Payday Loans

Keresés

A legújabb

Jókedvű könyvek PDF Nyomtatás E-mail
MAGYAR/ZSIDÓ HUMOR

SZELLEMI MUNKA

Akik Erdélyország híres-nevezetes földjén, a Mezőségen, ismerték a régi világból való embereket, azoktól hallani olykor a nevét Jeney Józsinak. Mezősámsondon lakott Jeney Józsi, hétszilvafás birtokos. Ismerőseinek elmondása szerint bővérű, jókedvű, törzsökös kisnemes, kicsit Mokány Berci, kicsit Baczur Gazsi, de főként eszes és humoros ember. Ravasz László, a püspököm, aki jól ismerte, kivált a humora zamatát dicséri és szívesen mond el róla olyan apróságokat, amelyek a Tóth Béla Anekdotakincsébe is bízvást bekerülhettek volna.

Derék rendet tartott cselédei között ez a Jeney Józsi. Emberséges gazdájok volt, de a rendetlenséget nem kedvelte. A másét nem bántotta, a magáét nem hagyta. Megesett, hogy oláh rablók támadtak a portájára. Nem csapott lármát, nem is menekült fejevesztetten: nyúlt a puskáért és egyet átlyukasztott közülök. A többi elszaladt. Ezzel a dolog el is volt intézve. Hogy utólag hatósági feljelentést tegyen, azt már unta. S mivel mindenki tudta, hogy nem igen tréfál, ha nincs a tréfának ideje, ment az ő kicsi birtokán a munka kezesen. Annál is inkább, mert embereit szerette, jó szóval és emberi sorban tartotta.

Csak egy embere volt neki, akiben igen szeretett lázadozni a természet, bizonyos Pista nevű béres. Éppen a leghanyagabb, leggyengébb munkás. Ennek nem tetszett semmi. Mindig talált valami morognivalót. Ha együtt volt két emberrel, mindjárt kezdte nekik szidni az urakat.

Hallja ám egyszer Jeney Jóska a szérű mögül, hogy Pista béres, aki őt nem láthatja, kapálási szünetben fennen viszi a szót.

- Mert nagy disznóság az, emberek, hogy micsoda a mi munkánk az urakéhoz képest. Mink itt kapálunk virradattól vakulásig, az embernek beleáll a görcs a derekába, eső veri, rekkenő nap süti. Semmi öröme egész nap a munkás embernek; ha félholtra dolgozta magát, akkor mondd, hogy Krisztus, osztán dögölj. Nem is szunnyadt az ember jóformán semmit, már felserken, kezdi az egészet elülről. Ez a mi munkánk. Az urak munkája? Az mán nem ilyen. Jegyző, fiskális, inzsellér mind egykutya. Reggel jó későn, mán kilenc is elmult, szájába veszi a britannikát, rágyujt, maga elé vesz egy liter bort, leül egy árkus papiros elé, arra ráfirkál valamit, fújja a füstöt, nézeget, nagyot nyujtózkodik, osztán kiszól, hogy mi lesz mán az ebéddel. Ezér osztán kap teszem azt, ötven forintot. Hát igazság ez, emberek? Mink csak elvégeznők az ő dolgukat, de ha az uraságnak kapálni kéne, aszt mán megnézném magam is.

A többiek csak hümmögtek erre, a lázítás nem keltett nagy visszhangot. De Jeney Józsit igen bosszantotta a dolog. Ez a Pista béres éppen nála szedte meg magát, volt már házhelye is, a fiát Jeney költségén egy félévig gyógyították a kórházban, a lányát is tisztességesen férjhez tudta adni. A gazda nem mutatta meg magát, sarkon fordult, ment befele. De alkonyattájban kiüzent, hogy Pista béres jöjjön be hozzá.

Beállított Pista, morcos arcán előre elkészített daccal. Jeney eléje tett egy skatulya britannikát.

- Válassz magadnak egy jó ropogósat, Pista fiam, gyujts rá.

Pista elámult, de nem kérette magát. Megforgatta ajkai közt a szivar végét s rápöfékelt. Jeney elébe tett egy liter bort és töltött neki.

- Igyál egy korty bort, Pista fiam, ügyes kis bor ez, magam is ezt szopogatom legszivesebben.

Csodálkozott Pista, de ivott. Ekkor Jeney árkus papirost tett az asztalra, maga pedig leakasztotta a falról a puskát.

- Na most, Pista fiam. Mondok én neked egy mondatot, amit Kolozsvárott tanultam az egyetemen. De jól figyelj. "A középponti hatalom, mint az álladalom jogainak birtokosa, a közigazgatás alakjában vetitvén ki e jogok gyakorlását, e ténykedés folytán azon helyzetet teremti, hogy az álladalom a birtokában álló jogokat önmagára projiciálva hajtja végre." Megértetted te ezt, édes fiam, hiszen okos ember vagy, és én többször nem is mondom el. Most te ezt a mondatot szép kényelmesen idefirkálod erre a papirra. Ha kész vagy vele, kapsz ötven forintot. De ha nem írod le, én téged keresztüllőlek, édes fiam. No, mártsad csak be szépen a tollat, édes fiam, aztán kezdjed.

Pista elhült. Rábámult a gazdájára. A szivart kivette a szájából.

- Ne tréfáljon velem a tekintetes úr.

- Én? Hát úgy ismersz te engem, mint aki tréfál? Kezdjed, fiam, mert nem érünk rá.

És megfordítván a puskát, gondosan megnézte a závárzatot.

- Tekintetes uram, ne bántson engem, hadd megyek el békességgel.

- Dehogy mégy, édes fiam. Előbb leírod ezt a mondatot, megkapod az ötven forintot, aztán elmehetsz. Nem mondom, nagyon nehéz az írnivaló, de ötven forint is szép pénz. Hát csak fogjál hozzá, Pista fiam, mert ha nem csinálod, lelőlek gyorsan, aztán nézek más dolgom után, sok mindent el kell intéznem még, az idő meg kurta.

Pista már reszketett, mint a nyárfalevél. Jeney lassan kezdte emelni a fegyvert. Erre Pista rémülten térdre vetette magát és ordítani kezdett irgalomért.

- Hát nem bánom, megkegyelmezek néked, elmondom a mondatot mégegyszer. "A középponti hatalom, mint az álladalom jogainak birtokosa..."

De Pista nem hallgatott oda. Óbégatva rimánkodott kegyelemért. Jeney most már megelégelte a leckét. Letette a puskát.

- Na fiam, ez az, amit az urak úgy hivnak, hogy szellemi munka. Látod, még bolondjában le is lőhettelek volna, ha meg lett volna töltve a puska. A szivart meg a bort elviheted.

Pista fogta a palackot és hordta az irháját kifelé. Soha többet nem akart munkát cserélni.



BOZENI HUSZÁROK

Az már magyar szokás, hogyha egy történet elhangzik, nyomban akad testvére. Vidéki adomázó társaságban a legtöbb történet így kezdődik: "Az még semmi, hanem..." Fennebb elmondtam, hogyan tanította boldogult Jeney Józsi a béresét a szellemi munka tiszteletére. Mindjárt itt van a történet testvére a bozeni huszárokról.

Győző barátom ifjú korában huszárhadnagyként szolgálta a világháborút. Ami most Bolzano, azt akkor Bozennek hívtuk. A várost a háború vége felé a mi huszárjaink tartották megszállva. És mivel az úgynevezett helyszűke nemcsak napilapoknál, hanem megszállott városokban is előfordul, a katonaság egy része szállóban tanyázott.

Volt a hadnagy emberei között egy haszontalan huszár. Nevezzük Máténak. Ez a Máté afféle turbulens elem volt. Mindig zúgolódott, mindig piszkálta a többit, magyarán szólva mindig járt a szája. Már pedig a világháború vége felé veszedelmes volt az ilyen ember. Amellett katonának is rossz volt, immel-ámmal végezte a szolgálatot, a lovát hanyagul tisztogatta.

Egy napon Győző a szolgálat dolgait intézte a vendégfogadó előtt. Többek között két huszárnak teljesítette azt a kérését, hogy mentse fel őket a szolgálat alól. Szemrevaló szobalányok minden városban akadnak. A két huszár tehát, mondjuk Kovács és Molnár, kimenőt kapott. Akkor került a sor Mátéra.

- Azt mondják nekem, te Máté, hogy nagyon sokat jár a szád.

Máté kihívóan tagadta a vádat.

- A lovadat sem igen tisztogatod.

Erre is önérzetesen felelt Máté. Hogy emígy, meg amúgy, az ő lova bizony tiszta, mint a patyolat.

- Hozzad csak ide azt a lovat.

Elékerült a ló. A hadnagy gyakorlott mozdulattal odasimította fehérkeztyűs kezét a ló füle mögé. Ott szokás azt megtapasztalni. Csupa por lett a keztyű ujja.

- Na látod, Máté. Nem huszár vagy te, hanem nagyúr. Kovács és Molnár lépjetek elő. Felmentek a szobámba, az asztal előtt áll az a nagy karosszék, hozzátok ki ide az utcára.

A két kimenős nem szerette a dolgot. Ők már indultak volna flangérozni a bozeni lányokkal. De hát a parancs parancs. Felmentek, lehozták a karosszéket és letették az utcán. Mindenki kíváncsian várta, mit akar a hadnagy úr a karosszékkel.

- Máté fiam, te beülsz abba a karosszékbe.

A huszár zavartan és habozva letette magát a karosszék legszélére.

- Nem úgy, fiam. Csak jó mélyen ülj bele. Még hátrább. Úgy ni. Most tedd egymásra a lábadat. Most itt a szivar, erre rágyujtasz és szívod, mint a nagyurak.

Máté hanyattdőlt az utcai karosszéken, egymásra vetette a lábát és szívta a szivart. Bár ezt zavarában nemigen tudta élvezni.

- Jól van, csak szívjad. Kovács és Molnár lépjenek elő. Mivel ez a Máté olyan nagyúr, hogy nem tisztogatja a lovat, a ti kimenőtöket visszavonom. Itt maradtok. És itt helyben, de igen gondosan, megpucoljátok Máté lovát. Olyan legyen nekem ez a ló, mint a tükör.

Itt Győző, amikor beszélte a történetet, befejező módon leeresztette a hangot. Ezt nem értettem.

- Aztán mit csináltál? - kérdeztem tőle.

- Semmit. Elmentem. Szerettem volna megpofozni Mátét csúnyán, de ez tilos volt. Viszont tudtam, mi lesz.

- És mi lett?

- Mi lett volna? Molnár és Kovács a lovat ragyogóra megtisztították, aztán Mátét kirántották a karosszékből a szivarjával együtt és úgy elverték, hogy három napig nyomta az ágyat.

 

 

Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv
http://mek.oszk.hu/14000/14089

 

TARTALOM


Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv
Harmadik gyüjtés

http://mek.oszk.hu/13900/13997

TARTALOM


 

Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv
Új gyüjtés

http://mek.oszk.hu/14000/14097

 

TARTALOM

ADOMÁK
A PULI
HÁZASSÁG
A DOLGOZAT
AZ ÁTOK
BETEGEK
SZELLEMI MUNKA
BOZENI HUSZÁROK
BÖLÉNY
BRIDZS-ASZTAL MELLETT
BRUKI
FEGYELMEZÉS
KÜLFÖLDI GYEREK
HOL A KANONOK?
EGY FORRADÁS TÖRTÉNETE
EGY REND RUHA
ELMESPORT
ELŐRE
AZ EVÉS-IVÁS BÖLCSESÉGE
ÉGŐ VARJÚ
ÉLETKOR
A FUKAR EMBER
GOMBA
GYERMEK A BOLTBAN
HÁROM CIPÓ
HITTANÓRA
JUON ÉS AZ ERŐD
KAROSSZÉK
RÉGI VILÁG
KUTYA-SÍRKŐ
ÚTITÁRS
KUTYAVÁSÁR
KIS MACSKA A HÁZTETŐN
KURTA EBÉD
A KÜSZÖB
LELTÁR
A LELEPLEZÉS
LÉLEKJÁRÁS
MENYASSZONYOKNAK
MILTI ÉS A GYORSFÉNYKÉPÉSZ
NEM KELL FÉLTENI
AZ ÓCEÁNJÁRÓ
KÁDÁR
MŰVELTSÉG
PÁLINKÁS
PINCEGÁDOR
A PÜNKÖSDI NYERŐ
A SÁRCIPŐ
SÁROS
A NÉVTÁBLA
A LEGELŐK DOLGA
SZERZŐDTETÉS
SZÉP EMBER
SZÉPSÉG ÉS A KOCSIS
TAMÁS ESETEI
TINÓDI RÉSZEGEI
A TÖLTÖGETŐ LEGÉNY
A SZANYI DISZNÓK
A BICSÉRDISTA
A NÉMET LEVÉL
CIVIS ÉVA
A TUDÁS IS HIBA
PASZIANSZ
EGY KIS TÁRSASJÁTÉK
A TÁRGYMUTATÓ
MINDENKI TUD GÖRÖGÜL
BUCSU UTÁN
BAJTÁRSAK
LAST_UPDATED2