NAGY JENCIKLOPÉDIÁM

MAGYAR SZELLEMI ELIT - ABC

HIVATÁS – ÁRULÁS - POKOLJÁRÁS

AKI JÓ SOKAT SEGÍTHET/ÁRTHAT

Értelmiségiek, segítők és vezetők lexikon – 3. (97-144.)

97.

A MUSZÁJ HERKULES

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:

Úgy szeretnék gyáván kihúnyni

S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hig fejűek a törpék:

Hagynának egy kicsit magamra,

Krisztusuccse magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak: űznek

S neki hajtanak önvesztükre

Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magamat utálni.

De, istenem, ők is utálnak:

Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten

Bújdosni, szökni, sirni, fájni.

De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules állom,

Győzöm a harcot bús haraggal.

S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

ADY ENDRE

98.

POKOLJÁRÓ DUDÁS SORS

Avagy ha szellemi pályára készülsz

Akkor a függetlenség mellé

koldusbotot is kap(hat)sz

Akkor ne csodálkozz:

ugyanazért jutalmaznak/büntetnek

Akkor mártír is lehetsz,

de a visszhangtalanság is várhat

Akkor minden nap arra ébredhetsz:

pályatévesztett vagy!?

Akkor azzal büntethetnek,

hogy se könyv, se toll, se papír

Akkor esetleg életed végéig

se kapsz semmi elismerést

Akkor az elsöprő többség

parazitának, naplopónak, lógósnak tart

Akkor teljesen egyedül

ugrasz fejet a sötét ismeretlenbe

Akkor éhes gyerekeid

szégyentáblán, gúnyrajzokon látnak

Akkor belőled, a megváltóból

a nép ellenségét kreálják

Akkor éppen

a legjobbnak hitt barátaid árulhatnak el

Akkor szinte üvegfalú házban élsz

- zsarolva, rágalmazva, kipellengérezve

99.

GÓJ

Nem zsidó kollegáimat

kirekesztem, és kinézem

a tudományos élet berkeiből,

„szent” meggyőződésem,

hogy ők nem a könyv népe

(menjenek kapálni, kaszálni

maximum szellemi segédmunkákra…)

100.

MÉRCE

Mindent hangsúlyozottan

amatőrként, csak játékból űzök,

és így persze „ahhoz képest”

nem is vagyok olyan rossz benne

Nem,

én azután tényleg nem vagyok

maximalista,

inkább minimalista:

nekem a „nem rossz”,

a mértéket éppen megütő már elég jó!

101.

VÉN TANÁR

Már csak az esti kártyaparti

vagy egy focimeccs hoz izgalomba,

a napi tanárkodásom nyűgös unott rutin,

de már arra a pár év(tized)re nem váltok…

Valahogy kihúzom a nyugdíjazásomig

(a diákokat úgyis leszoktattam már arról,

hogy kényes kérdéseket tegyenek fel,

amikhez magam is felkészületlen vagyok,

vagy nyílt állásfoglalásra kényszerítenének…)

102.

VÉN DIÁK

Olyan jó volt

az indító lökést adó diák önképzőköröm,

hogy megvénülve is

még mindig ott produkálnám magam.

És milyen vonzó a kellemes diákélet –

mert én nem nyomorogtam, anyám dotált.

(ha tehetem, nyugdíjig iskolákba járogatok)

103.

RÉGÉSZ

Avagy kegyeletsértő, sírrabló stb.?

Jézus, Petőfi és Gandhi szellemét, igazságát

lepelben, sírban, exhumált csontban, porban stb.

keresgélem jobb ügyhöz méltó szorgalommal…

104.

JANICSÁR

A jó édes szülőanyám se ismerne már ma rám,

annyira asszimilálódtam az uralkodó szellemi „elithez”,

átvettem minden allűrt, babonát, rossz szokást

és végleg kettétört ifjonti világmegváltó lendületem…

105.

VISZÁLYT SZÍTÓ

Áskálódással, intrikával,

Erinnis szellemének idézésével

áthidalhatatlanná mélyíti el

a generációk, iskolák, irányzatok közötti

- amúgy csak félreértésből adódó -

éket-szakadékot

106.

BŰNTAKARÓ

Támadva védekező.

Ha akármilyen vétségért,

mondjuk sikkasztásért üldöznek,

akkor „hétszentség” neki,

hogy ő a zsidósága mártírja

107.

MIZANTRÓP,

Olyan ember vagy,

aki Hivatásos Embergyűlölő,

aki elvet minden elvet,

ezt az egész emberiséget Megvet,

minden emberi idegen tőle

108.

ÜGYVÉD

Gazdagok,

híresek,

hatalmasok

sztárügyvédjeként

áldozok fel

maximum kirendelt ügyvéd,

vagy általuk se védetteket

a hivatásom elárulása oltárán…

(lásd pl.: Csak egy lövés c. film)

109.

TUDÓSÍTÓ

Az elfogult drukker

érthető aránytévesztésével

a bolhából elefántot csinál

„a pártatlan közvetítő”

(A magyar közszolgálati rádióban

úgy tudósítok a zsidó-arab háborúról,

hogy alig, vagy ügyesen leplezetten

nagyon is az én csapatomnak drukkolok)

110.

KÉTÉLTŰ

Napközben

egy kicsit – nagyon - prostituálódok,

hogy azután csendes holdfényes éjszaka

léleknemesítő zsoltárokat, szonetteket írjak

111.

HUMORISTA

A.

A kemény pártállami időben

én mertem nyíltan tréfálkozni

például még a Patyolattal is,

(és más, nem védett vadakra is lőtt.)

B.

Ha a fizető hallgatóság

nem vevő „intellektuális humorára”,

kis buzizásért-cigányozásért nem megy a szomszédba

(ha nagyon muszáj, akár a gatyáját is letolja)

112.

KÖLTŐ

Júdáspénzt

és a rivális pályatárs rossz hírét

szívesen, jó lelkiismerettel

és buzgón költő vagyok

113.

ÉSZLÉNY

Olyan vagy az emberekkel,

mint azok a filozófusok,

akik az állatot gépnek gondolva

csak fel- és összenevettek kínszenvedésén

114.

LEGITIMÁLÓ

Az örök polgári engedelmes.

Szólási és nyomtatási engedély kérésével

közvetve legitimálom a diktatúra játékszabályait –

nincs, sosem lehet az a helyzet,

amikor polgári engedetlenségre vetemednék…

115.

ÚJ-LIBERÁLIS

Ha nagyon nem értesz velem egyet,

akkor bármit tőlem telhetőt megteszek,

hogy gyakorlatilag is elhallgatassalak

(karaktergyilkosság, pályáról kiszorítás,

belső száműzetésbe kényszerítés stb.)

116.

HÁRÍTÁS

Nem érdekel és nem követem,

hogy találmányomat

kik és milyen katonai célra használhatják:

az ő lelkük rajta?!

117.

MÉDIUM

Médiumként kvázi automatikusan írok,

de nem a belső „daimon” az, aki diktál,

amiről Szókratész beszél, de a pénz-hírnév démona…

118.

ÖNKRITIKA

Nem kihívásként,

de aljas orvtámadásként fogja fel,

ha nála szakmailag jobb valaki,

s igyekszik rosszabbnak láttatni

119.

CSAK EGY BESÚGÓ VOLT?

aki bejáratos volt otthonomba

aki visszaélt vele, hogy nyitott volt a házunk

akit jó szóval, palacsintával fogadtam, míg ő szaglászott

aki intrikált, hogy egységünk bomlassza

aki éjszaka zaklatott álügyekben fontoskodva

aki erőszakosan tematizálta klubéletünk beszélgetéseit

aki készségesen vitt autójával velem fedezni magát

aki a tőlem vitt szamizdatokkal járta a Nyugatot

aki íráskészségét és fantáziáját jelentéseiben élhette ki

aki gyermekeimtől rabolta el drága időm és energiám

aki tudta, milyen hízelgéssel lehet lábamról levenni

aki ölelgetet, hogy gyengéim kitapogassa

120.

TÉNYLEG DUDÁS AKARSZ LENNI?

Lehetsz te hős,

mégis legtöbben parazitának néznek

Sose tudhatod,

hogy tetted-műved jutalmat vagy büntetést hoz

A rád legféltékenyebb riválisok

döntenek egzisztenciádról

Az ezerkarú polip,

a középszer próbál magához hasonítani

Ha szereted az igazságot

/gyűlölöd a hamisságot, száműzve leszel

Házanépe lesz az ellensége,

csak bajt/szegénységet hoz rájuk

Életedben magad se tudhatod meg,

nem tévúton küszködtél-e

Eredményed elhallgatják,

meghamisítják vagy ellopják

Ellenségeidnél is jobban kell félned

hízelgő, spicliskedő "barátoktól"

Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki

Te sem lehetsz próféta a saját hazádban

Megmondod az igazat és betörik a fejed

121.

SZÉKFOGLALÓ

Bűvös székbe ülő-ültető

Igazmondó-mondató szék

Amíg abban ülsz, nem hazudhatsz,

Sem kimondottan, sem elhallgatással…

122.

TÜKÖR

Fabula te rasa

A mese rólad szól

Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet

Az emberiség jótevője, aki ilyen igaz meséket ír

Ahogy a kártevője a giccsgyártó, a „boldogság” művésze

123.

TRANSZPARENCIA

Üvegház és üvegzseb

Nincs védett magánélet/intimszféra se –

nem lehet olyan titkod, mint bárki másnak

Egy pap nem zárkózhat elefántcsonttoronyba…

Tisztelők és besúgók árgus szemekkel figyelnek.

Stb.

124.

CINIZMUS

Az értelmiségi előtt két út áll

Az egyik az alkoholizmus – a másik nem járható

(Minél távolabb kerül az eszménytől, annál többet iszik)

125.

CSAKAZÉRTIS

Reményik Sándor

Írjad poéta

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Éppen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

126.

KÖZKINCS

Ha elosztogatom a vagyonom, koldus leszek,

ha mindenki szeretheti a babám, akkor kurva lesz -

de a szépségében mindenki gyönyörködhet,

ahogy a magánházam szép épülete mindenki öröme.

A szellemi kincsek közkinccsé válása

elvileg nem csökkenti értéküket - sőt:

a folyamat annak a jele lehet, hogy a mű telitalálat,

s a népdalainkon meg is tapasztalhatjuk,

hogy a közkézen forgás milyen gyémántot csiszol...

127.

MINDENKI „ÉRTELMISÉGI”

Mindenki tanító

Mindenki nevelő

Mindenki idegenvezető

Mindenki bölcselő

Mindenki tanácsadó

Mindenki mester/művész

Mindenki tudós

Mindenki sportember

Mindenki politikus

Mindenki költő

Mindenki előimádkozó

Mindenki humorista

Mindenki ügyvéd és bíró

Mindenki tudósító és kommentátor

Mindenki játékmester - animátor

Mindenki nótafa

Mindenki pap, prédikátor

Mindenki pszichológus

Mindenki szociális munkás

Mindenki orvos és ápoló

Mindenki közösségszervező

Mindenki mediátor

Mindenki igazságkutató

Mindenki példamutató

128.

A SZELLEMI PÁLYA

KOCKÁZATAIBÓL ÉS TERHEIBŐL

– Márvánnyal, formával

és megrendelővel küszködve őszülsz, megrokkansz

– Hiába készül el a nagy mű

az megy a zúzdába, te meg a süllyesztőbe

– Megalázóan kevés a honorárium,

olykor még neked kell(ene) fizetni

– Szavai hitelének aranyfedezete van:

szenvedéstörténeted, passiód

– Jót és jól szólnál és szólsz is,

csakhogy a pusztába kiáltod

– Olyannyira világítanál a sötétben,

mint két végéről égő-fogyó gyertya

– Szülőfölded javát akarva

igazadhoz ragaszkodva leszel „a nép ellensége

– A többségért lobbizva

nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz

– Ki más vállalná a közutált kisebbség

ügyvivője, védője hálátlan szerepét?

– A bulvársajtó szabad prédájaként

indul családod ellen a hajtóvadászat…

– Még maga a názáreti Jézus Krisztus

sem lehetett próféta a hazájában

– A visszhangtalanság közönyébe fullasztva –

még negatív válasz sincs

129.

ÍRÁSTUDÓK ÁRULÁSAIBÓL

Fülbemászóan muzsikálok,

miközben már süllyed a Titanic

Én voltam és vagyok az első,

aki a követ dobja a vétkes asszonyra

Igyekszem minél magasabbra felverni

cinkos hallgatásom árát

„Halálugrásaimat”

láthatatlan dupla védőháló felett mutatom be

Lankadatlanul rakosgatok másokra

elviselhetetlen lelki terheket

A szegény jónép riogatására, rendelésre

mumust kreálok, játszok

Amiben tényleg vehetetlen vagyok,

az a profi önigazolás írása

Piszlicsáré gondjaimmal bőgöm tele

a nagy panaszkönyvet

Szellemi alkimistaságom arra használom:

aranyból is szart csináljak

Ha szabad a préda,

kilövöldözöm gyilkos gúnyom nyílvesszőit...

Szellemi eledelként

álproblémák gumicsontjait lököm (f)elétek

Gyakori vaklármámmal

eltompítom az emberek veszélyérzetét

130.

ÁLDOZAT

Szomorú éj

Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,

Mert gondomat el nem altathatom.

Mi fog történni vélem s a hazával?

E kettős kérdés tépi lelkemet.

Ah, nem érem be a magam bajával,

Még te is gyötresz, hazaszeretet!

Ez hát a költő sorsa, mindig ez,

Hogy örök vészű tengeren evez?

S mit ér, ha őt a haragos habokból

Mentő sajkával partra is tevék,

Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,

Kik ott maradtak a hajóba’ még?

Apám, apám, mért is taníttatál,

Miért az eke mellett nem hagyál?

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;

Ha fölnyitod, megkapja szívedet,

És fölvisz a legragyogóbb csillagra,

De le nem hoz... a magasból levet.

Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.

A napvilágtól szemed fénye vész.

Nem így a könyvvel; oly világ van ebben,

Mely erősíti még szemeidet,

S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben

Tünik föl, hogyha távol nézheted.

Miért tanultam? mért nem maradék

Földmívelő, aminek szánt az ég?

Nem tölteném most kínos virrasztással

A végtelenbe nyúló éjszakát;

Lelkem fölött az álom víg dallással

Madár módjára ringatná magát.

Volnék földmíves, vagy volnék juhász!

Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,

S mig ellegelget kolompolva nyája,

Ő hűs bokorba vészi bé magát,

S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja

Saját kedvéért a kis furulyát.

Vasárnap tisztát venni hazajár,

Hol a szerelmes lyányka várja már.

A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,

S oly szép, mint a megszületett tavasz;

Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,

Hiszi tehát, hogy a világ is az.

Pest, 1847. január - Petőfi Sándor

131.

IRREVERZIBILIS

Visszafordíthatatlanságok

Ha a hivatásáért lemond a családi életről

Ha pl. kasztráltatod magad a művészi pályádért

(mint pl. Farinelli, az énekes, akiről játékfilm is készült)

132.

FELBÚJTÓ

Az értelmi szerző

Más farkával vered a csalánt

Nem a te bőröd viszed a vásárra

Meghirdeti az elvi harcot, majd luxusautón elviharzott…

133.

ASPEKTUS

Sub specie aeternitatis

Teológus – filozófus - poéta

Az örökkévalóság szemszögéből nézni,

s főképp látni és láttatni a napi életdolgokat

134.

A SZELLEM HATALMA

Amikor egy félmeztelen koldus próféta,

Amilyen pl. az önsanyargató Keresztelő János volt,

Nyilvánosan bűnösnek nevezi a mindenkori Heródest,

És akinek ettől igen komoly csorbát szenved tekintélye…

135.

HÁLYOGKOVÁCS

Amikor megmutatták neki, milyen bonyolult a szem,

Hogy milyen apró hibával milyen végzetes bajt okozhat,

Akkor már megremegett a keze, s nem mert tovább segíteni…

(évszázados kenyérharc a jól fizető orvos pályán a jogsiért)

136.

KÍNZÓMESTER

Aki ismeri, hol fáj a legjobban az embernek

De aki engem régóta ismer, az még jobban tudja

A legközelebbi hozzátartozód, élettársad ismeri,

Mi az, ami leginkább testi, de főleg lelki fájdalmat okoz…

137.

IGEHIRDETÉS

Üresen csengnek a szavak sorsfedezet nélkül

(mint amikor a pénznek nincs meg az aranyfedezete)

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni

Szenvedéstörténet, passió nélkül nincs megváltó mű

138.

NEVELŐ NEVELÉS

Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni.

De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerincesek közé tartozzék.

Juhász Gyula

139.

BOLOND

Ha úgy érzem,

szent meggyőződésem,

ami naponta visszaigazolódik,

hogy Isten engem is kiválasztott,

hogy van küldetésem ezen a Földön,

akkor én nem vagyok normális?

(Az is bolond, aki poéta/bölcselő lesz Mo.-n?)

140.

ÖTLET

Felötlik –

megvizsgálom –

megtartom/elvetem

Ideje van az ötletezésnek - brainsorming

(Ötletzuhatag, ötletzivatar, ötletvihar, ötletgyártás,

mely olykor/gyakran csoportos jelleget ölt.

Lásd: kollektív bölcsesség)

De ezt követi a kíméletlen rosta, szelekció…

141.

EREDET

Genezis és érvényesség

Mindegy, hogy honnan tudod

- „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

Az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

A gyerek, a részeg, az ellenség is mond igazat.

Sőt – oly kor már csak ők mondják ki…

(A tekintélyre hivatkozás nem érv…)

142.

ADOTTSÁG ÉS ÉRDEM

A zseni 1% tehetség, 99% szorgalom (Edison)

Ha nincs meg a tehetség, hiábavaló a törekvés

(arab mondás)

143.

BOLDOG,

AKIT ÜLDÖZNEK AZ IGAZSÁGÉRT

azt megrágalmazzák, lejáratják és meghurcolják

azt elzárják szeretteitől és a napfénytől, szabad levegőtől

azt megfosztják állásától, eltiltják hivatása gyakorlásától

annak elkobozzák a vagyonát és lerombolják a házát

attól elveszik a gyerekeit, elidegenítik a feleségét

azt gályarabságra ítélik vagy tétlenségre kárhoztatják

köznevetség tárgyává tesznek, a hiteledet rontják

felőrlik idegeidet, átmossák agyát

elérik, hogy a nép lássa benned első számú közellenségét

front- vagy munkaszolgálatra hajtva küldenek vágóhídra

ön- és közveszélyes futóbolonddá, dühöngő őrültté stigmatizálnak

marginalizálnak, izolálnak vagy lekenyereznek, korrumpálnak

144.

AZ IGE

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza -

S a kelyhet többé nem engedi el!

Reményik Sándor