|
NAGY JENCIKLOPÉDIA
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
MAGYAR POZITÍV ÉLETMINŐSÉG– XXI.
BÖLCSEN ÉS BOLDOGAN: TELJES ÉLET ABC
Tóth Bálint:
Ketten egyedül
Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.
Ketten, egyedül, mint az ujjam,
mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.
Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
Éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
Pörlekedve és feleselve
de mindig, mindig egy irányba
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohsemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,
mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égen, ékes V alakban.
- Embert feltétlen szeretni – csak a Jóistent imádni
- Ima és meghallgatás – kérés, könyörgés és hálaadás
- Fronézis: a végletek közt az arany közép eltalálása
- Napi élmény: a Földön egy Nagyúr vendége vagy
- Érdem is, de sok szerencse/az ingyenes isteni kegyelem
- Egy cseppben a tenger: egy nőben minden nőt szerető
- Gondolkodok és gondoskodok magamról és másról is
- Mikor kedvünk tartja, itt és most önfeledten ölelkezünk
- Nem ülök le hamiskártyásokkal, se nagy pénzre játszani
- Ha támadás éri, megvédem otthonom és hazám
- A jól végzett munkában kifáradva esik jól a pihenés
- Rágyújtok a pipámra, s a füstben elmerengek
- Nem felejtek el levegőt venni – friss levegőbe szippantok
- Figyelek a figyelmeztető jelekre, intő baráti szóra
- Előbb zuhanyozok, majd a megtelt kádban lubickolok
- Barátom kedvéért sem tágítok igaznak vélt meggyőződésemtől
- Akkor is kitartok álláspontomnál, ha senki nem osztja
- A leszerepelt politikusoknak macskazenét adok
- Gyönyörködöm a szép kézírásomban – nem macskakaparás
- Helyesen írok és úgy, hogy más is elolvashassa
- Helyesen élek, mert én is a helyemen vagyok
- Nincsen szemét – mindennek helye van, minden helyén van
- Ott keresek,, ahol van, ahova tettem – rend van
- A legkisebbnek jár és jut a legfinomabb falat
- Felülvizsgálom, hogy mit neveltek kisgyerekként belém
- Ha sírok, és sírok, könnyezem, akkor megkönnyebbülök
- Észrevétlenül belopakodik hátul – lábujjhegyen
- Csak ott vakarja, ahol viszket - és rögtön oda is nyúl
- Az élősködők ellen védekezek - az egérnek pl. csapdát állítok
- Az esőben énekelek, vízálló a bőröm - de ha zuhog, fedett helyre bújok
- Ügyelek, hogy ami ízlik, az az étel egészséges, testépítő is legyen
- Magamat kigúnyolom vagy önironizálok, másoknak nem engedem
- Olyan szenvedélyes elvi kérdésben, mint a főbenjáró bűnperben védő
- Megbecsülöm, mennyi időm lehet hátra, mire lesz elég
- Próbálom meghatározni, mit kéne ma még befejezni
- Megvizsgáltatom magam az orvossal, kikérem a tanácsát
- A szaktanácsokat megfogadom, hja bizalmam nem rendül meg
- Kihegyezem a ceruzám, kiradírozom a helytelen írást
- Utánzom, parodizálom ismerősöm modorosságait
- Kifejezem a tetszésem és a nemtetszésem
- Leegyszerűsítem a túlkomplikált dolgokat
- Addig kérlellek, míg rá nem veszlek
- Kedvesem minden rezdülését észlelem, és reagálok rá
- Átlendülök a holtponton
- Amikor dühbe gurulok, előbb elszámolok százig
- Kétértelműen fogalmazok: udvarolok is, meg nem is
- Kitapogatom sötétben a falakat – nem megyek fejjel neki
- Nem mászok a falra, ha nincs létrám
Tóth Bálint:
Magyar litánia
Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért…
Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségeidet.
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket…
Máté 5, 38,43,44
Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat
feledni éjszakai vad hánykolódásokat,
(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök,
és kéthavonként felakasztanak.)
Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat:
hogy megszeressem a hóhérokat,
s imádkozzam ellenségeimért…
Pedig tudom: ez az egyetlen út,
ki megnyithatja a szent kaput
az oltárhoz, hol a szeretet ég,
de befogadni az igaz igét-,
hogy magam előtt se legyek hazug-,
tudod, Uram, ez száz szentnek elég!
Igaz, ha annyi vagyok, mint ők,
semmi vagyok.
Nézem, Krisztus, a tévét:
ez mind élőhalott:
pöszög, dadog,
nem bánt meg semmit,
nem kér bocsánatot.
Hadd kérdjem Tőled:
Én megbocsáthatok?
Megbocsáthatok-e
a cvikkeres Nagyért,
a hórihorgas Pálinkás őrnagyért,
Maléterért és Mansfeld Péterért,
a Kossuth téren meggyilkoltakért,
Salgótarjánban meggyilkoltakért,
a háromszázakért, az ötszázakért,
és a ki tudja hogy hány ezrekért;
a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért,
Angyalért és angyali Géreczért.
S a korábbiakért:
Donáthért, Kiss Szalézért és Apor Vilmosért,
a Recsken haltakért,
a vallatáskor agyonvertekért,
a börtönökben égigkínzottakért,
tyúkketrecbe telepítettekért,
és a határon agyonlőttekért.
S a későbbiekért:
Bériért, Gáliért,
s ki tudja még kiért,
ki korábban halt, mint rendeltetett,
Uram, itt valaki felfejtette
te szent törvényedet!
Hány sor kéne ide,
hány sírkő s kopjafa,
mert ezt a magyar litániát
nem fejezhetjük be soha.
És mégis, mégis fejezzük be,
mi nem kezdhetjük újra,
de véssétek gránitba, bazalttömbbe,
minden időre minden bűnös nevét,
jegyezzétek fel, ennyi elég-,
mi nem kezdhetjük újra.
|
