A Nemzeti InternetFigyelő lehetőségei szerint igyekszik segíteni a bankok és bankárok áldozatainak, akiknek jelentős része pontosan azért adósodott el, mert élni akart, mert maga és családja jövőjére gondolt akkor, amikor új otthont kívánt teremteni magának. Oldalainkon rendszeresen beszámolunk arról a harcról, melyet a bajba jutott családok folytatnak az őket kisemmizni akaró bankokkal szemben.
Azok a mélységesen gusztustalan eljárások, melyeket családok ellen folytatnak, nem foglalkozva azok sorsával, életével, nem pusztán elítélendőek, hanem annál jóval többet kívánnak. Minden államnak kutya kötelessége lenne megvédenie polgárainak jogait, szigorúan lesújtani azokra az uzsorásokra, akik alattomos módszereikkel emberek százezreinek életét teszik tönkre napjainkban.
Ma az átlagos kisember segítségre nem számíthat saját hazájában saját kormányától, teljesen kiszolgáltatott. Ez még akkor is így van, ha kormánypropaganda gépezete az általa szinte teljes egészében kisajátított elektronikus és írott médiáiban ennek az ellenkezőjét hazudja. A valóság és a média által közölt híranyagok köszönő viszonyban sincsenek egymással. Nincs más lehetőség, csak az összefogás és a nyilvánosság. Mi, szerény lehetőségeinkkel csupán ebben tudunk segíteni Vizi Jánosnak is, akitől az alábbi levelet kaptuk, melyet megosztunk Önökkel.
Kérjük Olvasóinkat, amennyiben tehetik Vizi János családjának, például kapcsolatokkal, ötletekkel, vagy éppen azzal, ami eszükbe jut. Meggyőződésünk, hogy ha egymás mellett kiállnak a bankok által meglopott emberek, akkor sokkal látványosabb eredményeket képesek elérni, mint bozótharcosként egyedül, teljes energiájukat felemésztve.
Alább a levél:
Tisztelt Hölgyem, Uram!
A nevem Vizi János. Először is szeretném megköszönni a Nemzeti InternetFigyelőnek azt a lehetőséget, hogy történetem itt megoszthatom most Önökkel.
A mai világban már nemszámit címlapsztorinak az, hogy szinte nap mint nap emberek, családok veszítik el otthonaikat, családjukat, jövőjüket, egy bedőlt hitel, vagy egyéb tartozás miatt. Az otthonhoz való jog és védelem nem adatik meg az embereknek. Mondhatnánk azt is, hogy senki se kényszerített engem és hozzám hasonló embertársaimat arra, hogy felvegyük ezt a hitelt. Sokan vannak ebben a világban, akik nem jutnak más módon, otthonhoz, vagy terveik megvalósításához pénzhez. A jövővel kapcsolatban mindenki bizakodó, hiszen ha minden kockázattal, előre nem látható eseménnyel, veszéllyel számolnánk az életben, ezzel az erővel akár az utcára se tehetnénk ki a lábunkat. Már tudom azt, hogy akkor rossz döntést hoztam, de valahol engem és másokat is becsaptak, félrevezettek és erről valóban nem tehetünk. Amit megemlítenék még, hogy a Bankok és Végrehajtó szolgái, közösen szinte mindent megtehetnek az emberekkel, és vezetőink, kormányunk nem véd meg minket, állampolgárokat. Az emberekből az utolsó szuszt is kisajtolnák, hogy mások nyomorából Ők fényűzően éljenek. Amit tanácsolhatok mindenkinek, vigyázzanak otthonaikra, ne tegyék ki semmilyen kockázatnak azt.
Hosszú bevezetőm után, elmondhatom magam is ebben a cipőben járok, hitelem felmondták, a Bank a Végrehajtók segítségével olyan mértékű tartozást hozott össze, hogy árverezés után is, fizethetek majd életem végéig. Több árverezésen vagyunk túl, és csupán a szerencsének köszönhetjük azt, hogy még itt lakhatunk. Bármikor utcára kerülhetünk, rettegünk a holnaptól és ennek tudata, eléggé megviseli az embert.
Szeretném megmenteni családomat, új életet kezdeni, és hátralévő életemben rendezni tartozásaimat is. Az internet világában próbáltam segítséget kérni tisztességes módon, de mindez kudarcot vallott idáig. Egy jó ideje már annak, hogy készítettem egy weboldalt, mely életünket, történetünket, küzdelmünket mutatja be.
Remélem azt, talán országunkban akad egy olyan ember még, aki írásaimban felfedezi tenni akarásom, tisztességes szándékaim. Ha megtisztelnek vele hogy felkeresik ezt az oldalt, és ha arra méltónak találják azt, a döntés az Önök kezében van ezek után. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és remélve segítségüket! Weboldalam:http://janos-vizi.webnode.hu/
Tisztelettel: Vizi János