Payday Loans

Keresés

A legújabb

A kaméleon Dorogi PDF Nyomtatás E-mail
Jövőrontó közelmúlt

A kaméleon Dorogi

Nagy Jenőnek ajánlom

Talán 1988 nyarán üzemeltek utoljára teljes kapacitással a SZOT üdülők, mielőtt a privatizációs keselyűk le nem nyúlták bagóért a tagdíjakból, társalmi munkában megépített pihenőközpontokat.

Minden évben sikerült „eladni magam”felvigyázó tanárnak júliusi szabadságom alatt Balatondoboziban. A tó partján 10 óriási pavilonban kb. 500 gyerek élvezte volna a nyaralást, ha nem egy korlátolt tanárt, Dorogi elvtársat nevezték volna ki táborvezetőnek.

Az alacsony, köpcös, vastag szemüvegű, középkorú férfi mindent elkövetett, hogy katonássá tegye a diákok életét. A szigorú reggeli torna után az ágyazást gyakorolták 28 fokos hőségben, majd reggeli után a szocialista ideológiával spékelt, félórás előadás kellett meghallgatniuk fürdés előtt. Hamar elnevezték őt az üdülőben pihenő gyerekek egymás között „Sturmbannführernek”, ugyanis kedvenc szórakozása volt a kipécézett, renitens tanulókat le-fel guggoltatni, miközben a következő mondókát kellett ismételgetniük: „Üdülőben vagyunk, jól megy a sorunk. Jól megy a sorunk, két hétig maradunk. „

A főiskolai és egyetemi hallgatókkal is kesztyűs kézzel bánt, igyekezett éreztetni velük, hogy minősítésük mennyire tőle függ, így néhány „csicska”feladattal bízta meg őket, hogy hatalmát jobban tudja éreztetni. A nagyobb mellű hallgatónők igaz kivételek voltak, kétértelmű bókokkal és vetkőztető szempillantásával árulta el mennyire savanyú agglegény életet élhet.

Szenvedélyes ateista nézetéről úgy szereztünk tudomást, hogy az egyik szegedi egyetemista gyakorló tanárt haza akarta küldeni, mert kereszt volt a nyakában. Helyettese könyörgésére végül egy istenkáromló megjegyzés kíséretében „megbocsátott” neki.

Éveken át sikerült elkerülnöm a konfliktust Dorogival, de az utolsó nyáron elpártolt tőlem a szerencse. 88-ban már elég elterjedt volt a Kádár-rendszert bíráló szamizdat, és én sem tudtam megállni, hogy ne vegyek néhány Beszélőt, Hírmondót, Demokratát a pesti illegális butikokban mielőtt lementem a Balcsira dolgozni. Esténként a szolgálati idő lejárta után új kollegáimmal gyakran meglátogattuk az üdülő melletti Torkos csárdát, ahol aztán megosztottam velük a rendszert bíráló sajtótermékeket. Néhány üveg sör mellett igazi kikapcsolódás volt szidni a rendszert, és a szovjet csapatok kivonulásáról ábrándozni.

A negyedik napon ért a csapás. Ebéd után Dorogi behívatott az üdülővezetői irodájába. Amikor beléptem azonnal éreztem, ahogy a pazar módon berendezett mahagóni bútorok tiszteletet próbálnak parancsolni nekem. A „Sturmbannführer” egy nagy barna íróasztal mögött egy halom iratba beletemetkezve fogadott. Köszönésemre morgott valami hasonlót a bajsza alatt majd a kanapéra mutatott:

—Foglaljon helyet!—nyújtotta előre szőrös kezét, és merevített arccal szúrósan a szemembe nézett.

—Valami baj történt a gyerekeimmel?—kérdeztem kétségbeesett hangon.

—Magával van baj öregem—kezdte érdes, számon kérő hangon.—Egyáltalán észnél van maga, hogy az épülő szocializmus ellen agitál és lázít. Párttag maga egyáltalán?

—Nem vagyok párttag—válaszoltam, és hangomból már megérezhetett egyfajta bizonytalanságot, ezért kissé rám förmedő hangsúllyal folytatta:

—Maga államellenes szennylapokkal mérgezi az üdülő légkörét, amit hithű kommunistaként nem tűrhetek!—mondta szenvedélyesen.

—Ezt az üdülőt a pártnak köszönhetjük. Magának a párt ad lehetőséget, hogy a tanári fizetése mellett egy kis plusz mellékest keressen. Maga beleharapott a kenyéradó gazdája kezébe. Az ilyen hálátlan, nyavalygó értelmiséginek a börtönbe lenne a helye és nem a Balaton partján, miközben pocolva szidja a rendszerünket!

—Szerintem a szabadidőmben azt olvasok, amit akarok—próbáltam védekezni.

— Különben is, ha valami nem tetszik, és azt a barátaimmal megbeszélem szolgálat után, az miért zavarja magát. Nem kellene ilyen mereven kezelni a dolgot. Úgy látom, aki súgott önnek, kissé felfújta dolgot.

—No, akkor itt fejezze be!—kiáltott fel dühösen.

—Magát át kellene adnom a helyi Állambiztonsági Szerveknek, hogy kicsit kezelésbe vegyék undorító reakciós nézetei miatt. Mégsem teszem, mert nem akarom az üdülő jó hírét veszélyeztetni az Ön meggondolatlanságai miatt. A személyi lapján látom melyik szakmunkásképzőben tanít. Kinyalhatja a fenekem, hogy nem írok az igazgatójának, hogy államellenes pedagógusa miket olvas, és milyen ravasz módszerrel terjeszti azt.

Ha küldenék a főnökének egy ilyen levelet lehet, hogy szeptembertől már elbúcsúzhatna a katedrától .Csak azért kegyelmezek meg magának, mert az üdülőm jó híre mindennél fontosabb számomra. Így adok egy utolsó lehetőséget, hogy összepakolja a cuccait és családi okokra hivatkozva egy órán belül távozzon fizetés nélkül a pavilonjából. Megértette vagy botrányt akar?

Az utolsó mondatánál a feje lila volt, nagyon üvöltött, de én valahogy nem éreztem félelmet. Egy beletörődő fintort vágtam, és elindultam az ajtó felé. Utánam kiáltott, miközben láttam, hogy dús, őszülő hajába túr mérgesen:

—Vegye tudomásul, hogy a 22 ezer forintos fizetésemet és az üdülőm hírnevét nem fogom veszélyeztetni a maga baromsága miatt… és ha lenne pofája ezután még fizetést kérni, hívom az állambiztonságiakat.

 

 

*

 

Egy háromhetes bolgár tengerparti üdülés hamar elfeledtette velem Dorogi elvtársat, de a tanévnyitó értekezlet után Ábrahám igazgatóm az irodájába kéretett és kezembe adta „tájékoztató” levelét:

Tisztelt Igazgató Elvtárs!

Folyó év júliusában az Ön beosztottját, Igric László tanárt üdülőmben nevelőként alkalmaztam. A fent nevezett személy munkaidő alatt és azon túl a szocialista társadalmunk ellen agitált, törvénytelen szamizdatokat erőltetett rá a pedagógus kollegáira, és megszegte pedagógus esküjét. Feltételem, hogy ezt a kommunistaellenes aknamunkát az Ön iskolájában is folytatja, ezért javaslom, hogy indítson ellene vizsgálatot, és a fegyelmi határozatról tájékoztassa a rendőrséget is, hogy szem előtt tarthassák. A társadalmunk nem engedheti meg, hogy ilyen alakok tanítsák, neveljék gyermekeinket, ha a szocialista ember eszményképet akarjuk a diákság tudatába nevelni. Kérem igazgató elvtársat, hogy a pártszervezettét is tájékoztassa intézkedéséről.

Balatondobozi, 1988. augusztus 15.

Elvtársi üdvözlettel:

Dorogi Aladár

SZOT-vezető

—No, mit szólsz ehhez a levélhez nyavalyás?—mosolygott rám cinkos tekintettel Ábrahám igazgató.

—Megint lebuktál, előbb-utóbb bevisznek, és addig fognak bent „hintáztatni” fenyegetni, zsarolni, míg el nem köpöd, hogy a főnököd is tiltott újságokat olvas már egy éve. Hiányzik ez nekem, nekünk?

—Legközelebb vigyázni fogok—ígértem suttogó hangon.

—El is várom. Ezt a levelet pedig tedd el emlékül! Ez a papír figyelmeztessen arra, hogy mindenütt vannak besúgók, nem kellene mindenkit azonnal beavatni a bizalmadba, Te pancser!

­

+

A bekövetkezett rendszerváltás hamar feledtette a szamizdatos korszak izgalmait.

11 év után apósomék megajándékoztak egy balatoni nászúttal, egy kényelmes fonyódi szálloda kétágyas szobájával. A februári hidegben kipróbáltuk a fakutyát és a hosszú téli estéken a szálloda könyvtárában olvasgattunk.  Összebarátkoztunk egy csontos arcú, barna hajú, középkorú könyvtáros asszonykával, akivel hamar megtaláltuk a hangot magyar szakos feleségemmel, ha a kortárs irodalom újdonságairól volt szó. Azért a helyi lapokat is átböngésztem, és a politikai hírek között fedeztem fel Bocskai- ruhában Dorogi Aladárt, mint országgyűlési képviselőt. Naiv tájékozatlanságot mutatva azonnal rákérdeztem a könyvtárostól a fotón látható személyre.

—Ki ez a díszmagyar?

—Dorogi úr—felelte kimért hangon. —A Kisgazdapárt egyéni képviselőjelöltje, aki a fél Balaton korlátlan urává nőtte ki magát.

—Amikor utoljára találkoztam vele, csupán egy egyszerű szakszervezeti beosztott volt üdülővezetői minőségben. Hogyan tudott ilyen magas polcra kapaszkodni?

—Bizony, elég szövevényes az ő karrierje. A kommunisták bukása után a szakszervezeti üdülők amortizálódtak az elmarad állami támogatások miatt. Néhány év után már csak a megmentő nyugati befektetőkre vártak és néhány haszonleső bennfentesre, aki bagóért átpasszolja nekik a nagy értékű ingatlanokat. Dorogi az egyik legbefolyásosabb bennfentesnek számított abban az időben. A délvidéki üdülők komplexumát ügyesen átjátszotta a nyugati privatizátoroknak, és ezért cserébe kinevezték ügyvezető igazgatónak. Levajazott politikusokkal és ügyvédekkel törvényesítették az állami vagyon átkonvertálását. Dorogi időközben átnyergelt a politikára, a Kisgazdapárt éllovasa lett, a megye legnagyobb kereszténye, a siófoki katolikus templomban évek óta az első sorban térdel és elsőként veszi fel szentséget.

A könyvtáros nő vallomása után lezsibbadtam, és útban hazafelé keserű hangulatban meséltem el asszonykámnak az igazi Dorogi történetét. Aztán tollat ragadtam, és megírtam a képmutató képviselő viselt dolgait a pártközpontnak arról, hogy milyen alak is  ül közöttük . Mellékeltem Dorogi levelének fénymásolatát,mit az igazgatómnak elküldött egykor . Egy hónap után sem jött válasz,mire felhívtam a kisgazda pártközpontot . A harmadik hívás után végre kapcsolták az „illetékes urat”:

—Megkapták a levelem a bizonyítékkal és nem válaszoltak, hogy mit keres maguk között ez a kaméleon—kezdtem dühösen a telefonbeszélgetést.

—Amit kaptunk, az egy jó megszerkesztett liberál-bolsevik provokáció uram! Vegye tudomásul, hogy a pártunk nem dől be az ilyen hamisítványoknak. Készüljön fel, ha tovább folytatja, az ilyen irányú tevékenységét, Dorogi képviselő úr be fogja perelni becsületsértésért és rágalmazásért. Jobban teszi, ha leállítja magát!—felelte, aztán lecsapta a kagylót.

Este felhívtam egykori szamizdatos barátomat, hogy írjon egy kemény leleplező cikket erről a kaméleon alakról… hiszen az igazat meg kell írni… és most már meg is lehet!

Válasza teljesen letaglózott:

—Tudod a kemény időkben a 80-as évek elejétől, én voltam a legény a gáton… az „Elit” szamizdatosokat nem piszkálták annyira, mint minket… mint engem. Ha lebuktak, külföldi nagykövetségen stencilezték újra újságaikat. 1990 után listán bejutva sokan megszedték magukat a Parlamentben 4-8-12 évig, és most „élvezkednek” átkozmetikázott visszaemlékezéseiken, amit magánkiadásban színes plakátmosoly kíséretében megjelentetnek. Tudod, én megmaradtam puritán „csakazértis” tökös fickónak—csórón...segélyből élek hónapról hónapra nejemmel és várom, a minimál nyugdíjamat. Sajnos, nem számolják be azokat az éveket, amelyeket kényszerből munkanélküliként  töltöttem a Kádár-rendszer idején, holott ezért a rendszerért harcoltam…ami a létbiztonságomat megfúrta.  Igaz büszke is lehetnék; 92-ben kiszúrták a szememet egy kitüntetéssel, de ezért még látok, nem vakított el az elismerés. Mostanában néha találkozom egykori követőimmel, házkutatóimmal, akik a terepjáró csodákon járva rám dudálnak…majd a szemembe röhögnek…nekik bezzeg zsíros  nyugdíjuk van … Havi 220 fixszel a III/III-as tiszt könnyen viccel”—dúdolta a fülembe a barátaimat is zaklató nyugdíjazott százados a Lehel piacon. Valóban ez lenne a rendszerváltás új sanzonja? A rendszerváltás félig sikerült öregem, mert az ejtőernyős kiképzésben részesült elvtársak a NAGY UGRÁSUK előtt nekünk bár szabadságot adtak, de vitték a tőkét, és most a pénzeszsákon ülve diktálnak, miközben áhítatott színlelve, átszellemült pofával néha letérdepelnek a kereszt előtt, bűnbánatot motyogva félhangosan, hogy megértsd…, hátha megbocsátasz nekik ..., hiszen keresztény vagy…

—De én pontosan ezt akartam leleplezni!

—Lám, lám, a demokrácia védangyala szerepében nekirontottál a párt fontos tőkeerős személyiségének és pehelysúlyú keselyűnek találtattál. Hiszen őt a PÁRT páncélja védi, és az ellenfelei sem vevők hiteles információdra, mert náluk is lapul néhány pénzes kaméleon vörös múlttal. Abban bíznak, idő múlásával már ezzel senki sem foglakozik.

Dosztojevszkij mondta, hogy az ember azért áll bosszút, mert igazságosnak találja.

A TE igazságod újabb bosszút szülhet, gyűlöletet teremthet. Politikában igazságot keresni annyi, mintha szerelmet hajszolnál egy bordélyházban. Elég, csak ha Kerti Pistára gondolsz, Árvaháza legélelmesebb politikusára, aki minden párt ágyában hőcögött már. 88-ban látványosan kilépett az MSZMP-ből, és Lakitelek igazságát szajkózva az MDF megtért üdvöskéje lett. 90-ben már az SZDSZ színeiben indult hithű liberálisként. 94-ben Kisgazda Pártban debütált és mezőgazdasági szakértőként Torgyán Új-Zélandba küldte követnek.

98-ban már FIDESZ szakértőként avanzsált a Megyeháza Mezőgazdasági Bizottságában. Az ilyen politikusokat nem elítélni kell, szobrot érdemelnek, hiszen mindig annak a vezérkutyának csaholtak, aki a legzsírosabb koncot dobta eléjük.

Amikor a milliók lopását érzékeltetik a napi hírösszefoglalók, eszembe jut, hogy most feleségem álláskeresési támogatásával együtt MI 48 ezer forintot kapunk. Ahogy mifelénk mondják: éhen halni kicsit sok, megélni nagyon kevés. A nyomorom szégyene a rendszerváltásnak, és Te egy kaméleon Dorogi miatt háborodsz fel Igric?

Tedd össze a kezed, hogy nem telefonáltak újra a munkahelyedre, mert egy fontos embert zaklatsz a múltját felemlegetve. Erkölcsileg számon kérni Dorogit szánalmas naivitás volt részedről. Ha a siker romlottsággal párosul, a leleplezésed nélkül is förtelmes lesz a vég, és ha szerencsés vagy, talán megérheted a bukását is.

—Viszont a kivárást nevezik a megalkuvás mostohagyermekének—érveltem dühösen.

— Nincs más megoldás, mint odadobni Dorogit a bulvársajtó hiénáinak.

—Nem számoltál a kormánypárti sajtóval. Egy megtért mártír legendájával teszik hallhatatlanná, akit mindenki csodálni fog átváltozásáért és a zsebében „hozsánnázó” lakáj média szentté avatja. Egy szürke verébből sólymot csinálsz… megéri ez neked?

—Nem!—

R. Kovács László


LAST_UPDATED2