Miért kellene tüntetnie mindenkinek?
Elgondolkodtam a miskolci kezdeményezésű pedagógustüntetésen. Nem kifogásolták meg azt, hogy a gyermekeket nem lehet normálisan tanítani, mert a történelemkönyvek annyira tele vannak hazugsággal, hogy tisztességes tanár elő sem akarja venni. Nem kifogásolták meg azt sem, hogy a nemzeti neveléssel megpróbálkozó tanárokat a saját igazgatójuk inti meg, s a nevelés helyett csak az oktatást erőltetik, s a sort még nyugodtam folytathatnám a közpolitika számos sérelmével. Ám sajnos a tanárok sem képesek világosan látni mi történik köröttük. Tüntetnek, mert sok a felesleges adminisztráció és nem működik jól a Klik, de közben a közösség számára fontos kérdések el fognak tűnni az anyagiasságot és a pártdemokráciát ajnározó média világában. Így a társadalom nagyobb része nem lesz szolidáris a tanárokkal, mert nem a közösség legfőbb problémáit látja megfogalmazni, hanem az egyéni érdek, a tanárok helyzetének a javítását véli felfedezni a tüntetésben.
A legtöbb embert egyáltalán nem érdekli még a saját holnapi sorsa sem, mert csak a mának él. Ha majd bekövetkezik a bankárkaszt által jól előkészített krach, igyekszik majd patkány módjára menekülni a süllyedő hajóról. Csak nem lesz hová! Akkor felismeri majd az „önzés szabadságának” az áldásos tevékenységét, de már késő lesz. De még nem hajlandó semmire, mert elringatták a pártdemokrácia bohócai és a pénzpórázra fűzött értelmiség, a médiagurukat és aranyborjút imádó réteg. A normális értelmiségi pedig meg sem mer szólalni, mert az utcára teszik, vagy más módon lehetetlenítik el. Természetesen most kellene feltenni végre a kérdést a Nemzetben gondolkodó tanároknak, hogy tudják-e biztosan mit lehet csinálni ebben a helyzetben? Mert azért biztosan van kiút, csak szükség lenne ismét a magyar kreativitást beindítani, s nem várni a sátáni erők világrontó ténykedését ölbe tett kézzel. Persze az okostelefonnal elbutított tömegekre nem lehet már számítani, s a városi nép sem képes önellátó gazdálkodást folytatni , mert a föld, az eszközök és a tudás is hiányzik. Ezért kellett a magyar parasztságot behajtani egykor a „legmegbízhatóbb” lumpenproletár bolsevikok vezette termelőszövetkezetekbe, s ha nem bírta nézni a föld és állatállomány tönkretételét, akkor maga menekült el az iparba, a városi panelrengetegbe. Később – mikor már vagy bele jöttek a bolsi TSZ elnökök a vezetésbe, vagy a felsőbb pártvezetés tett oda okosabb és rendesebb főnököt……rendszert kellett váltani, s az egész ment a levesbe. Persze a nomenklatúra és holdudvara levesébe. A tanári ügy is hasonló, csak ott most borult a liszt. Csak azt nem értem, hogy mit tennének akkor, ha valóban lehetne nevelni is a gyerekeinket, ha rendes tankönyvet írhatna Bakay Kornél? Mert ugye 2008-ban már volt ilyen könyv, csak éppen nem rendelte meg a hatodik osztály részére szinte senki. Akkor pedig lehetett választani, de a hamis történelemkönyveket választották a történelem tanárai. Biztos, hogy történelmet akartak tanítani…?
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyarság nem alszik, hanem bódult állapotban van. Akik nem voltak tagjai az MSZMP-nek, rosszul jártak a Rákosi-Kádár diktatúra alatt, sőt a rendszerváltásnak hazudott évek után is. Egy barátom hiába hirdeti, hogy manapság az akkori párton-kívüliségnek önmagában is érdemnek kellene lennie, de nem hallgat rá senki. Ennek az oka, hogy valóban ugyanazok vannak hatalmon, csak éppen az unokáik, gyerekeik vannak pozícióban.
Pedig nagyon fontos lenne az oktatás-nevelés harmóniájának és az iskolai fegyelemnek a megteremtése. Egyrészt, csak tisztességes, mintaként is szerepeltethető embert kellene alkalmazni a gyermekek nevelésénél, másrészt vissza kellene állítani a tanári tekintélyt és a gyermekek fegyelmezésének is meg kellene találni a módszereit. Mert éppen a napokban hallottam egy óvodapedagógus férfivel készült riportot a Kossuth rádióban, s elszörnyedtem a hallottakon. Ha sérült lelkű és tudatú gyerek megvádolhatja a nevelőt pedofíliával, s azt nem képes helyén kezelni az iskola, vagy az óvoda: akkor nagyobb a baj, mint ahogy azt a Közoktatási Kerekasztalnál ülők, el tudják képzelni. S ráadásul nem is anyagi természetű elsősorban a baj…..
Dr. Bene Gábor
