(A Macskaistennő, Tündéranna, A galamb szárnyverése című prózaköteteiről)
„Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
(József Attila: Két hexameter)
“Tanulság: a vétkes bármikor, bármire felhasználható, hasznavehetetlenné válásakor bármikor „eldobható”. Árulók, árulások mindenkor voltak, vannak, lesznek. Szükophanta és szükophantria mindenütt: hálózatok, kapcsolattartók, tartótisztek, hangulatjelentések. A társadalmi ranglétrán – látszólag – magasan lépkedő személyek: közjogi és egyházi méltóságok, püspökök, professzorok, akadémikusok, írók, médiamunkások, gyárigazgatók, vezérigazgatók, bankvezérek stb. a külhoni és hazai hálózatok hálójában. „Tartóik” hadnagyi, főhadnagyi rendfokozatban – látszólag – sehol a lajtorján, valójában a „méltóságok” feje felett, élet-halál uraiként az embereken. Sokan vállalták szerepüket – sőt túlteljesítettek!”/Részlet az Elemzésből
„A becsületes ember ugyanis, ha egyszer hibázott, a továbbiakban félve óvakodik ettől, a becstelen jellemű viszont annál bátrabban tetézi bűneit, és utóbb már minél többet vétkezik, annál leplezetlenebbül teszi. Hiszen a tisztesség olyan, akárcsak a ruha: minél több folt esik rajta, annál kevésbé vigyáznak rá.” (Apuleius:Apologia – Védőbeszéd, 3.)
Tovább olvasom… →
Michelangelo: Piéta