EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljes emberélet magyarul – 10.
Szabó Lőrinc : A LEGFŐBB BOLDOGSÁG
A legfőbb boldogság, a legkötőbb, a legodaadóbb, istenitőbb, az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele, az, amelyben két világ egy zene, az, amelyben a szellem szárnyra kél, az, amely már tán nem is szenvedély, az, amely fény, súlytalan súlyegyen, az, amelyben minden jel végtelen az, amelyben már mozdulni se mersz, az, amelyben örökbéke a perc, az, amelyben megszakad a tudat, az, amelyben kicseréled magad, az, mely, élvezve, a vég gyönyöre, s ha ébredsz, a költészet kezdete: A legfőbb tudás nem a szépeké - bárkié, ki a tulsó partra jut, s tovább vinni, a közös menny fölé, Kué Fi és Kleopátra se tud.
*
Szabó Lőrinc:
Piszkosságok
Sokszor elszörnyedek magamtól, hogy egy-egy rossz óra alatt mi minden megfordul fejemben, mennyi förtelmes gondolat;
s ha visszanézek tíz-húsz évre, bűnökre – mennyi tévedés! – majdnem revolvert ad kezembe a kései szégyenkezés.
És lassan mégis belenyugszom: ilyen voltam, hát mit tegyek? Akárhogy bánom is ma ezt, azt, megváltoztatni nem lehet.
És ez a megváltoztathatatlan, amit most már vállalni kell, azzal vezekeltet a rosszért, hogy sohase felejtem el;
de vigasztal is, jóra oktat: szeretni, ami emberi – piszkosságaimból tanultam másoknak megbocsátani.
1933.
*
Nem
nézel szembe
saját életed piszkosságaival,
ezért is vagy oly kegyetlen,
irgalmatlan mással?
*
A ritka,
olykor egyszeri
jó alkalmat elszórakozza:
mert - mintha - neki csak
nagy játék - lenne - az élet
*
Ész
nélkül
rohan
kósza hírek,
álhírek után!
majd ott kiderül:
itt nem osztogatnak,
hanem fosztogatnak?
*
Hic
Rhodus,
hic salta!
Nem tud kitörni
a nagy hencegés és
a nagy megszégyenülés
rossz, ördögi köréből…
*
Nem
az elkerülhetetlen
bajok találnak éppen rád,
hanem te megkeresed őket,
te magad mész elébük?
*
Ha
neadjisten
egy gyenge
pillanatodban
kölcsön is adsz,
addig nem alszol,
nem nyugszol,
míg nem kapod vissza…
*
Gyorsan akar
minél nagyobb
sikerélményhez jutni,
s mivel rombolni százszor
könnyebb, mint építeni…
*
Vagyonod
maradékát is
plasztikai sebészekre költöd,
hogy egy Madonnát,
vagy egy Alain Delont
faragjanak belőled?
*
Mintha
megátkozták
volna a törökök:
szomszédjaival
kiélezi konfliktusát,
körkörösen frontokat nyit,
állóháborúzik…
*
A
kiközösítéstől,
a kirekesztéstől félve hagyod:
lehúz magához a középszerűség…
*
Csak akkor
becsülsz valamit,
ha abból igen keveseknek van/lehet?
(esetleg, legjobb esetben: csak neked…)
*
A
munkamániás/
munkaalkoholista
úgy dicsekszik bűneivel,
mintha valaki azzal kérkedne:
ő most milyen krónikus nagybeteg…
*
Addig-addig
söpröd naponta
a szőnyeg alá
kis szemeted,
míg az halmozódva,
nagyon felpúposodva
biztosan elbuktat…
*
Olyan
könnyelmű,
léha ember vagy,
mintha a világon
minden megismételhető,
minden jóvátehető lenne!
*
Leg-
remény-
teljesebb
gazdasági vállalkozása:
pl.: sivatagban homokot,
eszkimóknak jeget árul…
*
Kikacagja a sírókat,
és sír, a nevetők, vidulók között,
meglepődik, ha ők ezért megszólják,
sőt: alaposan elagyabugyálják…
*
Valahogy
nincs érzéked
a határidőkhöz:
„Ejh, ráérünk arra még!”
*
Ha
bármi is
romlik el, biztos:
Mekk mesterhez
fordul segítségért
*
Ájult
rajongással
mindenben
követed a Mestered –
még akár a kútba vagy
a szakadékba is utána ugrasz?
*
Hogy
ne kelljen kidobni,
mindig csak a rohadó
almát eszi, sose az épet…
*
Mint
önmagad
halálos ellensége:
a fogaiddal ásod ki saját sírgödröd
*
Hogyan is
lehetnék én
itt és most teljesen boldog,
ha holnap leéghet a házam,
s akkor odavész mindenem?
*
Háborog
a lelked, ha
ebül szerzett
javaid ebül vésznek el
*
Nappali
koplalással bünteti,
esti nagy zabálással jutalmazza magát
*
A
bohóc
tréfáján
megsértődik –
mi több: pár-
bajra hívja, feljelenti…
*
Nincsenek állatai –
nem társnak és nem
tanítómesternek látod őket!
*
El-
bizakodott:
előre iszik a
medve bőrére,
s ez jelentősen hozzájárul
a kudarcához/a medve sikeréhez
*
Ha
képes vagy
csúzlit, parittyát
kiötleni, legyártani,
akkor jogodban is áll
lelőni a szelíd galambot
és a honos gólyamadarat?
*
Már
előre
teljesen
magáénak tart
minden várható sikert,
így azután a bekövetkező
kudarc is kizárólag az ő érdeme…
*
Halmozódó,
nem ismert, titkolt
- mert szégyellt - bűneivel
egyre jobban zsarolhatóbbá,
új bűnre foghatóvá is teszi magát…
*
Előbb
alaposan kiélvez
minden tiltott gyümölcsöt,
legfeljebb – ha már megöregszik –
majd szánja-bánja és szerzetes lesz?
*
Ha
ma este
nyer – helyette is –
a kedvenc focicsapata,
akkor fogadásból akár
egy zsákbamacskát is
rögtön elvesz feleségül
*
Nem
veheti el
hűséges szerelmét,
mert a horoszkópja
ma éppen mást mond
*
Hajnalban
álomfejtőjével konzultál,
addig bele se kezd aznapjába…
*
Munka után
lenne édes a pihenés –
csömör a sok édes semmittevés
*
Magának
se ad tiszta lapot:
újraolvassa folyton
bővülő „rovásírását”
*
Ellenségének
mindent, de tényleg
mindent őszintén bevall,
a barátja, segítője előtt
annál makacsabbul hallgat,
elhallgat - „konokul tagad”…
*
Nem
megemészthető
még ma sem a számára,
hogy élete legnagyobb adományai
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!
(mert ő az Istennek se akar hálálkodni)
*
Csak
egy kis tüzet rak,
lábbal eltaposhatót,
de elővigyázatlanul
a szelet nem kalkulálja be!
*
Egy
kis fuvallatot,
szellőt vetsz és
szélvészt, pusztító
vihart aratsz?
*
Csak
játékos
birkózásnak indul,
de kegyetlen élethalálharcba fajult
*
A
túl nagy
nevetésnek
– ha mégoly kicsi is,
de – sírás lesz a vége…
*
Jól
belegondol:
hol és hogyan
készül ez az állati
váladék, a tej(termék)
*
Anyanyelve
is idegen marad:
összekever felfüggesztést-felakasztást
*
Ezerfelé indulsz el,
de végül egyetlen egy
helyre sem érkezel meg…
*
Krónikus-mániákus
nem anonim önfeljelentő,
aki magára terhelően vall,
és súlyosbításért fellebbez
*
Ledegradálja,
leárazza, leértékeli
és végkiárusítja magát:
„licitálni” lehet:
ki ad itt és most
leg-kevesebbet érte
*
Eltéveszti
a házszámot,
s a szomszéd házban
kezd el rendezkedni…
*
Ha nincs
világszép hangja,
akkor magának sem,
kórusban sem énekel
*
Míg
ott nem
lebegett feje felett
az amputáció réme,
még nem csodálta meg
földig érő, őt tartó és
szállító jobb és bal lábát
*
A
Császárnak
mindent megad,
a maradékból meg
Istent elégíti ki?
*
Isten
akaratát veled
aktuális papod
napi parancsai közvetítik?
*
Annyira
vigyáz magára,
hogy a legmeg-
kíméltebb állapot-
ban múlik ki e világból
*
Az
arany
középút
keresését feladva:
inkább prűd, mint trágár?
*
Annyit gürizett
élete csicsás kirakatán:
a végén maga is elhiszi:
ez van bent a boltban is…
*
Nem,
te soha
nem maradsz
senkinek sem az adósa:
rögtön viszonzol mindent,
mintha idegen bolti vásárló lennél?
*
Mindig
rosszat választ,
még ha olykor a kisebbet is,
és még mellét döngetően,
mellét verve erre oly büszke?
*
Ha
itt és most
csak a kisebbik
rosszat választhatná,
ezt elvből nem teszi,
így magától a nagyobb választódik
*
Addig-addig
aprózod felés el magad,
hogy a végén már nem
átváltható a nagy egészre!
*
Addig-addig
őrizgeted a paplan alatt az értékeidet,
míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…
*
A
te
kaland
pótlékod
egy Vidám Parki
garantált biztonságú
fizetős szellemvasutazás…
*
Minden
– nem - fiktív
történetben, mesében
csak önigazolásod keresed,
így mást nem is találsz…
*
Ha
egy kicsit is
fellángolnál,
ez csak szalmaláng,
vagy gyorsan eloltod
addig, amíg kontrollálni tudod…
*
Csak
úgy érzed
igazságosnak,
ha patikamérleggel
osztod el-szét a tortát?
*
Nagyon
jónak látszana,
a tortaosztásánál
magának semmit se hagy
*
Azt hiszed,
hogy akkor vagy igazságos,
ha mindig mindent ugyanúgy,
vagyis egyenlően osztasz el/szét…
*
Inkább
koplalsz, nélkülözöl,
csakhogy „szégyen” ne érje a házad?
*
Semmitől
sem fél annyira,
mint a jó-rossz
szomszéd megszólásától
*
Neked
a jónál is
jobb helyzet kell:
nem csoda, hogy
nem lősz „gólt”…
*
Az ő
szinte
őszinte
beismerő vallomását
a több börtönévvel „jutalmazzák”
*
Csak
halálos ágyadon
egy elszólásából derül ki:
sose szerette az édes bort,
vagy épp a tepertős pogácsát…
*
Akkor
nyugodt
a lélekidomárok
formálta kazuista lelke,
ha minden eshetőségre van
egy fix hajszálpontos előírás
*
Amit
csak isteni-
emberi kegyelemből,
csak ajándékból kaphat,
arra próbál jogot formálni:
így még a kegyelem esélyéből is kiesik
*
A
kérés
neki nagyon
nagy szégyen:
enélkül is kapjon,
különben panaszt tesz…
*
|