Rosencrantz és Guildenstern

Boldog-boldogtalan emberek életminősége

2016. augusztus 04. csütörtök, 07:07

Rosencrantz és Guildenstern

Rosencrantz és Guildenstern jőnek

Zenét, hé!

GUILDENSTERN
Fönséges úr, engedjen egy szót.

HAMLET
Akár egy históriát, uram.

GUILDENSTERN
Fönséges úr, a király...

HAMLET
Nos, mi lelte?

GUILDENSTERN
Egész magánkívül lett szobájában.

HAMLET
Italtól, uram?

GUILDENSTERN
Nem, fönség, inkább az epétől.

HAMLET
Ön bölcsessége dúsabbnak mutatkoznék, ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót neki, az még inkább epesárba ejtené.

GUILDENSTERN
Édes jó uram, ejtse valahogy rendesebben szavait, ne tegyen oly vad szökelléseket tárgyamtól.

HAMLET
Szelíd vagyok, uram; beszéljen.

GUILDENSTERN
Anyja, a királyné, a legnagyobb lelki aggodalomban küldött fenségedhez.

HAMLET
Örvendek, hogy szerencsém van.

GUILDENSTERN
Nem úgy, fenséges úr; ez az udvariság nincs itt helyén. Ha fönséged méltóztatik ép feleletet adni, úgy végzem anyja parancsát; ha nem, úgy fönséged bocsánata s az én visszatértem leend vége küldetésemnek.

HAMLET
Uram, azt nem tehetem.

GUILDENSTERN
Mit, fönség?

HAMLET
Hogy önnek ép feleletet adjak. Elmém beteg; de oly válasszal, aminő telik tőlem, parancsoljon ön, vagy inkább, mint mondá, az anyám. Erről hát ne többet, hanem a tárgyra. Az anyám, mondá ön...

ROSENCRANTZ
Igen, ezt izeni. Fönséged magaviselete őfelségét megdöbbenté s bámulatba ejté.

HAMLET
Ó, csudálatos fiú, ki egy anyát így megdöbbenthet! De semmi következmény nincs anyám bámulatának sarkában, ugye? Tudassa.

ROSENCRANTZ
Mielőtt fenséged lefekünnék, beszélni kíván vele magánszobájában.

HAMLET
Engedelmeskedni fogunk, még ha tízszer anyánk volna is. Van még valami ügyök velem?

ROSENCRANTZ
Fönséges úr, engem egykor szeretett.

HAMLET
Most is; esküszöm e csenőkre és lopókra!

ROSENCRANTZ
Édes jó uram, mi hát oka e levertségnek? Önkényt zárja be saját szabadsága kapuját, ha búja közlését megtagadja barátjától.

HAMLET
Előmozdítás kellene, uram.

ROSENCRANTZ
Hogy lehet az, mikor maga a király szavát adta, hogy örökössé teszi Dániában?

HAMLET
Jaj, uram, de "míg a fű megnő" - a közmondás egy kissé kopott.

Fuvolát hoznak

Ó, a fuvola! Hadd lám - csak hogy szabaduljak tőletek. - Miért akartok ti kerülgetve szelet fogni tőlem, mintha hálóba akarnátok terelni?

GUILDENSTERN
Ó, kegyelmes úr; ha kötelességem túlbuzgó, szeretetem is udvariatlan.

HAMLET
Ezt nem értem világosan. Nem játszanál egyet e sípon?

GUILDENSTERN
Nem tudok fenség.

HAMLET
De ha kérlek.

GUILDENSTERN
Higgye el, nem tudok.

HAMLET
Esedezem.

GUILDENSTERN
Egy billentést sem tudok, fenséges úr.

HAMLET
Hisz az oly könnyű, mint hazudni: kormányozd e szellentyűket ujjaiddal s hüvelykeddel; száddal lehelj belé; s a legremekebb zenét fogja beszélni. Látod, ezek a billentyűi.

GUILDENSTERN
De én éppen azokat nem bírom harmóniazengedezésre vezényelni; nincs hozzá ügyességem.

HAMLET
No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírok játszani rajtam.

(...)

KIRÁLY
Nem szeretem bolondságát; se oly
Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk.
Készüljetek hát: mindjár' kiadom
A megbizót, el, Angliába véle!
E hon határa nem tür oly veszélyes
Kockáztatást, minővel fenyeget
Hóbortja minden órán.

GUILDENSTERN
Készülünk.
Szent, istenes gond az, megtartani
Épségben annyi sok, sok lelket, amely
Fölséged által él s táplálkozik.

ROSENCRANTZ
Egyes, magánélet is köteles,
Az ész hatalma- s minden fegyverével,
Megóvni ártalomtul önmagát;
De sokkal inkább egy olyan lehellet,
Melynek javától ezrek élte függ.
Fölség lehúnyta nem egyes halál:
Mint örvény rántja bé egész körét;
Hegycsúcson álló roppant nagy kerék az,
Melynek magas küllőin sok ezer
Kisebb tárgy bécsapolva s kötve van;
Ha egyszer indul: minden függelék,
Apró kiséret, zúgva követi
A mély bukásba. Ha király sohajt,
Mindég az összes nép nyög arra jajt.

KIRÁLY
Övedzzetek hát e gyors útra, kérlek;
Mert láncra verjük ezt a rettegést:
Nagyon szabad lábon jár.

ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Sietünk.

Rosencrantz és Guildenstern el.

(...)

KIRÁLY
Ó, Gertrud! Jer velem.
Mihelyt az ormon tetszik egy sugár,
Hajóra küldjük. E szilaj merényt,
Fönség, ügyesség által, már nekünk kell
Palástolgatni és kimenteni.
Ha! Guildenstern!

Rosencrantz és Guildenstern jőnek

Két jó barát, segéljetek tovább is.
Őrült fiunk Poloniust megölte
S anyja szobájából kivonszolá:
Kutassátok fel, s a holt tetemet
Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek
A kápolnába. Járjatok serényen.

Rosencrantz és Guildenstern el

Jer, hívjuk össze legbölcsebb barátaink;
Tudassuk e szilaj tettet velök,
S hogy mit teendünk; így a rágalom
- Mely suttogása mérges nyilait
Világ sarkáig oly bizton lövi,
Mint célhoz ágyu a golyót - talán
Nevünk elvétve, a sebezhetetlen
Léget találja. - Ó, jer hát, jere!
Lelkem zavarral és búval tele.

Elmennek

Más szoba ugyanott. Hamlet jő

HAMLET
Eltéve bizton.

ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
(künn) Hamlet! Hamlet úr!

HAMLET
De csitt! Mi zaj! ki szólit? Íme, jőnek.

Rosencrantz és Guildenstern jőnek

ROSENCRANTZ
Fenséges úr, mit tőn a holt tetemmel?

HAMLET
Porral vegyítém, amellyel rokon.

ROSENCRANTZ
Hát mondja, hol van; hogy kivéve onnan,
Vigyük a kápolnába.

HAMLET
Ne hidd azt.

ROSENCRANTZ
Ne higgyem, mit?

HAMLET
Hogy én a te titkod meg tudom őrzeni, s a magamét nem. Aztán meg egy szivacs kérdésére mit is válaszoljon egy királyfi?

ROSENCRANTZ
Engem szivacsnak néz, fönség?

HAMLET
Annak hát; ki a királytól pártfogást, jutalmakat és tekintélyt szí magába. De az efféle tisztek utoljára tesznek legjobb szolgálatot a királynak; mint majom, tartja őket egy ideig a pofazacskóban; elébb nyalja-falja, hogy végre elnyelje; ha rászorul, amit összeböngésztetek, fogja, kifacsar, és ti, szivacsok, ismét szárazon vagytok.

ROSENCRANTZ
Nem értem, fönséges úr.

HAMLET
Örvendek rajta. Fortélyos beszéd alszik a bolondos fülben.

ROSENCRANTZ
Uram, meg kell mondania, hol a test; s jöjjön velünk a királyhoz.

HAMLET
A test a királynál van, de a király nincs a testnél. A király afféle izé...

GUILDENSTERN
Mizé, uram?

HAMLET
Semmizé. Vezessenek hozzá. Bújj be, róka, mind utána!

Elmennek

Más szoba ugyanott. Király jő kísérettel

KIRÁLY
Utána küldtem, s a testet nyomozni.
Minő veszély, hogy ez ember szabad!
De szigorú törvényt nem láthatunk rá,
Mert a zavargó népség kedveli,
Amely nem ésszel, csak szemmel szeret;
S ilyenkor a bűn ostorát tekintik,
Soha nem a bűnt. Ezt, hogy elsimítsuk,
E rögtön útja régi terv gyanánt
Legyen kiadva; mert kétségb'esett
Nyavalyán kétségb'esett gyógyszer segít,
Vagy éppen semmi.

Rosencrantz jő

Nos, mi történt?

ROSENCRANTZ
Hová rejté el a hullát, uram,
Nincs mód kitudni tőle.

KIRÁLY
S hol van ő?

ROSENCRANTZ
Künn őrzi társam, és parancsra vár.

KIRÁLY
Hozzák előmbe.

ROSENCRANTZ
Ha! Guildenstern! hadd jöjjön a királyfi.

Hamlet és Guildenstern jőnek

KIRÁLY
No, Hamlet, hát? hol van Polonius?

HAMLET
Vacsorán.

KIRÁLY
Vacsorán! Hol?

HAMLET
Nem ahol ő eszik, hanem ahol őt eszik: az államférgek bizonyos gyülekezete éppen nekiesett. Mert hát életrendünk egyedüli hatalmassága a féreg: mi minden egyéb teremtményt meghizlalunk, hogy magunkat hizlalhassuk; magunkat pedig a pondrónak hizlaljuk. A kövér király meg a sovány koldus, csak más-más fogat étel; két tál egy asztalon: s azzal vége.

KIRÁLY
Haj, haj!

HAMLET
Azonegy ember halászhat a féreggel, mely egy királyból evett; s ehetik a halból, mely ama férgen hízott.

KIRÁLY
Mit akarsz ezzel mondani?

HAMLET
Semmit, csak megmutatni, hogyan tehet egy király körutat a koldus bendőjén által.

KIRÁLY
Hol van Polonius?

HAMLET
Az égben; akár nézesse meg; ha ott nem lelik, keresse önmaga a másik helyen. De, igazán, ha ez egy hóban rá nem akad, csak szimatolja, mikor a lépcsőn felfelé jő a csarnokba.

KIRÁLY
(némely kísérőkhöz) Keressétek ott.

HAMLET
Megvár, míg odaértek.

Kísérők el

KIRÁLY
Hamlet, tulajdon biztosságodért -
Mely drága nékünk, mint fájdalmas az,
Amit cselekvél - tetted számkiűz
Hév gyorsasággal: készülj fel tehát,
A gálya készen, a szél kedvező,
Kiséreted vár, s minden készülőt
Ver Angliába!

HAMLET
Angliába?

KIRÁLY
Úgy van.

HAMLET
Jó.

KIRÁLY
A bizony; ha tudnád céljaim.

HAMLET
Látok egy cherubot, aki látja őket. - No, de jerünk Angliába. Isten veled, édesanyám!

KIRÁLY
Hát szerető atyád, Hamlet?

HAMLET
Anyám, mondom. Apa és anya férj és nő; férj és nő egy test, és így: anyám. Jerünk Angliába! (El)

KIRÁLY
Nyomába rögtön; csaljátok hajóra
Tüstént; ma éjjel induljon nekem.
El, a pecsétlés megvan, és egyéb
Ez ügyre tartozó: siessetek.

Rosencrantz és Guildenstern el

Angol király, ha tartasz valamit
Barátságomra (és tarthatsz pedig,
Mert most is érzed nagy hatalmomat,
Mert sebhelyed még most is új, vörös
A dán fegyvertől, és félelmed önkint
Adót fizet nekünk), nem langyosan
Veszed kegyúri meghagyásomat,
Mely a levélben kérve sürgeti
Hamlet halálát. Tedd meg, Anglia;
Mert mint aszúkór dúl véremben az:
Légy orvosom te. Míg az téve nincs,
Kedvet nekem nem hoz szerencse, kincs. (El)

(...)

HORATIO
(olvas) "Horatio, ha soraim átfutod, juttasd ez embereket a királyhoz, levelet visznek oda is. Alig valánk tengeren két nap, egy ugyancsak harcias készületű kalózhajó űzőbe vett. Látva, hogy vitorlánk lassú, kénytelenségből nekibátorodánk; én tusa közben átugrottam hajójokra, mely azon percben eltávozott a mienktől, s így én fogva maradtam egyedül. Irgalmas tolvajként bántak velem: de tudták, mit csinálnak, jó váltságdíjt kell nekik fizetnem. Juttasd a királyhoz leveleimet, magad pedig siess hozzám emberhalálból. Oly szót súgok füledbe, hogy megnémulsz belé; pedig a szó még nagyon léha súlyos tartalmához képest. E jó emberek ide vezetnek, hol én vagyok. Rosencrantz és Guildenstern folytatják útjokat Anglia felé; rólok is sok beszélnivalóm van. Isten veled. Az, ki tudod már, hogy híved,
Hamlet"

Jertek velem, majd útasítlak én
E levelekkel, annál sürgetőbben,
Hogy a küldőjéhez vezessetek.

Mind el