dátum: 02.09.       fájl: c-fajlok-2/c07018-1.htm C. 07018-7021

NYÍLT LEVÉL ESTERHÁZY PÉTERNEK

ESTERHÁZY MÁTYÁS GYÓNTATÓJA VOLTAM

1955-ben ismertem meg Esterházy Mátyást.
1956-ban kátrányba mártott kötéllel verték.
1957-ben gyermekeivel zsarolták, kényszerítve őt, tegyen ''jelentéseket emberekről, közhangulatról, nem állt rá. 1957 februárjában egyik kisgyermeke másfél napra eltűnt, nem tudta megmondani, kik és hová vitték.
Felesége egyre határozottabb követelésére végül igent mondott.
E. Mátyás felkeresett engem, tanácsot kért. Megbeszélésünkön egy társam is részt vett. Hárman megállapodtunk abban, hogy a jelentéseket közösen fogalmazzuk meg, olyan formában, hogy soha senkinek ne essék bántódása.
Régi naplóimat nézegetve látom, hogy abban az időben harmincegy személy kért tőlem hasonló segítséget.
A jelentéseket indigóval írtuk, hogy bármikor hivatkozhassunk írásaink valódiságára.
Esterházy Mátyás nagy ember volt, a nagyok között is nagy, harminckét éves korában feláldozta magát gyermekeiért, vállalva a megaláztatást, saját társadalmi osztályából való kiközösítését, megvetést. Rokonainak, barátainak, rögtön a kezdetnél, elmondta szorongattatásait, kérve, ne féljenek tőle. A ma Magyarországon és külföldön élő arisztokraták még emlékeznek rá.
E. Mátyás ''jelentései'' miatt soha senkinek nem esett bántódása, mint már említettem, mindenkor hárman készítettük el a rövid szövegeket.
Később társult hozzánk T. L. nagyszerű történész barátunk, kiváló aggyal és humorérzékkel megáldott ember volt, nagy mestere ennek a ''mondok is - nem is'' játéknak.
Miért porosodtak ezek az akták valahol egy szekrényben évtizedeken át? MERT NEM VOLT JELENTÉS ÉRTÉKÜK. Abban az időben minden magyar állampolgárnak be kellett jelentenie, ha külföldre utazott, vagy külföldit vendégül látott. Egy időben azt is alá kellett írja az állampolgár, hogy minden kinti tapasztalatáról itthon beszámol.
''Jelentéseink''-ben szereplő mondataink bárhol nyíltan elhangozhattak volna.

Többször kellett távoznom más és más helyekre, de szabadulásaim után első utam mindig barátomhoz Esterházy Mátyáshoz vezetett. 
Hosszú beszélgetéseinket mindig szent gyónás követte.
Családi élete erősen megromlott az idők során, gyermekeit is ellene fordították. Idegileg, lelkileg tönkre ment ember lett belőle, magába fordult, a munkába menekült. Kiváló fordító volt, nívódíjat és állami kitüntetést kapott. A sokszorosan megalázott ember súlyos lelki válságba került, nem tudott igazán örülni annak, hogy munkáját megbecsülték.
1978-ban éppen T. L. barátjával a ''jelentésekről'' beszélgetve egy emberrel találkoztak, aki még a háború előtt felületesen ismerte E. Mátyást. Magas intelligenciájú-műveltségű, különös képességekkel megáldott ember volt, aki maga is megjárta a poklokat, négy éven kersztül a legkegyetlenebb dolgoknak vetették alá, (valaki, hogy saját magát mentse, dobta oda az ÁVO-nak) életét ugyan tönkretették, de megtörni sohasem tudták, - ez az ember néhány rövid beszélgetés után rájött Mátyás szorongásainak okára. Nemcsak segíteni akaró, de tudó is volt, amint Mátyás betöltötte a hatvanadik évét, felmondó levelet íratott vele, - a "Budapester Rundschau'' nevű újságtól, ahol már szerkesztő-fordító volt - minden nehézség nélkül elbocsátották. Ugyanakkor egy kis cédula is készült: betegségre való hivatkozással, néhány soros közlés, mely szerint ''jelentéseinek'' írását beszünteti. A cédulát boríték nélkül, kezében tartva a jó barát vitte el a megadott időben és helyre, az ott ácsingózó embernek odanyújtotta ezekkel a szavakkal: ""ezt az embert ne keressék többet. Nincs.'' 1980 tavaszán mesélték el nekem mindketten - tudom, hogy Mátyást soha többé nem keresték. Úgy látszik  i l y e n  szempontból nem volt fontos.
Barátja Mátyást elég rövid idő alatt kiemelte addigi környezetéből, csendes erdei faházban helyezte el, ahol szorongásai elmúltak, a sokat szenvedett ember megtanult felejteni.
1998 májusában jött el hozzám a jóbarát elmondani, hogy egy verőfényes délutánon a faház küszöbén kilépve érte őt fájdalom nélkül a halál, sok iszonyatot látott szemét barátja fogta le.

E z   E s t e r h á z y  M á t y á s  i g a z  t ö r t é n e t e.
N e m  b ű n ö s  v o l t,  h a n e m  m á r t í r.

Esterházy Péter könyveit csak hallomásból ismertem, nem olvastam őket, az egy utolsó kivételével.
Azért nem olvastam könyveit, mert elképzelésem szerint a művészetek minden ágának feladatai vannak: a gyönyörködtetés, az elme csiszolása, gondolatok ébresztése, elmélyedés, művelés, lelki támasz. Olyasmi, amit az ember többször megnéz, meghallgat, elolvas, örömmel, újra és újra, megunhatatlanul. Nincs benne fennhéjázás, gőg, kitűnni akarás, csak alázat.
Úgy hallom írásaid egy kopár területet bozótot jelképeznek, mely bozótot újra és újra még jobban összekuszálsz, a sznobok kedvéért. Az ember bármit tesz, de leginkább bárhogyan teszi azt - mindig tükör. Termeszted a bozótot, nem vezet rajta út, s ha vezetne, sem lenne hová. 
Ahogy hallom, témáid szűk körűek, család, főként Apád, mások feletti ítélkezés és trágárság, mások írásaiból összeollózott zagyvaságok. Az Apa-komplexus-ból ideje lenne szabadulni.
Hajszolod, a legkülönbözőbb formákban és még mindig nem érted meg, hogy soha sem fogod utolérni. Nagy embernek született, nemtelen tulajdonságok nélkül. Nem tudta mi a gőg, az irigység, a bosszúvágy, az önzés: így természetesen sohasem érthettétek meg egymást.
Egy bizonyos réteggel el tudtad fogadtatni, hogy író vagy. De mégis mi lesz ezután? Hiszen utolsó írásodat púpos lélekkel írtad.
Talán két éve annak, hogy valaki szólt neked, a legjobb indulattal: kiveheti mindenki a saját káderlapját a Történeti Intézetből. Ezt az információt használtad fel, lecsaptál rá, nem a magadét vetted ki, hanem Apád szenvedéseit a magad hasznára akarva fordítani, titokban kiadtál egy írást, melynek anyaga törvényesen védett, 60 évig senki sem nyúlhatott volna hozzá. A kutatók sem, akikre hivatkozol: még egyszer leírom, SENKI sem kereste volna még 60 év múlva sem ezeket az iratokat, mert értéktelenek voltak. Előre megfontolt szándékkal bizonyos napra tempíroztad könyved megjelenését, kerítettél köréje tüzet, bombát, amiből nem lett semmi. 
Mit tudsz te egyáltalán Apádról?
Tanúja voltál-e kegyetlenül nehéz óráinak, fájdalmainak?
Bíráskodni mer a fiú az Apa felett?
''Néha elsírta magát'' - írod könnyedén - mégis mit gondolsz, egy meglett férfi, családja körében időnként csak úgy elsírja magát? Hol van az aktákban, amiket olyan szorgalommal másoltál, bármi terhelő Apádra nézve? Mindegyiket é n  ellenőriztem és vállalom értük a felelősséget.
Apád díszmagyaros képét óriásira nagyítva kitétetted a Terror Házába?
Milyen minőségben?
A Rákóczi út járdájára táblát tétettél ki, sokszorosan: szenzáció, szenzáció! felirattal.
A ''jelentések'' semmitmondó mondatait te aljasítottad bűncselekménnyé. 
Te beszélsz a neved meghurcolásáról?
Írod, hogy T. L. nem hagyja magát beszervezni. Emlékszem rá, mulattató dolog volt, hiszen ő maga fabrikálta neked a jelentést.
Hogyan írhattad le: Apám sohasem gyónt, csak áldozott???
Látom: könyved borítóját feleséged ''tervezte''. Milyen jogon tépett?

Mindezeket vélt sikered reményében. Tanulság: Ha valaki önmagának akar lovas szobrot állítani, nézze meg előbb jól: szilárd alapokon áll-e?
Gannából hallom: Apád urnája ma, négy esztendő után sincs elhelyezve neve sincs. Méltó elhelyezésére az Egyház fog gondoskodni.

Néhány esztendeje túlléptem a kilencvenedik életévemet, de hosszú életem alatt ehhez fogható gyalázatot, mint amit te tettél, meg nem értem.

Kis időbe telt, míg megkaptam az engedélyt írásom nyilvánosságra hozatalára, arra is, hogy földi létének befejezése után négy esztendővel fennszóval még egyszer elmondhassam az oly sokszor elmondott szavakat:

Matthias, ego te absolvo

p. J.

2002. júniusában

Besúgó Esterházy családfáján

Vass Kinga Zita2002. május 23. 11:56, utolsó frissítés: 11:56

#b#Javított kiadás#/b# néven jelent meg előzetes bekonferálás nélkül Esterházy Péter legújabb könyve. Az író a Harmonia Caelestis esszéregényében felmagasztalt apáról 2000. január 28-án tudta meg, hogy #b#1957 és 1980 között a BM III/III-as ügynök volt#/b#.

Esterházy még a Harmonia Caelestis írásakor kérte a Történeti Hivatalsegítségét, aztán erről később el is feledkezett. A kézirat elkészülte után jelentkezett a hivatal néhány dossziéval, a Kolozsváron is felolvasott mű azonban arra már elkészült. 

Kezdődik az új naplókönyv, a Javított kiadás (alcím: Melléklet a Harmonia Caelestis-hez): "...kinyitottam a dossziét. Azonnal tudtam, miről van szó... azonnal fölismertem édesapám kézírását." A 280 oldal Esterházy által megismert ügynöki jelentéseket, illetve saját reflexióit tartalmazza 2000. január 30-ától 2000. június 12-ig, valamint ez év eleji feljegyzéseket. 

A Centrál Kávézóban tartott könyvbemutatón Esterházy Péter nem volt jelen. A Magvető kiadó igazgatója, Morcsárnyi Géza helyettesítette, aki az első leadott kéziratrészletből ismerte meg az új témát. A szakmában is szokatlan titkolódzás előzte meg Esterházy Péter új könyvének megjelenését, a sajtó csak egy puritán e-mailből értesült az újdonságról. Egyedül Esterházy felesége ismerte férje vajúdását.

Égi harmónia?

A megjelenés időpontját is merésznek könyveli el a szakma, hiszen nemrég ért véget a Könyvfesztivál, pár hét múlva kezdődik a Könyvhét --- a Javított kiadás tehát pont légüres térbe érkezett. A kiadó hangsúlyozta, hogy jelen esetben nem fikcióról van szó: a jelentések és az apa ügynök volta tény, így Esterházy --- tőle szokatlanul --- a dokumentarista irányba mozdult el. 


Esterházy mindezek után is Esterházy?

Az Esterházy família 1945-ben Magyarország legnagyobb földbirtokosai közé tartozott. A család életében a kommunisták hatalomra kerülése hoz fordulatot, amikor az apa írásaiból és fordításaiból kényszerül eltartani a családot. A bálványozott példakép viselkedése időnként sejtelmesnek tűnik a kölyök Péter számára, apja el-eltűnik, van mikor elviszik, visszajön. Aztán hirtelen véget érnek az apa "kiruccanásai" -- a gyerek ekkor hét éves -- a család pedig minden magyarázat után kutatva fogadja el a régi, nyugodt állapotot -- olvassuk a Harmonia Caelestisben. 

Göncz Árpád, Magyarország volt elnöke, író, 1956-ban politikai fogoly úgy nyilatkozott, hogy átérzi Esterházy apjának helyzetét, hiszen valamikor őt is sokat zaklatták a titkos ügynökök. Szerinte önszántából senkiből sem lesz besúgó. Nádas Péter író és Balassa Péter, publicista Esterházy legújabb könyvét egyszerűen heroikus gesztusnak, hősies lépésnek minősítették. Kőszeg Ferenc politikus kijelentette, senkinek sincs joga elítélni Esterházy Mátyás cselekedetét. 

Melléklet a 
Harmonia Caelestis-hez