N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-szöveggyűjtés , Solymárvölgy, XXI. sz.

Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga?
Ki voltál valaha országunk istápja.
Hol vagy, István király? Minden magyar kéván!
Gyászos öltözetben teelőtted sírva áll.

Rólad emlékezünk! Csordulnak könnyeink.
Búval harmatoznak szomorú mezeink.
Virágoskert vala régen Pannonia,
Kit a Szűz Mária szűből öntöz vala.

Dicsértessél, Isten, a Szent Országodban,
Hogy te királyt adtál nekünk Szent Istvánban!
Megkondulnak a harangok szép magyar falumban.
Megkondulnak a harangok szép magyar falumban.

Vajon kiér' szól a harang, virágom, virágom?
Vajon kiér' szól a harang, virágom, virágom?
Nem-e az én édeskémnek, virágom, virágom.
Nem-e az én édeskémnek, virágom, virágom.

https://www.youtube.com/watch?v=hxXLmOMdFPE

*

Megáll az Andrássy-úti bolt előtt két paraszt ember,

nézegetve a tarka kirakatot.

'Az egyiknek szemébe tűnt a cég felirata s így töprengett:

Ejnye, eddig mindig azt hittem, hogy Ádám volt az első ember,

itt meg ki van írva világosan, hogy:

„Ádám, ezelőtt Kohn".

E szerint Kohn volt az első ember.

*

szép a tavasz de szebb a nyár

(székelyföld)

szép a tavasz de szebb a nyár

jaj de szép ki párjával jár

jaj de szép a párosulás

aki eltalálja egymást

a tavaszi szél utat száraszt

minden madár társat választ

hát én immár kit válasszak

hogy egyedül ne maradjak

elmém bolyong mint a fölleg

szívem romlik mint az évek

mind azt mondják nem búsulok

hogy az utcákon nem sírok

... mind a felhő

hull a könnyem mint az eső

árkot mos a két orcámra

mint a zápor az utcákra

jaj istenem kérlek verd meg

aki miatt gyászt viselek

http://www.szepi.hu/nota/nepdal/szoveg

/%C3%9Aj_%C3%A9l%C5%91_n%C3%A9pzene/08/lista.html

*

Kérdés

A rabbi és a kíváncsi zsidó gyerek

- Te rabbi, mi az a liberális demokrácia?

- Egy demokrácia attól liberális,

ha a jognak már semmi köze az igazsághoz

és lehetővé teszi,

hogy a törvények betartásával is lenyúljuk az emberek pénzét.

- És mi az, hogy valaki liberális?

- Régen azt jelentette, szabadgondolkodó, de most azt jelenti: zsidó.

- És az emberek nem haragszanak, hogy lenyúljuk a pénzüket?

- Dehogynem, ezt hívjuk antiszemitizmusnak.

*

Tóth Árpád:

Visszhang

Mi az, mi szerte a hazában
Üres hordónál különb módra pang?
A (bank).

Mi az, mit összeszedni nem tudok,
Bár falba verjem a homlokomat?
A (kamat).

Mi az, mi délibáb gyanánt övez,
És nincs isteni hatalom,
Amelynek segélyével testet öltsön?
A (kölcsön).

Hová küldöm az uzsorást,
Míg vigaszt keresek dalba, zenébe?
(Fenébe.)

1912.

*

"Ha azt kéne elmondanom,

hogy kinek és hogyan látom Lisztet,

akkor a mester egyik mondásából indulnék ki:

"Bewunderung ist eine der edelsten Regungen der Seele,

am entferntesten dem Egoismus."

(A csodálkozás a lélek legnemesebb működése, mert az egoizmustól a legtávolabb áll.)

Aki ezt a nagyszerű pszichológiai igazságot észrevette és ilyen bámulatos egyszerűséggel ki tudta fejezni, az bizonyára gyermeteg, naiv - csodálkozó - lélek, tehát igazi művész, igazi tudós, önzetlen nemes ember volt. Önzetlen ember! - tulajdonképp szintén önző ember. Mert olyan lelki berendezése van, hogy számára a mások öröme külön nagy örömet jelent. Ezért törekszik reá, hogy jót tegyen. Minden igazi művész ilyen sajátságos lelki berendezésű, típusosan önzetlen lény. Mert a kifejezésre való törekvésben már benne van a cél, hogy a közönségének örömet, élvezetet szerezzen.

A művészi teremtés alapja szintén a csodálkozás. A psziché meghatott remegése, átizzása az impressziók hatása alatt. Az élet átértésének gyönyöre ez. Semmit sem kapunk vele, és mégis végtelenül gazdagodtunk általa. Tulajdonképp soha másképp igazi műalkotás nem keletkezett, mint hogy egy ember, a művész, elcsodálkozott az életen, annak valamiféle összefüggésén, alakulásán. Liszt művészetére azonban speciálisan jellemző a csodálkozás őszinte, hatalmas, naiv és gyermekes érzése. Ez a pszichológiai momentum az, amellyel magyarázni tudom egész életét és művészetét, Wagner munkái iránti rajongását. Azt, hogy hogyan tudott Mozartból, Beethovenből éppúgy, mint Straussból, Verdiből és Donizettiből átiratokat csinálni. Mert mindaz, amit a művészetben és természetben látott, hallott, olyan mély és tiszta benyomást tett rá, hogy a bámulatát rögtön demonstrálni és kifejezni kívánta. Eszköze volt a zene és a toll. Komponált, írt, átírt, zongorázott, dirigált, tanított. Ez a hatféle munka azonban nála - nála! - teljesen azonos lelki működés variánsa volt. A tanításban éppoly nagy, mint a komponálásban, mert a lelkének az alapműködése, a csodálkozás, mindegyik esetben egyenlően magas értékű életműködés, egyenlően intenzív, energikus, nagy hőfokú, pszichikus munka. A szép és finom nők iránti férfias vonzalmában is megtaláljuk ezt a monumentális művészi vonást. Viszonyaiban tökéletesen átérzi, átérti, magába szíja a nőinek szépségét, báját, egyéniségét.

A biblia olvasása, a szentek csodái, szintén eksztázisba ejtik. Elbájolja a Szent Ferenc legendája, aki az írás szerint a madaraknak prédikált, továbbá az Úr kegyelméből a víz színén járt. A lélek megilletődése a zongorára írt hasonló című legendákban élte ki magát. Hisz a csodákban, az élet szépségében, hisz a túlvilágban, mert semmit sem vet el magától, ami boldogítani tudja. Innen lehet megérteni, hogy miért vágyott pappá lenni, és miért hordta az egyház fekete talárját. Wittgenstein hercegnő vonakodik vele házasságra lépni. A sértett lélek a hithez fordul vigasztalásért, és teljes mértékben helyreállítja "biztos" egyensúlyát. Az ő intenzíven szenzuális, fantasztikus lelkében mindaz, amire vágyott, már valósággá emelkedett. Minden képessége hiányzott reá, hogy elrontsa a mások örömeit, a magáét sem rontotta el. Kellemes és nagyszerű érzés volt neki öregségére teljes erejéből hinni az üdvözülésben, az aszkézisben, mikor is ez immár szebbnek és csodálatosabbnak tűnt fel, mint a szerelem pogány gyönyörűségei - átengedte hát magát a primer indulatoknak: imádkozott és papi ruhát öltött. Gyermek volt."

(Csáth Géza: Liszt Ferenc)

*

Kibédi Ervin Emlék

című versének részlete

„Tudom, hogy sok más baj is van e korban,

Éhség, betegség, nyomor, háború,

A boldog gyermek kevés a világon

S még mindig nagyon sok a szomorú.

Hát munkálkodj az emberek jólétén

és sorsuk majd biztosan földerül.

De ne menj el a hű állatok mellett,

ne hagyd el őket érzéketlenül.

Bizony, ha nem tudod megérteni

egy kóbor kutya halódó nyögését,

Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád

enyhíteni az ember szenvedését.”

*

Pecér

pecér (főnév)

Fájl:Pecér.jpg

1. Népies, régies: Hatósági alkalmazott, illetve ennek segédje, aki állati hullák eltakarításával foglalkozott és kóbor kutyákat fogdosott össze; sintér, gyepmester. Az állatok bőrét lenyúzta és eladta.

A pecérek időnként összefogdosták a gazdátlan kutyákat. A sintér és pecérei rendszeresen járták az utcákat.

2. Régies: Kutyákkal foglalkozó személy, aki főleg vadászebeket idomított, illetve falkavadászatokon a vadászkutyákat vezette és irányította, rájuk felügyelt.

A pecér kiképzett kutyákat ad el a kastélyban. A fővadász a pecérekkel hozatja ki a kutyákat a vadászatra.

3. Régies: Egyenruhás fegyveres személy, aki egy főúr vagy magasabb rangú városi vagy megyei tisztviselők mellett szolgált; csatlós, poroszló.

A pecéreket nem szerette a lakosság, mert ha megjelentek, akkor hivatalos dologról volt szó. A falu határában megjelent négy pecér, aminek gyorsan híre ment.

4. Régies, átvitt értelemben: Kutyákat kedvelő személy.

A pecér a kutyáit sétáltatja az utcán. A pecér mindig négy vagy öt kutyát tartott.

5. Régies, átvitt értelemben: Nők után járó férfi, aki folyton körülöttük legyeskedik, minden alkalmat megragadva udvarol nekik.

A főnök nagy pecér hírében állt. A pecér társaságában gyakran több nő is van.

Eredet [pecér < német: Fetzer (sintér, hóhér) < fetzen (megöl, széttép)]

*

"Mig él a földön, azalatt
Teneked nincs megtiltva semmi.
Az ember botlik, míg halad."

"S még kérdezed, szíved vajon
Miért szorong, mi nyomja azt?
S benn egy nem értett fájdalom
El minden pezsgést mért akaszt?
Az élő természet helyett
Hová Isten küld emberűl,
Füst és penész lőn elemed
S dögváz s halálcsont vesz körűl.
Ki! A szabadban lelsz csak írt!
Egy rejtelmes könyv int feléd,
Mit maga Nostradamus írt -
S kiséretül ez nem elég?
Ha tudsz már csillagútakat
S a természet megihletett,
Lelked kinyil s rájutsz magad,
Mint szólít szellem szellemet.
Hiába száraz észlelet,
Ha szent jegyet kell oldanod:
Ti szellemek itt lengetek
Feleljetek, ha hallotok!"

GOETHE
FAUST

*

MELEG HELYZET

Egy rablónak a buszmegállóban megtetszik egy apáca.

Odamegy hozzá,és ezt kérdezi:
- Te nagyon tetszel nekem, nem tudnálak-e magamévá tenni?
Az apáca így felel:
- Sajnálom , de én az Istennek élek,

hogyha majd eljön Jézus Krisztus, akkor az övé leszek.
Ezután az apáca felszáll a buszra.

A rabló utána megy, és megkérdezi a buszsofőrt:
- Nem tudja, hogy tudnám magamévá tenni az apácát?
Így felel a buszsofőr:
- Minden reggel 6-kor a temetőben imádkozik, hogy Jézus Krisztus jöjjön el.

Öltözzön be Jézus Krisztusnak!
Úgy is tesz a rabló. Az apáca valóban ott imádkozik.

Így szól a rabló:
- Én vagyok Jézus Krisztus,azért jöttem, hogy magamévá tegyelek.
Az apáca bele is egyezik, csak az volt a kérése, hogy hátulról csinálják.
Végeztek, és ezt mondta Jézus Krisztus, vagyis a rabló:
- Hehe, én a rabló vagyok a buszmegállóból!!!
- Hehe, én meg a buszsofőr vagyok a buszról!!!

*

"Titkos társulatok alakultak

az Isten tagadására, a tekintély lerombolására.

Titkos társulatok alakultak

a fajok elhomályosítására,

az egyéni képesség megakadályozására.

Titkos társulatok alakultak

az anyag felhalmozására,

a hatalom megbénítására.

Titkos társulatok alakultak

a történelem meghamisítására,

a fajbeli erény elpusztítására.

Titkos társulatok alakultak

a nemes fajok kiirtására,

a fajtulajdonságok megbénítására.

Titkos társulatok alakultak

a tehetetlenek fenntartására,

az anyagi jónak megosztására.

Titkos társulatok alakultak

a szeszes italok pártolására,

az ember egészségének megrontására.

Titkos társulatok alakultak

a dohányzás meghonosítására,

a nagymérvű húsevés fogyasztására.

Titkos társulatok alakultak a tea, kávé,

ópium, cocain és morphium forgalmára,

a telhetetlen kalmárok gazdagítására.”

Csontváry

*

"Amiben minden nép emlékezete megegyezik, igaznak kell lennie"

(Cicero)

http://martonveronika.blog.hu/

*

Magyar közmondások

1.Ritka vetésnek szegény az aratása.

2.Nem lehet minden sebet egy írrel gyógyítani!

3. Barátot szerencse hoz, szükség próbál.

4. Ki szelet vet, vihart arat.

5. Aki sokat szól, keveset mond.

6. Jó asszony a háznak koronája.

7. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.

8. A könyvek néma mesterek.

9. A szükség a legnagyobb tanítómester.

10. Aki hibátlan lovat keres, járhat gyalog.

11. Járt utat a járatlanért el ne hagyj!

12. Emberé a munka, Istené az áldás!

13. Mindent lehet, csak akarni kell.

14. Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz.

15. Pap is csak ember, király se Isten.

16. Sok hangya az oroszlánt is megemészti.

17. Nem kell a győzelem előtt tapsolni.

18. Az igazságot a tyúk is  kikaparja.

19. Előbb járjon az eszed, azután a nyelved.

20. Hallgatva okulsz.

*

Csonka János: 
Valami légkör 

Nincs mást tenni! Csak a szavak 
súlyában vagy könnyűségében áradni. 
De elmagyarázom. 

Kifejteni héjából, lélek magjából az igazat, 
a legmeztelenebb pillanatban lehet s vele megsimogatni 
önmagunkkal egy megfésületlen percben 
egy másik embert. Ez csak úgy jön. 
Nem egy egyenletes mozzanat. 
Talán nem is egyetemes, szóval nem kiszámítható, 
de a végeredmény az ösztön. 
Kicsit olyan, mint a valóságról feledkezni, 
pedig tudatban és fizikailag is talaja van a jelennek. 

Hadd mondjam másképpen. 
Tudsz egy mosolyt belül ünnepelni? 
Mert aki ilyet tud, az örül a szemekben 
megjelenő szűz pillanatoknak. 
Az arc kis gödröcskéjében meglapuló 
mindig is sejtelmességnek. 

Szóval nem számolod ki a következményeket, 
csak adod a legfelsőbb fenségedet, önmagadat. 
Megkeresed azt a pontot, ahova rakhatod 
a szavaid, mint kis becsomagolt ajándékot. 
Nem látsz, és nem találsz hibát. 
Csak ott hagyod. Nem tudva, hogy örül neki vagy sem. 
Szabaddá válsz, miközben rab lettél. 
Furcsa egyveleg? Nem! 

Mindennek ára van! 
Nekünk is. És csak egy biztos. 
Hogy önmagunkkal adunk vagy elveszünk mások számára. 
Az értékedet más dönti el. De azt nem, 
hogy szabaddá leszel és könnyed, közben dallamos 
egy hirtelen pillanatban vagy nehézkes és súlyos. 
Engedd el a pillangóidat, 
nem várj vissza egyet se. Hiszen ahova repülnek, 
ahova engedted, ott is a tieid. 

Valamit ihletsz vagy valamit rombolsz ezzel. 
De a lényeg, hogy adj, ha megteheted!

*

SZOMSZÉD

Magyar Értelmező Szótár:  "fn. tt. szomszéd-ot, harm. szr. ~ja. 1) Szomszédoknak nevezzük azon személyeket, kiknek lakhelyeik, telepeik, vagy telkeik egymással érintkeznek, határosak. Alsó, felső szomszéd, hátszomszéd, azaz, háttal érintkező házban lakos.

Jobb a jó szomszéd sok rossz atyafinál. (Km.).

Tanúlj a szomszéd háza üszögén. (Km.).

Nem kell azon örvendeni, mikor a szomszéd háza ég. (Km.). Maga dicséri magát, mert nem látja szomszédját. (Km.).

Rosz dolog a rosz szomszéd. (Km.).

Szomszéddal jó házat födni. (Km.).

Gyermekért, ebért nem egyszer támad villongás a szomszédban. (Km.).

Kövérebbnek tetszik a szomszéd asszony lúdja. (Km.).

Szomszéd asszony tyúkjának nagyobb a tojása. (Km.).

Szomszéd falat jobb darab. (Km.).

Irígy a szomszéd szeme. (Km.).

Szomszédban nyal sót a kecske (km.), am. szomszéd feleségét szereti.

Népies beszédben különösen a zsidók cime.

Jakab szomszéd, Icig szomszéd.

(Hasonlóan a nép a cigányt komának, a tótot atyafinak, a németet sógornak szokta címezni).

Szélesb ért. oly személy, ki bizonyos sorozatban közvetlenül mellettünk ül, vagy áll, vagy fekszik. Szinházi, asztali szomszéd.

2) Jelenti az egymással határos lakokat, telepeket, vidékeket. Valamit a szomszédba általdobni. A szomszédból átjött baromfiakat visszarezzenteni.

Nem kell a roszért szomszédba menni. (Km.).

Tőszomszédban lakik.

Egyezik a török: konsu vagy komsu szóval, mely alkalmasint konmak (letelepedni, lakni) igéből származott, noha az n v. m amabban torok hanggal van írva. Így tótul szuszed, csehesen ejtve szauszed, szláv nyelvészek által ekkép elemeztetik: za-uszed, azaz, utánatelepülő, mögött lakó, valamint a német Nachbar Adelung elemzése szerint am. Nachbewohner; de Heyse szerint am. Nachbauer, azaz Nahebauer v. Nahebewohner. Mátyás Flórián a szanszkrit szam (vel, cum, simul) és szad (sedere, commorari) szókból alkotja egybe; az utóbbi szó a hajlításokban szíd alaku levén: innen szam-szíd szerénte am. simul commorans. Eléjön a szanszkritban szanszad (simuliens) ,coetus' jelentéssel (Bopp F.).

Mint melléknév jelent határosat, érintkezőt.

Szomszéd ház, falu, város, ország. Szomszéd népek."

*

„Elszaporodnak a lakájok,

és eltűnnek az ördög ügyvédei”

Ahhoz az úthoz, amit Orbán Viktor végigjárt,

elképesztő teherbíró képesség kellett,

és ez mentálhigiénésen komoly veszélyekkel terhes,

ezért hasznos volna számára,

ha nem akarna mindent megnyerni

- mondja Lányi Gusztáv szociológus

a HVG-nek adott interjúban.

*

SÜLLYED A JÉGHEGYNEK ÜTKÖZÖTT HUNGARIC HAJÓ

- Kapitány úr! Ébredjen!
- Mi az, fiam? Kikötöttünk?
- Nem, jéghegynek ütköztünk. 
- Hú, lesz mit magyaráznom... ki tehette elénk?
- Öööö... nem ez a lényeg. Süllyedünk!
- Azt a leborult...! Hívja gyorsan az elsőtisztet, a másodtisztet, a fedélzetmestert, a főgépészt, meg a rádióst... 
- Bekapcsoljam a vészcsengőt?
- Megőrült?! Felébrednek az utasok!
- Hát ugye... gondoltam, éppen ezért. 
- Fiam. Tudja, hány mentőcsónak van? És milyen sok utas? Ramazúrit akar? Sikoltozó nőket, síró csecsemőket? Rettegő férfiakat? Még a végén közéjük kellene lövetnem. 
- Legalább a nőket és a gyerekeket mentsük!
- Na, ezt már szeretem, mikor ilyen kis szexista! Csak semmi politikai korrektség! De lassan mondom, fiam, hogy értse: majd ha fagy!
- De hát fagy...
- Fiam. Tényleg úszni akar? 
- Akkor nem szólunk senkinek? 
- Dehogynem, most mondtam. A stewardnak is szóljon. Hozzon el mindent a páncélszekrényből. Szegény utasoknak már úgyse lesz szüksége arra a sok drága kacatra...
- Segítséget sem hívunk?
- Segítséget? Mi?! Maga nem tudja, hogy mit mondtunk a reklámokban a hajónkról? "A Hungarica elsüllyeszthetetlen!" Hát ehhez tartsa magát! Tudja mit? A rádióst inkább hagyja mégis szunyálni. Nem bízom mostanság a médiában.

*

POLITIKA ÉS ERKÖLCS

Fölöttébb gyakran hallani a rendszerváltás óta azt a mondatot, hogy „lehet, hogy ez nem volt etikus, de törvényes volt.” Még dicséretet, sőt nagy gyémántos hogyhívjákot is kaphat ilyesmiért az ember. Volt azonban valaki, aki erről másképpen gondolkodott, és a gondolatait „Erkölcs és etika” címmel vetette papírra. Nagy Imrének hívták, 1956 januárjában írta ezt a dolgozatát. Emlékezzünk rá ezzel a rövid részlettel.

„A klikkvezetés megsemmisítette azokat az erényeket, amelyek reményt keltettek a népben céljaik megvalósulása iránt. Fel kell éleszteni ezeket a erényeket. Ilyen erény a magyar nép szeretete és megbecsülése, a vele való szoros kapcsolat, a hűség a néphez, érdekeiknek igaz szolgálata. Ez a morális alap, amelyen minden tevékenységünknek épülnie kell. Harcolni kell a humanizmus, az emberiesség elvének az érvényesüléséért. Ilyen erény az igazi hazafiság, a hazaszeretet érzése. Más nemzetek megbecsülésével együtt ápolnunk kell a hazaszeretet erényét, amit a magyar néptől idegen vezetők a sovinizmus alantas ösztönével igyekeznek azonosítani és beszennyezni. Annyira el vannak szakadva a nép lelkületétől, a magyarság érzéseitől, hogy talán észre sem veszik, milyen súlyos sérelmeket ejtenek a nemzeti önérzeten. A magyar nép nem soviniszta, de nem is kozmopolita, nem is akar, nem is fog azzá válni. A néptől idegen, ostoba politika, amely nem más, mint nemzeti nihilizmus, amely a hazaszeretet és a nemzeti érzés erényeit elutasítja, magatartásával éppen a sovinizmus veszélyét szítja fel. A magyar népnek a nemzeti eszményekhez való törhetetlen ragaszkodása, a hűség a szabadság és függetlenség gondolatához, amely hosszú évszázadokon át történelmét formálta, erejének forrása volt és lesz a jövendőben is. A nemzeti büszkeség érzésére a kis népek, mint a mi népünk, a magyar is, talán érzékenyebbek, mint a nagy nemzetek. A magyar tehetséges, szorgalmas nép, múltja és jelene egyaránt bizonyítja, hogy tudomány, technika, művészet, irodalom, zene és sport terén mily nagyszerű alkotásokra, teljesítményekre képes. De nem kisebb államalkotó képessége és államfenntartó ereje. Minden történelmi korszakban kitermeli nemzeti géniuszait, nagy államférfijait és hadvezéreit, akik a társadalmi fejlődés és átalakulás viharos századain át vezették az országot. Ez a nemzet most sem lett kiskorúvá, most sem szorul gyámkodásra, meg tud állni a maga lábán. Ezt azonban csak a népből eredt, a néppel összeforrt és érte küzdő vezetők a néppel együtt tudják valóra váltani.”

(M.E.)

*

Ságvári induló

Lent, hol a tölgyek őrzik a völgyet,
Kúszik az erdei út.
Átszeli bújva, újra, meg újra
Körben a völgykoszorút,
Ott a mélyben a völgykoszorút.

KIMSz-esek vágtak hajdan e tájnak,
Élükön Ságvári járt.
Hősies tettre, harcra nevelte
Őket a lángszavú párt,
Védte őket a lángszavú párt

Kín meg a börtön jártak e földön, 
Mégse riadt sosem ő. 
Tudta, hogy győznek, ők az erősek, 
Virrad a drága jövő,
Fénylőn virrad a drága jövő. 

Szálltak az évek, boldog az élet, 
Most csupa fényt hoz a nyár. 
Úttörőváros víg dala szálldos 
Szárnyasan, mint a madár, 
Könnyű szárnyain, mint a madár. 

Ott, ahol bújva tértek az útra, 
Már nekünk nyílik a rét. 
Múlnak az évek, őrzi az ének 
Hőseink drága nevét, 
Mártír hőseink drága nevét.

*

Uzsorakamat és kilakoltatás anno

Magyar népmesék: Előbb a tánc, azután a lakoma

https://www.youtube.com/watch?v=b5JIaxDBNVQ

*

József Attila

KIÁLTOZÁS

Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Eszméim közt, mint a majom
a rácsok közt le és föl,
vicsorgok és ugrándozom,
mert semmit nem hiszek s nagyon
félek a büntetéstől.

Halandó, hallod-e dalom,
vagy zúgod csak, mint a vadon?
Ölelj meg, ne bámulj vakon
a kifent rohamkéstől -
nincs halhatatlan oltalom,
akinek panaszolhatom:
félek a büntetéstől.

Mint fatutaj a folyamon,
mint méla tót a tutajon,
száll alá emberi fajom
némán a szenvedéstől -
de én sirok, kiáltozom:
szeress: ne legyek rossz nagyon -
félek a büntetéstől.

1936. november-december

*

Egy volt évfolyamtárs, pályatárs –

Avagy mi ma a filozófia Nyugaton…

Tengelyi László (1954-2014.)

https://bbtefil.wordpress.com/

*

Egy másik pályatárs…

Turai Kamil - Magyar metafizika

Ősi bölcseletünk felcsendülése

(Kecskeméti Lapok Kft., 2003)

Nemzeti kultúránk semmiképpen sem erősödik meg

a következő évszázadokban,

hacsak nem támaszkodhat szilárd bölcseleti bázisra.

Nyelvünk mély rétegeiben irtózatos és gyönyörűséges titkok rejtőznek.

Ezekről minden érzékenyebb magyar ember eddig is tudott,

de vagy hallgatott róla,

vagy akár el is feledte

mindenkori rabszolgatartóink, gyarmatosítóink érdekeinek teret adva. Csakhogy:

a mi szépséges anyanyelvünk és mélységes néphagyományunk

legalább annyira alkalmas az égvívó bölcselkedésre,

mint a germán vagy a görög.

Találjuk meg játékos örömmel

a szinte spontánul és zeneileg özönlő sorokban a saját sorsunkat.

*

Erdélyi József: Élősdiek

Azt hiszi a rüh, a tetű,
valamint a bolha,
hogy ő az úr, s hogy az ember
alsóbbrendű, szolga.

Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy ő éljen, élősködjön,
szaporodjon rajta.

Arravaló az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
későn vakaróddzon.

Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
a mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.

Azt hiszi a poloska is,
nagy-elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva…

-

Emlék (Magyar Élet kiadás), 1940.

Érdekes összecsengése van a versnek

a Patrióta zenekar Parazita című dalával