Sirvers
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam a hosszú szenvedés után. Keserű lelkemet kiadtam s mint dőlt fatörzs, fekszem sután. Keserű lelkemet kiadtam, mint fájó gennyet a beteg: magamtól is védve maradtam: akarva sem szenvedhetek.
Nincs jobb világ a másvilágnál, a másvilágon nincs világ, s nincs jobb világ a nincs-világnál, mert féreg nélkül nincs virág. Nincs jobb világ a nincs-világnál, hol féreg van csak, nincs virág, hol féreg nem kár, hogyha rágcsál. hol féreg nem fáj, hogyha rág.
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz. Ma föld fölöttem, föld alattam, koporsó kerít, néma ház. Keserű lelkemet kiadtam és nem boszant a léha gyász.
Nincs jobb világ a másvilágnál, mely halkan létlen létre bont, mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, s hol semmi érzés, semmi gond. Mert jobb ha nem látsz, mint ha látnál, és jobb a száraz, puszta csont ez ideges, husos világnál, mely oly keserves és bolond.
SZÁLLÁSI ÁRPÁD: BABITS MIHÁLY betegségei (részlet) "Márai Sándor írta a nekrológjában: „Babits betegségének története a szellemtörténet egyik legnagyobb példája maradt”. Ma sem jellemezhető tömörebben a költő mérhetetlen kínjainak epikrízise. A bajsorozat, amely a húszas évek elején heveny epehólyag-gyulladással kezdődött, aztán szűnni nem akaró emésztési zavarokkal, majd egy tisztázatlan eredetű sokizületi gyulladással, a húszas évek végén valószínűleg tonsillogén szívszövődménnyel, közben kínzó vesekő okozta rohamokkal folytatódott, végül a legborzalmasabb, a légutat elzáró rosszindulatú daganathoz vezetett. A szakszerű tracheotómia, a korszerű sugárkezelés, a gyomorsipolyon keresztüli táplálás, a féltően gondos ápolás még három és fél gyötrelmes esztendőt adott a költőnek, hogy kiszenvedje a legdrágább gyöngyfűzést, befejezze a ’Jónás könyvé’-t, megadassék neki a bibliai Jónás és Jób sorsa, amelyről ’Beszélgetőfüzetei’ szaggatott sorokban oly hangtalanul tanúskodnak."
|