Payday Loans

Keresés

A legújabb

Nagy Vendel, a látó világtalan
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG
2016. május 18. szerda, 05:49

11. HUMOR MORZSÁK...

 

MINDENNAPI HUMORIZÁLÁS..

Bizony, az életet csak humorral lehet kibírni. Van őszinte nevetés, keserű humor, morbid és kaján, valamint fekete humor is, meg ugye sírva vigad a magyar is.

Mutatok ezekre a variációkra néhány példát az eddigi irodalmi termésből.. Hát nevessen, aki bír, vagy aki mer.

Aki túlságosan harsányan röhögcsél, annak utánajárunk.



FADDI HUMORKA

Fújja a kürtöt
Hajnalban
A két kanász
Felváltva.

Hajtsd ki Gyula
A disznódat,
Aztán meg a
Malacodat.


Felírta Pruzsina
Jóváhagyta: Pupriii.


Lé tartja a
Szolgát
Átok, szitok
A gazdát.


Felírta Pruzsina
Jóváhagyta: Pupriii.


Hé, emberek!
Hová mentek?
Faddra
Kettő d-vel.
Miért is?

Mert eggyel kevés,
Hárommal meg sok.
Bugrisok!
Vannak újabb
Rigmusok.

Faddot
Hadd ott,
Gyere vissza
Jobb ott.



FADDI VIRRASZTÓ

Hegyen-völgyön siralom
Halott van a ravatalon.
András bácsi virrasztja,
Torkát borral locsolja.
Elfogyott sok flaska bor,
Egyre hangosabb a tor.
A dalnok mind vadabbul rikolt
Ujját csettintve ugrik fel,
Kis termete így nőtt öt centivel.
- Óh borzalom -
"Halál ellen sej-de
Nincs oltalom"



LAKODALOM VAN A ...

Nagyon ritkán jut el az ember manapság falusi, sátoros lakodalomba. Nekem azért volt szerencsém egy ötszáz fős menyegzőn részt vennem, ahol már pénteken csak a készítők vacsoráján száznál többen voltak, néhány birka és egy sertés bánatára. Aztán maga a lakodalom is vasárnap estig tartott, ami nagyon jól sikeredett, mert két verekedés is volt, egy éjfél előtt, s hajnal felé a második. Láttam, többen is belehúzzák a vonóba az ötezrest, hát én is belehúztam, s elénekeltem kedvenc nótáimat, hogy aszongya:

Már énnékem beborult az ég, de nem élhetek muzsikaszó nélkül...

A másik pedig: Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem.

Szóval, aki akarta, jól érezhette magát. A kaja jó, volt a zene jó volt, a menyasszonytánc eredménnyel zárult anyagi szempontból, s csak a rosszindulatúak mondhattak valami elmarasztalót. Engem mégis egy poénnek szánt gondolatsor fogott meg legjobban. Vehetjük népi bölcseletnek is:

... Ha a menyasszony apja az örömapa, az anyja az örömanya, akkor a menyasszony az örömlány? A vőlegény ebben az esetben minek örülhet?...



IGAZSÁGTALANSÁG

Azt írták a
vízcsapra,
hogy:
Tűzcsap.
Ostobák!
Mi végre?
Hiszen
csupán csak
víz folyik
belőle.



NÉPSZÁMLÁLÁS

Hivatalnok a lakosságot összeírva
Eljutott több helyre is.
Lábát térdig lejárva
Elfáradt testben és lélekben is.
Egész nap kérdezi:
"Neve, foglalkozása, volt-e katona?"
Ezekből a strófákból
Van már nagy rutinja.
Későre jár az idő.
Még egy nénihez betér.
Gyakorlottan kérdez előre:
"Neve, foglalkozása", meg efféle.
Az utolsó rubrikán a mamának
Ráncos lett a homloka.
Vallatja az ifjú:
"Volt-e katona?"
A néni szemlesütve mondja,
Válasza utolsó:
"Volt kérem kettő,
Meg egy tűzoltó."



HÓSZAKADÁS

Március végén ritkaság, hogy ilyen ítéletidő legyen ebben a zord tavaszban.

A férj a meleg szobából nézi a hó szakadást, gyönyörű nagy pelyhekben hull a hó.

A feleség tavasziasan öltözve áll kint a hideg udvaron.

A férj őszintén aggódik, nehogy megfázzon a kedves asszonykája, aki seprőjével próbálja elhessegetni az egyre szaporodó hópihéket.

A férfi hirtelen a szavakat keresve kikiabál az ablakon...

- Gyere be anyukám, mert kurvára esik a hó.

Miután kimondta, gondolkodott: Így is jó.



ÉDES ANYANYELVÜNK UTÁN

Ticlányom!
Ne mondd azt, hogy
Tituka tit tit,
Hanem mondd ki
Tittán, és
Értetően, hogy
Makka!
Mert a makka
Fel van mászva
A fára.



AZ IDÉN NEM JÁTSZOM EL...

Jó néhány évig eljátszottam az általam poénosnak vélt viccel egy közeli boltban. Többé nem teszem. Néha bejött, de az utolsó balul sült el.

Rájöttem, tudni kell, mikor, kivel és hol lehet poénkodni.

Minden évben, január 2-án átszaladtam a közeli ABC-be, hogy a hosszú ünnepek alatt kifogyott dolgokat pótoljam, s némileg felbosszantsam magam, hogy a jó édesanyjukat..., már megint javítottak az árakon. Aggódom, mert egyszer még sérvet kapnak az emeléstől.

Hogy oldjuk a feszültséget, poénosra vesszük a figurát... ráteszek a kosár tetejére egy csomag WC papírt. Most éppen nem kellene, de hát a vicc és az ilyesmi mindig kell otthon.

Hosszú a sor a pénztár előtt, előttem is, mögöttem is. Végre sorra kerülök.

A hölgy kissé fáradtnak tűnve, halkan mondta a végösszeget.

Én álzavaromban kutattam a zsebeimben...

- Hű, a fene egye meg, otthon felejtettem...

A sorban állók és a pénztáros is azt gondolta, a vén hülye, már megint otthon hagyta a buksz tárcáját.

- Nem baj, majd át tetszik hozni a pénzt - próbált segíteni a hölgy -, mert nem halad a türelmetlen sor.

- Nem a pénzt felejtettem otthon, az itt van... mutatom.

- Akkor mit? - zsörtölődik.

- Az igazolást...

- Miféle igazolást?

Hátul már többen nevetnek, somolyognak.

- Hát nem hallotta? Az új év elsejétől csak az vehet WC papírt, aki igazolja, hogy evett.

A sor végén kibuggyant a röhögés, s a pénztárosok is nevetni szoktak, s ezzel a dolog el volt intézve. Ez az év is vidáman kezdődik...

De ez a hölgy nem értette, zavartan nézett maga elé és sírva fakadt. Ki tudja, mi jutott hirtelen az eszébe, a jövőre nézve.

Alig tudtam megmagyarázni, ám akkor már baj van, ha már magyarázkodni kell. Szégyenkezve bocsánatot kértem és leforrázva kijöttem a boltból. Nem mindegy, hogy az emberen nevetnek, vagy ha kinevetik. Pláne, hogyha sírnak a rosszul sikerült viccén.

No, ez az év rosszul kezdődött, de aztán úgy is maradt... Bocsánat!



KÉT NŐ, EGY FÉRFI és EGY MACSKA

Két nő üldögél magában,
A sötét szobában.
Anya és a lánya.
Férfi régen nem járt
Már e házban.
Savanyú a szőlő
Mindkettő számára.
Az ablak párkányán
Üldögél egy macska.
Szomorú,
Kimenne,
S ez meglátszik rajta.
Ám a két gazdi
Gonoszul nem hagyja.
Két savanyú uborka
A ház gazdája,
Az egyik öreglány,
A másik meg a párja.
Férfi ritkán
Jő a házba,
Férjét elüldözte
Végre valahára.
Félnek is e nemtől,
Az anya, mert ismeri,
A lánya, mert nem
Volt még dolga férfival.
Mindegyikük tart tőle
A maga módján.
Az egyik már rég,
A másik még nincs
Túl a próbán.
Macskájukat sem engedik
Ki galádul,
Nehogy meglepje
A kandúr.
Sóvárogva néz ki
Szegény pára,
A csöppnyi ablakon
Az utcára,
Mikor jő a tavasz,
S hívja a vér szava.
Csak egyszer szabadulna,
Sosem jönne haza.
S itt a bódító tavasz.
Szerelem illata
Árad a légben.
S az anya intelme,
És rovó szava ellenére,
A leány szerelembe esett
Az ablakon kinézve,
Egy csinos legénybe.
Az ifjú is megtalálta
A lány bús tekintetét,
S hamarosan megkérte a kezét.
Tisztességes esküvő...
Utána a nászút...
- Te tudtad, hogy ez ilyen jó?
Kérdezte az ifjú ara
Az urát.
Első dolga volt
Sürgönyben értesítette
Az anyját.
Kérte:
Engedje ki
Az utcára
A macskát



JELENETEK A XX-DIK SZÁZADBÓL, A MOTTÓ JEGYÉBEN.

MEGJÖTTÉL FIAM?

(A fiú, a macska és a papagáj)

Élt az egyik kisvárosban, egy szorgalmas kispolgári család. A férj, a feleség és egyetlen fiuk, aki már lassan öreglegénynek számított.

Az idősödő szülők mondogatták:

- Miért nem nősülsz meg fiam? - de ő csak ingatta a fejét, Kényelmes volt ez így neki. Egyetlen gyerek volt, az anyja kiszolgálta, esténként eljárt sörözni, este egy kis TV nézés, aztán alvás, mert holnap dolgozni kell.

A családhoz tartozott még néhány aranyhal, egy koromfekete macska, a Negró és egy zöldeskék papagáj, a Pityu. Mindenki gondozta a saját állatkáját, a papa a halakat, a mama a macskát, a fiú a madarat. Boldog volt így a család. A mama főzte az ebédet és várta a fiát haza a munka után, mert mindig megvárták a fiukat az étellel és együtt ebédeltek. Kettő órakor az öreg az asztalhoz ült, a anya pedig az ablakon nézte, jön-e már a gyerek. Ha késett, kiment a közeli sarokig, hogy jön-e már. A fiú ezért haragudott, mert már nem tartotta magát kisfiúnak, hogy elébe menjenek. Ahogy belépett a konyhába, az apja szertartásosan mindig megkérdezte:

- Megjöttél fiam? - aztán csendben megebédeltek.

Ez így ment minden nap, évekig, monoton egyhangúsággal, de azért szép volt, békét és nyugalmat, biztonságot sugallt.

Néhány év múlva meghalt a papa, szép csendesen, ahogyan élt is és helyét családfőként az anya vette át. Most már ő kérdezte:

- Megjöttél fiam? - aztán megebédeltek.

A halak és a papagáj gondozását a fiú vette át az apjától, a cica önállóan közlekedett a lakásban és az udvaron. A madarat csak akkor engedték ki a kalitkából, ha a Negró kint tekergett valahol. Próbálták beszédre tanítani a Pityut, de a csicsergésen kívül többre nem jutottak vele, aztán már nem is erőltették a dolgot.

Hamarosan örökre elszenderedett a mama is. Elment az ura után, mert nagyon hiányzott neki a párja, hát utána halt. A fiatalember nagyon magányosnak érezte magát, mikor ballagott hazafelé a temetésről.

Kizárta az ajtót és döbbenten hallotta a jól ismert hangot:

- Megjöttél fiam?

Majdnem megijedt a hang hallatán, aztán mikor a kérdés megismétlődött, rájött, hogy a hangok a kalitka felől jönnek. A papagáj szólongatta a mama hangján.

Leült egy székre és hangos zokogás tört ki belőle, az összes fájdalom egyszerre tört ki a lelkéből.

Másnaptól újra munkába járt a magára maradt fiú, s mikor hazaérkezett, a madár boldogan köszöntötte:

- Megjöttél fiam?

Jutalmul röpdöshetett a szobában néhány kört, sőt rászállt pihenni a függönyre is. Aztán magától visszament a kalitkába, mikor megunta a mulatozást. Ilyenkor a Negró szigorúan ki volt csukva az udvarra, nehogy valami baleset történjen.

Egyik reggel a fiú elaludt, mert nem volt már aki kávéval ébresztgesse, mert a mama mindig az ágyba hozta a forró italt. Zuhogott az eső, ennek tudta be a későn kelést, s kapkodva öltözött. A macskát bent hagyta a konyhában, nehogy megázzon a kényes állat. Délután hazaérve nem hallotta a várva várt kérdést. Rosszat sejtve benézett a konyhába, s a kalitkát nyitott ajtóval a földön találta, üresen. A fekete ördög az asztal alatt rágott valamit.

Mikor a döbbent fiú odakapott, már csak a papagáj egyik szárnyát tudtam megmenteni a macska szájából. Ismét sírva fakadt, arra gondolt, hogy ezentúl már senki nem mondja, hogy:

- Megjöttél fiam?

Fogta a gazdátlan kalitkát és hozzávágta a macskához. Beletette a Pityu és a Negró testét a ketrecbe és nagy szomorúan elásta őket a kertben az ecetfa alá, ahol a cica nagyon szeretett játszani. Ezentúl ha hazajött, a nyitott ajtóból bekiabált a lakásba,

- Megjöttem!

De most már nem jött rá felelet. A némán tátogó aranyhalak nem válaszoltak. Fogta az akváriumot és vizestől, halastól kidobta a szépen kövezett udvarra. Az üveg millió darabra törött, de az aranyhalak még sokáig fickándoztak a kövezeten... aztán néma csend honolt mindenütt.

Nemsokára még a víz is felszáradt. Végezetül az üvegcserepeket összesöpörte, s egy korszak lezárult az életéből.

Felnőtté vált egy pillanat alatt.

Megjegyzés: Ez a történet nyomokban valós elemeket tartalmaz. Ha valaki magára ismer, az nem a véletlen műve.



HÓFEHÉRKE és A HÉT CSODÁLKOZÓ TÖRPE

Este a törpék
A bányából hazatérve,
Azt vették észre,
Hogy Hófehérke fekszik
A törpék hét ágyán
Széltében.
S elcsodálkoztak
Ezen a tréfáján.


Nahát
Hűha
Ejha
Azta
Azannya
Az utolsó csak annyit mondott:
Hmm,
Mert ő volt a Kuka.



MIKOR ELŐSZÖR

Mikor először
Lefeküdt vele
Megkérdezte reggel:
Milyen volt?

Ezt csak szerelemmel
Lehet elviselni
Válaszolt.

Ki hitte volna:
Hogy horkolásra
Gondolt.



RÓMEÓ ÉS JÚLIA GYERMEKKORÁBÓL...

(részlet)

Verona híres városában sétálgatott két öt- hat éves gyermek, Rómeó és barátja Merkució. A nyári melegben gondolataikba elmerülten andalogtak a kockaköves utcákon, a gyönyörű paloták között. Élvezték a szép időt és az úri gyerekek gondtalan életét és a semmittevést. Egyszer csak kivágódott a Kapulett ház ajtaja és kiszáguldott rajta a család három éves kislánya, Júlia. A rohanás olyan heves volt, hogy a két jó barátot ledöntötte a lábáról.

- Ki volt ez a csámpás? kérdezte Merkució.

- Mit tudom én!- felelte Rómeó a barátjának. - De majd ezért egyszer adok még neki...

Nagyon fiatalok voltak, semmit sem gyanítottak.

2012. augusztus 14.



VÁLLALATI ÉRTEKEZLETESDIS KIRAKÓSDI

Készítik a szendvicseket,
Az üdítőt is kivették már
A hűtőből.
Hamarosan kezdődik az értekezlet.

Van sok megbeszélni való,
Felütötte fejét, a korrupció.
Lop itt már mindenki,
Legyen cigány, akár zsidó.
A fő bűnös:
Az igazgató.

Közben bent az irodában
A vezetők konyakot isznak
Stikában.
Féldeciket deci számra,
Töltenek szaporán,
Vizes pohárba.

A gyűlésnek van két
Napirendi pontja.
Az első:
Kovács János művezető
Megbírálja az igazgatót.
Haladnak szépen,
Vádpontról-vádpontra.
Utána szünet.

A döbbent csend
Sokaknak üzent.
A második pont:
Kötetlen beszélgetés,
Melynek keretében,
Hiszen a dolog erről szól,
Kovács Jánost búcsúztatják
A vállalattól.



LOVAS ELVTÁRS

Még a múlt században - milyen furcsa ezt így leírni, - dolgoztam egy állami vállalatnál.

Az irodában, ha csörgött a telefon, mindig az vette fel, aki a legközelebb volt hozzá. Történt, hogy egyszer én vettem fel, a kagylót, s mivel álltam, nevetéstől fuldokolva, le kellett ülnöm.

- Én Lovas elvtársat keresem Németországból - mondta egy tört magyarsággal beszélő hölgy. Az ő szájából még furábban hangzott a mondat, mint egyébként hangozhatott volna.

Nyelvi tanulmányaimból tudom, hogy némely külföldi nyelvben nem azonos a betű alakja és a kiejtett hang. pl. CCCP az SZ SZ SZ R- t jelent.

Vagy az angolban a jam, dzsem lekvár összefüggés, stb. A német sem marad el ebben a témában a többitől.

Nézzük például a Lovas nevet. Németben a v-t f-nek ejtik, a v az németül: w. Az s pedig sz-nek felel meg.

Már bocsánat, de tehetek én arról, mikor a Lovast keresték hivatalos ügyben, elkapott a nevetés? Na, ugye, hogy ugye? Olvassátok össze.



SZTAHANOVISTA

Értekezleten havonta
lódít egy úr:
"Én huszonöt órát
dolgozom naponta"
Kérdés reá a felelet:
Ez hogy lehet?
"Egy órával előbb kelek."



A LÉNYEG AZ

Ezek után
Most már semmi
Nem számít.
A lényeg az, hogy
A gyerekek a
Napon legyenek,
Éretlen gyümölcsöt
Ne egyenek,
Hogy a nyulak
Ne dögöljenek.
És hogy a Maris
Cipót süt.
Ha én nem lennék,
Meg a penész,
Ki enné meg
A kenyeret?
Isten veletek.



MAI NAPI HUMORKA I.

Ketten ülnek a vendéglőben.

Egy férfi és egy nő.

A férfi odahívja a pincért.

- Fizetni szeretnék...

- Igen. Mit számolhatok?

- Mindent egybe.

- Akkor volt két sör, két üdítő, kettő kávé, két bonbonmeggy, meg amit még én ittam...

S a plafonra, majd a padlóra néz.

- Milyen meggy? - kérdi a vendég. - Azt nem is ittunk!

- Ha nem megy, hát nem megy - feleli a pincér és elviharzik.



MAI NAPI HUMORKA II.

Már említettem többször is, hogy Szekszárdon kicsi a könyvtár.

Ezért időnként, alkalomszerűen kiárusítást tartanak régi, kissé selejtes, de érdekesnek, érdemesnek tűnő könyvekből.

Így megüresednek a polcok az új kötetek számára, s a gyűjtők olcsó áron juthatnak kedvenc könyveikhez.

A dolog jó ötletnek bizonyult, s mindenki jól jár.

Az egységár ötven forint, s így az is hozzájuthat olvasnivalóhoz, akinek egyébként drága a bolti ár.

Láttam már olyan (óh, fájdalom!) húsz éves verseskötetet is, melyet még senki nem nyitott ki. Van közöttük néhány ritkaság is. Ezért hát nem csoda, hogy antikváriusok is felvásárolják a köteteket, hogy aztán saját boltjukban jó áron eladhassák.

Most is sokan kutatnak a régiségek között. Sok az ismerős arc. Kisváros...

Egy idősebb hölgy is válogat, forgatja a portékát. Csóválgatja, ingatja a fejét.

Jó emberismerő vagyok és félek is az ilyen sárkányoid típusú női személyektől.

Kissé odébb húzódok, mert az asszonyságban boszorkányra hasonlító elemeket véltem felfedezni, külsőre is. Az volt az érzésem, hogy mindjárt ráültet a sütőlapátra és betol a kemencébe.

Nem is igen csalódtam...

Tehát a hölgy válogat, s egyszer csak kitör. Kezében egy régi kötet, s felmutatja diadalmasan.

- Nézzék csak! Van pofájuk ezért ötven forintot kérni, mikor rá van írva, hogy nyolc forint hatvan fillér.



MAI NAPI HUMORKA III.

Szekszárdot sem kerülte el a rendszerváltás utáni utcanév változtatási hóbort.

Sok régi utca nevét és köztér elnevezését változtatták meg okkal vagy ok nélkül.

Sokak örömére és bosszúságára egyaránt.

Sokszor ellenkező előjelűvé vált a dolog. Kommunista névről egyházi névre.

Leginkább az ott lakók zsörtölődtek, mert az okmányokban át kellett íratni az új lakcímet, macerás dolog.

Vannak azért humoros, de elgondolkodtató történetek is.

Szekszárd egyik terét Hősök terének nevezték. Nem túl eredeti név, s minden városban volt ilyen. Természetesen a hozzá tartozó szovjet emlékművel.

Nos a rendszerváltóknak első dolguk volt ezt az emlékművet lerombolni és vele a tér nevét is megszüntetni.

Hozzáteszem, többen megjegyezték, hogy a halott katona már nem ellenség, és aki szobrot rombol, az más aljasságra is képes, de a dolog megtörtént. Egyébként Bécsben, Európa szívében áll a világ legnagyobb szovjet katonai temetője, senkinek nincs útjában.

No de mi legyen a tér új neve?

Áll a tér egyik sarkában egy szerény Evangélikus templom.

Evidens a dolog: Luther tér.

Egyes körökben némi zavart okozott ez a név, s kérdezik kellő komolysággal:

- Mi közünk van nekünk ehhez a négerhez?

- ?,!

S valóban: Mi közünk van nekünk Martin Luther King-hez? Hiszen a teret Luther Mártonról nevezték el.

Hacsak annyi nem, hogy egyik sem volt magyar.

Viszont mindkettő egyházfi volt, s a változások, a reformok elkötelezett híve.

Azért a két nevet mégsem illik összekeverni.



Megjegyzés:

Jelen írásom nem politikai indíttatásból íródott, hanem az emberi tájékozatlanság és a butaság kifigurázása okán.



MAI NAPI HUMORKA IV. (AZ ELSŐ NAP...)

Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét és életmódját, előmenetelét, karrierjét.

Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.

Aki tanyán születik, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű. Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.

Csak a béke, a nyugalom, a szeretet és a sok munka.

Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.

Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal és a bárányokkal kergetőzött.

Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.

Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.

Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól és minden idegentől.

Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket és a szép dalokat.

A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba.

S most eljött az idő, hat éves lett.

A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvaron. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.

Reggel korán kellett kelni, de hozzá volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni.

Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek és a tanító néni fogadta.

Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.

Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.

A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet és a szabad világ.

Idegen volt számára a bezártság és a kötöttség.

A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.

- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni.

- Én mék haza! - felelte a kisfiú.

- Miért?

- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.



A JÓ PAP IS...

Meghalt a város esperese,
Igen jámbor ember volt,
Míg meg nem holt.
Mindenki szerette.
Tudósok között is
Az eleje lehetne.
A diákokat is hittanra,
Szép szóra nevelte.
Mindig a könyveket bújta,
Tanult, önmagát képezte.
A tudomány volt mindene.
Ettől jobban csak a misebort,
És a szép menyecskét szerette.
A falu apraja, nagyja temette.
Siratták a hívek,
És hat apró gyermeke.
Fejfájára a kántor
Vásott, rossz kölyke
Rajzszöggel kitűzte:
"Tanulmányait befejezte!"



TÖRTÉNELMI HUMORKÁK

Avagy: Humorka Historia...

Laktanyába hívó esti trombitaszó

Baaaka.
Baka gyere haaaza.
Vár aa VACSORAAA.



Megjegyzés: Apám mindig ezt a pár dallamot énekelte, katona korából.



ÖSSZE-VISSZA HISTÓRIA

Több is veszett már
Doberdónál
1526-ban.
A Csele patak
Lövészárkaiban.
A sok vitéz
Páncélostól,
A sok ló
Kantárostól.
Az ország
Királyostól.



Megjegyzés: Feleletek történelem órán.



L'art pour l'art - 1. ESTE AZ UTCABÁLON

(Wirgill Zemánek dala)

Este a bálon,
Az utcabálon
Rock and rollt járnak
A jampecok.

Este a bálon,
Testem himbálom
Felettem már csak
A Hold ragyog.

S hogy ne féljen,
Ott fenn az égen
Kigyúlnak szépen
A csillagok.

Refrén:

De itt a bálba
Sok kicsi lámpa
Ragyog bele a
Félhomályba.
Amíg el nem jön
A sötétség,
Mikor kicsap a
Biztosíték.

Este a bálon
Zsibbad a lábom
Rálépett nagyon
A táncosom.

Este a bálon,
Az utcabálon
Mérgemben szájon
Sem vághatom.

Csillagot látok,
De nem az égen
A lábom régen
Fáj nagyon.

Refrén.



A "L'art pour l'art" színháznak ajánlom.



L'ART POUR L'ART - 2. BOHÓC

(Wirgill Zemánek dala)

Itt van már az
Ingyen cirkusz,
Gyerekek, gyerekek.
Eljöttünk, hogy
Jókedvűek
Legyetek, legyetek.
Itt van,
Nagyon jó
Ez a nagy szenzáció
Eljött,
Nagyon jó
Itt a nagy attrakció.

Tárárá bummsztiré, tárárá bumsztiré

Orra piros,
Haja kóc.
Ilyen ember
A bohóc.

Fél kezével
Kézen áll,
A másikkal
Trombitál.

Egy keréken
Rohangál,
Drótkötélen
Szaladgál.

A társát jól
Elveri,
Söprűjével
Kergeti.

Lisztet szór a
Fejére,
Tojást üt rá
Ebédre.

Tárárá bummsztiré tárárá bummmsztiré

Orrlyukával
Furulyál,
Fésűjével
Muzsikál.

A létrával
Sétálva,
Összecsukja
Széttárja.

Tele vödröt
Dönt rája,
Vizes lett a
Ruhája.

A lábával
Üst dobol,
Közben körbe
Gyalogol.

A gyerekek
Nevetnek,
Perecet is
Ehetnek.

Egy kismajom
Elveszi,
Kupolába
Felviszi.

Tárárá bummsztiré tárárá bummsztiré



L'ART POUR L'ART - 3.

WIRGILL ZEMÁNEK DALA: EZ ÁLLATI

Feneketlen tóban,
Kézzel fogok halat.
Fent a magas légben
Guggoló madarak.
Bundába öltözve,
Málnázik a medve.
Pici majom nevet,
Ugrik egy perecre.
Morzsákat a hangyák,
Szorgalmasan hordják.
Mellettük egy tücsök
Húzza a vonóját.
Lusta éti csiga
Csúszik az avarban
A meztelen csiga,
Soha sincs zavarban,
Ő már hajléktalan.
Puha talpú cica
Kergetne egeret,
De a szürke egér
Régen éhen veszett.
Egy sas magasan száll,
Nem fél a sok bogár,
Hiszen a sas madár,
Nem kap legyek után
Lusta lajhár mászik,
Zöldellő fa ágon
Elalszik útközben
Nincs dolga e világon.
Szélfútta sörényű
Száguldó vadlovak,
Hamar leváltotta
Őket a gyorsvonat.
Libák mennek sorban,
Szépen egymás után.
Úgy kerülnek tálba,
Ahogy jöttek, bután.
Az állatvilág elnyúlik
Minden égtájig,
De meddig nyúl a nyúl?
Csak a répáig.




L'ART POUR L'ART - 4.

REKLÁM PARÓDIA

FIGYELEM, FIGYELEM
Manapság az a szokás,
Hogy a produkció közben
Reklámokat mutatunk be
A nagyérdeműnek.
Undorító dolog,
De néha beválik.
Figyeljenek erősen,
Bemutatjuk némelyiket
Igénytelenül.
Jó szórakozást.

Ez a ház eladó.
Ha nem kell, kiadó.

Nagyon harapós, és
Ugatós kutya,
Ingyen elvihető,
A szomszédból.

Sárgarépa, zöld ribizli
Egészséges biciklizni.
Vegyen ön is
Tandem kerékpárt.

Üde, friss lehelet,
Szopogasson lámpabelet.

Hosszú lófarkas leány,
Hasonló tulajdonságú fiú
Ismeretségét keresi.

Alkoholista vagyok,
Nősülni akarok.
Sör, bor, pálinka,
Lehetek-e boldog?
Jeligére a Hirdetőbe.

Padlásmúzeumba
Balos boglyakerekítő
Gyűjteménybe elvihető.
A jobbos eltörött,
Balos csizmalehúzó is van,
A jobb láb elveszett a háborúban.
Egyebek között.

Az utolsó mozielőadás
Ez áll a plakáton.
A Hatan egy lovon
Amerikai dzsungelfilm,
És a
Vak asszony visszanéz
Című film lesz a vásznon.
Vakoknak fél áron.

Szentképek,
Házi áldás,
Porcelán Szűz Mária
Az összes tartozékokkal,
Mária Terézia lovagrend
A függelékekkel,
Velencei kristálytükör,
Hatágú csiszolt üvegcsillár
A gyöngyökkel együtt eladó
Alkudni kötelező,
Aki nem vesz,
Az nem is vevő.
Érdeklődjenek folyamatosan.
Hogy tetszett? Na ugye, hogy ugye?
Csak úgy, mint a nagyok. Egyebet nem mondhatok.



Dolák Sali Róbertnek ajánlom.



A KÓMA

Megtörtént eset, amit elmesélek, ilyesmi dolog néha előfordul, ebben a kavargó világban.


Élt egy kisvárosban, egy kortalannak tűnő, idős asszony.

Mélyen vallásos volt, egész nap hányta magára a keresztet, reggel vele nyitották, este vele zárták a templomot.

Őszintén hitt a pokolban és a mennyországban, mely utóbbiba maga is szeretett volna jutni, amikor majd eljön az idő...

Megszokott, párnás helye volt a templomban, senki nem ült soha a helyére, nem is lehetett volna, hiszen mindig ott imádkozott.

Egyszer csak, vagy mert már öreg volt, vagy mert beteg lett, de az is lehet, hogy csak éhes lehetett, rosszul lett és kiesett a padból, s nem adott életjelet.

A mentősök azt mondták, kómába esett és bevitték a kórházba.

Akkoriban került a belgyógyászatra, egy frissen végzett afrikai orvos, aki fiatal volt, lelkes is volt, s meg akarta mutatni kollégáinak és a világnak, hogy nem hiába tanult oly sok évet Magyarországon.

Mindenképpen vissza akarta hozni a beteget az életbe.

Afrikában számtalan népfaj, törzs él és mind más külső jegyeket visel. Van, aki csokibarna, van, aki rövid, göndör hajú, és akad, aki fekete. A mi orvosunk négerebb volt a négernél.

Tudása lelkes szorgalommal párosult, mindent megtett, megpróbált a beteg talpra állítása érdekében.

S láss csodát, a néni jobban lett, magához tért és lassan kinyitotta a szemét.

Meglátta az ágya mellett álló örömében nevető orvosát.

Szemében látszott a rémület, arcára kiült a döbbenet, s rikoltó hangon felkiáltott.

- Úristen, eljött értem az ördög!!

Visszazuhant a párnára és újra kómába esett.


A történet nyomokban valós elemeket tartalmaz, a fogyaszthatóság érdekében kissé cizelláltuk.

 

 

NAGY VENDEL


IGAZGYÖNGYÖK
KAGYLÓK REJTEKÉBEN


ÉLETRAJZI TÖRTÉNETEK


NAGY VENDEL ÉS GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTKÖTETE

E-KÖNYV

MEGJELENT MAGÁNKIADÁSBAN

2016 MÁJUSÁBAN A 87. KÖNYVHÉTRE
ILLETVE A SZERZŐ 62. SZÜLETÉSNAPJÁRA, MÁJUS 7-ÉN.

KAPCSOLAT: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A KÖNYVET VAKOK IS OLVASHATJÁK OLVASÓPROGRAM SEGÍTSÉGÉVEL.

A kötet szerzői:

NAGY VENDEL szerkesztő, költő, író

GERENCSÉR HAJNALKA riporter

MÁTYÁS RITA borító tervező

A hangosverset előadja: MÁTYÁS RITA


TARTALOM

AJÁNLÁS
ELŐSZÓ
1. ÉLETRAJZ
2. CSALÁD
3. SZEMEK TÜKRÉBEN
4. A BETEG IS EMBER
5. AZ AZ ANYANYELVÜNK, AMIN ÁLMODUNK...
6. SZEKSZÁRD, AZ ÖRÖK VÁROS
7. ÉRZÉSEK
8. HISTÓRIÁK
9. A TERMÉSZET SZERETETE
10. KÉPZELETBELI UTAZÁS A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN
11. HUMOR MORZSÁK...
12. IGAZ TÖRTÉNETEK
13. AMIÉRT ÉRDEMES ÉLNI...
14. DALAIM
15. HAIKU CSOKOR
16. ÜNNEPEK