MAGYAR VAGYOK
Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem, Magyar nótát dalolt a dajka felettem, Magyarul tanított imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe; Beírta nevedet a lelkem mélyébe, Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábít innen idegen országba. Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni! Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok, A hazáért élek, ha kell meg is halok! Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette, Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
VERJE MEG AZ ISTEN!
Verje meg az Isten, Veretlen ne hagyja, Ki magyar létére Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját Fosztja, – fosztogatja, Leveleit, virágait A viharnak adja.
Verje meg az Isten, Nem egyszer, de százszor, Ki magyar létére Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként Idegennek dobja, Kincseinket egy más fajnak Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten Minden kis dolgába; Ki magyar létére Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond Talpnyaló nyelvével, Háromszínü lobogónkat Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten Ki a magyart bántja, Ki magyar létére Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg Minden haragjával! Júdászerü két kezének Tüzes ostorával!
A HAZÁÉRT
Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod, Még a féregtől se fordítod el arcod, Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat, Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat, Nemzetek sorsát intézed egedbűl, Vezeted napfényen, árnyékon keresztül: Függjön tekinteted a mi szép hazánkon, Minden porszemére tőled áldás szálljon!
Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk, Minden talpalatját megáztatta vérünk. Őseink porából fakad itt a fűszál, Végig a levegőn az ő sóhajuk száll. Századok keservét hordozza a szellő, Honfigyász az égen a fekete felhő, Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt – Óh nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat!
Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak, Parancsolj, Uram, az égi madaraknak: Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan Sírjaikon szerte a magyar hazában. Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot, Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott! Kegyeletes utód szórja be virággal S tanuljon a portól századokon által.
Áldd meg, kik javát munkálják a honnak, Hírnevén, örömén híven fáradoznak! Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot! Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot! Hadd mutassa e két égő fáklya fénye: Hol van a haladás nemzeti ösvénye. És ha megtalálták: útjokat ne fedd el! Igazítsd a célhoz szent segedelemmel!
Add, hogy virágozzék békén Magyarország, Ragyogja be földjét az arany szabadság. Hegyei közt boldog népnek dala zengjen, Messze róna síkján sárga kalász rengjen. Sátoros erdőben szapora vad járjon, Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon. Mesterség, művészet, tudomány fejlődjék, Szálljon a hazára koszorú, dicsőség!
És ha vész fenyeget, harsona megharsan: Kardjaink élére szállj zúgó viharban! Csapj le, mint a villám, ellenség hadára! Ne érezze sarkát szép hazánk határa! Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve, Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe! Bátoríts, vezérelj tartós diadalra! Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!
SZERESD EZT A FÖLDET!
Szeresd ezt a földet, Ahol bölcsőd ringott, Hol először tűztél A süveged mellé Rózsát, rozmaringot.
Mosolya, illata Sírodba kísérjen. . . Magyar föld szülötte Lótuszért, pálmáért Hazát ne cseréljen!
Tán derűsebb, kékebb Másutt a menny boltja: Sugarait a Nap Nagyobb verőfénnyel, Pazarabbul ontja.
A Hold is, csillag is Szebb talán az égen. . . Magyar föld szülötte Ragyogóbb csillagért Hazát ne cseréljen!
Ne hallgass a tenger Gyöngytermő habjára, Visszasír füledbe A honi pataknak Hívó csobogása.
Hallod álmodban is: Föl-fölsír az éjben. . . Magyar föld szülötte Gyöngytermő tengerért Hazát ne cseréljen!
S ha verejtékednek Nincs is annyi haszna: Ne nyisd ajkad mindjárt Édes hazád ellen Keserű panaszra.
Légy boldogabb itthon Soványabb kenyéren. . . Magyar föld szülötte Kövérebb falatért Hazát ne cseréljen!
Ne nézd ezt a földet Csak kenyérmezőnek! Magasztosítsd honná, Hol porló őseink Dicső álmot szőnek;
Hol ezer év beszél Dalban és mesében. . . Magyar föld szülötte Hontalan világért Hazát ne cseréljen!
Oly kevesen vagyunk Magunkra hagyatva Ezt a keveset is Szétszórja, elsöpri A sors zivatarja.
Ki szedi majd össze A nagy forgószélben? Magyar föld szülötte Legyen bérci szikla! Hazát ne cseréljen!
A JÖVENDŐ
Forrongva forr felhők közt a jövendő, Új hősök és új korszakok születnek. Göngyölgessük ki szívünk mélyiből Szent lobogóját honszeretetnek.
Álljon alá mind, akinek bölcsőjét Magyar földön termett fából faragták! Álljon alá, kinek kenyéradó Kalászait honi szellők ringatják!
Magyar dalok lengessék szárnyait! Magyar érzés ölelje át! Szeressük egymást mind testvérekül, Együtt s egyformán a hazát!
Széttöredezve és egymást gyűlölve Mindnyájan gyengébbek vagyunk; Szívünk egy cél felé dobogjon, Egy célra gondoljon agyunk.
Ha millió meg millió kar Fonódik egybe szép hazánk körül: Földetrázó, villámrontó viharban Megállunk, rendületlenül!
|