Az írógép új reneszánsza

Pál Dániel Levente   |   2015. július 15. szerda 06:44

„Kedvetlenül várom a pillanatot, amikor kétségbevonhatatlanul kiderül majd, hogy mennyit romlott a stílusom és mennyit hanyatlott a szellemem, amióta számítógépen írok. És hogy mennyivel váltam fecsegőbbé” – írja Kertész Imre 2001. április 12-i naplóbejegyzésében. Nobel-díjas írónk esetében a számítógépes írásra való áttérés oka betegsége volt, Parkinson-kóros kezével egyre nehezebbé vált számára a kézzel vagy írógéppel való írás.

Nem ő az egyetlen kortárs szerző, aki fenntartásokkal gondol a számítógépes írástechnikára és a folyamatos hálózatba kötöttségre. George R. R. Martin, a Trónok harca-könyvek világhíres írója például két számítógépet tart otthon, az egyiket arra használja, hogy böngésszen az interneten, megnézze az e-mailjeit és befizesse az adóját, míg a másikat – egy hetvenes-nyolcvanas években népszerű, WordStar 4.0 szövegszerkesztő programmal felszerelt öreg masinát – csak arra, hogy regényt írjon. Hozzá hasonló volt a portugál Nobel-díjas José Saramago is, aki, miután regényírói pályája elején áttért a szövegszerkesztő használatára, azon dolgozott, amíg tehette, szinte 2010-ben bekövetkezett haláláig.

A náluk nemzedékekkel fiatalabb Daniel Kehlmann német–osztrák író is ódzkodik az internetkapcsolattal rendelkező kütyüktől. Sok interjújában nyilatkozott úgy, hogy az e-mailek és a különböző közösségi oldalak nézegetése vagy a Wikipédia folyamatos böngészése csak eltéríti a tényleges munkától, szétszórja a figyelmét és észrevétlenül, de radikálisan csökkenti az íráshoz szükséges fegyelmet és koncentrációt. Kehlmann a fiatal íróknak egy – szimbolikusan beszédes nevű – Freedom (’Szabadság’) szoftvert ajánl. Ezt a programot be lehet úgy állítani, hogy előre meghatározott időre ne lehessen elérni az internetet, tehát az író minden csábítás helyett azzal foglalkozhasson, amiért az, aki: írhasson zavartalanul.

Ugyanez a szempont lebeghetett Adam Leeb és Patrick Paul szeme előtt is, amikor a Kickstarter közösségi finanszírozások menedzselésére szakosodott honlapon közzétették új generációs, úgynevezett „okos írógépük”, a Hemingwrite ötletét. Az Ernest Hemingway amerikai író nevére szójátékkal utaló készülék gyártására és forgalmazására hamar összedobta az írógép reneszánszát szomjazó online közösség a szükséges indulótőkét, már több mint 340 ezer amerikai dollárt.

A Hemingwrite (június 12. óta hivatalosan Freewrite) egy minimalista esztétika szerint tervezett majdnem hagyományos írógép, reklámszlogenje szerint egy olyan készülék, mely lehetővé teszi a mindenféle zavaró külső impulzustól mentes alkotást. A koncepció egyszerű: összeházasítani az írógépek vagy szövegszerkesztők régi vágású írástechnikájának egyszerűségét a legmodernebb technológia vívmányaival.

Mit is jelent ez? A készülék alakja és billentyűzete olyan, mint a hagyományos írógépeké, befűzött papírok helyett azonban a Kindle e-könyv-olvasóihoz hasonló, 6 inches kijelzőn jelenik meg a begépelt szöveg, amit aztán elmenthetünk bármelyik felhőalapú online tárhelyünkre, legyen az a Google Drive, a Dropbox, az Evernote vagy az iCloud. Vagy akár rögtön ki is nyomtathatjuk, ha ahhoz van kedvünk.

A várhatóan 2015 őszén piacra kerülő írógép hatalmas előzetes sikeréből – akár a leendő felhasználók lelkes hozzászólásait, akár a rengeteg pozitív hangvételű szakcikket olvassuk – úgy tűnik, hogy a minden készülékkel hálózatba kötött világunk írással komolyan foglalkozó lakosai pár év alatt nagyrészt kiábrándultak az állandóan csipogó és folyamatos jelenlétet követelő online közösségi életből. Ám valami ködös nosztalgia helyett tevőlegesen is hozzájárultak ahhoz, hogy az írás megint legyen egy magányos műfaj, és legyen az író körül megint olyan csend, amelyben összesűrűsödnek a gondolatok, s amelyben jobb eséllyel lehet remekműveket írni.