EZ MOST SZEMÉLYES...
Amikor elhatározzuk Pap Gáborral hogy könyvet fogunk közösen készíteni, rendszerint leülünk egy asztalhoz és megbeszéljük, hogy körülbelül mit is szeretnénk. Gábor természetesen a tartalmát adja a dolognak, mi a külsejét. És a kettőnek illik találkoznia...
Gábor több mint 40 éve írja ezt a könyvet. Írta ezt akkor is, amikor még nem lehetett beszélni róla, és írta ezt akkor is, amikor beszélni ugyan már lehetett róla, de egyre kevesebben vannak aki megértik... Mi, több mint fél évig dolgoztunk rajta. Alakítottuk, csiszoltuk, szépítgettük, felöltöztettük, kijavítottuk...
Nem sokan tudjátok, - mert ez nekünk könyvkiadóknak jutott kiváltságul (és ettől szép ez a szakma!) - de amikor az ember először fogja kezébe a már kész könyvet, valami furcsa érzés keríti hatalmába... Öröm, mert végre már látom a befektetett energia gyümölcsét. Büszkeség, mert nekünk szép, nekünk jó, nekünk kedves az elkészült mű. Meghatódottság, mert adhatunk nektek, adhatunk a világnak - hitünk szerint valami nagyon fontosat. És valami furcsa bánat, mert innentől kezdve már önálló életet fog élni és már nincs ráhatásunk a további útjára... Pont úgy mint egy gyermek születése...
Ő, a miénk. A "miénk" pedig ti vagytok...
Vasárnap sem magunkat megyünk ünnepelni az Uránia Moziba, hanem azt a közös gyökeret, amely mindannyiunkat összeköt és amely az élet minden valódi kérdésére választ tud adni, részrehajlás és érdek nélkül...
És ha vasárnap sokan - nagyon sokan - leszünk, akkor Gábor is érezni fogja, hogy nem volt hiába az a 40 év, amit evvel a könyvvel eltöltött.
Mi annyit tehetünk, hogy megköszönjük neki az evangéliumot (jó hírt!) és megpróbáljuk a következő generációkra átörökíteni mit ő adott nekünk...
VASÁRNAP EZT KÖZÖSEN MEGTEHETJÜK...
