Hóman rehabilitációja

„a lappangó fasizmus előretörésének jele” –

mintha az ötvenes években járnánk

Igen, az akkori pártsajtóra emlékeztet ma is mind a Mazsihisz honlapja, mind a Néphazugság. Azzal persze, hogy hisztérikus vagdalkozásaikból egyre többeknek lesz elegük, nem törődnek egyik háza táján sem. Viszont ennyiben tényleg tanulságosak csasztuskázó cikkeik, mert így legalább leleplezik önmagukat.

„Támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok”

Könyvhét közeleg, melyre mindenki hozza a formáját. Nem kivételek ez alól az örökösen kirekesztettségükről panaszkodók, akik, hogy, hogy nem, mégsem kirekesztettek, hanem – kirekesztők. Ők akarják megmondani ugyanis, mit higgyen egy konzervatív. Illetve bocsánat, nem is azt, mit higgyen, hanem hogy mit hihet, ha jót akar magának.

Miért tragikusan rossz

a mai idők kultúrpolitikája és oktatási rendszere?

Gróf Klebelsberg Kunó, néhai kultuszminiszterünk azt vallotta, hogy egy ország igazi honvédelme valójában a kultúrpolitikája és oktatási rendszere. Ezen áll vagy bukik ugyanis bármely nemzet sorsa mindenkor. Ma viszont mind a kettő romokban hever. De miért?

Tompó egyperces: Bevallotta!

„– Közölni fogom a felhívásukat, és természetesnek találom, hogy keresztény és nemzeti alapon szervezkednek, mert Magyarországot nem a zsidók, de zsidók tették tönkre! Ötszáz zsidó... Én mondom ezt, aki magam is zsidó vagyok.”

„Szép magyar könyv” –

már megint nem magyarokról

Nyúlfarknyi hírcikk borzolja a kedélyeket – a Mazsihisz honlapján. Díjakban nem szegény hazánk. Köztük van olyan is, hogy „Szép magyar könyv”. Érdeklődéssel vártam hát, vajon minemű kiadvány részesül ebben idén? Netán olyan, ami a Hargita fenyveseit vagy a Lomnici csúcsokat hozza közelebb?

Ukáz az izraeli nagykövettől:

a szülők is adjanak gyermekeiknek holocaustterápiát

A Pázmányon ősztől bevezetendő holocausttanítással kapcsolatban aligha lehet újat mondani, de még mielőtt mégis megtenném, amit ilyenkor szükséges, leszögezem: volt egy olyan elszólás az új egyetemi kurzus bejelentésekor, amire tudtommal alig volt reakció.

Mikor hullnak porba a csillagok, függetlenül ágaik számától?

Fogas kérdés, ami minduntalan felmerül, főleg bizonyos médiakörök hisztérikus magatartása kapcsán. Ismeretes, nemrég amiatt ajvékoltak, hogy fővárosi régiségboltokban „náci tárgyak” kaphatók. Azon azonban, hogy kommunisták is, valahogy ezúttal sem háborodtak fel, miközben meg máskor másról sem szólnak, minthogy mennyire üldözték a kommunisták a zsidóságot is. Ó vajh ki érti ezt?

Kertész Ákos:

Trianonban a magyarság „azt kapta, amit megérdemelt”

Tömény hányinger fog el már e név hallatára is, ismerve viselőjének – oly divatos szóval – identitását. Már ha van ilyenje egyáltalán. Persze nem mindegy, hogy a fentebbi mondat, meg a hozzá hasonlók tömkelege a minap hol jelent meg. Az Amerikai Népszavában. Ez orgánum címében még nem is olyan régen ott állt a „magyar” jelző.

„Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk csak: igazabbá lenni”

Reményik Sándor verse (Miért hallgatott el Végvári?) e sora egyre gyakrabban jut eszembe manapság, amikor mindinkább megtapasztalhatjuk, miként teszik tönkre emberi civilizációnkat nagyon is jól behatárolható körök. Ami egyáltalán nem kevesekben egyfajta általános világmegvetést, embergyűlöletet vált ki – helytelenül.

A homoszexuális házasságok legalizálása a történelem mélypontja

Próbálom felfogni a felfoghatatlant. Lehetséges ez? Persze az európai történelem mélyebb ismeretében rájöttem, nem olyan meglepő, ami a minap Írországban, Szent Patrik hazájában történt. Ez az ország jó ideje már egyáltalán nem jár Krisztus útján. Mondhatnók, itt az eredménye. Merthogy a homoszexuális házasságok legalizálása a történelem mélypontja.

„Ma magyarnak lenni szégyen” –

hirdetik azok,

akik normális körülmények között

még pedellusok sem lehetnének

Már megint a Néphazugság. Nincsen nap, hogy ne tenne le bennünket, magyarokat. Csak egyet nem ért a magamfajta földi halandó: ha a berkeikben lévőknek itt olyan rossz lenniük, miért errefelé rontják a levegőt?