Bárdossy László utolsó órái

2016. január 11. hétfő, 07:54

MÉSZÁROS ISTVÁN

BÁRDOSSY LÁSZLÓ UTOLSÓ ÓRÁI

----------------------------------------A szombathelyi családból származó, itt született Bárdossy László (1890-1946) egy éven át, 1941 áprilisától 1942 márciusáig volt Magyarország miniszterelnöke. A második világháború után, 1945. október 29-én Budapesten népbíróság elé állították: "háborús bűntett" miatt vonták felelősségre. "A tárgyaláson öntudatosan és bátran viselkedett, szakszerűen és ügyesen védte magát" - írta róla Borbándi Gyula.¹ A vád megalapozatlan, az ítélet igazságtalan volt; a per aktuálpolitikai érdekek szolgálatában állt.
-----1946. január 10-én, csütörtökön reggel 1/2 9 órakor a budapesti Markó utcai törvényszék épületének szomszédságában levő akkori Koháry, ma Nagy Ignác utcai börtön udvarán hajtották végre a halálos ítéletet. 56 éves volt.
-----A Magyar Nemzet című napilap 1946. január 11-i számában így számolt be a kivégzésről:
-----"Reggel 7 órakor már hatalmas tömeg várakozott a dermesztő hidegben a Népbíróság Koháry utcai kis udvarán, sőt az emeleti folyosók ablakaiból is kíváncsi fejek kandikáltak ki. Az érdeklődők között feltűntek az orosz és amerikai egyenruhás katonák, igen soknál fényképezőgép volt.
-----Fél 8 felé terjedt el a tömegben, hogy Bárdossyt mégsem kötéllel végzik ki, hanem agyonlövik. A hír igaznak bizonyult... Az udvar egyik sarkába homokzsákokat hordtak, s a zsákoktól balra négy fiatal fegyveres fegyőr helyezkedett el, akik a reggeli órákban önként jelentkeztek a volt miniszterelnök kivégzésére.
-----Az izgalom már a tetőfokára hágott, mikor fél 9 után néhány perccel az ügyeletes ügyész és két orvos után, fegyőrök sorfala között, gyóntatópapja társaságában bevonult az elítélt. Bárdossy Lászlón szürke sportöltöny volt, kiskabátja alól kilátszott téli tollmellénye. Feszes vigyázz-ban állt meg az ügyész előtt, aki kihirdette a Nemzeti Főtanács végzését, mely szerint a nemzetgyilkos hadüzenet megküldőjének kegyelmi kérvényét elutasították.
------ Az elítéltet átadom a fegyházparancsnokságnak...
------ Az elítéltet átveszem...
-----A következő percben Bárdossy László már ott állt a homokzsákok előtt. Bal kezével megigazította félrecsúszott haját, majd a paptól szentelt ostyát vett át és ajkához érintette.
-----A fegyőrök célzásra emelték puskájukat, a gyóntatópap oldalt lépett egy lépést. Bárdossy kihúzta magát.
-----A következő pillanatban négy fegyver dördült. Bárdossy lerogyott a földre. A fogházorvos, aki rögtön odasietett, két perc múlva halálát konstatálhatta."
-----A "gyóntatópap" itteni szerepét az "A.G." jelű újságíró teljesen torzított formában írta le, hozzánemértését tanúsítva, valamiféle "szentelt ostyát" emlegetve. (Bárdossy egyébként nem kért kegyelmet; védője "hivatalból" kérte számára.)
-----A közelmúltban jelent meg Pritz Pál történész monográfiája Bárdossyról. Ebben a szerző teljesen hamis képet ad a volt miniszterelnök utolsó óráiról. Túl a téves adatokon, egy érzelgős, párbeszédekbe tagolt idill keretében mutatja be állítólagos utolsó kívánságának teljesülését: a feleségével kettesben elköltött reggelijét a kivégzés reggelén. Vajon milyen forrásokra alapozza Pritz Pál ezt a fantáziaképet, egy tudományos műben? Hogy ezekben az órákban pap is lett volna az elítélt mellett, arról nem ejt szót.²

Bárdossy mellett utolsó óráiban az országosan ismert katolikus pap, Werner Alajos állt, lelki segítséget nyújtva számára.

-----Werner Alajos a szombathelyi egyházmegye papja volt; itt, Szombathelyen végezte hittudományi tanulmányait, itt szentelték pappá; római tanulmányai után itt vált országos hírű egyházzenésszé, zenetudóssá, kóruskarnaggyá. A római Sixtus-kápolna énekkarának mintájára szervezte meg a híres Schola Cantorum Sabariensis-t.
-----1938-tól a budapesti zeneakadémia professzora; 1942-től a Regnum lelkipásztori közösség fővárosi központjában lakott; 1949-től 1963-ig itt házfőnök. Maga is megismerkedett a kommunista "igazságszolgáltatás" kegyetlenségével: 1961-1963, majd 1964-1966 között éveket töltött ártatlanul börtönben, mert az ifjúság vallási-erkölcsi-zenei nevelésével foglalkozott.

-----Werner atya 1946 januárjának elején a budapesti Regnumban kapta meg Géfin Gyula szombathelyi papnevelő intézeti rektor levelét: végezze el a szomorú utolsó lelkipásztori szolgálatot Bárdossy mellett a siralomházban. Dátum nélküli levélben számolt be erről Géfin rektornak:
-----"Szeretve tisztelt drága jó Rektor Úr!
-----Boldogult B. L.-val kapcsolatos utolsó eseményeket bizonyára méltóztatnak tudni az újságokból. - A magam részéről még egyszer nagyon köszönöm Rektor Úrnak, hogy figyelmemet fel tetszett hívni és lökést tetszett adni, hogy fölkínáljam magamat a kegyelem szolgálatára, s talán szabad reménylenem, hogy nem hiába, s talán el szabad imádkoznom Szent Pállal: Gratia eius in me vacua non fuit .
-----A sok szándékos és véletlen, jóindulatú vagy rosszindulatú hírlapírói tudatlanságok vagy tévedések ellensúlyozására és mindnyájunk épülésére röviden csak a következőket jelzem, míg egyszer személyesen és élőszóval is el nem mondhatom.
-----Az utolsó este 8 órától másnap reggel 1/2 9-ig, a halálig én voltam vele. Este szentírást olvastatott fel magának, az ő kívánsága szerint a hegyi beszédet, a Kor. 13-at, a szeretet himnuszát, s végül Jób könyvének utolsó harmadát. A Gondviselésben és Isten akaratában a vértanúkat és szenteket jellemző keresztény fölénnyel és mosolygós lélekkel nyugodott meg. Még a késő esti órákban - 3/4 11-kor - megáldoztattam, azután nyugodtan és jóízűen aludt, reggel 6 óráig.
-----7 órakor elbúcsúzott hozzátartozóitól, akik ekkor bejöttek; fél 8-tól ismét egyedül voltunk fél 9 óráig. Közben sok mindenről beszélgettünk, nem mulasztotta üdvözletét küldeni Szombathelynek, Sándor püspök úrnak, és főként Rektor Úrnak, akit sok-sok szeretettel emlegetett és üdvözöltetett.
-----Elkísértem a vesztőhelyre is, ott is a legnagyobb lelki nyugalommal és fölénnyel viselkedett. Áhítattal, szeretettel megcsókolta a keresztet, melyet én nyújtottam neki, és félhangosan mondta: Jézusom, irgalom! Ezután kiáltotta érces, harsány hangon, úgy, hogy az egész tömeg megértette: Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól! Ezután dördült el négy csőből a halálos lövés, ő kereszttel a kezében esett össze, a kereszt a mellére hullt, én pedig ott térdepeltem mellette.
-----Hozzátartozói kérésére hétfőn (jan. 14) nekem kellett volna eltemetnem, egyszerűen és feltűnés nélkül. De már szombaton megtudtuk, hogy holttestét ismeretlen tettesek ellopták. A fogház elöljárósága megtagadott minden tájékoztatást, illetve nem tud róla semmit. A hozzátartozók pro forma megteszik a feljelentést az igazságügy-minisztériumban, persze - mint tudják is - eredmény nélkül. Így hát csak a szentmisét mondtam el érte itt a Regnumban. Íme, alig hunyta le a szemét, máris félnek tőle. Felesége elég rossz lelkiállapotban van, párszor már az őrület határán. A Sacre Coeur vállalta fölfogadását, a ciszterek pedig az anyagi ellátást. A probléma most már csak az odaszállítása.
-----Nálam van B. búcsúlevele édesanyjához és nővéréhez. Kért, hogy juttassam el Rektor Úrnak, talán módját ejti annak, hogy kijusson Burgenlandba, ahol ők tartózkodnak. Anyósa egy-két sor kíséretében egy borítékba tette, és Gotthart Sándornak címezte, állítólag ő tudja a pontos címet. Arra kérem Rektor Urat, ha a papok közül valaki Pestre jön, adjon neki utasítást, hogy keressen föl engem, és vegye át tőlem a levelet. Rektor Úr bizonyára módját fogja találni, hogy akár Gottharton keresztül, akár más úton-módon biztosan eljusson rendeltetési helyére. B. kérése szerint postára ne bízzuk.
-----Kérem Rektor Úr, tolmácsolja Püspök Úr Őexcellenciájának B. üdvözletét.
-----Az egész ügyet pedig, főleg a lelki vonatkozást, nagyon buzgó imáikba és szentmiséikbe, mementóikba ajánlom és szabad legyen éppen ezzel kapcsolatban a magam számára is lelkitámogatást kérnem. Bár hálás vagyok az isteni Gondviselésnek, hogy éppen én lehettem ott egy hős és vértanú halálánál, de érzem a súlyát is. De én is bízom Jézus szentséges és irgalmas Szívében.
-----Szabad legyen még azt kérnem, hogy mindaz, amit itt írtam, nem a nyilvánosságnak szántam. Reméljük, lesz idő, amikor Szombathely nagy fiának utolsó órái is méltó keretben tárulhatnak polgártársai elé."³

Az esztergomi Prímási Levéltárnak ugyanebben az iratcsomójában ott van Bárdossy két levelének írógépelt másolata is: egyiket húgának, másikat édesanyjának írta 1946. január 9-i dátummal. Nem tudjuk, hogy e másolatokat ki készítette.

-----Búcsúlevele húgához, Bárdossy Máriához:
-----"Babukám, édes, kedves,
tudod, hogy mennyire szeretlek, amióta csak mint pici csöppséget először megláttalak? S a Te szereteted olyan volt nekem, mint a napsugár: világított és melegített.
-----Amit sok minden jóságod mellett legjobban köszönök Neked: hogy édes Anyánkat annyi szeretettel ápolod; helyettem is, hiszen ez nekem is kötelességem lett volna.
-----De köszönök Neked mindent, hogy voltál öröm, kedvesség, kötelességtudás, és mindenekfelett szeretet. Ezt a sok szépet mind viszem magammal. Segítsd át Anyukát most is a fájdalmon, ami éri; olyan bátran, annyi erővel és szeretettel, mint ahogyan addig éltél. Így kell élni tovább, mert szégyenre nincsen ok.
-----Kezeidet, arcodat csókolom, igen szerető, hálás Lacid."
-----Búcsúlevele édesanyjához:
-----"Édes jó Anyám,
-----íme fájdalmat okozok szegény, jó szívednek, de Isten látja lelkemet, nem tehetek róla! De ez a fájdalom mégis rajtam keresztül sújt Rád, bocsáss meg hát érte. Amint bocsáss meg kérlek azért, ha valaha gyöngédtelen, türelmetlen voltam Hozzád. Nagy, nagy szeretetem Hozzád, édes Angyalom, sohasem változott, sohasem csorbult. Úgy őriztem tisztán, kicsiny, alig eszmélő gyermekkorom óta, - és viszem magammal.
-----És viszem magammal drága kincsként a Te édes, jóságos szeretetedet. Táplált, védett, segített, elborított, velem volt minden bajomban, örömömben. Életem eleme volt. Nincsen szó és nincsen mód, amely a köszönetet és hálát ki tudná fejezni érte.
-----Akkor volt nehéz búcsúzni amikor utoljára láttalak, édes jó Anyám. A gyorsan induló autó akkor megkönnyítette a válást, de ki gondolta volna, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor jóságos kezedet megcsókolhattam, édes arcodat láthattam.
-----Most tán könnyebb a búcsúzás. Az én életem összezavarodott, összekuszálódott; így, ahogyan most élek, nem volna értelme tovább. Az elmenés nem nehéz, mert tiszta szívvel és nyugodt lelkiismerettel megyek. Tudom, a legfőbb Bíró látja, hogy jót akartam és azt a jót, amit el akartam érni - a nemzet védelmét - legnagyobbrészt sikerült biztosítanom. De most ennek nincsen helye. Nincsen szükségem magyarázkodásra, legkevésbé mentegetőzésre. Azt tettem, amit legjobb akarattal, legjobb szándékkal tehettem.
-----Téged azonban arra kérlek, édes jó Anyám, ne haragudj azokra, akik most végeznek velem. Az indulat és gyűlölet vakká és esztelenné tesz. Talán így a legjobb, hogy a gyűlölködés szédületéből magukhoz térjenek. Valami kicsit talán ez is segíthet ezen a szerencsétlen nemzeten!
-----Most még egyszer köszönök mindent: szeretetet, jóságot, ezer gondoskodást!
-----Odaát majd látjuk egymást; ez is erősít, ez tesz nyugodttá. A jó Isten segítsen, védje egészségedet, életedet, hogy Babussal együtt, egymást támogatva tudjátok elviselni ezt a szörnyű életet. - Jó kezedet ezerszer csókolja és utolsó pillanatban is el nem múló szeretettel gondol Rád mindig hálás fiad: Laci"

Werner atya tájékoztató levelet küldött Witz Béla budapesti érseki helynöknek is 1946. január 19-i kelettel. Ennek szövege jól kiegészíti előző levele tartalmát:
-----"Méltóságos és Főtisztelendő Érseki Helytartó Úr!
-----Méltóztassék megengedni, hogy kegyes érdeklődésére Bárdossy halálával kapcsolatban a következőkben számoljak be.

Vonulás a vesztőhelyre (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 63.469)

Ítélethirdetés (Bojár Sándor felvétele)
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 64.1006)

A kivégzés
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 63.2170)

Utolsó áldás (Bojár Sándor felvétele)
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, leltári száma: 64.1008)

A képek közlését dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója engedélyezte.
Köszönjük! (A szerk.)

-----A kivégzés előestéjén este 8 órakor mentem be hozzá és ettől kezdve végig vele voltam. Este szentírást olvastam neki, saját kérésére. A Gondviselés végzéseiben vértanúkat jellemző keresztény szemlélettel és mosolygós lélekkel nyugodott meg. Este 11 óra körül meggyónt és megáldozott. Utána jóízűen és nyugodtan aludt reggel 6 óráig.
-----Reggel fél 7 körül fogadta legközelebbi hozzátartozóit, azoktól elbúcsúzott és ettől kezdve fél 9-ig megint egyedül voltunk kettesben.
-----Mielőtt érte jöttek volna a kivégzésre, karinget és stólát vettem fel, keresztet adtam a kezébe, és az in articulo mortis pápai áldást adtam reá. Természetesen - talán említenem sem kellene -, hogy mindezt, épp úgy, mint az éjjeli áldoztatást, teljesen egyedül, senkinek sem jelenlétében végeztük.
-----Ezután fegyveres őrök kíséretében elindultunk az udvarra, a kivégzési fórum elé. Én mindig mellette voltam. Az ítélet és átadás felolvasása után Bárdossy bátor léptekkel a vesztőhelyre lépett, én mellette. Ekkor a kezében tartott keresztet fölemeltem ajkához, megcsókoltattam vele és mondattam: Mondd: Jézusom, irgalom! - amit ő nagy áhítattal utánam is mondott. Erre én leléptem, ő harsány hangon kiáltotta: Isten, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól! - Erre a lövés eldördült, ő a földre rogyott, a kereszt a mellére esett, én melléje térdepeltem és imádkoztam az in exspiratione-t. Egy-két perc alatt kiszenvedett.
-----A kivégzéssel kapcsolatban az újságírók sok ferdeséget és valótlant írtak, mint ez már ilyenkor általában szokás... akik hiányos tudásukat ilyen dolgokban a látottakat összekeverték, és így látott napvilágot buta híradásuk. Velem nem beszélt egy sem -, de én nem is beszéltem volna velük.
-----Legyen szabad mindjárt azt is jelentenem, hogy - bár a kivégzés előtt a rokonságnak engedélyt adtak arra, hogy a holttestet elszállítsák és egyszerűen eltemettessék -, mégis, mire erre került volna a sor, a holttestet nem tudták elszállítani és eltemettetni, mert már csütörtökön, vagyis a kivégzés napjának estéjén ismeretlen tettesek a holttestet ellopták és mindezideig nem került elő..."⁴
-----Megdöbbentő érzés e szövegeket olvasni, igen szomorú emberi eseményekről szólnak. De az embertelenség, az ördögi gonoszság uralma is elkezdődött már: eltűntették a holttestet! Nem engedték emberi módon eltemetni, megadni neki a minden embernek kijáró végtisztességet! Még csak 1946. január eleje volt, de Rákosiék, Kádárék 1950-es, 1960-as barbár világa már megérkezett...
-----A Magyar Távirati Iroda által a kivégzésről készített - s a korabeli újságokban közzétett - fényképeken is látható Werner Alajos. Hosszú hajáról jól felismerhető.

-----Azt írta a tudós-művész pap (aki bensőséges lelki életet élő, maga körül mély lelkiséget sugárzó, szentéletű ember volt) első levele végén: reménykedünk abban, hogy eljön az idő, amikor Bárdossy László utolsó órái méltó keretben tárulhatnak polgártársai elé.
-----Reméljük, hogy itt van már az az idő...

JEGYZETEK

1. BORBÁNDI Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938-1948. Bp. 1997. 68.
2. PRITZ Pál: Bárdossy László. Bp. 2001. 181-184.
3. A levél gépírásos másolata az esztergomi Prímási Levéltárban; jelzete: 579/1946.
4. Az eredeti levél az esztergomi Prímási Levéltárban; jelzete: 579/1946.