Payday Loans

Keresés

A legújabb

Hipnózis PDF Nyomtatás E-mail

Hipnózis

Mi történik a hipnózis alkalmával? Milyen veszélyei vannak a hipnotikus állapotnak?

Mi történik a hipnózis alkalmával? Milyen veszélyei vannak a hipnotikus állapotnak?
A görög "Hypnos" szó az alvás istenének neve. A hipnózis sokban hasonlít az alvásra, de számos dologban különbözik is tőle. Alkalmazzák az orvosi gyakorlatban, például fájdalmat csillapítanak vele. A hipnózis még ma is kedvelt látványosság színpadi előadások, show műsorok során. Dieter Malchow professzor bemutatja a hipnózis működését, az agyban lejátszódó folyamatokat, valamint leírja, milyen mellékhatásai ismertek a hipnotikus állapotnak.

Dieter Malchow vegyész szakon tanult Marburgban és Freiburgban, majd a diploma megszerzése után biológiai kutatási témákkal foglalkozott. 1975-ben habilitált Tübingenben, 1978-tól 2004-ig pedig  ... Még több
Mi történik a hipnózis során?

A hipnotizőr utasítja az alanyt, hogy nézzen egy kis tárgyat, és figyeljen a hangjára. Ez feltételezhetően összpontosított figyelmet vált ki a hipnotizált egyénben, aki eközben nem alszik el. A következő fázisban, amelyben a szemek már lecsukott állapotban vannak, a fáradtság és mély ellazulás állapotát szuggerálják. A hipnotizált egyén valóságérzete és kritikai megítélő képessége ekkor megszűnik. Az ezt követő események tervezése és kivitelezése a hipnotizőrre marad, a hipnózis alanya pedig átengedi maga felett az uralmat. Ezt a folyamatot hipnotikus indukciónak nevezik. A hipnotizőr utasításokat ad a hipnotizált alanynak arra nézve, hogy mit tegyen. Csak néhány embert lehet igazán hipnotizálni, azokat, akik jól szugerálhatóak, hipnotizálhatóak. Náluk a két agyfélteke közötti összeköttetés különösen jó.


Az agy hipnózisra adott reakciója

A hipnotikus indukció során, amikor az alany már nem önmaga ura, és a tervező funkciók a hipnotizőr kezébe kerülnek, az agyi aktivitás mérhető gátlása tapasztalható, főleg a bal homloklebenyben. A bal homloklebenyben játszódnak le azok a folyamatok, amelyek lehetővé teszik a tervezést, az események kritikai értékelését, valamint a saját viselkedésünk nyomon követését. A kísérlet alanya az indukciót követően így nem kapcsolja a tetteit és annak következményeit össze. A hipnotizált alany alávetette akaratát a hipnotizőrének, és nem kérdezi többé, hogy jó-e ez neki, vagy sem - és ha még meg is kérdezné, nem tudja már megítélni.

A hipnotikus utasításoktól függően az agy különbözőféle módokon reagálhat. Ha a kísérleti alanynak mutatnak egy vizuális stimulust hipnózis nélkül, például egy labdát, az idegsejtek egy bizonyos reakciója mérhető az EEG segítségével (ez az elektroenkefalogramm, pontosabban a "P300-as jel"). Ez a jel alig változik, bármilyen utasítást is adnak a személynek: "Képzeljen maga elé egy kartonpapírt, ami eltakarja maga elől a labdát!", vagy akkor, ha azt mondják: "Most nem lát semmit, egyáltalán semmit!" A szuggesztió mindkét esetben hatástalan marad, mert a kísérleti alany a labdát valójában ugyanúgy látja, mint eddig. A valóság sokkal erőssebb, mint a szuggesztió elfogadására tett kísérlet. A hipnózis során azonban ettől nagyon eltérő események játszódnak le. Amennyiben azt az utasítást adják, hogy a labdát eltakarja egy kartonpapír, az EEG jel lapos lesz, az idegsejtek válasza blokkolódik. Amennyiben hipnózis közben azt az utasítást adják, hogy "Most egyáltalán semmit sem láthat!" az idegsejtek sokkal erőssebben reagálnak, mint hipnózis hiányában. 

Ez a kísérlet bemutatja, hogy a hipnotizált személy valóban képes befolyásolni az idegsejtjei működését, mégpedig a hipnotizőr utasításaitól függően. 

A valóságot többé nem képes érzékelni.


A hipnózis alkalmazásai

A hipnózist hasznos és viszonylag ártalmatlan alternatívának tartják a fájdalom elleni küzdelem során, mivel a gyógyszerek használata kockázatos és számos mellékhatásuk van. A fájdalmat bizonyíthatóan jobban tűrik az emberek hipnózisban. 

Mi is történik ilyenkor az agyban a hipnózis során? Ebben az esetben számításba kell vennünk a használt módszert is. Két-három sikeres módszer ismert. Nem olyan túl régen vizsgálták a fakírok tevékenységét, azaz olyan emberekét, akik hipnotizálják magukat, és transzba esnek. A saját nyelvét késsel átszúró fakír agyának elektromos aktivitási frekvenciája jelentősen csökken. Az agy nagy amplitúdójú, gyors EEG hullámai lassú, kis amplitúdójú hullámokba váltottak át. Valami hasonló történik az alvás során is. A fent említett példához hasonlóan az alvás során is megtörténik a lassú theta és delta hullámokba való átváltás. Az alvásnál tapasztaltakkal ellentétben azonban, a hipnotizált emberek éberek maradnak. A lassú agyhullámok (EEG hullámok) feltételezhetően létrehozzák a nagy agyterületek agysejtjeinek működésbeli szinkronizációját. A szinkronizált működésű agysejtek aztán kívülről azaz a környezetből eredő információ által nehezebben befolyásolhatóak.

Ez a folyamat más a hipnózis másik módszerének esetében. A theta hullámok száma a hipnotikus indukciót követően ebben az esetben is megnövekedik. A hipnotizőr arra utasítja a kísérleti alanyt, hogy képzelje azt, hogy az a hely, ahol a kísérlet során fájdalmat keltenek, védett a fájdalommal szemben. Így, ha a kezet éri a fájdalom, az utasítás szerint azt képzeli, hogy előzőleg vastag kesztyűt húzott rá. Ilyenkor az utasításban említett helyre, vagy testrészre összpontosítja a figyelmét, és semmi mást nem érzékel. A hipnózisban a kísérleti személy véghez visz valamit, amit éber állapotban és egyszerű relaxációval nem képes elérni: sikerül neki elnyomni a fájdalomérzet impulzusát a megfelelő, a fájdalomérzetért felelős agyi régióban. Ennek megfelelően a fájdalomérzet is lecsökken.

A harmadik módszer esetében a hipnotizált kísérleti alanynak el kell képzelnie magát, amint kilebeg a testéből a levegőbe, és a magasból szemléli a várost. Ezt a módszert disszociatív képzeletnek hívják, és az előző módszerhez hasonlóan csökkenti a fájdalmat, azonban nem olyan mértékben, mint a koncentrált figyelem. 

Ebben az összefüggésben az az említésre méltó, hogy a zen meditáció folyamán a theta hullámok száma szintén megemelkedik. 

Ilymódon olyan állapot jön létre, amelyben a gondolatok, az érzések és az érzékletek észlelése indifferens, tehát a kísérleti alany nem törődik velük, miközben pedig rendkívüli éberségi állapot alakul ki. A testi érzékelés és az időérzék teljesen eltűnnek, míg az öntudat megmarad. Említésre méltó, hogy a meditáció más formái során az agyban a fent említettől eltérő változások jönnek létre. 


A hipnózis mellékhatásai

Az idők folyamán a hipnózis egész sor nem kívánatos következményét dokumentálták. A kísérletek során a tudatban bekövetkezett változások álmosság és tompaság formájában jelentkeztek. Előfordultak még memóriazavarok, zavartság, percepciós(érzékelési) zavarok. Panaszkodtak még rossz közérzetre, fejfájásra, szívdobogásra, testi merevségre, valamint a hipnózisban átélt kellemetlen események felidéződésére. Például, 200 egyetemi hallgatóból 17 tapasztalt kellemetlen utóhatásokat, mint például fejfájást vagy a hipnotikus tapasztalattal kapcsolatos regresszív álmokat. Egy másik tanulmányban 120 emberből 37 tapasztalt negatív hatást. A rövidtávú hatások között volt álmosság, érzékelési zavarok, félelem és rémálmok. Azokban az esetekben, amikor ezek a hatások tartósak voltak, és körülbelül 3 órán át tartottak, a kísérleti alanyoknak fejfájásuk volt, szédültek, hányingerük volt és megmerevedtek, zsibbadtak a végtagjaik.

Klinikailag a krónikus fejfájások, depresszió, pánikreakciók, rohamok, mozgásképtelenség és szótlanság voltak jellemzőek. Mi több, korábbi traumák emlékei, disszociatív epizódok ismétlődése, pszichiátriai megbetegedések és félelmi reakciók, még pszichózis is, újra megjelentek, előfordultak. A regressziós hipnózis pedig - a hipnózis alatti fokozatos visszatérés a gyermekkorba - különösen kockázatos folyamatnak tűnik.

A színpadi hipnózis esetében különösen drasztikus példák fordultak már elő, feltehetőleg azért, mert a hipnotizőr inkább a közönséget akarja szórakoztatni, mintsem hogy az önkéntesekkel óvatoskodjon. Egy nő, miután a hipnotizőrtől azt az utasítást kapta, hogy legyen merev, mint a deszka, egyszerűen eldőlt és orra esett. Angliában egy másik nő eltörte a lábát, miután a hipnotizőr arra utasította, hogy olyan gyorsan siessen a WC-re, amilyen gyorsan csak tud. 

Egy 41 éves nőnél 1 nap elmúltával disszociatív állapot lépett fel, a viselkedése gyerekessé vált, nem érezte valóságosnak az őt körülvevő világot és deperszonalizációja is volt (a deperszonalizáció önelidegenedést jelent, valamint az egységes személyiség belső érzetének elvesztését). Ennek a nőnek az esetében 11 évig ismétlődtek az ilyen és ehhez hasonló zavarok. 

Egy férfinél antiszociális személyiségzavarok alakultak ki, amikor egy hipnózis során egy revolverhőssel, a vadnyugat legjobb cowboyával azonosította magát. Azután nyugtalannak és zavarodottnak érezte magát, úgy érezte, mintha valami nem lenne rendben a fejében, később még lőfegyvert is lopott. 


Hipnózis és felelősség

Mi történik a kísérleti alannyal a hipnózis során? Ahogy említettem, az agy homloklebenyének aktivitása mérhető. A homloklebeny részt vesz a megítélésben, az előrelátásban és a tervezésben, valamint hozzáférése van az érzelmi emlékezethez. Ennek az agyterületnek a sérülése károsítja a helyes döntés meghozatalára való képességet.

A homloklebenynek ez a területe az élet során viszonylag későn éri el a teljes fejlettséget, mégpedig a kamaszkor során. Ez az, amiért a kamaszok csak a teljes nemi érés lezajlása után felelősek teljes mértékben a tetteikért. Abd-ru-shin az "Igazság fényében" című írásában úgy magyarázza ezt a jelenséget, hogy ekkor a szellem, az ember legbensőbb lénye, teljes mértékben összeköttetésbe kerül az emberi testtel és az őt körülvevő világgal. Természetesen ez megfordítva is igaz. A fiatal azért vált felnőtté, mert már képes ítélni, dönteni, de ugyanakkor éppen emiatt felelős is lesz mindazért, amit megtesz, vagy nem tesz meg.

A hipnózis során az agy ezen fontos területének aktivitása lecsökken. A hipnózis indukciójakor az alany elveszti önálló döntési képességét, és alárendeli magát a hipnotizőr akaratának. Ez olyan cselekedetekben nyilvánulhat meg, amelyeket a kísérleti alany tudatossága teljes birtokában sohasem tenne meg, például azért nem, mert nem tenné magát nevetségessé azzal, hogy minden ok nélkül kúszik-mászik a földön. A kísérleti alany nem fogja fel, mit is csinál.

Ezt az "Igazság fényében" című mű azzal magyarázza, hogy a hipnotikus állapotban levő személy szelleme megszűnik a maga ura lenni. Más szavakkal: nem képes a saját akaratának megfelelően cselekedni és ennek következtében nem felelős az általa elkövetett tettekért. A hipnózis alanyát a hipnotizőr kívülről utasítja. A tudósok valóban azt állapították meg, hogy a kísérleti alany agyi folyamatai kívülről irányítottak, így tehát nem tőle magától erednek. 

Ilyen esetben a hipnotizőr viseli a felelősséget a kísérleti alany cselekedeteiért. A hipnotizőr felelőssége már a kísérleti alany szellemének cselekvésképtelenné válásakor fellép, mivel ilyenkor az nem képes gyakorolni a saját akaratát, és nem képes kivédeni a külvilágból érkező befolyásolást. Az a tény, hogy ilyesmi történik, a hipnózis már leírt következményeivel igazolható, például olyan esetekben, amikor a hipnózist követően pszichózisok, pszichiátriai megbetegedések, disszociatív epizódok, depresszió, önelidegenedés és szorongásos zavarok fordulnak elő. Ezek valamennyien olyan zavarok, amelyek az emberi szellemet érintik. A hipnotizőr nem képes megvédeni ezektől a kísérleti alanyt, mivel általában ő maga észre sem veszi őket. 


Miért teljesítenek jobban a hipnotizáltak?

Hipnotikus állapotban olyan dolgokat lehet végrehajtani, amelyeket normál körülmények között nem. A fájdalom megszüntethető, régmúlt dolgokra emlékezik az ember, és olyan dolgokat képzel el, amelyek még csak nem is léteznek. A hipnotizált alanyok képzelőereje hatalmas. Mi alkotja ennek a jelenségnek az alapját? Hipnotikus állapotban a kísérleti alanyok sokkal intenzívebben használják az agyuk jobb féltekéjét mint a balt. A jobb agyfélteke főleg a kreatív, művészi önkifejezésért felelős. A puszta racionalitás ilyenkor sokkal kisebb befolyással bír és a lelki aspektusok dominálnak. Ezt a következtetést támogatják azok az adatok, miszerint hipnózisban a kísérleti alanyok jobban emlékeznek a képi jellegű szópárokra, mint az absztrakt szópárokra. A képi gondolkodás a lélek aktivitásából ered. Az intellektus alakítja át a képeket nyelvvé. A hipnotizált emberek öntudatlanul cselekszenek. Ez azt is igazolja, hogy ehhez a lélek aktivitása szükséges. Ezért nagyon is lehetséges, hogy a hipnózis alatti meghökkentő teljesítmények részben azért lehetségesek, mert az intellektus ellenőrző funkciója nem gátolja a lélek aktivitását.


Összefoglalva: Komoly pszichés veszélyek!

Annak érdekében, hogy megismételhető kutatási eredményeket kapjunk, elsősorban könnyen hipnotizálható személyeket kell kiválasztanunk. Közös jellemzőjük, hogy képesek átadni az uralmat önmaguk felett, tehát feladni akaratukat, azt csinálni, amire a hipnotizőr utasítja őket - anélkül hogy képesek lennének elgondolkodni rajta. Aztán sikeresen véghezviszik azt, ami hipnózis nélkül lehetetlen, azaz fájdalmat csillapítanak és elnyomják a fájdalom érzésért felelős agysejtek működését az agyban. A hipnózis még azt is lehetővé tette, hogy speciális agyterületeket hozzanak működésbe az agyban, és olyan hangokat halljanak, melyek valójában még csak el sem hangzottak. Ez a hatalmas képzeleti aktivitás a hipnózis alatti megnövekedett lelki aktivitásnak tulajdonítható. 

A hipnózisnak mellékhatásai vannak és komoly pszichikai veszélyeket rejt magában. Ez nyilvánvaló a kutatási eredmények, az orvosi tapasztalatok és a színpadi hipnózis tapasztalatai alapján. Mivel az alanyok feladják a saját akaratukat, alapvetően a hipnotizőr viseli a személyes felelősséget értük. Azonban minden egyes személy egyéni felelőssége, hogy aláveti-e magát egy hipnotikus kísérletnek.


Orvosi hipnózis

Victor Hugo leírása nagyon szemléletes: "a szuggesztió abból áll, hogy egy másik személy szellemén kis bemetszést ejtünk, amibe beleillesztjük a mi magunk gondolatát." Már maga a szóválasztás is (bemetszés) nagyon jól illusztrálja, hogy erővel behatolunk egy másik személy szellemébe, és mi több, mindezt azért tesszük, hogy odategyünk valamit, ami nem tőle jön; saját magunk gondolatát. Mindez nagyon messze van az ártalmatlantól, ahogyan azt már ezek alapján is sejthetjük. Ekképpen egy foglalkozás alkalmával a hipnotizőr azt szuggerálhatja az alanynak, hogy meg van fázva, vagy hogy fáradt, vagy nagyon fitt, hogy lát valami világos fényt, és így tovább, és az alany mindazt érzi és látja, amit a hipnotizőr mond neki. A kísérleti alany szelleme által befogadott információ az agyába továbbítódik, ami a szenzoros és testi funkciókat a hipnotizőr által megkívánt állapotba állítja. Néha valami hasonló történik egy kisebb skálán, például amikor elkezdjük fáradtnak és kimerültnek érezni magunkat, miután több ember is megjegyezte, hogy nem nézünk ki valami jól!

Az orvosi hipnózis azt a lehetőséget használja ki, ami abban rejlik, hogy a testi funkciókat képes egy külső személy egy általa meghatározott módon megváltoztatni. Számos testi panasz kezelhető ezen a módon: migrének, hasmenés, ekcéma, allergiák, magas vérnyomás, arthritiszes fájdalom, és így tovább. Azáltal, hogy megváltozott testi működést szuggerálunk a beteg szellemének, befolyást gyakorolhatunk rá, hogy megszabaduljon a kellemetlen tünetektől és bizonyos esetekben teljesen meg is gyógyuljon. 

A hipnózis pszichés problémák kezelésére is használható, mint például szorongás, félelmek és fóbiák, dohány, alkohol és ételfüggőség (bulimia), vagy különböző drogfüggőségek esetében. A szellemet célbavevő szuggesztiók a kívánt pozitív irányba terelik az alany viselkedését. Ez azért történik, mert a gondolkodása és cselekedetei abba az irányba terelődnek, amelyet a szuggesztió során beleültetett új gondolatok diktálnak a számára. Például az a szuggesztió, hogy "Nem vágyom többé a cigarettára!" helyettesíteni fogja a régi gondolatot, mi szerint "A cigarettától jól érzem magam." Mivel az orvosi hipnózis célja pozitív, hajlunk arra, hogy azt higyjünk, maga a módszer is az. De valóban az-e?


A tudatalatti vagy a szellem?

Az orvostudomány szerint a hipnózis az agyra gyakorol hatást, vagy pontosabban az agynak arra a részére, ahol a tudatalatti lakozik. Az agynak ezt a részét úgy írják le, mint minden tudásunk tárolóját. Ez az agyterület a kreativitás és a képzelet központja, amely folyamatosan reakciókat ad érzékeink érzeteire. 

Ez a tipusú definíció nem alkalmazható az agyra, hanem annál inkább arra az anyagtalan szellemre, amely életre kelti a testet és használja az agyat. Ez utóbbi csak egy eszköz a szellem szolgálatában. Az agy egy nagy teljesítményű számítógépre emlékeztet. De hasonlóképp, miként a számítógép nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, mint a kreativitás, képzelet, és így tovább, az agy sem. A szellem viszont rendelkezik mindezen tulajdonságokkal, és állandóan használja őket tevékenysége során. Az agy nem tesz semmit, csak mindent konkrét formába önt a durva anyagi világ számára. 

Káros dolog azt gondolni, hogy a hipnózis az agyra gyakorol hatást és nem pedig a szellemre, mert szem elől tévesztjük a lényeget. A szellem lényegében a szabad akarat lakhelye. Ezért a szellem csak akkor fejlődhet és haladhat előre mint szellem, ha a saját maga szabad akaratát használja, mert csak akkor tapasztal mindent a maga teljességében.


Irodalom:

1 John H. Gruzelier, Neurophysiologische Erörterung der ungünstigen Effekte der Hypnose unter Berücksichtigung der Bühnen-Hypnose, Hypnose und Kognition, 21, 225- 259, 2004 2 Arreed F. Barabasz,

2 Hypnose-Konzepte: Fragen und Durchbrüche in der Forschung, ebenda, 139- 156, 2004

3 Wolfgang Larbig, Hirnphysiologische Korrelate der Hypnoanalgesie, ebenda, 39- 59,2004 Ewgeni Coromaldi et al., EEG-Rhythmen während tiefer Meditation: eine Einzelfallstudie mit einem Zen Meister, ebenda, 61- 72, 2004

4 Ulrike Halsband, Mechanismen des Lernens in Trance: funktionelle Bildgebung und Neuropsychologie, ebenda, 11- 38,2004

5 H. Szechtman et al., Where the imaginal appears real: a PET study of auditory hallucinations, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 95,1956- 1960, 1998