

védtelen

kisebbségek rovására

nagy hangon és durván viccelődök,

hogy a kocsmában népszerű legyek

(de előtte azért jól körülnézek…)

*

Magamat

a végletekig

elaprózom

csakhogy címeimet,

funkcióimat halmozhassam –

s ha ezeket koporsómba teszik,

más már nem marad utánam..

*

Szegényes

a fantáziám,

béna a gondolkodásom

még a tévedéseimben is

terméketlen és érdektelen…

*

A

bűn-

bakra

mindig

meglévő igényt

még fel is erősítem,

majd fizető megrendelésre

ki is elégítem, tálcán kínálom..

*

A

mindenkori

Szókratészeket

az ifjúság megrontásával vádolom,

az írástudókat farizeusnak nevező

Jézust rendőrkézre adom

*

Szellemi

képességem

és bátorságom

állat- és emberheccben,

s már nem gyerekes gonosz

csínyekben, ugratásban élem ki

*

Úgy

figurázom ki

az egyház és

a papok ballépéseit,

hogy a fürdővízzel együtt

a gyereket, az istenhitet is kiöntsétek

*

Mindig

a könnyebb

ellenállás felé haladsz,

nem abból indulsz ki,

hogy miből van hiány,

hogy mire van égető szükség -

hanem hogy Te itt és most

mivel tudnál nagyot dobni…

*

Kiszolgáltatott

gyerekeket fanatizálsz,

örök üdvösséget ígérsz

és örök kárhozattal fenyegetsz,

ha valaki nem vesz lelkesen részt

például egy keresztes hadjáratban

*

Bárkinek

bármily „önéletrajzot”

megírok, átkozmetikázok –

önbecsapásban folyamatosan

átképzek és gyakorlatoztatok…

*

Van,

amit

nagyon tudok,

amire nagyon

szenzibilis vagyok:

hogy itt és most

milyen hamis illúziókba

ringatózna nyájas olvasóm

*

Egy

szavadba,

és sok forintodba kerül:

olyan hamis portrét festek rólad,

amilyennek te szeretnéd látni magad

*

A te kérdéseid

vagy sugalmazók,

vagy álkérdések,

vagy rosszak,

vagy pszeudo „költői kérdések”,

vagy félrevezetők,

vagy érdektelenek stb.

*

Minden

élethelyzetben

mintha titkos ügynök lennék:

leselkedek, hallgatózok, „kémkedek”,

holmidban és lelkedben turkálok és vájkálok…

*

Nemcsak

külsőm vézna –

elég egy beígért tasli:

akár még anyámra is

rögtön bármi terhelőt rávallok!

*

Pletykás

vénasszonyoktól,

vagy az ellenérdekű,

bőbeszédű féltől szerzem be

a leghitelesebb információimat

*

Egy

férfi

se akart

lefeküdni veled:

ezért a szüzesség,

az önmegtartóztatás

szentségét hirdeted, és

mindenfelé vizslató szemmel

„paráznaságot érsz tetten”…

*

Elromlott

házasságod

megjavítása helyett,

a nyitott házasságok

üdvözítő voltát zenged -

arról viszont már mélyen hallgatsz,

amikor épp ez teszi végleg tönkre (házas)életed.

*

Én

voltam

az első renegát,

aki a komfortérzését fokozandó

Rodostóban a muszlim hitre tért át

*

Gazdasági,

jobblétre vágyó

kivándorló volt,

de saját legendát kreálva

politikai menedékjogot követelt magának,

de az igazi üldözötteket kintről sem segítette…

*

Öncélúan tobzódó

önsanyargatásommal,

mint annak idején Oszlopos Simeon,

sokakat én magam riasztok el az istenhittől

*

Az

előnyök

szédelgő

felnagyításával,

a hátrányok kicsinyítésével

csallak lépre – mire már fel-

világosodnál, már nincs kiutad…

*

Irgalmatlan

papként a misére sietve

lelki elsősegélynyújtás nélkül,

szó nélkül robogok mellőled tovább

*

El se

vetem

reggel a magot,  

s nem viselem gondját,

ha nem halálbiztos már az esti,

de legalábbis a másnap reggeli szüretelés

*

Testi,

de főleg lelki

korbáccsal és mézesmadzaggal

a világcirkuszban vagy lélekidomár,

oroszlánt késztetve-kényszerítve pitizésre

*

Az

emberek

jótevője is

lehettem volna,

de gyenge vásári mutatványossá,

egy trükköző Zampanóvá züllöttem el

*

Nekem

teljesen mindegy,

hogy legjobb tanítványom

híres és zseniális, hős pandúr

vagy hírhedt betyár, haramia lesz?

*

Az

elmebajtársak

megszokott körében

teánkat, borunkat hörpintgetve

kedélyesen és langy unalomban

ön-agyon-ülésezve ajnározzuk magunkat

*

A

napi babra

aprómunka,

a pepecselés undora miatt

közkincseinket legszívesebben

a feledés feneketlen kútjába dobnám

*

Szelektíven hallok,

szántszándékkal „hallucinálok”.

és sokszor úgy csinálok mintha

a külső súgás belső hang lett volna

*

A

mindenkori

Hatalommal,

annak legitimitásától függetlenül

személyre szóló titkos különbékét,

egy magán-megállapodást kötök…

*

De jure

vagy de facto

utazó kulturális követként

hamisan rossz képet festve

módszeresen járatom le „hazámat”

*

Inkább maradsz

felesleges, sőt: parazita

ún. szabadúszó,

egy „szellemi segédmunkás”,

csakhogy a kulturális főváros,

az ország vízfejének nyüzsgésben maradhass…

*

Még

soha nem éreztem

– szakmai – alázatot,

de már hallottam róla és

a legjobban én definiálom…

*

Képtalálat a következőre: „szolgalélek”

 

ÁBRÁNYI EMIL

LAKÁJOK DALA


Be nagyszerű annak a sorsa,
Akit táplál nagyúri kéz!
Nem küzd a létért! Kényelemben
Hallgatja, hogy' sír künn a vész!
Puhán vetett, jó, meleg ágyban
A takaró füléig ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Hideglelősként dideregjek?
Éhezzem, mint erdei vad?
Csupán azért, hogy elmondhassák;
"Nézzétek! Független! Szabad!?"
Nem! A kegyetlen koplalásnál
A kegy falatja többet ér!...
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Mily kellemes, könnyű mulatság
Szolgálni a nagy urakat!
Egy kis hajlongás, kis hizelgés,
S a jutalom csak úgy szakad!
Mit árt az, hogyha rosz kedvükben
Megrúgnak néha? Csigavér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Csak egyszer él az ember! És ezt
Koplalva, fázva, élje le?
Rossz társaság a büszkeség, ha
Koldustarisznya jár vele.
Ej! a busás borravalónál
Nincs finomabb, szebb pályabér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Vígan hörpintem uraságom'
Borával töltött nagy kupám!
Éljen a függés! A szabadság
Zsiványoknak való csupán!
Koplaljon a bölcs és a költő,
Az én szám enni, inni kér!
Utálatos szabadság! Távozz!
Nekem livrée kell és kenyér!

Képtalálat a következőre: „illyés gyula”