|
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Eugéniusz példa- és szabálykönyve
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
Életminőség tesztmondatok jegyzéke –4.
Petőfi Sándor
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell.
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
(Pest, 1847. január.)
- Figyelemelterelő műbalhé – közben meglopnak
- Banditizmus, útonállás – haramiák ököljogú rémuralma
- Amit könnyű volt megszerezni, de nehéz lesz megtartani
- Internet: a lehetőségből szokás, majd annak lelki rabsága
- Túlspecializálódás – polihisztorok helyett szakbarbárok
- Struggle for life – pusztuljon a gyenge: modern Taigetosz
- Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére
- Önátvilágítás, lusztráció: priusz - üvegzseb – üvegház
- Middle life crisis – középkorúak időzített válsága
- Az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe jutottam…
- Jottányi különbség: igazság- helyett gazságszolgáltatás
- Rebellió vagy ribillió – rebellis kuruc magyarok rezervátuma
- Rossz, rosszabb, legrosszabb, legeslegrosszabb – pokol
- Fokozhatatlan: halottabb, élőbb – egyenlők és egyenlőbbek…
- Istené a vasárnap/a haza minden után/a családé a nyaralás
- Ha nincs könnyed, nem lesz neked könnyebb
- Anarchiát idéznek elő, hogy jöhessen a „várt” vasrend
- Diplomatának álcázott felforgató ügynökök paradicsoma
- Ami hatékonyan gyógyíthat, az épp így betegíthet: szó, zene
- A magyar emberevés közben nem beszél
- Gyermekkannibalizmus: kicsi helyett kocsi és nagy zabálás
- A morgás elidegeníthetetlen joga már a múlt ködébe vész
- Kisiklott vonat, félresiklott élet – sikamlós vicc a gyerek előtt
- Se vele, se nélküle – se megszokni, se megszökni
- Szerencsevadász – mintha a Jóisten zsarolható lenne
- Aki megért, senki sincs talán – netán magadat se érted…
- Belekapaszkodni, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba
- Akkor se kellene, ha csak egyetlen férfi lenne a világon
- Mind egy, de nagyon nem mindegy, kivel éled le egész életed
- Fogadásból udvarol, szédít, szerelmet vall – tragikus kifejlet…
- Úriember biztosra nem fogad – de te sosem voltál úriember…
- Mi dolgunk a világon? Henyélni, élvezkedni, kéjelegni, uraskodni…
- Az vagy, akinek célja van, vagy az, akinek dolga van?
- Önbeteljesítő jóslat – önbeskatulyázás, önleszázalékolás
- Szorgalmi feladat hiánya – semmi „magánszorgalom”, semmi plusz
- Kötelező esetleg - szabadon választott olvasmány: sohasem
- A legrosszabb dolgok az életben szintén ingyen vannak
- Egoizmus és altruizmus álalternatívái között felőrlődve…
- Geocentrikus vagy heliocentrikus? – Ő etno- és egocentrikus
- Egy kiábrándult filantróp, aki élete végéig mizantróp lesz
- Rész és egész: az ízelítő, kóstoló, minta csak kész átverés volt…
- Kazuisztika – minden esetre szabályt kér, különben el van veszve
- Bölcsek tanácsa címén itt és most a kollektív balgaság uralkodik el
- Olajat önt a tűzre – hergelő az acsargó-vicsorgó házőrző ebet
- Erkölcsi bizonyítványa elégtelen: életismétlésre utalva
- Priusz – elévülhetetlen bűn – homlokodra égetett stigma
- Minden magyar háborús bűnös (még a most születő is)
- Ki vagy? Mit tudsz felmutatni? Mire vitted? Mid van? Vagyon…
Petőfi Sándor:
MIÉRT ZÁRJÁTOK EL AZ ÚTAMAT?
Miért zárjátok el az útamat?
Bocsássatok!
Előre vonnak vágyaim, de én
Használni s nem ragyogni akarok.
Veszélyben a hon, s tettre híja föl
Minden fiát,
S reményeim, szikláin állok én,
Lelkemre százszoros viszhang kiált.
Szilárd reményem, mint a sziklakő,
Mely nem remeg,
Hogy helyemen majd becsület marad,
Hogy a hazáért sokat tehetek.
A tettek vágya, tettek ereje,
Mint vad patak,
Folyt rajtam át, amelynek habjai
Szilaj morajjal mélybe omlanak.
Fölnézek a nyárdéli napba és
Nem fáj szemem,
Lenézek örvény fenekére és
Lenézek bátran, nem szédül fejem.
Közönséges napokban csak megáll
Más is helyén,
De majd ha minden ember tántorog,
Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!
És jőni fognak rettentő napok,
Amilyeket
Csak álmodik most holdas éjeken
Az őrülésig rémült képzelet.
Nem várok én dicsőséges s dijat
Munkáimért...
Kötelességet ingyen tenni kell,
S kötelesség munkálni a honért;
És a dicsőség? isten hírivel
Tovább mehet,
Nem kell nekem kacér leány, midőn
Ölelhetem hű feleségemet.
Miért zárjátok el az útamat?
Bocsássatok!
Előre vonnak vágyaim, de én
Használni s nem ragyogni akarok.
Pest, 1848. július
|
