A bóldog élet
Óh! ha az emberek annak örűlnének Ha mikor másokon könnyebbíthetnének Ha vólna mindenütt nyájasság szeretet Ó ki ne kedvelné akkor az életet! Ha eggy a másikkal öszve ölelkezve Segítné az igaz szegényt örvendezve Ha csupán csak azok a könyvek folynának Mellyeket a hívség s öröm salytólnának Ha mindenütt igaz vólna a szerelem Lehetni embernek lenne nagy kegyelem.
A Fő bóldogság
Ösztönözéséből a hív természetnek Eggy fő bóldogságot mindenek kergetnek De el tévelyedvén az igaz utjában Ez a pénzben tartja, ez a nagy pompában. Ó nem azt emberek! nem azt keressétek! Ez a szerencséjé, s nem lehet tiétek Eggy igaz, s kegyes szív, ez az ember java Ezt mondja a lélek s az okosság szava Ha van vagy szerencséd, vagy keserűséged Ez örvendeztessen s vígasztaljon téged. Ezzel fényeskedjél, s ezzel tartsd r'á magad Mivel a szerencse mást mindent el ragad Ezt érzeni, hogy van, s tudni, hogy bírsz vele Több mint eggy világnak a haszna vétele Sőt akarmelly öröm ha e nincs mellette Minden édességét hóba hellyeztette
A Szerelem bóldogsága
Miólta hív szerelmemnek Ama jó estve kedvezett Phillis! csüggedő szívemnek Minden kedve meg érkezett
Miólta a hóld fényénél Hív szerelmeddel bíztattál Phillis! szíved szerelménél Kedvesebb jót nem adhattál!
Azólta, minden reggelem Víg mosolygással hasadott S minden estvém ó szerelem! Bánat nélkűl alkonyodott.
A mai világ
Vólt még ez előtt eggy haza Kit minden jó óltalmaza, Vólt eggy idő, hol mindenek A köz haszonra éltenek Míg az arany szabadságért, Ki ki, szívesen ontott vért.
De most minden ha dolgozik Csak magáról gondolkozik. A melly érdem hajdanába Vitézt csinált, valójába Ha most magad úgy viseled Eggy bolondal több lessz veled.
A Gyermeki idők emlékezete
Kis kard! mellyel vitézkedve Vagdaltam a bürkökre Életemnek bóldog kedve Itt függ véled örökre!
S mint a titkos rozsda mérge Néked is nem kedvezett Marcongván a bánat férge Szívem gyakran vérezett.
Bóldog vóltam gyermek fővel A fa puska, s ló megett, Akkor éltem az idővel Melly most engem veszteget.
Akkor vólt az én életem Az örömnek élete Míg tudatlan ítéletem Választást nem tehete.
A míg mindent e világon Eggy eránt kedvellettem A míg eggyik múlatságon Másikat építettem.
Akkor még a bút és gondot Magamban nem neveltem A mit józan szívem mondott Benne kedvem fel leltem.
Akkor még nem vesztegettek Rosszúl képzelt gondjaim, Kívánságim se terjedtek Messzebb mint a karjaim.
Eggyűgyű természetemnek A sok féle nem kellett Eggy mértéke vólt ízemnek A kenyér s a fánk mellett
Még is minden lépésemben A vigasság követett S ártatlan tekintetemben Kedv, s nyájasság nevetett
Még is a belső nyugalom Olly víggá tett akkoron Mint mást kinoz az unalom A bársony, s a bíboron.
Ah hogy e bóldog életnek Napjai el múltanak Ah hogy vissza nem térhetnek S olly rövidek vóltanak!
Add Uram! e bóldogságot Add még eggyszer érzeni Más örökké valóságot Nem kívánok tőlteni!
Az igaz világi boldogság
Tanuld azt meg felejteni Amit el lehet veszteni, S elhagyni szíved ne bánja S az elmúló szerencsével Válj meg mindentől békével! Szíved is akképp válaszd el Hogy elválva ne szakaszd el! Amik rajtad történhetnek Légy ura minden esetnek! Légy bátor egész éltedben, Csüggedhetetlen szívedben, Ha az inség reád tódult, Hogy soha ne légy nyomorult. Töltsd bé kötelességedet És nem ér szégyen tégedet. Így szerencse ellenére Szerencsés lészel végtére, S fogod érzeni szívedben Hogy az ember ez életben, Csak azzal élhet igazán Amit, ha elveszt is, nem bán.
SZENTJÓBI SZABÓ LÁSZLÓ (1767-1795)
Ha Szentjóbi Szabó Lászlóra egyáltalán visszaemlékszik a verseket olvasó és irodalmunk múltjában valamelyest jártas ember, aligha jut eszébe több, mint hogy ez a mindössze huszonnyolc esztendőt élt fiatal költő a Martinovics-per egyik elítéltje volt, és ott halt meg a kufsteini börtönben. Többen ismerik barátjának és rabtársának, Bacsányinak róla, az ő haldoklásáról írt versét, mint azt a nem nagy, de valójában jelentékeny életművet, amely jól kijelölhető helyet biztosít neki irodalomtörténetünkben. Hiszen az ő néhány évig viszonylag széles körökben népszerű költészete az átmenet a hazai rokokó és az éppen csírázó irodalmi népiesség között; ha tetszik: keskeny összekötő palló Faludi Ferenc és Csokonai Vitéz Mihály között. De egyben-másban már a romantikát is előlegzi: történelmi regénnyel kísérletezik, csak nincs ideje és módja tovább jutni az első fejezetnél; és érzelmes történelmi drámát is ír, amely azután évtizedekig műsordarabja marad a magyar színészet hőskorának.
Bihar megyei kurtanemesi család fia. A kis birtokhoz túl sok a gyerek, tehát eleve gondoskodniuk kell kenyérkereső foglalkozásról. Az értelmes fiú már gyermekként is könnyen és jókedvvel tanul, könnyen lehet belőle akár prédikátor (minthogy a család református), akár tanár, akár jogászféle. A papsághoz azonban egy pillanatig sincs kedve, a felvilágosodás szelleme már sihederfővel megérinti, hogy idővel lelkét betöltse. Azzal indul tehát a nagy hírű debreceni Kollégiumba, hogy tanár legyen.
Abban az iskolában pedig nagyon értelmes, nagyra termett ifjakkal találkozik. Oda jár ez időben Csokonai, Fazekas Mihály, a későbbi kultúraszervező természettudós-orvos, Földi János, a majdani népdalgyűjtő és népdalokat utánzó Pálóczi Horváth Ádám. Nemrég még ott tanította világszínvonalon a fizikát Hatvani professzor, akinek emléke eleven hagyomány a természettudomány-oktatásban. A hazai és a világtörténelmet Budai Ézsaiás tanítja, aki a kortárs angol Gibbon felvilágosodott szellemű Római Történetét idézi akkor, amikor még a nyugati iskolák nagy része is húzódozik a túlságosan haladó szemléletűnek tűnő ánglius racionalizmustól. Ebben az iskolában sokat lehet tanulni.
Tizenkilenc éves korában tanító lett Nagyváradon, ott készült a tanári vizsga letételére. Már az iskolából költői hírrel érkezett. Hiszen a debreceni diákok versengve verseltek, főleg deákos formában. E korai időből két költeménye maradt fenn: egy formahű Horatius-fordítás és egy vidám hangú vers az első borotválkozásról. Később nem írt klasszikus formában. Nagyváradon kerülnek kezébe Kazinczy művei, köztük a divatosan szentimentális Gessner költeményeiből készült fordítások. Ezek fordítják figyelmét és lelkesedését a korabeli érzelmes és játékos rokokó költészet felé. Nyelvi nehézségei nincsenek: aki a debreceniek élgárdájából érkezett, az a latinon kívül németül és franciául is ért, de általában még több nyelvben is jártas.
Talán még Debrecenből, de lehet, hogy már Nagyváradról ír tiszteletteljes levelet Baróti Szabó Dávidnak, mellékelve hozzá néhány költeményét. Az idős poéta kedvesen és buzdítóan válaszol, biztatva, hogy lehetőleg deákos formákban írjon. Ennek a biztatásnak azonban nem volt foganatja. Ismeri már Faludi verseinek rímes-ütemes csengés-bongását, a német és francia kortársak változatos rímképleteit. (Nincs rá adatunk, de elképzelhető, hogy Amadé László rokokó dalaival is találkozott, ő is felettébb szeret énekelhető dalformákban írni.)
1789-ben (huszonkét éves korában) leteszi a tanári vizsgát, és Nagybányára kerül a volt minorita gimnáziumba, amely állami iskola azóta, hogy II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. A fiatal tanár fenntartás nélkül lelkesedik II. Józsefért. Magyar költő létére sem izgatja a reformer császár német nyelvi rendelete. Nagyon mellékes ügynek tartja ezt a fentről érkezett haladó intézkedések mellett. Igazi, lelkes jozefinista. Polgári Magyarországról ábrándozik. Nem félti a nemzeti nyelvet, idegenkedik a maradi nemesség ellenállásától.
Egy év múlva azonban II. József meghal, reformjai és reformtervei zátonyra futottak a nemesi ellenállás viharában. A nagybányai iskola nemsokára újra egyházi intézmény. Szentjóbi Szabó pedig református is, felvilágosodott is, jozefinista is. Azonnal elbocsátják. El is megy a kedve minden iskolától, hiszen a református kollégiumok is papi irányítás alatt állnak. Hátat fordít a tanításnak, a vidéki életnek, és meg sem áll Pestig, hogy jogásznak iratkozzék az egyetemre. És hogy megéljen, tisztviselőként helyezkedik el a Helytartótanácsnál. Jó tanár volt, jó köztisztviselő lett. És a közhivatalban sokat tapasztal, például a jobbágyság méltatlan helyzetét. Ez a felismerés megerősíti polgárosító, antifeudális vágyait. Közben összebarátkozik Bacsányival, és megismerkedik az öreg, de az egész irodalomra nagy hatású Ráday Gedeonnal. Mindkettő a szeretetébe fogadja, mindkettő nagyra becsüli. Így azután a kor folyóirataiban egyre-másra jelennek meg versei, és lírai hangú kisprózái, amelyek a felvilágosodás, főleg Rousseau eszméit népszerűsítik (Rousseau-ból részleteket is fordít). A népiesség még nem irodalmi program, de az ő verseinek ritmikájában, sőt olykor képeiben is érződik a népdalok ismerete és szeretete.
Derűs rokonszenvvel ír az együgyűen bölcs parasztról, együttérez a nehéz sorsú jobbággyal, aki minden háború főkárosultja, sőt egy ízben még Dózsa György neve is felbukkan, mint akinek emléke él a falusi világban.
1791-ben Ráday támogatásával megjelenik verseskönyve, függelékül néhány prózai aprósággal. Ezzel egyszeriben népszerű, csaknem ünnepelt költő lett. A következő évben megírja Mátyás király című szentimentális drámáját, jól érthető politikai célzattal: a nemesi önkényt fékező, polgárosító, népet védő, igazságos nemzeti uralkodót ünnepli a Habsburg-önkény kellős közepette. De minthogy a színjátékot I. Ferenc koronázásának alkalmából írta, a cenzúra hódolatnak vette az uralkodó iránt. Miután megjelent, Kelemen Lászlóék színháza bemutatta. És habár igazán nem jó dráma, némi értékét csak párbeszédeinek és monológjainak költőisége adja, mégis évtizedekig maradt közkedvelt műsordarab. A fiatal költő úgy érezheti, hogy dicsősége teljességében él. Jókedvű, társaságok kedvence, az irodalom dédelgetettje. A kortársak emlékeit olvasva, rendkívül vonzó, okos, szellemes, kedves fiatalember arculata bontakozik elénk. Nők kedvence, férfiak jó barátja. Most már kész jogász, akire karrier várhat a közhivatalban. És mindig újakkal kísérletezik. Történelmi regénybe kezd Első Mária Magyar Királyné életecímmel. Első folytatása meg is jelenik Bacsányi lapjában. Nem tudjuk, hogyan folytatódott volna, mert befejeztetett a folyóiratnak is, Szentjóbi Szabónak is.
Bacsányi révén ismerkedett meg és barátkozott össze Szentmarjayval. Természetes volt, hogy hasonló politikai nézeteket vallanak. Szentjóbi ez időben nyilván már forradalmi hangú verseket írt, ezeket azonban letartóztatása előtt megsemmisítette. Szentmarjay vitte el őt Hajnóczyhoz, a titkos mozgalom lelkéhez. Valószínűleg felvették a titkos társaságba is.
Az idő 1794-nél tartott.
Bécs és a magyar hazai reakció egyetértve nagy példát akart statuálni. Természetes, hogy Szentjóbi Szabó a Martinovics-per fővádlottjai közt volt. Még csak nem is tagadta, hogy rokonszenvezett a mozgalommal, mert az államosítani akarta az egyházi javakat, és enyhíteni akart a paraszti nép sorsán. Az első fokon minden vádlottat halálra ítéltek, de Szentjóbi Szabót másodfokon is, együtt azzal a hét forradalmárral, akit nemsokára kivégeztek. Ráday Gedeon személyesen járt közbe érdekében annyi sikerrel, hogy a végső percekben kegyelmet kapott, és bizonytalan ideig tartó börtönre ítélték. Ekkor azonban már súlyosan beteg volt; talán ha időben kezelik, segíthettek volna rajta. Mire Kufsteinbe érkezett a fogolyszállítmány, már menthetetlen volt. A jó barát, Bacsányi a szomszéd cellából hallotta halálhörgését. Kazinczy és Verseghy távolabbi odúkban kezdték a hosszú rabságos életet. De ők egyszer mégis kiszabadultak, és folytatták irodalmi munkásságukat. Szentjóbi Szabó pedig nem sokáig volt rab. Ott halt meg, ott temették el, mindörökre ottmaradt Kufsteinben.
Költeményei azóta ugyan néhányszor megjelentek, de legutóbb 1911-ben. Kötete antikváriumokban sem található.
|