Payday Loans

Keresés

A legújabb

Konfuciusz: Beszélgetések és mondások
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2016. június 17. péntek, 06:54

BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK

LUN-JÜ


I.

1. 
A mester mondotta: "aki tanul és a tanultakat állandóan gyakorolja is, vajon nem lehet-e megelégedett? Akinek messzi földről jött barátja akad, vajon nem örülhet-e? Akiben nem él harag amiatt, hogy az emberek nem ismerik, vajon nem nemes ember-e (kün-ce)?"

2.

Ju mester(1) mondotta: "Ami az embereket illeti, nagyon kevesen vannak olyanok, akik szülőtisztelők (hiao) és testvérszeretők (ti) ugyan, de a feljebbvalókkal (sang) mégis ellenkezni szeretnének. Olyan ember pedig, aki a feljebbvalókkal ellenkezni nem szeret, de zavargásokat (luan) támasztani igen, egyáltalában nincsen. A nemes (kün-ce) gondosan ügyel a dolgok alapjára (pen). Ha az alap áll, akkor megéled az erény (tao). Márpedig a szülők tisztelete (hiao) és a testvériesség (ti) az emberség (zsen) alapja."

3.

A mester mondotta: "A ravasz beszéd s a tettetett külső ritkán párosul az emberséggel (zsen)."

4.

Cen-ce(2) mondotta: "Én naponta három szempontból vizsgálom meg önmagamat. Hogy vajon mások szolgálatában igyekezvén hűséges voltam-e, hogy vajon a barátaimmal való kapcsolatomban őszinte voltam-e (szin), és hogy a hagyományt, amelyet tanultam, vajon alkalmaztam-e?"

5.

A mester mondotta: "Aki ezer hadiszekeret kiállító fejedelemséget kormányoz, az gondosan ügyeljen a szolgálatokra és legyen szavahihető (szin), mérsékelje a kiadásait (jung) és szeresse az embereit, s a népet (min) csak alkalmas időben (si) vegye igénybe".

6.

A mester mondotta: "A fiatal ember otthon tisztelje a szüleit (hiao), házon kívül tisztelje az idősebbeket (ti), legyen figyelmes és szavahihető, szeresse a sokaságot (csung), de bizalmas viszonyban legyen az emberségesekkel (zsen). Ha így cselekszik, és még marad ereje, akkor azt tudományokra és elméjének ékesítésére (hio wen) fordíthatja."

7.

Ce-hia(3) mondotta: "Ha valaki a külső szépség helyett a bölcseket (hien) követi, szülei szolgálatában emészti fel minden erejét, fejedelmét szolgálja egész lényével, barátaival való kapcsolatában szavai megbízhatóak, akkor arra mondhatja akárki, hogy műveletlen, én mégis biztosan műveltnek (hio) fogom nevezni."

8.

A mester mondotta: "Ha a nemes ember (kün-ce) nem komoly, akkor nincs is tekintélye, és amit tanul, az nem erősödik meg benne. A legtöbbre a hűséget és szavahihetőséget kell becsülni, nem szabad olyanokkal barátkozni, akik nem érnek annyit, mint mi, és ha hibázunk, nem szabad félni attól, hogy kijavítsuk."

9.

Ceng-ce mondotta: "Ha ügyelsz a végtisztességre s áldozol az elköltözötteknek, akkor a nép erénye (tö) ismét virágozni fog.

10.

Ce-k'in(4) azt kérdezte Ce-kung-tól(5): "Ha mesterünk megérkezik valamely fejedelemségbe (pang), természetesen meg akarja ismerni a kormányzás dolgait. Mármost neki kell-e feltenni a kérdéseket, vagy őhozzá járulnak azokkal?" Ce-kung így felelt: "Mesterünk maga érdemli azt ki a kedvességével, egyenességével, tekintélyével, szerénységével és tisztelettudásával. Mesterünk is felteszi a kérdéseket, de mennyire másképp, mint ahogy az emberek meg szoktak kérdezni ilyesmit!"

11.

A mester mondotta: "Amíg az apa él, figyelni kell az akaratát. Ha az apa meghalt, a tetteit kell megnézni. Ha három évig nem térünk le az apa útjáról, akkor beszélhetünk fiúi szeretetről (hiao)."

12.

Ju-ce mondotta: "A szertartások alkalmazásában az egyetértés és összhang nagyon fontos dolog. Ezért olyan ragyogó a régi királyok útja (tao); kicsi és nagy előírásaik mind ebből fakadtak. Amit azonban nem szabad tenni: ismerni az egyetértés fontosságát és jó egyetértésben lenni, ám a szertartások előírásaival meg nem törődni - hát ezt éppenséggel nem szabad tenni."

13.

Ju-ce mondotta: "Hogy a szavahihetőség megközelítse az igazságosságot (ji), szavainkat tettekre kell váltani. Hogy a tisztelettudás megközelítse a szertartások szerint valót (li), távol kell tartanunk minden szégyenletest és becstelent. Hogy soha el ne veszítsed a bizalmas barátodat (c'in), ahhoz neki urához [hozzád] méltónak kell lennie."

14.

A mester mondotta: "Ha a nemes ember étkezésében nem keresi a jóllakottságot, lakozásában nem keresi a kényelmet, gondos a szolgálataiban, körültekintő a beszédében, megkeresi az erényeseket (tao) és azokhoz igazítja magát, akkor elmondhatjuk róla, hogy szereti a tanulást."

15.

Ce-kung megkérdezte: "Lehetséges-e az, hogy a szegény ne hízelegjen, és a gazdag ne legyen gőgös?" A mester azt felelte: "Lehetséges. De még jobb, ha a szegény megelégedett, a gazdag pedig szereti a szertartásokat." - Ce-kung így szólt: "A Dalok Könyve azt mondja: "Mintha vágva, mintha csiszolva, mintha vésve, mintha fényesítve lenne."(6) Vajon nem éppen ezt jelentik e szavak?" A mester így felelt: "Sze-vel [Ce-kung-gal] most már lehet beszélni a Dalok Könyvéről. Válaszomra rögtön megértette (az idézett szavakat)."

16.

A mester mondotta: "Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket."


II.

1.

A mester mondotta: "Aki erényével (tö) gyakorolja a kormányzást, az olyan, akár az északi sarkcsillag, amely mozdulatlanul a helyén marad, bár minden csillag mozog körülötte."

2.

A mester mondotta: "A Dalok Könyvének háromszáz verse van, de egyetlen sora tartalmazza valamennyit, és ez: "Gondolataidban ne legyen hitványság"(7)"

3.

A mester mondotta: "Ha a népet rendeletekkel kormányozzák és büntetésekkel tartják féken, akkor ki fogja játszani (a büntetést), de a szégyent nem fogja ismerni. Ha az erénnyel (tö) kormányozzák és a szertartásokkal tartják féken, akkor ismerni fogja a szégyent és mindig egyenes lesz."

4.

A mester mondotta: "Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el, amikor harminc, már szilárdan álltam; amikor negyven, nem tévelyegtem többé; amikor ötven, megértettem az Ég parancsát (t'ien ming); amikor hatvan, fülem kifinomodott; és amikor hetven lettem,(8) már követhettem szívem kívánságát, mégsem hágtam át semmi előírást."

5.

Meng Ji-ce(9) megkérdezte, mi a fiúi szeretet (hiao). A mester azt felelte: "Nem lázadozni." Fan Cs'e-nek,(10) aki a kocsiját vezette, a mester azt mondta erről: "Meng-szun(11) megkérdezte tőlem, mi a fiúi szeretet, én pedig azt feleltem: 'Nem lázadozni.'" Fan Cs'e ekkor megkérdezte: "Mit jelent ez?" A mester pedig mondotta: "Életükben szolgáld szüleidet a szertartások szerint, halálukban temesd el őket a szertartások szerint és áldozz nekik a szertartások szerint."

6.

Meng Wu-po(12) megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "A szülőknek egyedül attól kelljen tartaniuk, hogy (fiúk) megbetegszik."

7.

Ce-ju(13) megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "Manapság úgy vélik, hogy a fiúi szeretet csupán a szülők ellátása. Pedig a legszükségesebbekkel még a kutyákat és lovakat is ellátják. Ha hiányzik a kellő tisztelet, van-e akkor különbség a kettő között?"

8.

Ce-hia megkérdezte, mi a fiúi szeretet, és a mester mondotta: "A tetszetős külsőből nehéz (ítélni). Ha a szolgálatban az öcs vagy fiú segíti (bátyja vagy apja) fáradozását, vagy ha bora és étele van, azzal jól tartja a korábban születetteket; az talán már a fiúi szeretet lenne?"

9.

A mester mondotta: "Hui-val(14) beszélgettem egy álló napon át, és ő semmi ellenvetést nem tett, mintha csak ostoba volna. Amikor azonban visszavonult, megvizsgáltam a magatartását, s az bizony megfelelt (az én tanításaimnak). Hui egyáltalában nem ostoba!"

10.

A mester mondotta: "Ha megvizsgáljuk egy ember cselekedeteit, ha megállapítjuk tetteinek okait, és ha megtudjuk, mi teszi megelégedetté, akkor vajon el tud-e rejtőzni előlünk, el tudja-e rejteni (igazi lényét)?"

11.

A mester mondotta: "Csak aki a régit ápolgatva ismeri meg az újat, csak az lehet mások tanítójává."

12.

A mester mondotta: "A nemes ember nem használati tárgy."

13.

Ce-kung megkérdezte, ki a nemes ember, és a mester mondotta: "(A nemes) cselekszik, mielőtt beszél, és azután tetteinek megfelelően (tanít)."

14.

A mester mondotta: "A nemes (kün-ce) egyetemes (csou) és nem részrehajló; a kis ember (sziao-zsen) részlehajló és nem egyetemes."

15.

A mester mondotta: "Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes."

16.

A mester mondotta: "A régiekétől eltérő tanokhoz igazodni nagyon ártalmas dolog."

17.

A mester mondotta: "Ju [Ce-lu],(15) megtanítsalak-e arra, mi az igazi tudás? A tudottról tudni, hogy tudjuk; a nem tudottról pedig tudni, hogy nem tudjuk: ez az igazi tudás."

18. 
Ce-csang(16) tanult, hogy hivatali jövedelemhez jusson (lu). A mester azt mondta neki: "Hallgass meg sok mindent és tedd félre a kétségeseket, a megmaradtat pedig óvatosan mondd el másoknak, s akkor keveset fognak szidalmazni. Láss meg sok mindent és tedd félre a veszélyeseket, a megmaradtat pedig óvatosan cselekedd, s akkor keveset kell majd megbánnod. Ha szavaid kevés szidalmat vonnak rád, tetteidből pedig keveset kel megbánnod, akkor a hivatali jövedelmet máris megszerezheted."

19.

Ai fejedelem(17) kérdezősködött mondván: "Mit kell tennem ahhoz, hogy a nép engedelmes legyen?" K'ung-ce felelte neki mondván: "Ha felemeled az egyeneseket és eltávolítod a görbéket, akkor a nép engedelmeskedik. De ha felemeled a görbéket és eltávolítod az egyeneseket, a nép nem engedelmeskedik."

20.

Ki K'ang-ce(18) megkérdezte, mit kell tenni ahhoz, hogy a nép tisztelettudó, hűséges és erényeiben buzgó legyen. A mester így szólt: "Közeledj hozzá komolysággal, s tisztelettudó lesz; légy szülőtisztelő (hiao) és kegyes (c'e), akkor hűséges lesz hozzád; emeld fel a jókat (san) és tanítsd a tökéletleneket (pu-neng), akkor buzgó lesz erényeiben."

21.

Valaki K'ung-ce-vel beszélgetvén megkérdezte: "Mester, miért nem tevékenykedel a kormányzásban?" A mester így felelt: "Az Írások Könyve azt mondja-e a fiúi szeretetről: "Légy szülőtisztelő, légy szeretetre méltó a fivéreid iránt, s terjesszed el (ezeket az erényeket) mindenütt, ahol kormányzol?"(19) Íme, ez is a kormányzásban való tevékenykedés, miért kellene hát (közvetlenül) a kormányzásban tevékenykednem?"

22.

A mester mondotta: "Nem értem, hogyan is lehetne valamire való az olyan ember, aki nem szavahihető. Mert mit is lehet kezdeni azzal a nagy kocsival, amelyen nincsen járom, vagy azzal a kis kocsival, amelynek nincsen járomrögzítője?"

23.

Ce-csang megkérdezte, mit lehet tudni a tíz (következő) nemzedékről. A mester így felelt: "A Jin-dinasztia átvette a Hia-dinasztia szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájut tett, azt könnyen megismerhetjük. A Csou-ház átvette a Jin-ház szertartásait, és amit elhagyott belőlük, vagy amit hozzájuk tett, azt könnyen megismerhetjük. Így a Csou-házat folytató akár száz nemzedékről is tudhatunk valamit."

24.

A mester mondotta: "Aki a nem-hozzátartozója lelkének áldozik, az hízelgő. Aki látja, mi az igazságosság (ji), mégsem cselekszi, abból hiányzik a bátorság."

 


III.

1.

K'ung-ce azt mondta a Ki-család fejéről, akinek az udvarában nyolc sorban táncoltak a táncosok (az ünnepeken)(20), hogy ha ezt megengedheti magának, akkor ugyan mit nem engedhetne meg magának.

2.

A "három család",(21) miközben (áldozat végeztével) eltávolították az áldozati edényeket, előadatta a Jung éneket.(22) A mester azt mondta erről: "'A segédkezők a fejedelmek, s az Ég Fia méltóságos' - hogyan énekelhették ezt a 'három család' csarnokában?"

3.

A mester mondotta: "Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség (zsen), hogyan tud a szertartásoknak eleget tenni? Az olyan ember, kiből hiányzik az emberség, mit is tud kezdeni a muzsikával?"

4.

Lin Fang(23) arról kérdezősködött, hogy a szertartások dolgában mi az alapvető (pen). A mester így felelt: "Bizony nagy kérdés ez! Az (ünnepi) szertartásokban a túlzásoknál jobb a mérséklet; a gyászolásban pedig a pontosságnál jobb az őszinte bánat."

5.

A mester mondotta: "A keleti és északi barbároknak van fejedelmük, a mi országainknak (csu hia) azonban nincsen."(24)

6.

A Ki-család feje áldozatot mutatott be a T'ai hegynek.(25) A mester Zsan Ju-val(26) beszélgetve azt mondta erről: "Nem tudod ettől őt megmenteni?" Az így felelt: "Nem tudom." Mire a mester így szólt: "Ó, hát azt mondtad ezzel, hogy a T'ai hegy (szellemei) nem érnek fel Lin Fang-gal?"(27)

7.

A mester mondotta: "A nemes ember sohasem vetélkedik. Vagy a nyilazáskor vetélkednie kell? Szerényen üdvözli (ellenfeleit) és felmegy a helyére, leszállván pedig ő issza ki (a veszteség poharát). Még a vetélkedésben is nemes ember marad."

8.

Ce-hia kérdezősködött mondván: "'Ravaszkás mosolya milyen kedves! Szeme milyen szép fekete-fehér!(28) A fehér alapon milyen szép színek!' - mit jelentenek vajon ezek a szavak?" A mester így felelt: "A színeket fehér alapra kell festeni." (Ce-hia) tovább kérdezte: "Tehát a szertartások csak utóbb következnek?" A mester pedig azt mondta: "Sang [Ce-hia], te megértettél engem. Most már lehet veled beszélni a Dalok Könyvéről."

9.

A mester mondotta: "A Hia-dinasztia szertartásait én el tudom mondani, de K'i nem nyújt elegendő bizonyítékot. A Jin-dinasztia szertartásait én el tudom mondani, de Szung nem nyújt elegendő bizonyítékot. Az írásos emlékek nem elegendők, ez a (bizonyosság hiányának) oka. Ha elegendők lennének, én is bizonyítani tudnám (szavaimat)."(29)

10.

A mester mondotta: "A nagy ti-áldozatok(30) alkalmával azt, ami a (szertartási italok) kiöntése után következik, én még nézni sem kívánom."

11.

Valaki a nagy ti-áldozat értelméről kérdezősködött. A mester így felelt: "Nem tudom. Aki tudná, mit jelent, annak az égalatti kormányzása is csak annyi volna, mint ide belenézni!" - és a tenyerébe mutatott.

12.

Áldozván őseinek, mintha csak jelen lennének, és áldozván a szellemeknek, mintha csak jelen lennének, a mester azt mondotta: "Ha nem személyesen mutatom be az áldozatot, akkor mintha nem is áldoznék neki."

13.

Wang-szun Kia(31) megkérdezte mondván: "Mit jelent az a mondás, hogy jobb a tűzhely (istenének) kedveskedni, mint a délnyugati saroknak?" A mester így felelt: "Ez helytelen, (mert) aki bűnt követ el az Éggel szemben, azért nem lesz, aki közbenjárjon."(32)

14.

A mester mondotta: "A Csou-ház a két (megelőző) dinasztiát vette figyelembe, s milyen pompásak voltak a törvényei! Én a Csou-házat követem."(33)

15.

Amikor a mester belépett a nagytemplomba (t'ai-miao),(34) minden dologról kérdezősködött. Valaki így szólt: "Ki mondhatná, hogy a Cou-beli ember fia(35) ismeri a szertartásokat? Hiszen belépve a nagytemplomba minden dologról kérdezősködik." A mester meghallotta ezt és így felelt: "Éppen ezzel (cselekszem) a szertartások szerint."

16.

A mester mondotta: "A nyilazáskor nem a bőr (átszakítása a céltáblán) a legfőbb dolog, mert hiszen az emberek ereje nem egyenlő. Éppen ez a régiek útja."

17.

Ce-kung el akarta venni a hónap elsejének kihirdetésével kapcsolatos juháldozatokat. A mester így szólt hozzá: "Sze [Ce-kung], te szereted a juhokat, én azonban a szertartásokat szeretem."

18.

A mester mondotta: "Ha valaki fejedelme szolgálatában maradék nélkül eleget tesz a szertartásoknak, akkor az emberek hízelgőnek tartják."

19.

Ting fejedelem(36) megkérdezte, hogyan kell a fejedelemnek az alattvalóit (cs'en) foglalkoztatnia, s hogyan kell az alattvalónak fejedelmét szolgálnia. K'ung-ce felelte neki mondván: "A fejedelem alattvalóit a szertartásokkal foglalkoztassa, az alattvaló pedig fejedelmét hűséggel szolgálja."

20.

A mester mondotta: "A Kuan-c'ü (dal)(37) örömteli, de nem kicsapongó; fájdalmas, de nem búskomor."

21.

Ai fejedelem kérdezősködött Cai Wo-tól(38) a föld szellemének emelt oltárok felől, Cai Wo pedig felelte neki mondván: "A Hia-uralkodók fenyőket, a Jin-háziak ciprusokat, a Csou-k pedig gesztenyéket ültettek oda, hogy a népben félelmet és rettegést keltsenek." Amikor a mester meghallotta ezt, így szólt: "Bevégzett dolgokról nem érdemes beszélni, megtörtént dolgokat nem érdemes kifogásolni, elmúlt dolgokat nem érdemes szidalmazni."(39)

22.

A mester mondotta: "Kuan Csung(40) nagyon kicsiny képességű ember volt!" Valaki azt kérdezte: "Mértéktartó ember volt Kuan Csung?" (A mester) így felelt: "A Kuan család feje [Kuan Csung] emeltette a Szan-kui (tornyot), s hivatalnokai közül egynek sem volt kétféle dolga, hogyan lett volna tehát mértéktartó?" A kérdezősködő így folytatta: "Nos, akkor Kuan Csung, ugye ismerte a szertartásokat?" (A mester) így felelt: "Az országok fejedelmei (pang-kün) védőfalat emelt a kapujuk elé; nos, a Kuan család feje is védőfalat emelt a kapuja elé. Az országok fejedelmei, amikor ketten baráti találkozóra jöttek össze, kis asztalkára tették a felfordított serlegüket; nos, a Kuan család feje ugyanilyen kis asztalkát használt. Ha a Kuan család feje ismerte a szertartásokat, akkor ki az, aki nem ismeri őket?"

23.

A mester Lu fejedelemség Nagy Zenemesterét tanítván azt mondotta: "A muzsikát könnyű megismerni. A (zenemű) kezdetekor egyszerre szólalnak meg a különböző hangok, az előrehaladás folyamán ezek harmóniába olvadnak, ragyogó tisztán és törések nélkül (zengenek), egészen a befejezésig."

24.

A Ji-beli(41) határfelügyelő (feng-zsen) arra kérte (a mestert), hogy megjelenhessék előtte, mondván: "Valahányszor nemes ember érkezett hozzánk, mindig megengedte nekem, hogy meglátogassam." A mester követői bevezették, az ember pedig távozáskor azt mondotta: "Tanítványok, miért búsultok azon, hogy (mesteretek) elvesztette a hivatalát? Az égalattiból régóta kiveszett már az erény (tao); mesteretek azonban az Ég fa harangverője (a nép összehívására)."

25.

A mester mondotta a Sao-táncról, hogy az tökéletesen szép és tökéletesen jó (san) is; a Wu-táncról pedig azt mondotta, hogy tökéletesen szép ugyan, de nem egészen jó.(42)

26.

A mester mondotta: "Hogyan is nézhetném, hogy vannak, akik magasan állnak, de méltatlan a szívük; végzik a szertartásokat, de hiányzik belőlük a tisztelet, meggyászolják (szüleiket), de nem éreznek fájdalmat!"

*

Konfuciusz
BESZÉLGETÉSEK ÉS MONDÁSOK

Fordította, bevezette és jegyzetekkel ellátta: Tőkei Ferenc
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


KONFUCIUSZ BESZÉLGETÉSEI ÉS MONDÁSAI

Konfuciusz, aki a hagyományos számítás szerint i. e. 551-től 479-ig élt, maga valószínűleg semmit sem írt, tanításait csupán követői őrizték meg a Lun-jü (Beszélgetések és mondások) című könyvben. A Lun-jü tehát személyes tanításainak legmegbízhatóbb gyűjteménye, bár jelenlegi formájában ez a könyv is Han-kori, az i. sz. II. században élt Cseng Hüan állította össze három különböző szöveg alapján. Az egyik Lu-ból, Konfuciusz egykori hazájából származott, a másik a szomszédos C'i-ből (e valószínűleg későbbi hagyomány-anyag nyomait vélik felfedezni a XVI. fejezetben), a harmadik pedig egy, a Han-kor elején "felfedezett", állítólag Konfuciusz házából előkerült, ám valószínűleg Han-kori kompiláció volt. A mai szöveg fő forrása valószínűleg a Lu-beli szájhagyományokat tartalmazó, ugyancsak húsz fejezetes mű volt, amelynek létezéséről az i. e. I. századból is vannak adataink. Ennek a Lu-beli könyvnek ugyancsak nehéz lenne meghatározni a pontos keletkezési idejét. Általában azt tartják, hogy az i. e. IV. században, mintegy száz évvel a mesterhalála után írták le a tanítványok tanítványai. Richard Wilhelm abból a tényből, hogy az i. e. IV. század második felében élt Meng-ce tanításaiból összeállított Meng-ce című könyvben, amely egyébként gyakran idézi Konfuciusz mondásait, semmi bizonyítékot nem találni a Lun-jü létezésére, levonja azt a következtetést, hogy abban az időben ilyen könyv még nem létezett, s a Lun-jü keletkezését talán éppen az segítette elő, hogy a III. század elején Meng-ce tanítványai egy könyvben rögzítették mesterük beszélgetéseit és mondásait (Kungfutse, Gespräche. Jena 1921. XXXI). A Lun-jü-szövegkritika mind a mai napig igen gyenge lábon áll, annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy a szöveg alapjában véve Csou-kori, s tekintve, hogy a Meng-ce-ben logikailag sokkal fejlettebb érvelést találunk, nemigen vonható kétségbe, hogy a húsz fejezet túlnyomó része korábbi, mint a Meng-ce. (További szövegkritikai megjegyzések az egyes fejezetek jegyzeteinek bevezetéseképpen olvashatók.) 
Konfuciusz életéről többé-kevésbé megbízható értesüléseink jobbára csak a Lun-jü-ből vannak, mert később megszámlálhatatlan legenda fonódott alakja köré. Neve K'ung K'iu volt, bizalmasabb személyneve Csung-ni. Luban, egy Cou nevű városkában született, ahol akkor már idős apja hivatalnok volt. Apja korán meghalt, s ő anyjával meglehetős szegénységben élhetett. Az i. e. VI. század utolsó éveiben valószínűleg hivatalt vállalt, alighanem a hatalmas Ki (Ki-szun) családnál. Később magas udvari méltósághoz jut, ám i. e. 492 táján - valószínűleg a Ki családdal való összeütközése miatt - lemond hivataláról és elhagyja hazáját. Szakadatlan vándorlásban telik élete, többször megfordul a kis Wei, Cs'en és Szung fejedelemségekben, míg végre idős korában - talán egy tanítványa, Ce-ju közbenjárása folytán - visszatérhet Lu-ba, ahol a fővárosban telepedik le, és megalapítja iskoláját, hogy hátralevő néhány évét már csak annak szentelje. 
Ami ebből az elmosódó életrajzból tanainak megértéséhez fontos lehet, az szüntelen összeütközésbe kerülése az arisztokráciával. Ez első pillantásra annál meglepőbb, mert a Lun-jü tanúbizonysága szerint Konfuciusz legfőbb törekvése: megőrizni a régiség szokásait, konzerválni a patriarchális család berendezkedését, biztosítani az arisztokrácia "atyai" jogát a kizsákmányolásra. Vajon az történt csupán, hogy az arisztokrácia nem értette meg, mennyire az ő érdekeit védi Konfuciusz? Nézetünk szerint erről is szó van, de nem csak erről. Konfuciusz, akinek eszményképe Csou-kung, a félig-meddig legendás Nyugati Csou-dinasztia legendás bölcse, a Csou-ház hatalmát akarja visszaállítani. Lu-ban, Csou-kung egykori fejedelemségében egyedül a fejedelem tarthat igényt uralkodói hatalomra, a "három nagy családnak" erre nincsen joga. Nem térhetünk most ki arra, hogy mennyire történeti a Nyugati Csou-dinasztia, de az a tény is, hogy Konfuciusz csaknem mindig a "három dinasztia" egyikeként, a mitikus Hia- és a félig-történeti Sang-Jin-dinasztiával együtt emlegeti, arról árulkodik, hogy a régi Csou-dinasztia hatalma korántsem volt akkora, mint a konfuciánus hagyomány állítja. Valójában kicsiny patriarchális királyság lehetett, amelyet felbomlasztott a népesség számának és a patriarchális arisztokrácia hatalmának természetes növekedése. A lényeges az, hogy Konfuciusz ennek a királyságnak az intézményeit állította példaképül a korabeli fejedelmek elé, s ezzel némiképpen hatalmuk megszilárdítására, az arisztokrácia óvatos visszaszorítására ösztönözte őket. Nézetünk szerint e központosító törekvések ideológiai támogatására jött létre a Su king-, Si king- és Lun-jü-beli hagyomány a régi, különösen a Csou-házi királyok nagy hatalmáról és bölcsességéről. A hivatalnokság alsóbb rétegeiből jött Konfuciusz mélységesen konzervatív, de a kínai társadalomban mégis bizonyos haladást célzó tanításai valószínűleg mindaddig nem találtak kellő megértésre az arisztokrácia részéről, amíg ez utóbbi be nem látta, hogy pozícióit a központi hatalommal együttműködve biztosíthatja a legjobban. 
A konfuciánus állameszmény: patriarchális családok állammá szervezett hálózata, azaz egy hatalmas patriarchális család, amelyben mindenkinek megvan a maga helye. Az arisztokráciával való súrlódás egyetlen pontja az a szerény kívánság, hogy az arisztokrácia is maradjon a maga helyén, ne törekedjék a fejedelmi hatalom megcsorbítására. Így a konfucianizmus a patriarchális arisztokrácia nyílt apológiája. Az, hogy a "nemes ember" (kün-ce) eszménye, mely a Lun-jü-ben legtöbbször az uralkodóra vagy főhivatalnokára vonatkozik, elsősorban nem születési, hanem erkölcsi nemességet jelent, csak látszólag van ellentétben a patriarchális arisztokrácia érdekeivel, mert valójában azt a felismerést foglalja magában, hogy az arisztokrácia hatalma csak akkor tartható fenn, ha minden tisztségviselő jó példát mutat alantasainak, jól választja meg alsóbb hivatalnokait, azaz (leszállva a moralizálás magaslatáról) az adórendszer egyetlen hivatalnoka sem lopja meg a többit. A "nemes ember" tehát: olyan bölcs hivatalnok, aki felismeri, hogy a társadalom "rendje" s az ő pozíciója csak akkor van biztonságban, ha az égi rendeléstől megszabott helyén marad, az "igazságosság" erénye (ji) szerint él. 
Konfuciusz kormányzás-tana tehát közvetlenül a Hung-fan-ból ismert égi megbízatás elméletéhez kapcsolódik. Mondásai között több egymásnak ellentmondót találunk, s ez ellentmondások okát nem a Lun-jü szövegének sokrétűségében, hanem a patriarchális állam és ideológiája belső ellentmondásosságában kell keresnünk. A patriarchalizmus és a központi hatalom közti ellentmondás feloldására hivatott a közép, a mértéktartás, a szerénység, a helyén-maradás gondolata. 
Konfuciusz nemegyszer igyekszik szavait úgy fogalmazni, hogy a fejedelem-alattvaló és az atya-fiú viszony, tehát az állami és a családi viszonyok közül egyiket se hangsúlyozza túl a másik rovására. Mégis, már a Lun-jü-ben háttérbe szorul a központi hatalom érdeke, s eluralkodik a patriarchális viszonyok apológiája. A sokat emlegetett "emberség" (zsen) kategóriája, Konfuciusz etikájának ez a "tökéletes erénye", legfőbb erkölcsi normája végül is úgy áll előttünk, mint a családi viszonyok harmóniájának eszménye. S tekintve hogy az ókori Kína társadalmának legfőbb pillére a patriarchális család volt, nyilvánvaló, hogy a konfuciánus "emberség" követelménye nagyon távol van az igazi humanizmustól. 
Konfuciusz etikájában ahhoz, hogy valaki "nemes emberré" legyen, mindig be kell tartania a szertartási előírásokat (li), és gyakorolnia kell a zenét (jo). Lu-beli iskolájában a mester elsősorban a Su king és a Si king tanításával foglalkozott, tehát szertartási táncok szövegkönyveit és verseit tanította. Iskolája afféle hivatalnok-képző iskola volt, de a képzés nem lehetett gazdasági-gyakorlati; inkább szertartás-vezetők nevelődtek benne. A konfuciánus iskola neve, a zsu szó nem véletlenül jelent eredetileg szertartás-vezetőt, ritualistát. Konfuciusz filozófiája ezért akár vallásfilozófiának is nevezhető, hiába hárította el magától a mester, hogy metafizikai kérdésekkel foglalkozzék.
A Lun-jü-nek azonban óriási szerepe volt a kínai filozófia történetében. Ezért is, de anyagának ellentmondásosságából fakadó sok termékeny gondolata miatt is, melyek közül különösen érdekes a közép és a mérték dialektikus kategóriáinak felfedezése, teljes egészében közöljük.

Tőkei Ferenc

 

 

LAST_UPDATED2