|
N A G Y J E N C I K L O P É D I A
EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA III.
SZELLEMI HIVATÁS, POKOLJÁRÁS ÉS ÁRULÁS
Szabad ötleteim jegyzéke, Solymárvölgy, XXI.
Petőfi Sándor
SZÍNÉSZDAL
Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején.
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
SZELLEMI HIVATÁSOK
Szerepek, feladatok, dolgok – ars poeticák
I. Jót s jól, ebben áll a nagy titok – s nekünk csak a legjobb elég jó
II. Mint a gyermek és a részeg: mi is csakis a – teljes – igazat mondjuk
III. Ha borban az igazság, akkor bort prédikálunk és bort is iszunk
IV. Ha egy bolond százat, egy bölcs ember hány százezret csinálhat?
V. Nem vagyunk csalhatatlanok, de a tévedés lehetőségét minimalizáljuk
VI. A meggyőződésünk szent és azt soha, de soha nem rejtjük véka alá
VII. Nem nyughatunk, amíg a szellem napsugara nem süt be minden ablakon
VIII. Igyekszünk jó papok módján holtig tanulni - a saját hibáinkból is!
IX. A szólás, a sajtó, a kutatás és tanítás szabadságáért küzdj mindhalálig
X. Figyeljük: mikor van ideje a láblógatásnak, s mikor a tengerátúszásnak
XI. Sportemberek vagyunk, akik jó példát mutatva törnek új és új csúcsokra
XII. Kiváló egyéni teljesítménnyel olykor egész népünkben tartjuk a lelket
I. Felállunk katedrára-szószékre, de csak akkor, ha van mondanivalónk
II. A nálunk jobbat őszintén és melegen ajánljuk magunk helyett
III. Az igazság bajnoka a hamisság és hazugság előtt nem kapitulálhat
IV. Igyekszünk mindent minél egyszerűbben-közérthetőbben kifejezni
V. Nyilvános működésünk nem befolyásolja: kitüntetnek-lecsuknak érte…
VI. A ránk bízott vagy tudomásunkra jutott titkokat bizton megőrizzük
VII. Nem lehetnek olyan titkaink, amivel mi magunk zsarolhatók lennénk
VIII. Nemcsak bringázunk, de előnyeit propagáljuk – lehetőségéért akciózunk
IX. Harag és részrehajlás nélkül ítélkezünk az arab és zsidó terrorizmuson
X. Szavainkra – nyitott könyv – életünk és szenvedésünk az aranyfedezet
XI. Sors, nyiss nekünk teret, hadd tehessünk az emberiségért valamit…!
XII. Nem baj, ha más orozza el dicsőségünk, ha a hazánk jó úton halad
I. Alkotva hassunk és gyarapítsunk, s kishazánk-nagyvilágunk fényre derül
II. Segítsünk az embereknek, hogy fölös erőfeszítés helyett ésszel éljenek
III. A közért saját bőrünket visszük vásárra, akár polgári engedetlenséggel!
IV. Ötletes-hatásos eszközöket találunk ki elhallgatások kihangosítására
V. Hozzásegítjük a rászorulókat érdekeik felismerésére s érvényesítésére
VI. Tűzoltók vagyunk: örök készenlétben, de nem keresve az éles bevetést
VII. Katonák vagyunk: gyakorlatozva, hadra foghatóan, de békére törekedve
VIII. Vészhelyzetben otthagyjuk az elefántcsonttornyot: mentjük az embert
IX. Nem hagyjuk magunkat piti csetepatékba, álügyekbe stb. belerángatni
X. Cerberusokkal őriztetjük „áldott magánosságunkat” (Csokonai V. Mihály)
XI. Szellemi párbajképes bátor Dávidok legyünk a Gonoszság Góliátjai ellen
XII. Hetvenhét nyelven kell értenünk: a gyerekén, a melósén, a cigányokén…
I. A mi Noé bárkánkon van a holnap hőse, röhöghetnek az építőre-evezősre
II. Szertelenül megmámorosodunk – szellemi élvezetekben tobzódunk
III. Gondolunk nem egy merészet s nagyot és rátesszük egész életünket!
IV. Ha Isten velünk és bennünk, el tudjuk viselni az aljas rágalmakat is
V. Tudunk visszhangtalanságban is működni, de keressük a szigorú kritikát
VI. Százszemű Árgusként figyeljük, hol esik csorba az ember méltóságán
VII. Akkor is vetünk és gondozunk, ha nincs esélyünk az aratás megélésére
VIII. Őrizzük és védjük a régi jót- kockázatosan kutatjuk a hiányzó újat
IX. A testi és lelki bajokra kitalált „szerekkel” önmagunkon kísérletezünk
X. Egész népünket próbáljuk népfőiskolai fokon igazra-szépre-jóra tanítani
XI. Plusz talentumaink nemessége minket minél több visszaadására kötelez
XII. Összerakjuk a széttörött egészeket: pl. reált-humánt, népiest-urbánust
I. Egyesítjük, egybeláttatjuk a szembeállított részeket: pl. testet-lelket
II. A csendes többség, az elnyomott-elnémított kisebbség hangjai vagyunk
III. Beszélünk és írunk a dadogós Mózes és az analfabéta Tiborcok helyett
IV. Alázattal, de egyben kritikán átszűrve fogalmazunk meg jogos igényeket
V. Lehetővé tesszük, hogy embertársaink tényleg szabadon dönthessenek
VI. Tudjuk, mikor az a tőlünk telhető legtöbb, ha tüntetően hallgatunk
VII. Közkinccsé tesszük tudásunkat a szarból aranycsinálás alkímiájáról
VIII. Megtanítjuk s ráneveljük gyermekünket, hogy értékelje egészségét
IX. Ritkán szólunk, de akkor átgondolton-megfontoltan: annak súlya van
X. Nagyobb erővel keressük tételeink, állításaink cáfolatát mint igazolását
XI. Törekszünk a megmérettetésre: gördülj fel függöny, ítéljen a publikum
XII. Megakarjuk s így megtudjuk különböztetni a hízelgő-fizetett tapsolókat
I. Mint a vadász, oly türelemmel ülünk felajzott íjjal, s várunk az ihletre
II. A mi esetleges pálfordulásaink hitelét az adja, hogy rosszabbul járunk
III. Ha kitiltanak az iskolából, kimégy a piacokra tudás-szülésnél bábáskodni
IV. Hipnotikus erő sugárzik belőlünk: itt állunk és nem tehetünk másként…!
V. Szellemi cirkuszművészként végzünk halálugrásokat s bűvészmutatványt
VI. Egyszemélyes intézményként működj mint gondolkodó, író és kiadó stb.
VII. Minket senki nem nevezett ki és így senki nem is válthat le posztunkról
VIII. Költői szabadsággal alkothatsz: szabad lélek-szellem tehet csuda dolgot
IX. Csak az isten áll felettünk, mástól nem kell szólás-engedélyt kérnünk
X. Nem rettent minket a szabadság, felelünk minden szavunkért-képünkért
XI. Nem vállalunk néma cinkosságot semmilyen elnyomorító rendszerrel
XII. Ha kell, börtönbe megyünk, hogy hitelesen tudósíthassunk az alvilágból
XIII. Kifigurázzuk a mártírkodót, de ha dudások akarunk lenni, pokolra kell…
I. Nem foghatják be pörös szánkat: se korbáccsal, se mézesmadzaggal
II. Itt és most akarj jelen lenni, de tudj külső-belső emigrációba vonulni
III. Éppen annyira akarunk valamiről mindent, mint mindenről valamit tudni
IV. Az evangélium potenciális apostolait az egyszerű halászok közt keressük
V. Fakó teóriát, poros könyveket tűzre dobunk a lét aranyló zöldje láttán
VI. Tudjuk, hogy mit tudunk és hogyan, de még inkább azt, amit nem tudunk
VII. Tudjuk, hogy mit érdemes tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros
VIII. Ha barbár invázió fenyegeti kultúránkat, szellemi védegyletben küzdünk
IX. Hangyaszorgalommal rakjuk le, amit agyunk az ihletett órákban teremt
X. Minden művünk sikerének próbaköve: előmozdítja-e a köz boldogságát
XI. Tisztában vagy a szellem hatalmával: csak jó ügy értelmi szerzője légy
XII. Anyafarkasként küzdj gyenge gyerekre támadó ordas eszmék ellen!
I. Sosem vaklármázunk, ezért figyel oda mindenki, ha „farkas!”-t kiáltunk
II. Leromboljuk a hamis mítoszokat, megelőzve a – szellemi – népirtásokat
III. Nem vagyunk önsanyargatók, de kenyérféltésből nem engedünk a 48-ból
IV. Bevalljuk, ha nem tudunk segíteni, de legalább nem ártunk senkinek…
V. Nekünk előbbrevaló a beteg ember érdeke mint „a mundér becsülete”
VI. Szerényen elismerjük, hogy a Természet gyógyít – mi akadályt hárítunk
VII. Agy- vagy szívműtétnél sem hisszük magunkat élet és halál urának
VIII. Tudatában vagyunk, milyen végzetes következménye van tévedésünknek
IX. Naprakész szakmai tudással és formát időzítve vágunk bele a feladatba
X. Kollektív bölcsen tartunk konzíliumot a beteg társadalom felett
XI. Időt nem kímélve gondosan, sok feltevést tesztelve diagnosztizálunk
XII. Tudásunkat sosem méregkeverésre, de gyógykúra kiötlésére használjuk
|
