Ha előlegesen számba vesszük, milyen fontosabb általános meghatározói lehetnek a népművészeti jelrendszernek ezen a középső jelentésszintjén, akkor – egyelőre talán még a teljesség híján, mindamellett határozottan utalva egyfajta teljesség megragadásának lehetőségére ezen a téren, s a következőkben törekedve is annak megközelítésére – hét ilyen determináns tényezőt kell megemlítenünk. Tekintsük „nulladiknak”, az egész jelrendszert átfogó alapvonásnak azt a jellegzetességet, hogy a formai hasonlóságok mindig tartalmi hasonlóságra figyelmeztetnek, és akkor a további hét sajátosság a következőkben lesz megragadható.
1. A dimenziók átfordíthatók egymásba, a négy (három téri és egy idő-) dimenzió elvileg egyenértékű. Egy képjelegyüttesen belül az alanyi, illetve állítmányi szerepkörök felcserélhetők.
2. Bármilyen konkrét formációról legyen szó, a szembenézet mindig teljességre, az oldalnézet mindig részlegességre utal. Egy-egy állapot mindig legalább két-két, egymással szemben ható folyamat időleges (labilis) egyensúlyát – s ezáltal egyben egy folyamatrendszer szimmetriatengelyét – jelzi.
3. A pozitív és a negatív formák elvileg egyenértékűek, gyakorlatilag reciprokai egymásnak, vagyis a szerepük úgy oszlik meg, hogy az egyik forma jelentésköre valamilyen – jól meghatározható – vonatkozásban kiegészíti a másikét.
4. A téridő-rendszer egységesnek jelződik ugyan, de nem egyneműnek. Alakváltozatai nagy pontossággal rajzolódnak elénk a jelrendszerből. E szerint beszélhetünk: a) euklideszi, b) tükrözött, c) terülő (kibomló), d) átható, e) csavart, f) széthúzott, g) átstrukturálódott (beszélt), h) szerves (élő) terekről, és nekik rendre megfelelő sajátos idő-minőségekről. A téridő „nulla körüli tartománya” külön, hangsúlyosan jelölődik.
5. Az egyes létalakulatok (tárgy, növény, állat stb., illetve ezek részei) elvileg egyenértékűek, ugyanakkor hangsúlyozottan ideiglenes jellegűek: egymásba szüntelenül átalakulhatnak.
6. Az egyes – viszonylagos önállósággal rendelkező – létalakulatokon belül a részletek egymáshoz képesti aránya nem a közvetlen látványélmény által determinált, hanem ennek egy „belső látásból” adódó, valamint egy „tudott” képpel történt összevetése nyomán alakul ki, és a képírás-szintről folyamatosan kontrollálódik, így mindig az adott (megidézett) hierarchián belüli fontosságot tükrözi.
7. A jelzésrendszer mindig olyan közegben fogalmazódik meg, hogy a lehetőségek szerint módot adjon jelentésének objektív visszaigazolására. Ez utóbbi döntően a természetes fényjárás segítségével oldható meg.
Helyszín:
Két Hollós könyvesbolt (Bp. 1081 Kenyérmező u. 3/a. telefon: 299-0032)
Kezdési időpont:
2016. március 21. hétfő, 18 óra
Az előre lefoglalt helyeket kérjük 17:30-ig átvenni!
