Szövegváltozat
Jere vele Mónár Anna,
Én nem menek te katona.
Jámbor uram az erdőbe,
Kicsi fiam a bölcsőbe.
Addig csalta a katona,
Amíg útnak indította.
Addig mentek mendegéltek,
míg egy bukros fához értek.
Nyugodjunk meg Mónár Anna,
Üljünk le az árnyékába.
Nézz egy kicsit a fejembe,
Hogy aludjam az öledbe.
A nézésnek a képébe,
Mónár Anna feltekinte.
Bukros fának tetejébe,
Kilenc leány felakasztva.
Kilenc leány felakasztva,
A tizedik ő lesz még ma.
Eszébe jut a kis fia,
Jámbor ura kicsi fia.
A szeméből könny erede,
Egy csepp könnyű lecseppene.
A katona orcájára,
Megébredt a jó katona.
Mét sírsz magad Mónár Anna,
Én nem sírok te katona.
Bukros fának hull harmatja,
Abból cseppent az orcádra.
Hogy eshetik éppen mostan,
Mikor éppen álló dél van.
Mondá neki a katona,
Hágjál fel a fára Anna.
Én nem tudok fára hágni,
Mutasd meg aztán felhágok.
Elindult a jó katona,
Visszaesett fényes kardja.
Mónár Anna felragadta,
Ütni- vágni kezdett héjza.
Hadd meg Anna életemet,
Neked adom a kincsemet.
Nem kell nekem a te kincsed,
Kell nekem a piros véred.
A katonát összevágta,
Felöltözött gúnyájába.
Visszaindult hazájába,
Hát mit lát a kapujába.
Az udvaron jámbor ura,
Hallja bent sí kicsi fia.
allod-e te jámbor gazda,
Adjál szállást éccakára.
Én jó szüvvel te katona,
De úgy sír a kicsi fiam.
Az semmi te jámbor gazda,
Szoktam én a gyereksírást.
Na, ha szoktad jó katona,
Kerülj beljebb a házamba.
Hallod-e te jámbor gazda,
Messze van-e a korcsoma.
Ha van jó bor a faluba,
Hozz egy kupát kóstolóba.
Elindult a jámbor gazda,
Há aluszik kicsi fia.
Még a kicsike es tudja,
Idegen van a házamba.
Inni kezdték borikat,
Mondogatják panaszikat.
Azt mondja a jó katona,
Hallod-e te jámbor gazda.
Feleséged visszajönne,
Megszidnád-e megvernéd-e.
Megszidnád-e megvernéd-e,
Vaj éltjében felvetnéd-e.
Meg se szidnám, meg se verném,
Még éltjébe fel se vetném.
De én tudom nem jő vissza,
Többet meg se látom soha.
Felállott a jó katona,
Beméne a kamrába.
Felöltözött gúnyájába,
Hogy rátalált gazdájára.
Megölelte jámbor urát,
Ölébe vette kis fiát.
Megszoptatta elringatta,
Karjai közt elaltatta.
Dalszöveg változat 2.
Gyere velem Molnár Anna!
Nem megyek én jó katona,
vagyon nékem jámbor uram,
karjon ülő kicsiny fiam.
Mégis addig csalogatta,
amíg csak elcsábította.
Mennek, mennek messze helyre,
zöld erdőnek közepibe.
Zöld erdőnek közepibe,
borús fának a tövébe.
Ülj le, ülj le Molnár Anna,
hogy feküdjek az ölödbe!
Hogy feküdjek az ölödbe,
nézz egy kicsit a fejembe!
Addig nézett a fejébe,
amíg elaludt ölébe.
Molnár Anna feltekintett,
feltekint a borús fára,
hát, ott mit lát, hat szép leányt,
hat szép leányt fölakasztva.
Hallod-e te Molnár Anna,
szoktál-e te fára mászni?
Nem szoktam én fára mászni,
indulj elé, mutass példát.
Leejti az éles kardját.
Add föl, add föl, Molnár Anna!
Mindjárt, mindjárt, jó katona,
mindjárt, mindjárt, jó katona.
Fölveszi az éles kardot,
s lecsapja a sajgó nyakát,
felöltözik ruhájába,
talpig vörös angliába.
Elindula hazájába
jámbor ura kapujába.
Hallod-e te jámbor gazda,
nem adsz szállást éjszakára?
De én szállást nem adhatok,
mer elhagyott a feleségem,
elhagyott a feleségem,
sír a gyermek a tűzhelyen.
Leülnek a vacsorához,
s szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda,
van-e jó bor a faluba?
Hej, de jó bor messze vagyon,
s a gyermeket kire hagyom?
Míg a gazda borér' jár el,
gondot viselek én rája.
Alig várta, hogy a gazda,
hogy a gazda elinduljon,
kigombolta dolomántját,
s megszoptatta síró fiát.
Mikor a gazda hazajő,
sírást nem hall, s csodálkozik.
Tán a gyermek azért nem sír,
hogy a háznál idegen van.
Leülnek a vacsorához,
szól a vendég a gazdához:
Hallod-e te jámbor gazda,
feleséged, hogyha élne,
feleséged, hogyha élne,
élve ide hazajönne,
megszidnád-e, megvernéd-e,
vagy éltibe szemire vetnéd-e?
Meg se szidnám, meg se verném,
éltibe' szemire se vetném.
Én vagyok a feleséged,
kivel elmondtad a hitet.
-
A Vándorok énekei c. albumról Hegedű: Ökrös Csaba Alber Ernő gyűjtése nyomán Először 1863-ban jelent meg, és a Kőműves ...
-
Molnár Anna balladája - Magyarkirályfalva, Kis-Küküllő, Erdély - Bárdosi Ildikó - ének - A Duna Tv Élő népzene c. műsorából ...
-
-
A Prelude 2009-es karácsonyi bulijának egyik műsorszáma.
-
A Magyar Művészeti Akadémia 2015. június 7-én egész napos, kulturális programmal egybekötött jótékonysági ...
-
-
Molnár Anna balladája
2014.01.21
Elcsellengett menyecske esete
(Mese, mese-meskete)
Eszperente versezetbe szerkesztette:Olgi
Gyere velem, te menyecske
Veszek selymet estveledve.
Nem menyek el ezredeske
Emberemnek nem tetszene.
Gyere, gyere te menyecske
Pendelyt veszek estveledve.
Ejtegetek pendelyedre
Mert fel lettem szerelkezve.
Csend - emberem rengetegben
Hej, rekettyest szeletelget
Telkemen egy gyermekecske
Kereveten rengedezget.
Szerelmesen vesztegette,
Ezredessel elcsellenge.
Hegymenetben menetelnek,
Cseresben letelepednek.
Te szerelmetes menyecske,
Less fejembe, meredj bele.
Fess menyecske megdermede:
Leveleken nejek feje!
Ezredes, hej beste lelke.
Vesztemre de fenekedne!
Levelesbe felmeneszte,
Ezredesfejt lemetszette.
Ezredes meztelenedve
Menyecske felszerelkezve.
Melybe beletemetkezve
Telken-berken elszelele.
Csendes emberhez bemene -
Ember rendre keseregne,
Mert menyecske elcsellengett,
Gyermeke meg berekedett.
Nejem este megjelenne
Hetyke kedvem kerekedne,
Sej, nem lenne leteremtve,
Se megverve, se megfeddve.
Csendes embert elmeneszte,
El szeszkereskedelembe.
Mente, zeke levetkezve
Gyermeket hej, mellre tette.
Gyermekem, te szentek szentje
Gyere lelkem kebelemre.
Tejjel degeszre etette
S elrengette, elrengette.
|
