Payday Loans

Keresés

A legújabb

Coming out - 3.
PROSTITUÁLT VILÁG - KURVA ÉLET S MÁS ABNORMITÁSOK

Megvan a homoszexualitás ellenszere

2013. 11. 29. 15:45

Nehéz elhinni, hogy az első melegtémájú magyar közönségfilmnek szánt Coming out arról szól, hogy ha meglátnak egy nagyon jó nőt, még ezek a szegény homik is kigyógyulhatnak a melegségből. Pedig erről szól.

 

 

A sztori szerint Erik (Csányi Sándor) boldog kapcsolatban él párjával, Balázzsal (Karalyos Gábor), míg egy napon motorral elüti őt Linda (Tompos Kátya), aki annyira jó nő, hogy Erik beleszeret. Ez hatalmas sokkot jelent számára, hiszen - a film szerint - így fel kell adnia meleg identitását, el kell felednie másságát, és nyilvánosság előtt kell kijelentenie, hogy heteroszexuális lett. Már ennyiből is látszik, hogy Orosz Dénes forgatókönyvíró-rendező nem emberekről beszél, hanem csakis kategóriákról, történetesen a melegek és a heterók szigorúan elkülönülő csoportjairól - különben nem az lenne a film nagy kérdése, hogy Erik akkor most meleg-e vagy sem, hanem az, hogy miért is szeretett bele egy másik emberbe a vőlegénye helyett, hogy hogyan kommunikálja ezt az érzést a párja felé, hogy miért múlt el a szerelem, tényleg kihunyt-e az érzés és hasonlók.


hirdetés

Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmben

Forrás: HungariCom

Nem is az a lényeg, hogy ha egy férfi nőre cserélve férfi partnerét nem feltétlenül hetero lesz, hanem például biszexuális, ami épp olyan "másság", mint a melegség, tehát értelmetlen hatalmas pálfordulásról beszélni. Viszont eleve nem is lehet szigorúan és tökéletesen elkülöníthető kategóriákról, totálisan melegekről és totálisan heterókról beszélni - ennél a tudomány mai, sőt akár fél évszázados állása szerint is jóval nagyobb az átfedés a csoportok között.

Ez azonban apróság ahhoz képest, hogy mit sugall a szépen végigvezetett történettel Orosz: a melegség gyógyítható, mert vannak olyan nők, akik még a melegeket is ráveszik arra, hogy heterókká váljanak. Hogy vannak ezek a fiúkák, akik melegnek hiszik magukat, de csak azért, mert szerencsétlenek sosem találkoztak egy olyan nővel, aki megmutatná nekik az élet igazán napos oldalát. Ha egy film ezt a tipikusan bornírt, tudatlan, homofób érvet propagálja, az akarva vagy akaratlanul, de ebben a társadalomban, ebben a korban nemcsak szomorú, de kifejezetten kártékony is. Utal ugyan néhány dolog arra, hogy nem nő, hanem egy fejsérülés és a vele járó misztikus csoda okozta a főhős szexuális pálfordulását, de ha így is lenne, a film sugalmazásán szemernyit nem változtatna. Ráadásul később ez a szál teljesen elfelejtődik, mintha ott sem lett volna.

Mészáros Máté a Coming outban

Forrás: HungariCom

A dologban az a faramuci, hogy az alkotók szándéka láthatóan ennek éppen az ellenkezője volt. A film első negyed órája olyan, mintha a "Melegjogok napjainkban" című oktatási panelt szerették volna illusztrálni a társadalmi alapismeretek órán. Csomó minden kiderül a melegek problémáiról, az őket érő inzultusokról, és persze ez ebben a töménységben és célzatossággal didaktikus, de érződik rajta, hogy az a nagy cél, hogy közelebb hozzák a melegek világát a mozinézőkhöz.

Coming out látszólag az elfogadást hirdetné, de közben minden egyes percében a valódi tolerancia ellen szól - mert a megkülönböztetést propagálja. Apróság, de mégis jelentős, hogy Orosz Dénes Mások Egyesületének nevezte el a filmben a melegek érdekvédelmi szervezetét. És tényleg: a melegek nála mások - nem olyanok, mint a heterók, mint a normálisok. Mindegyikük V-nyakú, testre feszülős, rikító színű, de többnyire persze rózsaszín felsőket hord, virágos nacival, selyem- vagy másmilyen sállal, nem szeretik a sört, de a limonádét igen, vega salit esznek, vadidegeneket csillagomnak neveznek, félnek a pókoktól, sírnak a természetfilmeken, csodásan vasalnak, és így tovább. Ja, és persze riszálják a feneküket, affektálva beszélnek, a kezüket meg természetellenesen tartják. Rendkívül kínos az a jelenet, amelyikben az identitásában elbizonytalanodott Csányi erőltetetten próbál "buzis" lenni, de rászólnak, hogy ne legyen már ilyen, hiszen eddig sem volt - pedig dehogynem, az egész filmben minden meleg pontosan ilyen.

Pavletits Béla és Mészáros Tibor a Coming out című filmben

Forrás: HungariCom

A film azt sugallja, hogy igen, a melegek teljesen mások, mint amilyenek "mi" vagyunk, de senki ne higgye, hogy ez probléma - ez pedig, tetszik vagy sem, a homofóbiát erősíti. Ami gyengítené, az az lenne, ha kiderülne: a melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transzneműek és queerek ugyanolyanok, mint mi: vannak köztük nőiesek, férfiasak, divatosak, szakadtak, húsevők, vegák, jó fejek, seggfejek, csak párt nem feltétlenül úgy választanak, mint a többség.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gendertémától eltekintve jó vígjáték lenne a Coming out, a maga ékegyszerűségű sztorijával, ami az amúgy is nagyon vázlatosan és felszínesen körbejárt melegség- és identitáskérdést leszámítva annyi, hogy egy párkapcsolatban élő férfi beleszeret egy másik emberbe, de nehézséget okoz számára, hogy ezt bevallja. Nehéz mit kezdeni Orosz félig realista, félig mesei világával, amelyben fejbekólintások kicserélik az embert, meg amelyben az emberek úgy vágják ki magukat egy szituációból, hogy azt hazudják, ők a saját ikertestvérük.


hirdetés

Csányi Sándor és Tompos Kátya a Coming out című filmben

Forrás: Vertigo

Ezekkel az a fő probléma, hogy valójában egyetlen céljuk van: elmismásolni egy-egy valódi problémafelvetést, és lehetővé tenni a felszínességet valódi lelki folyamatok ábrázolása helyett. Hiszen azért van szükség Erik nem létező heteró ikertestvérére, hogy zavartalanul beleszerethessen egy nő. De mennyivel izgalmasabb lenne azt megmutatni, hogyan lehetséges, zavaró vagy izgalmas vagy szomorú a nő számára az érzés, hogy egy meleget szeret. És a balesetre is azért van szüksége Orosznak, hogy elkerülje a film alapvető és sarkalatos pontjának kifejtését: hogyan lesz egy melegből heteró. Hát varázsütésre, persze.

Eltávolít a filmtől, hogy minden egyes jelmezről és minden egyes díszletről süt, hogy most először vették ki a dobozból, és problémásak a rosszul, csikorgóan, papírízűen megírt dialógusok is, amivel jellemzően a legjobb színészeknek is meggyűlik a baja. Tompos Kátya például egészen letaglózóan jó, hiteles és emberi a zsigeri érzéseket, bonyolult érzelmeket megmutató jelenetekben, de a hétköznapiasnak szánt ügyetlen mondatokat még ő sem tudja hihetően mondani.

Tompos Kátya és Csányi Sándor a Coming outban

Forrás: HungariCom

Csányi Sándortól viszont vagy Orosz Dénes nem várt el valamirevaló, sőt akár csak észrevehető érzelemábrázolást, vagy Csányi nem volt képes erre affektáló, álbuzis manírjai mögül: az egész filmben kizárólag a külsőségeket játssza el hol eléggé, hol nagyon kínosan, de a főszereplő érzelmeibe - azaz a film fő mozgatórugójára - nem enged bepillantást. Egyszer-egyszer komoran maga elé néz, és ennyi - amúgy meg marad az olyan melegjátszás, amiről süt, hogy még a színész sem hiszi el igazán magának az egészet.

De még így is a színészek jelentik a film legjobb pontjait. Mucsi Zoltán homofób szomszédként végre teljesen maga mögött hagyja Kapa figuráját, és a lehető legkifinomultabb eszközökkel teszi végtelenül hitelessé őrlődő és sem kedvesként, sem bunkóként nem egysíkúan ábrázolt karakterét. Gyabronka József Erik legjobb heteró barátjának szerepében tökéletes arányérzékkel marad távol hol bohózati, hol depressziós karaktere szélsőségeitől, és a két lehetőség tulajdonságait remekül vegyítve teremt egyéni figurát. Nényei Klára pedig egyike az itthon olyan ritka jó gyerekszínészeknek - hozzá köthető a film egyik legjobb poénja is (a másik Simon Kornélhoz). Hegedűs D. Géza sajátos, egész sorsot sejtető rezignáltságával bizonyítja, hogy a legapróbb szerepben is tud villantani.

Für Anikó és Gyabronka József a Coming out című filmben

Forrás: HungariCom

Többről van annál szó, mint hogy a Coming out csak egy újabb rossz film a világban. Ez a film érezhető jóindulattal beszél egy olyan érzékeny témáról, amiről látszólag nagyon keveset tud, és azt is rosszul. Pedig sok mindenre szükség lenne a magyar filmben és a magyar társadalomban, de arra éppenséggel biztosan nem, hogy újra eldurrogtassanak annyi homofóbiát erősítő patront egy közönségfilmben, amennyiből kijönne egy teljes augusztus huszadikai tűzijáték. Esőnappal együtt.