A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad egyik legnagyobb gyalázata az ügynökakták feltáratlansága, s ez a politikai elitek szégyene, botránya - írta darabja elé Ménes Attila, aki Bihari címmel, fikciós formában dolgozta fel Tar Sándor életét. Hogy lehet valaki egyszerre tiszta ember és gonosz besúgó? Miért nem írta meg Tar a történetét és mit vásárolt halála előtt?

hvg.hu: Több mint tizenöt év telt el Tar Sándor 1999-es lelepleződése óta. Miért foglalkoztatja ennyire az ő sorsa?

Ménes Attila: Fiatal íróként gyakran jártam fel a debreceni, Kishegyesi úti lakására, én is a környéken éltem. Összebarátkoztunk, sokat beszélgettünk, és nagyon megszerettem: végtelenül közvetlen volt, egy testvérien egyszerű ember. Egyáltalán nem éreztette velem, hogy ő már nagy író, én meg egy kezdő senki vagyok.  A szemébe néztél, és egy tiszta embert láttál. Miközben – mint utólag kiderült – rendkívül kártékony titkosszolgálati munkát végzett, III/III-as besúgó volt. Rengeteg embernek ártott nagyon sokat, szélsőségesen kártékony figura volt. Ráadásul az is egyértelműen látszik, hogy túlbuzgó volt: feleslegesen jelentett olyan dolgokat is, amelyeket nem kellett volna, mert csak ő tudta. Nemcsak a kapott feladatokról szállított információt, de például tippeket is dobott fel, kiket és milyen módon lehetne beszervezni. Volt benne egy ilyen nehezen felfogható bizonyítási vágy a hatalom felé.  Ez a kettősség az, amitől nem lehet megszabadulni, hogy semmi nem látszott abból, hogy mennyi gonoszság lakik benne. 1999 óta rágódom ezen, és a mai napig nem tudom feldolgozni, hogyan lehet valaki egyszerre ennyire aljas és közben végtelenül jóságos.

hvg.hu: Születtek válaszai erre a kérdésre a darab írása közben? A Bihariból nem olvasható ki magyarázat, hacsak az nem, hogy  a józan ész szerint ez nem lehetséges.

M. A.: Nem tudtam megfejteni, arra jutottam, együtt kell élni azzal a tudattal, hogy az emberben minden benne van, a legnagyobb szélsőségek is, és csak a körülmények döntik el, hogy mi jön elő. És ez minden egyes emberre igaz. Én is csináltam illegális dolgokat akkoriban, hamisított személyi igazolvánnyal vettem nyomdagépet például. Ha engem elkaptak volna, és mondjuk, megzsarolnak az anyámmal, akkor gondolkodás nélkül aláírtam volna nekik. Egyszerűen szerencsém volt, hogy erre nem került sor.

hvg.hu: A darab jól felismerhető életrajzi elemek mentén szól Tar Sándorról, de azért nemcsak róla...

M. A.: Amikor a 80-as évek közepén Pestre jöttem, bekapcsolódtam a demokratikus ellenzék munkájába, szamizdatot terjesztettem, tagja voltam egy radikális csoportosulásnak is, megismertem még számos Tar Sándorhoz hasonló figurát, akikkel  elég közeli viszonyom volt, és akikről később szintén kiderült, hogy ügynökök voltak.  Belőlük gyúrtam össze Bihari alakját: abból a tapasztalatból, hogy megbízol valakiben, aki közben a fejében súlyos dolgokat forgat, amit nem látsz rajta. Olyan ez, mint a világgal szembeni ősbizalom elvesztése egy gyereknél. Ez egy dráma, amit fel kell dolgozni: a darab megírása volt a gyászmunka.

hvg.hu: Mennyire nézett utána az iratoknak?

M. A.: Azt például csak a darab írásának idején tudtam meg, hogy amikor Tar az NDK-ban dolgozott gyári munkásként,  otthonfelügyelői minőségben személyzeti anyagokat írt a többiekről a munkásszállón. És ez még nem III/III-as megbízatás volt.

Egyébként a részletek nem annyira fontosak számomra, például nem tudom biztosan, hogy rólam is jelentett-e. Sok a fehér folt, de vannak fix pontok: lehet tudni az NDK-s tevékenységéről, arról, hogy beszervezték, ismerjük a jelentéseket, és azt is tudjuk, hogy belehalt. Ezeket a fix pontokat töltöttem fel fikcióval, de nem járhatok messze a valóságtól. Nem tudjuk például, hogy a beszervezéskor megverték-e, erről ugyanis hol ezt mondta, hol azt. Én azt gondolom, hogy nagyon megverhették, megalázták, és darabjaira szedték a személyiségét, hogy azután egy új embert csináljanak belőle, aki már „az ő elvtársuk”.

hvg.hu: Így visszatekintve se talál egy olyan pontot se, ami furcsa volt, amikor akár gyanakodhatott volna, hogy valami nem stimmel?

M. A.: Nem, ezer százalékos bizalmam volt benne. Egyszer felajánlottam, hogy majd én szállítom neki a friss szamizdatokat Pestről, de mondta, hogy nem kell, Haraszti Miklóséktól mindig megkapja. 1999-ben a Frankfurti Könyvvásár idején robbant a bomba, pont akkor, amikor európai ismertségű íróvá válhatott volna, hiszen két könyvét is kiadták németül. Nem bírt szembenézni a tetteivel, és hiába kérték sokan, hogy írja meg a pontos történetet. Született ugyan egy filmforgatókönyve erről, de abban el vannak mázolva a dolgok. Nekem egyébként azt mondta, hogy soha senkinek nem fogja elmondani, hogy hogyan és mivel szervezték be.

hvg.hu: Megindokolta, hogy miért?

M. A.: Nem. A beszervezési kartonján az van, hogy hazafias indokból vállalta az együttműködést a hatóságokkal.

hvg.hu: A darabban azért felvet egy-két lehetséges okot...

M. A.: Igen, mindenekelőtt azt, hogy  a homoszexualitásával zsarolták. De erről semmilyen megbízható információja nincsen senkinek.

hvg.hu: Erről se beszélt soha?

M. A.: Ez a legmélyebb tabu volt. Tar egy nagyon szegény, vidéki környezetből származott, ahol teljes képtelenség, hogy valaki vállalja a melegségét nyilvánosan. Ha így volt, akkor mélyen titkolta.

hvg.hu: Ön azt  mondta egyszer, hogy a mai napig nem tudja eldönteni, hogy „hálistennek” vagy „sajnos”, hogy mindez kiderült...

M. A.: Én alapvetően azt gondolom, hogy mindent nyilvánosságra kellene hozni. Hiába mondják sokan, hogy azóta negyed század eltelt, most már mindegy, felejtsük el az egészet, lépjünk túl rajta. Miközben tudjuk, hogy az első parlamentben a képviselőknek jelentős százaléka III/III-as ügynök volt korábban.

hvg.hu: Mi változna, ha minden kiderülne? Az is el szokott hangzani ellenérvként, hogy annyi iratot eltüntettek, hogy hiába kerülnének nyilvánosságra a meglévők, így is sokan megúsznák.

M. A.: Szerintem valahol megvan  az összes irat, ha máshol nem, Moszkvában. Ugyan kiemeltek ezt-azt, de mégis fontos lenne a teljes adatnyilvánosság, amit a csehek és a németek például megcsináltak. Biztos született belőle néhány tragédia, de akkor is megéri, és sose késő.

hvg.hu: Egyszerűen azért, mert ezek a titkok mindent megmérgeznek?

M. A.: Igen ez egy nagyon erős méreg, ráadásul időről-időre  előrángatnak néhány nevet a különböző politikai oldalak érdekei szerint, ami végtelenül gusztustalan. Akkor már inkább tudjunk mindent, még ha itt-ott hiányosan is.

hvg.hu: Találkozott 1999 után is Tar Sándorral?

M. A.: Csak néhányszor. Akkor már elég rossz állapotban volt. Ki-bemászkált a lakásához közeli pszichiátriai osztályról Debrecenben, ahol erősen gyógyszerezték, hogy el bírja viselni a dolgokat. Azután egy szombat délelőtt egyszerűen a halálba itta magát. Még akkoriban megpróbáltam rekonstruálni azt a napot utólag. Aznap délelőtt Moldova György azt nyilatkozta a TV-ben, hogy Tar takarodjon az irodalomból. Tar Sándor ugye szociografikus prózát csinált, nagy példaképe volt Moldova, és mégis ez az ember rúgta bele az utolsót. Elmentem a házának közelében lévő kocsmába, a törzshelyére, ahol a kocsmárostól megtudtam, hogy akkor délelőtt Tar megjelent, vett egy demizson pálinkát, és hazament.

hvg.hu: Áldozatnak látja őt?

M. A.: Igen, mert tudtam, hogy egy olyan embernek, aki nem értelmiségi családban született, nincs   mögötte támaszként a családja polgári kultúrája, sokkal nehezebb ellenállni a hatalomnak. Nem tudod magad megvédeni, nem tudsz nemet mondani, hiszen úgy szocializálódtál, hogy a hatalom bármit mond, azt meg kell tenni. Nem volt honnan bátorságot merítenie.

hvg.hu: Azért a polgári kultúrában felnövők közül se mondott mindenki nemet...

M. A.: Ez igaz, de nekik lett volna esélyük rá. Ők neveltetésüknél fogva merik másképp látni a világot, a saját szemükkel és eszükkel ítélni arról, hogy mi a jó és a rossz, mi bűn, és mi nem az.

hvg.hu: Mindig azok az igazán  sebezhetők, akik kívülről jöttek, nem születtek bele egyik brancsba sem, nem azokba az iskolákba jártak, nem azokat a könyveket olvasták. Ezért van bennük egyfajta féltékenység, irigység, sértettség, amire a hatalom remekül tud építeni. Mit lehet ezzel kezdeni?

M. A.: Pont ez ellen a „negatív mag” ellen kell dolgozni, ami  tényleg ott van az emberben.  Szerintem a hátrányok behozhatóak, csak kitartóan kell dolgozni. Bárkiből lehet bármi. Ezt a kisebbrendűségi komplexust magamon is éreztem mindig. Nyilván ezért is tudtam olyan közel kerülni Tarhoz.

A Bihari bemutatója február 27-én lesz a Katona József Színház Sufnijában. (Rendező Máté Gábor, főszereplő Mészáros Béla, további szerepekben Kovács Lehel, Takátsy Péter,  Pelsőczy Réka, Dér Zsolt.)