NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Eugéniusz példa- és szabálykönyve
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC
Életminőség tesztmondatok jegyzéke –2.
PETŐFI SÁNDOR
SORS, NYISS NEKEM TÉRT
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit.
Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért.
Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Uj Golgotán egy új kereszt!
Meghalni az emberiség javáért! Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál.
Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem.
Pest, 1846. április 24-30.
- Az életed minden területén túlbiztosítod magad
- Nem csak nadrágszíja van, de hózentrágert is visel
- Ami életnek látszik, az csak haldoklása fedőtevékenysége
- A mindenre/semmire jó csodaszerek csúcsfogyasztója
- Olyan rossz memóriájú: még ellenségnek se tud hazudni
- Belebonyolódsz a mondataidba éppúgy, mint cseleidbe
- Sötétnek látott világ– rajta maradt a napszemüveg
- Ki mint él, úgy ítél: mindenki csaló és hazug tolvaj
- Egy darabig még nem jó, azután sokáig már nem jó
- Vagy nyersen eszed a tésztát, vagy ehetetlenül túlfőtt
- Nincs „kivételezés”, nincs előszeretet: mindenkit egyformán
- Szerepet téveszt: lányának anyja helyett barátnője lenne
- Ma többet - és rosszabbat – dolgozol/adózol, mint a jobbágy
- A suszternek lukas a cipője – és a cinege cipője
- Mindenemet eladom – csak az eszemet nem: azt eliszom
- „Munka nélkül vagyok, megbízhatsz bármivel…” (URH)
- Próba-szerencse: „vak tyúk is talál szemet” alapon keres
- Belemegy a sárdobálásba, s így ő is bemocskolódik
- Rossz békéltető közvetítő: mindkét veszekedő ráront
- Úgy ítélsz, hogy sosem hallgatod meg a másik felet
- Birka keresztény lettél, akit alig etet, csak nyír a „zsidó”
- A fogaiddal ásod ki magadnak a sírgödrödet
- Minden istent imádsz – biztos, ami biztos
- Minden ismerőséhez, mint „lelki beteglátogató” megy
- Mást győzködik arról, amiről maga sincs meggyőződve
- Magadat kizsákmányolod, ha kell, de hogy más tegye…
- Nem vagy ütésálló – pedig nem az a legény, aki adja
- Nem lépsz hátrébb, nem veszel lendületet az ugráshoz
- Előbb egyet lépsz előre, majd utána kettőt hátra
- Egész világ ellensége – senki sincs vele, csak ellene
- Ami a rókánál erény, az nálad jellemhiba: ravaszság
- A pofonok is különböznek – minden csak ízléskérdés
- Minden változik, nincsenek örök isteni igazságok se
- Egy olyan alkalmazott vagy, aki fizetett ellenségnek se rossz
- A pénzeden naphosszat az állam neveli el (lened) a gyereked
- Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat
- Kis-Magyarország nem ország, a nagy viszont: mennyország
- Elvakult szimuláns vagy, aki csak a betegszerep előnyeit látja
- A rohadó almát kell előbb megenni – majd utóbb is azt eszi
- Kakukkfiókát táplálsz a véreid rovására
- Kígyót melenget keblén – felengedve megmarja
- Halálos ágyadon adod párod tudtára: nem tett boldoggá
- A rosszat csinálja nagyon jól, a jót meg elég rosszul
- Nem tudod, hogy ezt és ezt rosszul tudod, de nagyon
- A börtön elől a diliházba menekül – életfogytiglan…
- Nagy bűnöd rejtve marad, de te pánikbeteg leszel
- Szereti a kihívást: bekötött szemmel az aknamezőn…
- Magad elől futsz, szinte menekülsz és bujkálsz…
EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... - Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság!" S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. - Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!
Pest, 1846. december
|