Miért hallgatnak évtizedek óta az illetékesek és (a pozitív vagy negatív formában) érintettek,-a bérek, a bérkategóriák és a különféle – egyéb – járandóságok (jutalom, prémium, lakás, ruhapénz, mobil-telefon, PC, gépkocsi, utazási költségtérítés, külföldi út, kiemelt napidíj, stb., stb.,) megállapításának szempontjairól, módszeréről, hatásvizsgálatáról, valamint az igazság, illetve a demokratikus jogok figyelmen kívül hagyásáról?
Az emberek döntő többsége, az egykori „szocialista nagy-jainktól” (Kádár, Fekete, Békesi, Medgyessy, Gyurcsány, Bokros, Veres,) örökölt, irdatlan nagyságrendű külföldi adósságaink ismeretében, tisztában volt azzal, hogy a rendszerváltozás után, mindenkinek összébb kell húzni a „nadrágszíjat” (áldozatot kell vállalni), hogy kievickéljünk az adósság halmazból.
Egy bizonyos idő elteltével viszont kiderült, hogy gombamódon szaporodott a milliomosok és milliárdosok száma, főként az egykori országvesztő „főguruk” táborából, a terheket pedig a szűkölködők viselték, miközben nem csak a privatizációt meglovagolt újdonsült kapitalisták „tollasodtak” meg, hanem a közszolgálatban lévő vezetők is.
Égbekiáltó igazságtalanságnak minősült, hogy az értéket teremtő, fizikai és szellemi munkát végzők ki lettek rekesztve a bérkategóriák, a bérek és a különféle juttatások (prémiumok, jutalmak, szolgálati gépkocsik, mobil telefonok, PC-k, ruhapénzek, kiemelt napidíjak, bel-és külföldi utazások, szállodai költségek, kafeteriák, bútorzatok, reprezentációs költségek, üdültetés, stb., stb.,)megállapításából (véleménynyilvánításából, tanácsadásából).
Ennek a logikus következményeként, a „bérolló terpesztése” akkorára nőtt, hogy számadatok helyett jobban kifejezhető szavakkal: botrányos, felháborító, vérlázító, arcátlanság vagy képtelenség!
Etalon példaként megemlíthető az egykori MNB elnökének havi tízmillió forintos fizetése, a kontraszt érzékeltetésére pedig, egy segédmunkás 80 ezer forintnyi alamizsnája. De szóvá lehet tenni az egymillió forintot meghaladó fizetéseket is, illetve azt a gyakorlatot, hogy általában a magasabb fizetésűek kapják a prémiumok és/vagy jutalmak többségét.
Bár az Orbán kormány a bérplafont havi 2 millióban rögzítette, de ez sem állná ki az ellenvélemények „szakítópróbáját”, hiszen mikroszkóppal sem lehetne találni olyan „sztahanovista” típusú lényt, aki bármilyen munkakörben többet tesz a társadalom asztalára, mint tíz vagy tizenöt honfitársa. Ugyanakkor sok helyen,- ezt az összeget is feltupírozzák különféle címek kiagyalásával és tetszőlegesen megállapított ismétlődési ciklusok alkalmazásával.
A bérkategóriák megállapításának (egyik) legigazságosabb változata lehetne, a minimálbért alapul véve,- 50 ezer forintos emelésekkel (ugrásokkal, 10 kategóriában) 600 ezer forintos plafonú táblázat elfogadása, amely fölött 1 millió forint illetné a köztársasági elnököt, 900 ezer forint a miniszterelnököt, 800 ezer forint a minisztereket, 700 ezer forint az államtitkárokat és 650 ezer forint a helyettes államtitkárokat.
Külön kategóriába lehetne sorolni a bíróságokat, ügyészségeket, az MNB-t, az MTA-t, a sportszervezeteket, a kulturális, az oktatási és az egészségügyi intézményeket, figyelembe véve a bérkategóriákat és a vezetőkre alkalmazható kivételeket.
El kellene már szakadni attól a gyökeret vert gyakorlattól, hogy a magasabb beosztásokhoz (pozíciókhoz) kiugró nagyságrendű béreket állapítanak meg.
Az EP például futószalagon gyártotta és gyártja a milliomos (vagy milliárdos) képviselőket, akik többsége annyi hasznos munkát sem végez Európa érdekében, mint egy közterületi karbantartó. A TV-ben is látató, hogy az EP-s képviselők kalákában unatkozzák végig a gyűléseket, furfangos módon veszik fel a jelenléti ívre való feliratkozás után a kb. 25 ezer forint értékű eurót, majd „angolosan” távoznak az épületből.
Nem mintha a magyar OGY képviselők között nem lenne krónikus „lógós” vagy ásítozó-és álmodozó, de ők jóval kevesebben vannak, mint brüsszeli kollégáik.
Régebben (talán) Für Lajos vitte el a kimaradásért járó pálmát, és azért kapta a „másodikos” jelzőt, mert minden hó másodikán, pontosan megjelent a Tisztelt Házban, mivel a képviselők azon a napon kapták a tiszteletdíjukat. Für Lajosnak azért is érdemes volt bemenni a T. Házba, mert a képviselői díj mellé, a Honvédelmi Bizottsági tagságáért 30%-os külön juttatás is kapott. Nem elhallgatva az igazságot, egyszer tanúja voltam, annak, hogy (szakítva a szokásával) ötödikén is bejött a HB ülésre (többen meglepődtek azt gondolván, hogy másodika van…), megivott egy csésze kávét, és diszkréten eltávozott. Viszont az adott program végrehajtását rögzítő jegyzőkönyv szerint mégsem hiányzott, mert az volt a bevett szokás a HB-ben, hogy a távollévő helyett egy megbízottja is szavazhatott, mindkét kezének felemelésével! Így alakult ki az a rend, hogy 50%-os részvétel mellett is, 100%-os eredményt rögzíthettek a HB jegyzőkönyvében. Nehogy a Tisztelt Olvasók feltételezzék, hogy ez a történet Für Lajos lejáratását jelenti, hiszen a többiek is „vastagon” (egységesen) benne voltak ebben a „kezeket fel” játékban.
Ez a „mutogatósdi” tükrözi azt is, hogy miként lehet(ett) a bérkiegészítést egy kézmozdulattal is elintézni, és szinte senki sem tud(ott) róla! Hasonló létszámpótlás megoldhatatlan az üzemekben vagy például a közlekedésben, de az is igaz, hogy ott pótdíjat sem kapnak azok, akik munkaidejükben más helyen, más feladatot végeznek, vagy más kézfelemelésével mentesülnek az adott munkától.
Ezt a megoldást EP-ben is bevezethetnék, sőt bővíthetnék a lábak emelgetésével is, így elegendő lenne az EP képviselők (754 fő) 100%-os szavazásának biztosítására 188,5 fő jelenléte. Mivel azonban félember nincsen, illetve olyan rokkant sincsen (az EP-ben), akinek két végtagja hiányzik, így csak 189 fővel oldható meg ez a probléma. De az EP nagyon jól járna ezzel a változattal, mert nem kellene 565,5, illetve 565 fő számára jelenléti napidíjat fizetni.
Tehát a javaslatommal napi 565×25000=14 125 000 forintnak megfelelő összeget spórolhat meg az EP, ami a plenáris ülések számával beszorozva évi több milliárdra növekedhet, és amiért semminemű ellenszolgáltatást nem kérek.
Visszatérve saját házunk tájára, szabályozni kellene a prémiumok és jutalmak gyakoriságát és mértékét, mégpedig egységesen (országos szinten), mert jelenlegi áttekinthetetlen és nem ritkaság a kettős mérce alkalmazása sem.
A bérek időszakos (időnkénti) emelésének a szabályait is rögzíteni kellene, mivel (például) az elmúlt napokban megjelent információ szerint 30%-os fizetésemelést kaptak (vagy kapnak) a kormánytagok. Vajon hogyan kalkulálták ki ezt az értéket, hiszen az infláció a 3%-ot sem érte el?! Netán tán meglepetésként a „pórnép” is ennyit fog kapni? Mert az elképzelhetetlen, hogy kettős mércét alkalmazzanak, és azok kapjanak kevesebbet (vagy semmit), akiknek kisebb a jövedelme, mint a kormány tagjainak.
Megengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy egyes kirívóan magas fizetésűek, éveken át több állást is betöltsenek, mert ezt csak akkor tehetik meg, ha fő, illetve mellék állásukban helyettesek és/vagy tanácsadók tömege dolgozik, mert nincsen olyan super mann, aki két vagy több helyen is képes hatékony munkavégzésre, hacsak az adott munkakörökben nem ún. látszattevékenység folyik. De a jelenlegi munkanélküliséget figyelem bevéve, még ebben az esetben iis inkorrekt megoldást és nagyfokú szociális érzéktelenséget jelez mások megfosztása a munka-lehetőségtől.
Nem biztos, hogy Lázár János vezeti az álláshalmozók mezőnyét, de pénzéhségére vall, hogy az egykori 386 OGY képviselők közül, az első helyet birtokolta (12,5 millió forinttal), az OGY pénztárából felvett, számla igazolást nem igénylő összeggel… Magánügyének tartjuk, hogy egy külföldi titokzatos kiruccanásakor „rongyos” két millió fizetett a saját zsebéből, hiszen megdolgozott érte, vagy azért sem marasztaljuk el, hogy vadászatra is elköltene tíz millió forint körüli összeget, de kifejezetten kívülállóként, és a segítségünkkel megválasztott kormány tagjának bátorkodunk megemlíteni, hogy rossz fényt vet rá a pénzpazarlás és az a tény, hogy a rokonság segítségre szorul, hogy a kisfiának lakást vegyen.
Ha gazdaságunk nem lenne olyan szorongatott helyzetben, mint amilyenben van, és nem élnének százezrek a létminimum környékén, akkor sem lenne korrekt, hogy egyesek húszszoros szorzóval (vagy azon felül) kapják a minimálbér összegét, és mellette olyan juttatásokat kap, amelyekhez az átlag fizetésűek egész életük során nem jutnak hozzá!
És ebben az esetben nem lehet a magas beosztásúak javadalmazásában a külföldi (nyugati) példákra hivatkozni, de ha ezt teszik, akkor a hivatkozást ki kell egészíteni minden bérkategóriára!
Úgy tűnik, hogy a Fidesz káderpolitikája még a kádári éráénál is gyatrább, bár a baráti összetartás (kötődés) vitathatatlanul jobb, ez viszont sem a Fidesznek, sem az országnak nem hoz semmi hasznot. Csak Deutsch Tamást megemlítve, a szép summával járó EP-s szereplését kevesen adnának havi ötezer forintnál többet! „Aranyköpésekkel”, magyarázkodásokkal, nem lehet hasznos munkát végezni sem Európa, sem Magyarország javára!
Sokan meglepődtek azon, hogy az amúgy gyenge tanulónak minősülő, ötgyermekes honatyát (Deutsch Tamást) kinevezték kormánybiztosnak, és már meg is kezdte a munkáját (Brüsszelt, az EP-t, a Költségvetési Bizottságot és öt gyermekét „sutba dobva”) nyolc beosztottjával olyan területen, amelyhez annyit sem ért, mint a stadionok beléptető rendszeréhez.
Azt már csak félve merjük megemlíteni, hogy az Internettel kapcsolatos problémát annak kellene megoldani, aki „bedobta” a köztudatba és kis híján forradalmat kavart belőle! Kapcsolódva atrafik ügyhöz, a szégyenletes (megalázó) sírásási ügyhöz, az új útadóhoz és a vasárnapi üzletzárásokhoz,néha az az érzése az embereknek, hogy a kormány szándékosan vágja maga alatt a fát, a hatalom visszaszerzéséért mindenre képes ellenzék pedig a szálkát is gerendának hazudja, a saját egykori gerenda rakásait viszont kitörölte az agytekervényéből.
Nagyon nagy kár, hogy Orbán Viktor nem teljesítette azt, amit a választási kampányban többször is megígért: A FELELŐSSÉGRE VONÁST! Az ország nem ebben az össztűzben lenne, ha Gyurcsány és söpredéke egy jól védett, rácsos ablakú helyiségben elmélkedne arról, hogy nem illőhazudni, csalni, jó fizetésért semmit sem tenni, a hazáját szidalmazni, a békés felvonulókat szétveretni, külföldi kölcsönöket elherdálni, stb., stb. Biszku elleni nyögvenyelős bohóckodási procedúra – sajnos – a tehetetlenség, a határozatlanság, a bűnpártolás és a törvénytelenség soha el nem tüntethető bélyegét égeti rá a kormány, az ügyészség és a bíróság homlokára, utódaink tudomásulvételére és okulására.
Közreadta:
Prof. Dr. Bokor Imre
MJB elnök
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)