BERNÁTH ANIKÓ- PÁTHY- DENCSŐ BLANKA ● Gyakran hangoztatott állítás: a cigány nők kétszeresen is hátrányban vannak a mindennapi élet számos területén, hiszen mind nőként, mind romaként háttérbe szorulnak.

fotó: Száraz Miklós György

A roma nők helyzete kelet-európai összehasonlításban

az ezredforduló után

Nőként a gyereknevelés és a családi élet biztosítása megnehezíti az iskolák elvégzését, egy teljes értékű munkahely megszerzését és megtartását, s mindez fokozottan így van a romák1 körében a gyakran korábbi gyermekvállalás és magasabb gyerekszám miatt. Általában a romák hátrányait számtalan kutatás és elemzés mutatja be (UNDP, 2002; UNDP, 2005; Kemény–Janky–Lengyel, 2004; EC, 2004); hátrányos megkülönböztetésük az élet számos területén gyakori: a munkaerőpiacon vagy az iskolában, lakásbérlés esetén vagy szórakozóhelyeken egyaránt, a nők fokozott hátrányaira azonban ezek az elemzések ritkábban térnek csak ki.

A romák hátrányai először az iskolában válnak szembetűnővé, mind a fiúk, mind pedig a lányok esetében, ami iskolai lemorzsolódáshoz vagy alacsony arányú továbbtanuláshoz vezet, mindez pedig alacsony munkaerőpiaci részvételt eredményez. A cigány lányok, majd nők egyre jobban elmaradnak a férfiak mögött, ami többféleképpen magyarázható: a korai gyermekvállalás a roma lányok egy részét már általános iskolai vagy középiskolai tanulmányaik alatt érinti, és ennek következtében kimaradnak az iskolából, amit csak kis arányuk tud később folytatni. Így a cigány nők alacsony iskolai végzettségük révén és a gyermeknevelés feladatával együtt – az átlagosnál magasabb gyerekszám miatt is – igen nehéz munkavállalói pozícióba kerülnek, amit tovább súlyosbíthat a munkaerő-piaci diszkrimináció és az, hogy a romák nagy része eleve olyan hátrányos helyzetű területen lakik, ahol nagyon kevés a munkalehetőség. Erre rakódnak még rá a nőket általában érintő jövedelemhátrányok, az a jelenség tehát, hogy a nők azonos pozícióban és tapasztalat mellett ugyanazért a munkáért gyakran szignifikánsan kevesebb jövedelmet kapnak, mint a férfiak.

A következőkben a fenti folyamatok legfontosabb indikátorait mutatjuk be kelet-közép-európai összehasonlításban, azaz az a családi élet néhány jellemzőjét és az iskolai, munkaerő-piaci és jövedelmi különbségeket mutatjuk be tizenkét kelet-közép- és dél-kelet-európai országban, Csehországtól Albániáig, Romániától Szlovéniáig néhány jól megragadható indikátor segítségével.

A UNDP 2004-es Vulnerable Groups Survey elnevezésű vizsgálatában ugyanis a romák helyzetével kapcsolatos minden fontosabb témakör terítékre került, az adatfelvételt pedig tizenkét kelet-európai országban, köztük Magyarországon is azonos mintavétellel, kérdőívvel és módszertani háttérrel végezték. A kutatás alapelve szerint a romákkal és a romák szomszédságában élő többségi társadalom tagjaival (véletlen mintavétellel) ugyanazon kérdőív alapján készült interjú, így a romák helyzetét lakóhelyük lehetőségeihez mérten, a helyi többségi társadalom relációjában értelmezhetjük.

Demográfia: házasság, család, termékenység

A korai gyermekvállalás és a magasabb gyerekszámmal járó nagyobb családi terhek is a roma nők társadalmi helyzetének fontos magyarázó tényezői lehetnek a korai iskolai lemorzsolódásnak és az alacsony munkaerő-piaci részvételnek. A UNDP 2002-es, öt keletközép-európai országot (Magyarországot, Szlovákiát, Csehországot, Bulgáriát és Romániát) vizsgáló felmérése szerint első gyermekük születésénél a roma nők átlagosan 21-22 évesek (a régió átlaga 21,3 év volt 2002-ben, és nem voltak szignifikáns különbségek az országok között), ami kb. három évvel alacsonyabb, mint a teljes női népességre jellemző átlagos életkor volt 2000-ben. (UNDP, 2002). Magyarországon az ezredforduló éveiben a cigány nők átlagosan 20 évesen szülték első gyermeküket a 2003-as cigányvizsgálat adatai szerint, és a korábbi vizsgálatokkal összehasonlítva ez az életkor nem változott jelentősen az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a magyarországi nők 27-28 éves korban szülik első gyermeküket és ez az életkor kissé emelkedett is az elmúlt másfél-két évtizedben. A magyarországi cigány nők közel egyharmada 18 éves koráig, körülbelül kétharmada pedig 20 éves koráig megszüli első gyermekét. (Janky, 2005; Spéder, 2004)

A roma nők hátrányai az iskolában és a munkaerőpiacon

A 15 évesnél idősebb cigány nők iskolázottsági mutatóiból a legjobbnak számító rátát Csehországban figyelhetjük meg, de ott is a roma nők kétharmada legfeljebb csak általános iskolát végzett. A többi tizenegy ország többségében a roma nők legalább 90%-ának legfeljebb alapfokú végzettsége van, és ezzel minden országban a körükben a legalacsonyabb szintű az iskolázottság, őket a roma férfiak követik, majd a többségi társadalombeli férfiak következnek. A legjobb helyzetben pedig e tekintetben a nem roma nők vannak, azaz a többségi társadalomban tapasztalható női iskolázottsági előny a romák körében nemhogy eltűnik, de kifejezetten ellentétes irányt vesz. A roma nőket a nem roma nőkkel összehasonlítva tehát kifejezetten jelentős különbségekkel szembesülünk: a cigány nők körében kétszer-ötször magasabb a legfeljebb alapfokú végzettségűek aránya, mint a nem cigány nők között.

A legkisebb különbséget, – de még így is jelentős eltérést – Magyarországon találjuk, a legnagyobb különbséget pedig Montenegróban figyelhetjük meg a roma és nem roma nők iskolázottsága terén. Az elmúlt évtizedekben a romák iskolázottsági hátrányai Magyarországon csökkentek ugyan a társadalom egészéhez képest az alapfokú végzettség tekintetében, de az iskolai lemorzsolódás továbbra is jóval jellemzőbb körükben.

Mind a romák szomszédságában élő többségi társadalomban, mind pedig a romák körében a férfiak rendre alacsonyabb arányban kerülnek a mediánjövedelem 60%-a alatti szinten keresők közé, mint a nők (ez alól csak Koszovó jelent kivételt a vizsgált országok közül). E szerint a mutató szerint a nők jövedelemhátránya látványosan tetten érhető. Különösen így van ez a romák esetében, akik között eleve is jóval magasabb az alacsonyabb keresetűek aránya, a roma nők körében pedig kiemelkedően magas arányokat találunk – néhány kivételtől eltekintve. A leginkább kivételes ország éppen Magyarország, ahol a mediánjövedelem 60%-a alatt a roma nőknek csak 5%-a, a roma férfiaknak pedig csak mindössze 3%-a található, ami gyakorlatilag megegyezik a szomszédságukban élő nem roma lakosság mutatóival (nők: 4%, férfiak 3%). Szintén nem tapasztalunk kereseti különbséget

e mutató szerint Csehországban se etnikai, se nemi szempontból. Magyarországot tekintve ennek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a jövedelemtermelő tevékenységet folytató aktívak aránya rendkívül alacsony a roma lakosság körében.

Szegregáció, identitás és nyelvhasználat

A területi elkülönülés a romák társadalmi kirekesztettségének egyik leginkább látható indikátora; a lakóhelyi szegregációt a településen élők domináns etnikai csoportja felől, tehát a települések közötti szegregáció szerint vizsgálva változatos képet kapunk a kelet-európai régióra vonatkozóan. Míg az adatok szerint Szerbiában és Romániában élnek a legkevésbé (3-4%) elkülönülten a cigány lakosok, addig Montenegróban, Horvátországban és nálunk, Magyarországon jellemző leginkább a szegregáció, hiszen ezekben az országokban élnek a legnagyobb arányban szegregált településen a romák (35–46%). Bár a régió egészét tekintve – Montenegró kivételével – a balkáni országok többségére valamivel kevésbé jellemző a települési szintű lakóhelyi elkülönülés, mint Magyarországon, de ettől még összességében az itt vizsgált országok többségében magasnak tekinthető azoknak a romáknak az aránya, akik dominánsan romák lakta, azaz szegregált településen élnek.

photo_opensociety

A kelet-európai romák országonként igencsak különböznek a nyelvhasználat terén is. A balkáni államok többségében a cigányok otthon jellemzően valamilyen roma nyelvet használnak, Közép-Európában azonban inkább a többségi lakosság nyelvén beszélnek otthon, azaz a Balkántól északra haladva csökken a cigány nyelv használatának elterjedtsége a cigány családokon belül. Abszolút értelemben is számottevően alacsonyabb azonban az otthon cigány nyelven beszélők aránya Közép-Európában: Csehországban a romák egyharmada beszél családja körében jellemzően valamilyen cigány nyelven, míg Magyarországon csupán a romák 7%-a, azaz Kelet-Közép-Európában nálunk használják a legkevésbé a romák valamelyik cigány nyelvet otthoni környezetben. A fenti besorolás alól egyedül Koszovó jelent kivételt, ahol szinte minden roma otthon is albánul beszél, és csak egy szűk kisebbség (5%) használja a roma nyelvet.

Összegzés

A roma nők többszörösen is hátrányos helyzetben vannak gyakran már az iskolai pályafutásuk alatt és a munkaerő-piacon is, mert etnikai hátrányaik mellett nőként is többletfeladatok terhelik őket a gyerekvállalás és a családi teendők miatt. A korai gyerekvállalás és házasság a kelet-európai cigányság egészére jellemző: a többségi társadalomhoz viszonyítva, harmaduk-ötödük 20 éves korára már házasságban él. A cigány háztartásokban a régió országainak legtöbbjében többen élnek, amely háztartások nagy arányban szegregált, azaz többségében romák lakta településen található. A roma nők többszintű hátrányai néhány beszédes szocioökonómiai dimenzióban jól tetten érhető. A roma lányok, nők hátrányai már az iskolában egyértelműen kimutathatóak: míg a többségi diákok körében a nők iskolázottabbak a férfiaknál, addig a romák összességében is alacsonyabban iskolázottak a nem romákhoz viszonyítva, és a roma nők még a roma férfiaknál is nagyobb arányban rendelkeznek legfeljebb általános iskolai végzettséggel. Ezek a különbségek még jelentősebbé válnak a munkaerőpiacon, ahol eleve is megdöbbentően alacsony arányban találunk romákat, roma nőket pedig a kelet-európai országok jelentős részében szinte alig: a kelet-európai régió országainak felében a roma nők tizede sincs jelen a munkaerőpiacon. Akinek mégis van munkája, annak a jövedelemhátránya egyértelműen kirajzolódik a régió egészében.

(teljes tanulmány ld.: http://www.tarsadalomkutatas.hu/termek.php?termek=TPUBL-A-885)