Payday Loans

Keresés

A legújabb

ANYÁK NAPJA
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2013. május 04. szombat, 06:34

anyamhben magzat

Anyák napja
(népköltés)

Már megjöttünk ez helyre, 
Anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
Köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
Égen ahány csillag jár,
Májusban a szép virág: 
Annyi áldás szálljon rád!


*


Cserháti Zsuzsa - Édes Kisfiam

(When A Child Was Born)

http://www.youtube.com/watch?v=5yGcttGPMiI


*

Zorán - Kell ott fenn egy ország

http://www.youtube.com/watch?v=vBDtKW9WSMc


*


BALLADA A MAMÁKRÓL

http://www.youtube.com/watch?v=JRNI1KdYOCU

*

Képtalálat a következőre: „anyaság festmény”

Emberek - Mama

http://www.youtube.com/watch?v=nJrmNdClsAQ


*

Anyáknapjára: Az én Anyámnak nincs selyemruhája...

http://www.youtube.com/watch?v=ho15Husj01A

 

*

 

Vámosi János: Egy ősz hajú asszony

http://www.youtube.com/watch?v=W5vZeiSzfAI

*


Ruttkai Éva - Az én mamám nem hordott bubifrizurát

http://www.youtube.com/watch?v=dzsaOJ3S-a8

*


Kaszás Attila - Mama

http://www.youtube.com/watch?v=V-ycroWz9KU

*



Szvorák Katalin és Illés Lajos - Anyák napjára

http://www.youtube.com/watch?v=dTUPH9aDG0o



*

Képtalálat a következőre: „árvák festmény”

Tova menyen három árva…


magyar népdal


Tova menyen három árva,

Kérdi tőlük a Szűz Mária:

Hova mentek három árva?

Hova mentek három árva?

Álljatok meg három árva,

Adok néktek arany vesszőt.

Csapjátok meg a temetőt!

Csapjátok meg a temetőt!

Kelj föl, kelj föl édes anyánk.

Mer’ elszakadt a gyászgúnyánk.

Nem kelhetek édes fiam,

Elrothadtak az inaim.

Elrothadtak az inaim.

Két karjaim, s két lábaim.

A vérem is elároklott,

S a lelkem is elbúcsúzott.

Adja ide édesanyám,

A koporsójának kócsát,

Had’ zárjam ki koporsóját,

Csókoljam meg kezét, lábát.

Tova menyen egy menyecske,

Két orcája ki van festve.

A’llesz néktek mostohátok,

Aki fejért ad reátok.

Mikor fejért ad reátok,

Vérrel virágzik hátatok.

Mikor kenyért ad kezedbe,

Hull a könyved kebeledbe.


Tekerőpatak (Csík vármegye)

1907. Bartók Béla gyűjtése

http://www.youtube.com/watch?v=yvOumiciJzA


Kapcsolódó kép

+



Hova mész, te három árva,
Hova mész, te három árva?
Hosszú útra, szolgálatra
Hosszú útra, szolgálatra

Térjél vissza, három árva,
Térjél vissza, három árva.
Adok nektek aranyvesszőt,
Adok nektëk aranyvesszőt.

Verjëtek mëg a temetőt,
Verjëtek mëg a temetőt.
Keljën fel kend, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.

(ă) Van már néktek mostuhátok,
Van már néktek mostohátok,
(n) Aki fehért ad reátok,
Aki fehért ad reátok.

Mikor fejért ád reátok,
Mikor fejért ád reátok,
Kéket virágzik hátatok,
Kéket virágzik hátatok.

Mikor fejetëk fésüli,
Mikor fejetëk fésüli,
Nyakatokat mind ellepi,
Nyakatokat mind ellepi.

Mikor kenyeret ád nektëk,
Mikor kenyeret ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk,
Előbb megvér, s úgy ád nektëk.

Mikor az italt kitőti,
Mikor az italt kitőti,
Három árvát elkergeti,
Három árvát elkergeti.

Keljën fel kend, édesanyám,
Keljën fel kend, édesanyám.
Nem kelhetek, három árvám,
Nem kelhetek, három árvám.

Elhervadt már két karjaim,
Elhervadt már két karjaim,
Pornak változott csontjaim,
Pornak változott csontjaim.

http://www.youtube.com/watch?v=OAu7ZBurLmE


+

http://www.youtube.com/watch?v=hroFTip-BM0




Juhász Gyula: Édesanyám


A Tisza partján él egy özvegyasszony;

Szeméből könnyet egyet se fakasszon

A nyomorúság, a gond és a bánat:

Ó áldd meg Isten, édes jó anyámat!


A Tisza partján él egy özvegyasszony...

Tudom, hogy bút hoz néki minden alkony,

Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat:

Holtig siratja édes jó apámat!


*

ja jozsef_attila_a_mama_s_jolan
József Attila

ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki - -

1931. jan. 6.


+


MAMA


Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még oszinte ember voltam,
orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, -
szürke haja lebben az égen,
kékitőt old az ég vizében.


+


KÉSEI SIRATÓ

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. dec.

Képtalálat a következőre: „anyaság festmény”

*

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ANYA

Megláncoltál megint a karjaiddal,
anyám, anyám.


Reám raktad a gyöngeséged mázsás
bilincseit.

Most hordalak fájó lelkemben téged,
amint te hordtál.

Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,
özvegyi fődre.

Veszekszem én veled és gondjaiddal,
foggal-körömmel.

Ha vidáman ballagnék egymagamban,
mellettem lépkedsz.

Első nő rég-elvesztett édenemből,
Éva leánya.

Gyötörsz te is, áldott s én mint gavallér,
sírva szeretlek.

*

Komjáthy Jenő

Anyámhoz

Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje, 
Szivedből szeretet s élet szakad; 
Nappalodik a szenvedélyek éje, 
Meleg sugárként ömlik szét szavad. 
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben, 
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem! 
Szivedbe Isten lelke költözött... 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Ragyogjon arcod és ne sírj miattam! 
Bár most levert és bús vagyok, 
Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőség 
Övedzi majd e büszke homlokot! 
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod, 
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod 
És drága könnyeiddel öntözöd!... 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Tenszíved az, mi téged fölmagasztal, 
Virágok nyílnak lábaid nyomán, 
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly, 
Amerre jársz mint égi látomány: 
S hol szebb világok tiszta üdve támad, 
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat, 
Körötted minden fénybe öltözött... 
Áldott vagy te az asszonyok között! 

Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes 
Szivedhez járul boldogan fiad. 
Szivem remeg, mert üdvössége teljes, 
Szivem zokog, de az öröm miatt. 
Ó, mert áldás nő az áldás helyén: 
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én! 
Várnak reánk nem ismert gyönyörök... 
Áldott vagy te az asszonyok között!


*

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.

 

*

 

Mécs László: Az anyánk

Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérző szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcső-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.
Visszavedlünk jó gyereknek
s karján bölcsős szeretetnek,
mélyről, mélyről megerednek
tiszta, régi könnyeink,
tengermélyi gyöngyeink.
O a jóság, szem-becézés,
csak csicsijjáz, csókol, néz: és
vad szívünkben minden vérzés,
bíbor-csermely elapad,
átkos ének elakad.
Mosolygása édes ünnep:
rávilágít minden bűnnek
gyökerére: mint kitűnnek
este mint a csillagok,
hogyha holdjuk fölragyog.
Megvigasztal, fölmagasztal,
illatos lesz lámpa, asztal,
megtelünk a szent malaszttal,
és elalszunk édesen,
csoda-csoda csendesen...

*

Erdélyi József: Anyai szó

Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklő gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erőseké s Föld,
kiknek szívében nincs bűnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívről szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!...

*

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban 
itt e földön senki sem szerethet jobban! – 
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

*

Képtalálat a következőre: „anyaság festmény”



Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik 
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, 
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes, 
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, 
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel, 
jaj de sok baj is van 
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom. 

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

*

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, 
útra kelnék, 
hömpölygő sugárban 
énekelnék –
minden este 
morzsára, buzára 
visszaszállnék 
anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, 
mindig fújnék, 
minden bő kabátba 
belebújnék –
nyári éjen, 
fehér holdsütésben 
elcsitulnék 
jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék 
kerek égen, 
csorogna a földre 
sárga fényem –
jaj, de onnan 
vissza sose járnék, 
anyám nélkül 
mindig sírdogálnék.

*


Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg o van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
másik bánatom: hogyha o majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

*

Szabó Lőrincz: Az anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónők: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nők az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön,

a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?

*

Kovács Kati - A régi ház körül

Sok jó barát lassan kidől már a sorból,
Öregszenek már a fák az udvaron.
Szegény anyám kontya lassan őszbe fordul,
Telik a nap, fiatalabb nem lesz már ő sem.

A régi ház körül öregszik minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Sokáig zörgetem az ablakot.

Szegény anyám szinte feldúlja a konyhát.
Elém kerül minden kedves ételem.
Míg én eszem, az ő arcán van a hála,
Mesél nekem, szégyenkezem, rég jártam nála.

A régi ház körül élni kezd minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
Egy kisgyerek dereng emlékeimben,
Egy kisgyerek, ki már nem én vagyok.

Az állomás olyan modern, mint az élet.
A vonatból búcsúcsókot szórok én.
Szegény anyám most még mosolyogni próbál,
Majd elmegy ő, s mint az eső, ömlik a könnye.

A régi ház körül csendes lesz minden,
A kert, a fák, a fal, a bútorok.
A régi ház körül nagy élet nincsen,
Bezárja jó anyám az ablakot.
A régi ház körül öregszik minden,
A gyorsvonat velem tovább robog...

http://www.youtube.com/watch?v=NhVBdtogcCw

*


Kovács Kati - Úgy szeretném meghálálni

http://www.youtube.com/watch?v=SRjpYGKEV4I




 

LAST_UPDATED2