Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 4.
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz! Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserűbb, mint idebenn. Eredj, ha azt hiszed, Hogy odakünn a világban nem ácsol A lelkedből, ez érző, élő fából Az emlékezés új kereszteket. A lelked csillapuló viharának Észrevétlen ezer új hangja támad, Süvít, sikolt, S az emlékezés keresztfáira Téged feszít a honvágy és a bánat. Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt, Ki rab hazában élni nem tudott De vállán égett az örök kereszt S egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok Fürödni a Márvány-tengerbe jártak, Meglátogatták az itthoni árnyak, Szelíd emlékek: eszeveszett hordák, A szívét kitépték. S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz. Ha majd úgy látod, minden elveszett: Inkább, semmint hordani itt a jármot, Szórd a szelekbe minden régi álmod; Ha úgy látod, hogy minden elveszett, Menj őserdőkön, tengereken túlra Ajánlani fel két munkás kezed. Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten, Mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De itthon maradok. Leszek őrlő szú az idegen fában, Leszek az alj a felhajtott kupában, Az idegen vérben leszek a méreg, Miazma, láz, lappangó rút féreg, De itthon maradok! Akarok lenni a halálharang, Mely temet bár: halló fülekbe eseng És lázít: visszavenni a mienk! Akarok lenni a gyujtózsinór, A kanóc része, lángralobbant vér, Mely titkon kúszik tíz-száz évekig Hamuban, éjben. Míg a keservek lőporához ér És akkor...!! Még nem tudom: Jut-e nekem egy nyugalmas sarok, De addig, varjú a száraz jegenyén: Én itthon maradok. 1918. december 20
*
Újra
és újra fogalmazd meg
velősen és velőtrázón
az éppen aktuális 12-16 pontot!
*
Mivel
mi egyre jobban
tudjuk, mi a lényeg,
ezért kívüle mindenből nagyvonalúan engedhetünk…!
*
Közvetlenül
pompásan szórakoztatsz-vidítasz,
ha fabulád közvetve erkölcsnemesítő is…
*
Játszani hívod
s nem csapod be a nebulót,
de általa okul, okosodik is,
sőt: jelleme is jó irányban alakul!
*
Leleplezed
a műbalhékat,
a pszeudo botrányokat
és a rafináltan megtervezett
figyelemelterelő manővereket…
*
Ne engedd
megbotránkoztatni a kisdedeket,
s itt végképp ne te légy botrányhős!
*
Ha
nincs más
mód figyelemfelhívásra,
akkor nem lehet nem botrányt csapni…!
*
A rivális
eszmerendek
legjobb képviselőit
hívjuk ki szellemi élet-halál párbajra!
*
Akár
cirkuszi
mutatványokat is betanulsz,
csakhogy a közönségedet elérd és neki üzenhess!
(Karinthy: A cirkusz)
*
Nyíltan
felvilágosítunk
a nemi betegségekről is,
de egyáltalán nem vesszük el nemi életkedved, sőt…
*
Nekünk
nem kell
álruhában/kampányban
a nép közé járni: sorsközösségben élünk vele…
*
Igyekszünk
mindenkitől
minél többet ellesni-eltanulni,
olykor még annál is többet gyorsan el is felejteni…
*
Szervezem
s propagálom, képviselem
az anonim alkoholisták önsegítő csoportját
*
A névtelenek ezreinek
érdekeit képviselendő
névvel vállalom prostituált múltam…
*
Művészet-
és színházterápiát,
fellépést, kiállítást szervezek
fogyatékosokkal, „elmebetegekkel”,
vagy börtönbe zártakkal stb.
*
Mindenekelőtt
a magam példáján is bizonyítom:
az oly nehéz bűnvallás mennyire könnyíti a lelket…
*
A közszolgálatban
elkövetett bűneinket
amúgy is nyilvánosan kell megvallanunk!
*
Csak tiszta
és egyenlő esélyeket biztosító
művészeti, tudományos, kulturális pályázatokon indulj
*
Szigorú
kritikával mutatom be
a mai politikai elitünket,
de nem veszem el a kedvet
a politikától mint hivatástól!
*
Bemutatjuk
és éreztetjük:
milyen nagyszerű
s teljesértékű hivatás anyának lenni!
*
*
Kellő
körben
és mélységben
felvilágosítunk,
milyen - csökkenthető - gondokkal jár(hat)
a gyermekszülés és a gyermeknevelés…
*
Előre
figyelmeztetünk
a házasélet tipikus buktatóira
ill. segítünk mielőbb felállni a bukás után padlóról…
*
Régóta
befagyott
hidegháborús légkört
oldunk békévé
mediátori ügyködésünkkel…
*
A tenger
fenekére is lemegyünk
az emberiségnek hiányzó kulturális közkincsért!
*
Töredékekből
restaurálunk tárgyakat,
de megszívlelendő letűnt életformákat is!
*
Elővigyázzuk-
utógondozzuk az emberek s
a kulturális kincsek testi és szellemi épségét…
*
Ha
egyszer szagot kapunk,
magyar agárként üldözzük és elkapjuk a dúvadakat…
*
Nagyrabecsülésünk jeléül
a következetesen a maximumot követelve
emancipáljuk a dedóssorból a tanítványainkat…
*
Úgy látjuk,
és magukkal is
úgy láttatjuk az embereket,
mintha már megvalósult volna
a bennük rejlő jó lehetőség…
*
Ne az ökör, de a gondolkodó ember
rugalmas következetességével
neveld gyereked, diákod, tanítványod…
*
Folyamatosan felülvizsgáljuk
és mutatis mutandis átfogalmazzuk
a nemzeti alaptanterveket
és nevelési eszményeket!
*
Felcsábítunk a humor magaslatára,
hogy innen lássál rá "óriási” ügyedre-bajodra…
*
Az örökkévalóság szempontjából
vizsgáltatjuk meg,
s szelektáltatjuk arasznyi földi léted céljait!
*
Ha bajban van a ház, a haza,
verbunkossal stb. toborzunk,
de csakis az ön- és honvédelemre!
*
Nem csiki-csukizok,
s nem dodonai a jóslatom
színt vallva
az álláspontomat
akár írásba-nyomdába is adom
*
Mentjük-rögzítjük
s tároljuk-védjük mindazt,
amit átörökítésre,
áthagyományozásra érdemesnek ítélünk!
*
Felnőttel ne atyáskodjunk,
de önismereti hiányaira ébresztve
próbáljuk bábáskodva rávezetni
valódi, hosszú távú érdekei felismerésére!
*
Gyermekeid
hosszabbtávú érdekeiért
akár nem szabad akarata ellen is dönts!
*
Törekedj
a társadalmi békére,
de tudatosítsd azt is:
az igazságtalan rend is időzített bomba,
valójában kvázi polgárháborús állapot…
*
Szakértő
tanácsokkal segítsük
a mamutcégekkel szerződő
gyenge érdekvédelmű egyes embert!
*
Egy
nagy-nagy
Panaszkönyvbe
gyűjtsük össze a polgárok,
a fogyasztók tipikus sérelmeit…
*
Olykor
görbe tükröt
is készítsünk,
melyben sokan döbbennek rá torzult arcukra…
*
Dramatizáljuk
a hatóságok által bagatellizált,
amúgy komolyan fenyegető veszélyeket!
*
Nem tűrjük,
hogy gazdasági-politikai érdekből
kitalált mumussal riogassák népünk..
*
Tanítva tanulj
és a tanítványok kérdéseiből okulva
még jobb mesterük legyél!
*
Könyvtárosként
úgy szolgálunk ki,
hogy „rejtve”, de nem manipulálva
apránként megemeljük igényszinted!
*
Megvizsgáljuk
a műtárgyak, zenék
és teóriák eredetiségét –
kiszűrjük a hamisat,
a jó vagy gyenge utánzatot, másolatot…
*
Pósa Lajos
Verje meg az Isten
.
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába,
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája;
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínű lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
.
Verje meg az Isten,
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdásszerű két kezének
Tüzes ostorával!
|