Húsz éve, 1991. április 8-án halt meg Csengey Dénes író, politikus, az MDF alapító tagja. Nem lehet megrendülés nélkül olvasni az első szabad választás előtt néhány hónappal, de persze már a négy igenes népszavazási kampány rossz vitái, illúziórombolóan csúnya jelenetei után papírra vetett, Magyarország jövőjét a rosszabbik magunktól féltő, óvó sorait.
Nyolc éve, az ötvenedik születésnapjára adta közre a Válasz Könyvkiadó Csengey Dénes közírói életművének válogatott kötetét. A könyvet a feleségem, Kata állította össze és szerkesztette – ő is még a debreceni egyetemről volt Dénes barátja –, az előszavát pedig én írtam.
Magától értetődő volt, hogy a '89 karácsonyának előestéjén született, baljós hangulatú Szegényen, szabadon, szeretetben című írását válasszuk a kötet címadójául.. "Jövőre elosztjuk Magyarországot. Ebben csendes kérlelhetetlenséggel egyetértünk. Ez a haza a miénk. Szegénységben, szabadságban. Szeretetben? Nem árt, ha az osztozkodásig magunk között marasztaljuk az angyalt. Kisegíthet minket jó tanáccsal egy-egy szenvedélyes pillanatban. Sok lesz a teríték. Igen hosszadalmasak, igen átfűtöttek lesznek az imák. És nagyon kevés lesz, amin végül megosztozunk. Senki követelései nem fognak teljesülni. Látjuk előre, hogy senki nem fog igazán jóllakni. De azért nem fogunk rárohanni Magyarországra. Nem fogjuk szétmarcangolni. Ugye?"
A Szegényen, szabadon, szeretetben című, nyolc éve kiadott Csengey-kötet ma is sok tanulsággal szolgálhat az új nemzedéknek, a ma ifjúságának. Kívánom, hogy legyenek okosabbak, legyenek bölcsebbek, és legyenek főként jobbak, ha lehet, mint rendszerváltó apáiknak, anyáiknak sikerült! Számukra is tanulságos lehet, ha felidézzük a kötet előszavát.
„Egy plebejus nemzeti demokrata. Vagy egyenesen: a plebejus nemzeti demokrata? Ahogy a késői Kádár-korszakban és a rendszerváltozás legfontosabb éveiben legjobb képességeivel és erényeivel megmutatkozhatott? Íróként, értelmiségiként, író-politikusként.
Elemzőként, cselekvőként és mindkét minőségében cselekvést ösztökélőként sorban nekiveselkedve a leglényegesebb közösségi kihívásainknak, beleütközve a legnyomasztóbb lehetetlenségeinkbe. Felmutatva a közösségi felelősségét átérző, mintaadó, normaadó értelmiség nagy témáit, erkölcsi, szellemi és politikai dilemmáit. A tájékozódás, a valóságismeret, a kritikai gondolkodás szocialista korszakbeli korlátait. A hatalomhoz való viszony változatait, az értelmiségi szereplehetőségeket. Nemzedéke önszerveződésének, történelmi és irodalmi eszménykeresésének kísérleteit. Elemezve a cigánykérdést, a népi-urbánus ellentétet, a vidéki Magyarország gondjait. A közösségi autonómiák bizonytalan készülődését.
Majd pedig a mozgalomszervező, pártalapító értelmiségi csoportok vitáinak cselekvő részeseként a rendszerváltozás alapkérdéseit, legfontosabb témáit, a demokratikus átmenet kitüntetett eseményeit. A múltértékelés és jövőválasztás kérdéseit. Az átalakulás irányáról, tempójáról, kiterjedéséről, erkölcséről, a demokratikus intézményekről, a hatalomátmentésről, a sajtó szerepéről, a népszavazásról, a szabad választásról, az antiszemitizmus-vádakról, a taxisblokádról, a demokratikus kormány teljesítményéről, a szellemi elit felelősségéről szóló vitákat.
És belehalva a demokratikus Magyarország pusztító, kiábrándító valóságába. Az illúzióvesztésbe, hiteink, szilárdnak látszó erkölcsi meggyőződéseink gyengeségébe, talajt vesztettségébe, erőink elégtelenségébe. A csalódásba ellenfeleinkben, barátainkban, önmagunkban. Az áthidalhatatlan és ugyanakkor megemészthetetlen ellentétekbe, az újonnan teremtett közeg, a demokratikus Magyarország értetlenségébe, önmagunk voltaképpeni közölhetetlenségébe és eszköztelenségébe, nyomasztó társas magányába.
A levegőtlenségbe, a légszomjba, amely elfogta a hatalomra került, rendszerváltó értelmiség legjavát, amint háta mögött egy fél évtized egyre gyorsuló rohanásával, zihálva megérkezett az 1991-es év lapályára. Már egy szűk háromnegyed év kormányzati szerepben megélt drámai élményeivel is gazdagodva: kíméletlen, méltánytalan támadásokkal, az önkormányzati választási kudarc s a taxisblokád tapasztalatával.
Igen, Csengey Dénesről beszélek.
A debreceni egyetemi diákmozgalom szellemes harcosáról. A nyolcvanas években a fiatal írók szervezetének képviseletében és különféle irodalmi konferenciákon kultúrpolitikusokkal vitatkozó novellistáról, esszéistáról. Aki a hivatalosság őrizte határokat átlépő, merészen bíráló hangütésével, szemléletes képekkel megtűzdelt szabatos szónoklataival, erkölcsi bátorságot ébresztő, hatalombosszantó retorikai mesterművekkel keltett feltűnést. A hihetetlen energiától fűtött demokrácia-, sőt nemzetalapító, újraalapító becsvággyal, ambíciókkal megáldott, megvert nemzedékszervezőről. A népi írói hagyománykörhöz kapcsolódó népi, nemzeti értelmiségi ellenzék legújabb nemzedékének tagjaként széles körben tekintélyt szerző író-politikusról. A monor-erdei kemping napsütötte padjain vitázóról. A lakiteleki sátorban szakadó esőben, dörgésben, égzengésben jövőt hirdetőről. A Magyar Televíziót szimbolikus kézrátétellel a nép nevében lefoglalóról.
A Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójáról, elnökségi tagjáról és országgyűlési képviselőjéről. Aki magát nem kímélve – s egyébként is régóta önpusztító életmódot folytatva, élete gyertyáját két végén égetve – nagy kedvvel, virtussal bocsátkozott bele a rendszerváltozás korszakának szellemi-politikai 'pengecsatáiba'.
Igen, Csengey Dénesről beszélek, hajdani barátomról - magam előtt látom őt, amint félrehajtott fejjel épp felnéz. Debrecenben, a piros viaszosvászonnal borított, Csapó úti albérleti konyhaasztalomon gépeli az első novelláját.
Csengey Dénesről, akivel szellemi értelemben voltaképpen onnantól többé-kevésbé együtt, vagy legalábbis egymásra számítva, egymás közelében jártuk annak a szűk másfél évtizednek a köreit, amelyet még kimért neki a sors.
[[ Oldaltörés (Folytatás) ]]
Csengey Dénesről beszélek, aki ebben az esztendőben lett volna ötven éves, és már tizenkét éve nincs közöttünk. S akinek közírói életműve – esszéi, publicisztikái – legjavát nyújtjuk át az olvasónak e gyűjteménnyel. A rendszerváltozást előkészítő értelmiségi közgondolkodás dokumentuma és a rendszerváltozás kordokumentuma ez a válogatás. És mindenekelőtt persze egy fényes elme, egy tiszta lélek, egy önmagához, hajdani eszményeihez mindvégig hű maradt politikus szellemujjának lenyomata.
Csengey Dénesé, akiben - ahogy azt egy másik, később politikai ellenfelévé lett barátja, Tamás Gáspár Miklós találóan mondta: ritka egységben megvolt két, a jövő szempontjából fontos értelmiségi attitűd, a kérlelhetetlen kritikai érzék és a népszeretet. S akiről, akik nem szerették, azok is láthatták, hogy halálosan komolyan gondolja azt, amit mond. És bizonyos értelemben az életével kezeskedik érte.
Csengey Dénes mindig nyílt és őszinte ember volt,amit elvárt mindazoktól akikkel szemben állt,beszélgetett,vagy vitatkozott!A sérelmeket elvonulva,igen hosszú időn keresztül tudta feldolgozni.Igen jól megismerhettem,még sorkatona korából.Valószínű kevesen tudják,hogy mint mélységi műszaki ejtőernyős felderítő katona teljesítette katonai szolgálatát Ercsiben. Leszerelése után sajnos elég ritkán találkoztunk,más utakon jártunk.A rendszerváltást követően találkoztam vele, akkor azt mondta: " Tudod az bánt,hogy most neked nem tudom megmondani,aki ezt a rendszerváltást átélte, az a mennyországba megy,vagy a halálba!Mire gondolsz Dénes? Arra ami az emberekbe bele van kódolva a szeretet,a megértés mellé. Nevezetesen a kapzsiság, az önző országot pusztító önérdek,mely háttérbe szorítja a közérdeket,és én egyre kevesebbet tudok ellene tenni!Most értem meg,hogy Ő már akkor látta amire csak ma kezdünk rájönni"!"Bárki bármit mondhat Csengey Dénesről! De nagyobb ember volt mint akkor véltük"!" És ma már nem tudjuk meg soha,hogy mekkora lehetett volna"!"
Magyar értelmiség? Van ilyen? Én még nem láttem ehhez a társasághoz tartozót. Mert ha lenne, Mo. nem itt tartana. Egyébként is nem tudunk ennyi "értelmiségit" eltartani, hosszú és bonyolult sirálmaikra nincs már idő és fizetőképes kereslet. Csengey egy javíthatatlan, irgalmatlanul kegyetlen, önző világgal találkozott, s nem tudott már választ és kiutat találni. Lehetett volna Ő a rendszerváltás Petőfije?
az mszmp-sekről, mint horn, lendvai, kovácslászló és hasonló mszp-s politikusok, mindig is tudtuk, hogy silány, romlott, a hazájukat eladni képes mocskos haszonleső opportunisták, akik emberileg is hatalmas hulladékok. a rendszerváltás után már azt is megtudhattuk, hogy az összes jobboldali politikus is önmagával meghasonlott mocskos haszonleső opportunista, akik képesek ezekkel a baloldali mocskokkal eljátszani a demokráciának nevezett paródiát, csakhogy ők is végre audihoz meg költségtésítéshez juthassannak.
akkor mit is várunk a mai politikusainktól? mi, akik annyira hülyék vagyunk, hogy még azt is be lehetett beszélni, hogy van olyan, hogy vértelen forradalom meg rendszerváltás, mi az hogy, nagyon is, és még nekünk a jó, mi lehetünk rá büszkék.
na, hát ez a mai magyarország dióhéjban... emberi hulladék politikus vezetik az egykori komonisták által 150%-osan retardált népet a szakadékba. aki nem hülye, az már külföldön folytatja, nehogy újabb évtizedeket vegyenek el tőle. alkohol? csak a marháknak és akaratgyengéknek megoldás... ez az évszázad már nem az elveszettségről, elnyomásról és meg nem értettségről szól, mert ha nem tetszik, TÉNYLEG el lehet menni, a legjobb értelemben véve.
Hát akkor nosza kanadai érdekelt. Szabad a pálya.Ird meg te Csengeyről a"nem pártos,tolakodóan nem unalmas"irásodat.Minthogy Te térben és időben messze vagy,van objektiv rálátásod Csengey Dénes életére.Vagy az nem érdekel? Mint gazdasági kényszeremigráns,csak vissza ingerkedsz,és Elekben megleléd politikai ösztönéleted kiélésének totemét. Bár ott kanadai érdekelt,találsz eredetit is...oszt'jónapot.
Ha Csengey Dénesekből állt volna az akkori MDF elitje, akkor nem itt tartana az ország. Az ország éppen úgy anyagilag, mint politikailag nagyon erős maradhatott volna. Nem lehettek volna gyurcsányi félékből a néptől elrabolt vagyonnal milliárdos maffiózók.__ Csengey Dénes Nagy Ember volt. Isten nyugosztalja békében! Nagyon hiányzik!
Ki ez az Elek István ? Jajjj nekem :-( Ezek szerint te is láttad " A Tanú " című filmet és adod a " naív rácsodálkozót ". Ha pedig nem, és tényleg komolyan kérdezel, akkor nagy baj van, mert akkor nem csak földrajzilag vagy távol ettől az országtól.
Amúgy pedig volna itt néhány okosság. Akinek nem inge, az ne vegye magára. De vigyázat ! A sorrend sem közömbös...
„ A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében. ” Helmut Schmidt ( 1918 - ) német államférfi
„ Az egyéni mohóság, hatalomvágy és nagyzási hóbort a kilencvenes években nemcsak Amerikában, hanem nálunk is túl erősen befolyásolta néhány kiemelkedő menedzser magatartását. Némelyiküktől tanácsos magánemberként – de éppúgy az állam és a politika képviselőjeként is – jól látható távolságot tartani. „ Helmut Schmidt ( 1918 - ) német államférfi
"Mindenkit tisztelni kell, de senkit sem szabad isteníteni." Albert Einstein
"A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas ..." Heinrich Heine (1797-1856) német költő
„Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé.” Mikszáth Kálmán
Lehet, hogy a nem tetszo hozzaszolasok nem latjak meg a napfenyt? Tegnapelott azt kerdeztem, ki ez az Elek Istvan, es miert futtatjatok? Unalmas, sertoen partos es tolakodoan onos. Vagy a semleges kulso meglatasnak nincs mar helye Magyarorszgon es a magyar sajtoban.Talan Elek ur valaszoljon erre. kanadai barat
Nem értem, hogy veszitek, hogy öngyilkos lett? Az akkori híradásokban az jelent meg, hogy otthonában RABLÓTÁMADÁS érte, de nem vittek el semmit. Én, így emlékszem.
Így múlik el a világ dicsősége. Ezt a kevéssé emberarcú világot ma a lázárjánosok mentalitása határozza meg. Éppen ezért én személy szerint őszintén fájlalom, hogy amióta házelnökké lett, Kövér László sem nyilvánít vélemény az ilyen - jövőnket nagyon is meghatározó - morális kérdésekben. Pedig nemegyszer jókor, jót és jól mondott. És eléggé határozottan. Emlékezzünk csak: " ...tor ezek a te embereid. " ( Nyilván érti, akinek értenie kell. ) Én aki igen távol állok a politikától, személy szerint igen csalódott vagyok. Mert annak idején nem ilyen világ reményében támogattam azokat a Bibó Kollégistákat, akik már az 1985-ös utolsó "népfrontos" választások idején is arcot igyekeztek adni az akkor formálódó ellenzéki alternatívának. ( Na persze a jó pap holtig tanul. )
én voltam az a balatonszentgyörgyi vasutas, akiről beszélt a filmjében, akivel együtt ment volna Európába...... Megölte a környezete,a sok szenny, amit összefoglalva politikának szoktak nevezni. Áldja meg Őt az én Istenem,holtában is!
Na ittvan ez a KÖPÖNYEGFORGATÓ Elek , és persze rögtön jönnek az ilyen " orbáni kómából!!! " és hasonló frázisokkal dobálódzó voyagerek és kibicek /találó/ akiknek semmi sem drága, és semmi és senki sem jó. Mégis " fijjugg " ki kéne nektek , ki volna a jó ??? Talán a "böszme " ismét , vagy a "villás" Kóka , netán a "libás" vagy a Bokros a csomagjával ??? Tehát elő a farbával "géniuszok" ki volna szerintetek a " megváltó "
Kicsit indokolnám az előző hozzászólásomat, amit természetesen fenntartok. Egy aktuálpolitikai kérdés nyilván nincsen Orbán és Gyurcsány nélkül. De hogy jön ide valaki vélt, vagy valós pálfordulása. Szerintem Csengey Dénes nagyobb tiszteletet érdemel annál, mintsem ezekkel a szélkakasokkal együtt emlegetni. Pl. a halála körülményei senkit nem gondolkodtatnak el? Remélem, hogy igen.
Mint a múltkori rendőr, aki a karambolt túlélve „öngyilkosságot” követ el. Nem semmi! Ennél, már csak az a jobb, amikor a megyei főrendőr három lépésről kétszer tarkón lövi magát, miközben szalonnázik. Nekem erről, már jutnak eszembe aktuálpolitikai kérdések.
Feltételezem, hogy ez a hozzászólásom törölve lesz. De azért megkockáztatom.
buci, kibic!
Basszátok meg, de szar egy világ az, ha mindent Orbánhoz és Gyurcsányhoz mértek. Próbáltam úgy írni, hogy a totál hülyék is értsék. Mert ha ez a mérce, akkor itt mindennek vége!
Na igen - még valami. Elek Istvánt nem kellene sárral dobálni. Ő a maga módján megszenvedte az elmúlt húsz évet. Nem a kondér körül forgolódott, mint annyian megélhetési politikus. Akinek nem szimpatikus az ő véleménye, hát lelke rajta.
Hát igen ... oda rántanak bennünket. Tulajdonképpen nagyon könnyű a választókat lózungokkal etetni. A tisztességes ember a saját szakmájában igyekszik a legjobb tudás szerint boldogulni. A politikus viszont - illő tisztelet a kevés számú kivételeknek - nem marad a saját mesterségénél, hanem flusztrált jogászként, orvosként, mérnökként, stb. örömmel asszisztál a párt- és kampány finanszírozás körüli sertepertéléshez. Hát persze. Kaparj kurta, neked is jut. Meg aztán az információ érték. Schneller István volt budapesti főépítész igen világosan beszélt erről a világról és helyzetről amikor húsz év után otthagyta a hivatalát. Na persze a riport a Kossuth Rádió egyik - hát persze, hogy éjszakai - réteg műsorában hangzott el.
Csínom Palkó Azért érdekes, hogy néhányszáz mocskos szarházi - legyen az jobb- vagy baloldalon - egy országot sírba vihet... De oda visz, tízmillió hülye néma asszisztálása mellett...
Hát igen ... mivé lettünk. Lázár János jól elmagyarázta nekünk, hogy miként vélekedik a '89 után szocializálódott ifjú politikus nemzedék. Miért, miért nem, noha már új alkotmányunk is születik ( amúgy nagyon helyesen ) csak "valamiért" a párt- és kampány finanszírozás szent fejős tehenéhez nem nyúl senki. Ha ellenzékben van, akkor azért. Ha kormányon van, akkor meg azért. Természetesen politikai oldaltól függetlenül igaz mindez. Ez lesz a sírásója ennek az országnak.
Csengey Dénes, ha élne, szintén Orbán Viktor miniszterelnök úr és a száz oldalról ostromolt Nemzeti Együttműködés Rendszere mellett állna. Én csak azt mondom, Isten áldja Orbán Viktor miniszterelnök urat és a művét! Csak a böszme vissza ne jöjjön!
