Lengyelország megmutatja, hogy nem az iszlám veszélyes, hanem általában a hülyeség.
Edwina Sandys: Christa
Lengyelország fontos feladatot vállalt magára. Zaklatott, idiótán csapkodó korunkban figyelmezteti Európát arra, hogy nem az iszlámtól kell félni, hanem mindenféle vallásos radikalizmustól.
Másképp pusztítanak persze, attól függően, hogy milyen hatalmi pozícióban vannak. Aki semmilyenben, annak marad a lövöldözés meg a robbanóöv. Otthon ő is törvényekkel és erőszakszervezetekkel operál. De itt mi vagyunk otthon, az istenit neki, ezért megtehetjük, hogy egész országokat nyomorítunk meg, mert a hangok az ágy alól azt súgják.
Azt súgják, hogy a nő teste köztulajdon, és nem választhatja meg, kinek, mikor, hova szül. Maga a katolikus egyház ezt nemhogy az abortusz, hanem a fogamzásgátlás tiltásával is kifejezi, viszont az szerencsére csak a hívekre vonatkozik, önkéntes alapon. De a püspökök, ahol tehetik, kiterjesztik ezt a légből kapott szabályozást azokra is, akik nem hisznek az ő képzelt barátjukban.
Lengyelország emiatt az abortusz teljes betiltására készül, az egyház nyomására és nyílt kampánya mellett. Olyan élethelyzetekben is, mint nemi erőszak, vérfertőzés, súlyos betegség diagnózisa, vagy az, hogy a szülés életveszélyes az anya számára. Nyilvánvaló, hogy aki ilyen törvényt javasol, sőt erőből átnyom, az hibbant és főleg gonosz. Ez ugyanúgy szadizmus, mint az Iszlám Állam praktikái.
És ugyanúgy kisebbségi, radikális, fundamentalista álláspont. Maga a katolikus dogmatika nem változott ugyan, de Ferenc pápa informálisan már kifejezte megengedő nézeteit. Az ő világa is elég szűk és életidegen, de azt már nem nézem ki belőle, hogy rá akarná kényszeríteni a nem hívőkre nyers erővel. Nem ártana persze, ha erről méltóztatna beszélni is. Hátha lengyel kollégái csak alulképzettek, és még van idő felvilágosítani őket.
Return of the jeti
A lengyel példából világossá válik, hogy az aljasság, a gonosz korlátoltság megtámasztására minden vallás alkalmas. Hiszen ezeknek az intézményeknek az a funkciójuk, hogy középkori vagy ókori normákat örökítsenek át, minél kevesebb változtatással.
Na most azok felett viszont eljárt az idő. Ezt semmi se mutatja meg tisztábban, mint a nők helyzete. A régi szép időkben lehetett őket adni-venni, szájon vágni, esetleg agyonverni, ha megérdemelték. Pál apostol megmondta azt is, hogy kuss a nevük, és ehhez az egyház tartja is magát.
Időközben kiderült róluk, hogy emberek, pont annyi személyiséggel és aggyal, mint a férfiak. Tehát semmi sem indokolja, hogy néhány nevetséges maskarába öltözött, mikulásbottal integető kókadt fasz előírja nekik, hogy akkor is szülniük kell, ha belehalnak vagy belenyomorodnak. Csakhogy itt jön be a vallás másik nagy trükkje: nem is kell indokolni!
Hiszen írva vagyon. Ott mondja a Jóisten a saját szavaival, hogy ez így illő és helyénvaló. És akkor hiába magyarázol, hogy de hát ez hülyeség, ez kegyetlenség, ez tragédiákhoz vezet, mert odarajzolta a seggfej maga mögé az Istent, és vele szállsz vitába.
A lengyel előterjesztés szadizmusa mellett még lényegében értelmetlen is, pontosan úgy, minta magyarországi abortusztabletta-tilalom - amelynek szintén nincs más magyarázata, csupán a hitelvek. Csak a legszegényebbeken tapos, akiknek életük legnagyobb krízisében sincs pénzük elutazni a határig, és ott befizetni egy klinikára.
Nem Lengyelország az első, amely a tősgyökeres európai vallásos tébolyt elszenvedi. Írországban évtizedekig tilos volt mind az abortusz, mind a fogamzásgátlás. Több halált és szenvedést okozott, mint a konkrét terrorizmus, pedig abból is jutott nekik.
Fellélegezhetünk: ekkora hülyeség bezzeg nincs nálunk. Megvédtük az országot. Itt csak az iskolákra tette rá a kezét az egyház, meg a boltokat zárták be vasárnap a vallásos frakció kezdeményezésére. (Ez is szent ügy: népszavazni róla tilos.) De magukban azért rajzolgatják tovább a lázálmaikat, és remélik, hogy egyszer eljön az idejük – és az úgy néz ki, mint Lengyelország. Az alaptörvénybe így is bekerült a magzatvédelem, egyszer még élesíthető lesz. Addig beérik ennyivel. A katolikus terrorizmus veszélye jelenleg csak kettes fokozatú készültséget indokol.
De azért vigyázó szemünket Varsóra vessük. Azt a gyorsot nem érdemes bevárni.
Valami portugál politikus mondta a múlt század első felében, hogy "A katolikus egyház akkor szokott egyház üldözésről beszélni, ha ők nem üldözhetnek másokat."
Csak ezen elvett nem csak a katolikusok vetik el, hanem aki humánus alapon érző emberi lényként tekint a méhen belül élő egyénekre. Mindarról, hogy a magzat miként viselkedik a méhen belül, vannak-e érzései a tudomány csak a múlt század második felétől tudott információkkal szolgálni. Azóta tudjuk, hogy a női emberjogi aktivisták vannak az érző emberi lények meggyilkolása mellett, míg a dolgokhoz humánus alapon közelítők vannak az abortusz ellen, illetve a korábban még a klinikákon elkövetett mészárlaborokkal szemben vallási alapon szembe helyezkedő egyházak. Legyen az muszlim, katolikus, református vagy izraelita. S mint kiderült nekik volt igazuk bár nem tudták, hogy a méhen belül éldegélő ember is már rendelkezik érzelmekkel. Ennek okán pedig gyilkosság azt megölni. Ezt az Isteni magasabb tudatnak a jóvoltából lehet szerény véleményem szerint elegyeztetni.
Érdekes, hogy az abortuszellenesek jelentős többsége vén pöcs (férfi). Pont azok ugatnak bele a legjobban, akiknek semmi köze hozzá. Meg akarják mondani, hogy egy nő hogyan élje le szerintük az életét. Annyira, de annyira szeretném ilyenkor beléjük operálni a fetus-t: "Nesze bammeg, hordd ki te a gyereket és neveld is fel!"
-10 éve dohányzom és tüdőrákos lettem. Nem így akartam de ez van. Elláttok? - El. - Részegen ültem a volán mögé és okoztam egy balesetet amiben hárman meghaltak. Nem így akartam de ez lett belőle. Elláttok? - El. - Azt hittem meg tudom egyedül javítani a hűtőt de elbasztam és megvágott az áram. Elláttok? - El. - Elszakadt az óvszer és teherbe estem. Nem tudok/akarok elválllalni egy gyereket. Elláttok? - MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?!
annyi a bibi, hogy itt másnak az életét veszik el nem azét aki elkövette a balhét. lefordítva a te nyelvedre: -10 éve dohányzom és tüdőrákos lettem. Nem így akartam de ez van. Elláttok? -Igen kinyírunk valakit akinek a tüdeje jó neked.
Képzeld el a következőt: középosztálybeli tizenkilenc éves szerelmespár, romantikus nyaralás, a lány hónapok óta rendesen szedi a fogamzásgátlót, de ő az egymillióból az az egy, akinek egyszercsak mégis csődöt mond a dolog és teherbe esik. Mondjuk ikrek. Ott áll két fiatal, nemrég kezdték az egyetemet, felelősségteljesen használták a fogamzásgátlást, de egyikük sem elég érett és egyiküknek sincs akkora anyagi háttere, hogy családot alapítsanak. Szerinted milyen élete és kilátásai lennének a születendő gyermekeknek? És a szülők életével és helyzetével mi a helyzet? Ők már nagykorúak tehát nincsenek jogaik, nem lehetnek terveik és álmaik? És mi van, ha a kapcsolat egy év múlva, vagy két év múlva véget is ért volna, de a gyerekek miatt beleragadnak egy kényszerű, boldogtalan házzasságban? Nyilván van olyan is, aki az imént fölvázolt esetben is képes lenne sikeres és boldog életet kialakítani magának és a gyerekeinek. De mégis milyen alapon kaszáljuk el az olyan megoldásokat, (mint az abortusz tabletta) amelyek még a terhesség első két hónapjában véget vetnek a dolognak, amely esetben a szülők lelki és fizikai fájdalma, sérelme sokszorosa a magzat fájdalmának? Az a pár biztos, hogy a jövőben tutira fog menni a gyermekvállalást illetően. És ha még felelőtlen hülyékről is beszélünk, akkor mennyivel jobb egy ártatlan gyermeket felelőtlen, aljas tróger szülők kezében hagyni, akik vagy lehúznák az újszülöttet a vécén, vagy kint hagynák a kórház lépcsőjén, vagy ha föl is nevelik a gyermeket, akkor abból is elég nagy valószínűség szerint egy felelőtlen tróger lesz?
Ez egy nagyon nehéz döntés, nehéz szituáció, speciel nem merném felvállalni, hogy döntsek, nem tudom, mi a helyes. Csakhogy.
Csakhogy a lengyel abortusztörvény nem erről szól, és az ellenzők sem ebbe a vitába mennek most épp bele, hanem arról szól, hogy a 19 éves lányt mondjuk megerőszakolják azon a nyaraláson, és a törvény szerint 9 hónapig a testében kell hordania a saját megaláztatását, majd meg kell szülnie és elvileg fel is kellene nevelnie. Vagy nem erőszak, hanem mondjuk beteg baba. Avagy mind közül a legjobb: ha előre tudják, hogy az anya nem fogja kibírni a szülést, vagy jelentős esélye van rá, hogy belerokkan. Gondold el, x hónapos terhesen várod, hogy szülj és egyúttal kínok között meghalj, és mindezt szerető családod körében, akik este lefekvés előtt matekoznak, hogy ha eljön a pillanat, akkor vélhetően egy felnőtt nővel kevesebb lesz, de vajon a gyerek túléli-e, vagy esetleg ő is belehal a forszírozott terhességbe.
Ezeknél az eshetőségeknél nem gyötör semmilyen etikai kétség. Ez nettó kegyetlenkedés.
Nem "halivudi" sztori, a saját ismerettségi körömben volt példa mindkét útra. Te hány olyan nőt ismersz, aki átesett egy vagy több abortuszon, vagy annak házi változatán, vagy hány olyan ismerősöd van, akinek a közvetlen ismerőse esett át abortuszon? Miután ez a szám megvan, kérlek tájékoztass, hogy ezek az emberek miért vállalták az abortuszt, és azt is áruld el légyszíves, hogy szerinted a saját ismerőseid történetei és motivációja alapján te nyugodt szívvel bíznád-e a születendő gyermeket a szülők gondjára, illetve szerinted igazságos "büntetés"-e a szerencsétlen gyermek és a mit sem sejtő szülők számára az, ha belemennek egy be nem tervezett terhességbe?
igen ismerek ilyen nőket a tágabb rokonságban. mert nem védekeztek és így kényelmesebb volt számukra. igen jobb lett volna ha megszületnek azok a gyerekek.
Kinek lett volna jobb? A nőnek, aki föltételezem nem volt fölkészülve arra személyesen és/vagy anyagilag, hogy gyermeket vállaljon, a gyermeknek, akit olyan szülő fogadott volna, aki őt nem is igazán akarta, még akkor sem, ha anyagilag egyébként "megengedhette" volna magának, vagy csupán a te lelkiismeretednek lett volna jobb? Most nem kekeckedni vagy személyeskedni akarok és tudom, hogy az nagyon extrém, hogy valaki tényleg ne szeresse a saját gyerekét, akármennyire is váratlanul jött, de szerinted nem érdemesebb egy olyan anyához, olyan szülőkhöz születni, akik készen állnak és várnak rád?
az élet a legfontosabb, minden másra ott a mastercard. de érdemesebb de az élet problémákkal jár. és a problémákat nem gyilkosságokkal oldjuk meg, szerintem.
"Az élet a legfontosabb." Na igen, de egy terhes nőnek is van élete. Legalábbis addig, amíg mondjuk arra nem kényszerítik, hogy szüljön meg egy nem kívánt gyereket, aztán belehal a komplikációkba. Vagy megszüli a gyereket, utána örökbe adja, a társadalom viszont lenézi, elítéli amiatt, kirúgják a munkahelyéről, kibeszélik a rokonok, szomszédok, stb. Vagy megszüli, sőt még neveli is a gyereket, de évekig kiesik a munkaerőpiacról, utána pedig nem kap többé munkát, nincs miből megélnie, se neki, se a gyereknek. Arról nem is beszélve, hogy minden tervét, vágyát, álmát fel kell adnia, ha a gyerekvállalás mellett dönt, mert az onnantól kezdve hosszú ideig 24 órás munka lesz számára. Vagy a felnőtt ember élete már nem is számít, csak a magzaté? Születés után már mindegy, mi van az élettel, nem kell vele többé törődni? És mi van a még meg sem született gyerekkel? Mi van ha árvaházban nő fel? Mi van ha a vérszerinti szülei nevelik, de folyton éreztetik vele, hogy ő csak egy baleset eredménye, és soha nem is akarták? Az ő életével mi van ilyenkor? Nem jobb lett volna neki nem megszületni ahelyett, hogy ilyen nyomoronc életet kelljen élnie? Érdekes, a hosszú távú dolgokba soha senki nem gondol bele. Csak addig gondolják, hogy szülessen meg az a gyerek, utána meg majdcsak lesz valami, az már mindegy. Azért a gyerekvállalás meg a szülés sem így működik, hogy hétfőn megtudom terhes vagyok, kedden kipottyantom a babát, szerdán örökbe adom, a hétvégére pedig már el is felejtem, hogy mindez valaha megtörtént.
Ó erre már nincs válasz, mert csak addig érdekes a dolog, amíg a nők belerokkannak, amikor már megvan a gyerek, nekik (értsd: idióta nőellenes kommentelőknek, akik kamuból nyomják a pro-life dumát) édes mindegy, hogy mi történik. Tiszta olyan a szitu, mint amikor a kisgyerek húsvétra élő nyulat kap, és 2 nappal húsvét után a nyuszi a kukában (vagy még rosszabb helyen) végzi, mert csak eddig volt megtervezve a dolog...
Nem felelősségteljesen használták a szexuális kapcsolatot. nem számoltak azzal, hogy ebből baba lehet. A felelősséget vállalniuk kell, ami nem az, hogy haljon meg a baba.
az a helyzet, hogy az abortusztilalom épp azzal egyenértékű, mint ha valakiből erőszakkal operálnád ki a fél tüdejét vagy veséjét. használod a testét az engedélye nélkül, hogy egy másik ember életben maradjon.
Aha. Biztosan szigorúbb. Aztán a nagy szigorúság végén elmennek vezekelni valami elhagyott szigetre. Míg a nem egyházi embereket bezsuppolják valami böribe, ahol legalább a többi köztörvényes megtanítja nekik, hogy mit is tettek pontosan.
Nem az áthelyezés a büntetés. Ott kezdődik, hogy a vizsgálat idejére is felfüggesztik. És míg a világi hatóságnál van elévülés, addig az egyházi vonalon nincs. Viszont valóban igazolni kell a dolgot.
Ha a világi alatt nem egyházit értesz és arra célzol, hogy az egyház maga is kiosztja a maga büntetéseit akkor kiváncsivá tettél, hogyan tudna az egyház külön büntetés-végrehajtási rendszert fenntartani legálisan, pláne olyat, ahol 10-20 éves fegyházbüntetésnél súlyosabb ítéleteket szabnak ki?
Vagy úgy értsük, hogy egy pedofil megúszhatja az állítólagos túlvilágon történő majdani állítólagos büntetéssel?
Abban a pillanatban, hogy technikailag lehetségessé válik, hogy a magzatot a magzat számára biztonságosan kivegyék az anya testéből és valamilyen mesterséges környezetben biztosítani tudják számára az egészséges fejlődését, én leszek a legnagyobb támogatója az anya saját testéről való döntési szabadságának. Addig viszont gyilkosság gyilkosság marad.
Vagy ha a lányodat megerőszakolják és az erőszaktevőjének a gyermekét kellene kihordania? Vagy ha a lányod minden elővigyázatosság ellenére teherbe esik a barátjától tizenévesen vagy a húszas évei elején? És ha az abortusz tabletta miatt még az első hónap végén, az embrió egy centiméteres méreténél sikerülne végrehajtani az abortuszt? Ekkor az embriónak még sem végtagjai, sem működő szervei nincsenek. Minden egyes sejt élő organizmus, úgyhogy ha úgy vesszük, az önkielégítés tömeggyilkosság (nyilván nem az).
Csak egy kérdés: Terhes a feleséged. Megtámadják az utcán: A) Karon szúrják, de felépül, a gyerek egészségesen megszüketik. B) Hasba rugják, felépül, de a gyerek elmegy.
Szerinted nincs erkölcsi-morális különbség a két eset között, egyszerűen csak más sejtek sérültek?
A lányomnak azt javasolnám (ahogy teszi sok szülő, és nem pusztulnak bele, volt ilyen gimnáziumi évfolyamtársam), hogy szülje meg, és ha tényleg nem akarja/tudja felnevelni a család a gyerekt, akkor adják örökbe.
A nők általában kevéssbé érdeklődnek ilyen filozófiai-morális jellegű kérdések felé. Tulajdonképpen az abortusz is csak azért kivétel, mert ez őket is érinti.
Szerző: 
