Elégia az adósságok könyvéről

A könyvek kereskedője
Most egy furcsa példányt árul:
Könyvet írtak Budapestről,
Az adósok városárul.

Búsabb könyv, mint a Karthauzi,
Legbúsabb könyv a világon:
Eszembe jut róla minden,
Minden, minden adósságom.

Adós vagyok jobbra-balra,
Amerre csak lép a lábam,
Adós vagyok a szélrózsa
Valamennyi irányában.

Tartozom a zord szenesnek,
A cipésznek, a szabónak,
Mészárosnak, fűszeresnek...
Hogy házbérről ne is szóljak!

Tartozom a zord kincstárnak,
És harminc szövetkezetnek -
Én istenem, mit csinálok,
Ha ezek mind nekem esnek?

Adós vagyok a pincérnek,
Kinél pikkolózom hétszám...
Hitelezőimbül telnék
Egy fölemelt újonclétszám.

Tartozom itt a Dunának
Mindkét partján, minden részen,
Sőt tartozom neked is, már,
Jövő havi fizetésem!

A bútorom, oh jaj, másé,
És a cipőm s a mellényem...
Hogy ezt mindet megfizessem,
Százhúsz évig kéne élnem.

Hogy én mindent megfizessek,
Ó Rothschildnak kéne lenni
S még akkor is Nagyváradról
Egy leánykát nőül venni...

Elmélázok most e könyvön,
Minden lapja gyásszal telve...
S mint a könyvek nagy barátja,
Megyek, megveszem - hitelbe.

A lesülő

A budapesti aranyifjú
Ki minden sportért lelkesül,
Nyáron direkt bronzzá fajul el,
Tudniillik lesül.

Ha jön a nyár, csak egy a vágya,
Csak sülni, sülni lefelé,
Amíg olyan lesz a pofája,
Mint egy darab filé.

A Lipót-gettóból naponta
Megy a Dunának és evez,
Evez, izzad, vakul, fő, megfúl,
Amit kéjnek nevez.

Majd pucéran a napra fekszik,
Ebéd után, ha jóllakott
S garázdálkodni hagyja bőrén
Az áldott jó napot.

Láttad-e a barna parasztot,
Láttad-e a fergeteget,
Barna Izsót vagy Búza Barnát? -
Ő barnább, mint ezek

Így mászkál ő, zord barnaságban,
Így megy a drága nők elé,
Akik Balog Tutának nézik
És szeretnek belé.

Nem megy most már a Hortobágyra
Az idegen, ha idetart -
A Lipótvárosban kutatja
A napbarnította magyart.

A női birkózók

1.
Ősbudában minden este,
Ha kiballagsz mostanában,
Láthatsz női birkózókat,
Kik birkóznak harminchárman.

Mind hősök ők és mind hölgyek
És eljöttek messze földrül
Budapestre, hol számukra
Birkózók babéra zöldül.

A porondon felvonulnak
S láthatsz nyakat, lábat, vállat,
Bájaikat el nem rejtik,
S izmosak mind, mint az állat.

Mikről költők énekelnek,
A bűbájos női testek
Megdöbbentő méretükben
Ott előtted állnak veszteg.

Elmerülhetsz álmodozva
Az izmoknak játékába
S hallgathatod, a porondon
Hogy lép döngve mindnek lába.

Szende, édes birkózó nő,
Nézem és megdobban szívem:
Hogyha engem átölelne,
Szörnyet halnék a helyszínen.

2.
Alsó fogás,
Felső fogás,
Mind a kettő
Olyan csodás,
Kulcs, Nelson, híd:
Hogyha nézem,
Oda vagyok
Én egészen.

Ki van alul,
Ki van felül:
Mindegy nekem
Föltétlenül.
Annak vagyok
A bolondja -
Ha két váll a
Földet nyomja.

Feminista-óda

(Készült a most kitűzött pályázatra.)

Műveltségünk, az szédítő,
A lábunkon cugos cipő,
Nem kecses a mi alakunk,
Bár orrunkra cvikkert rakunk
Reform-ruha lötyög rajtunk
Utálja a csókot ajkunk,
Két kezünkben könyv és lista:
Így fest egy jó feminista.
Nincs szerelmünk, nincsen álmunk,
Ám sok rossz cikket csinálunk,
S cikkeink, ha nagy a hőség,
Közli a szerkesztőség.
Nem dobog a szívünk másért
Csak az édes választásért:
Intelligens, finom nőnek
Választói jog kell főleg.
Abcug Miksa, abcug Pista,
Ne nézz rájuk feminista.
Szívünk csak a jogért érez...
Jaj, jaj, mikor megyünk férjhez!

A visszavándorlók

Amerikából
Most visszaeveznek
A magyarok,
Szegények itthon lesznek,
Itt legalább
Magyar levegőt esznek.

A szeparé

A főkapitány elrendelte,
hogy a szeparék ajtai
eltávolítandók.

A rendőrség, ez a derék had,
Nem szereti a szeparékat,
Intézkedett a rend fő őre -
S az ajtót elveszik előle.

A szeparé elől, mi rajt' vót,
Elveszik most a diszkrét ajtót,
Mely mögött, tulnyomólag éjjel,
Ha pénzünk volt, pezsgőztünk kéjjel.

Beszedtünk ott sokat a jóbul,
A csókból s a finom Cliquot-bul,
Volt lumpolás, volt dinom-dánom,
Hevertünk piros plüss-díványon.

Mindezt nem tettük, ej, haj, ingyér -
Kivurcnizott a jó főpincér,
Mici, ki csókjait ránk hányta,
S anyja, a virágárus-lányka.

Hej szeparé, hol néha reggel
Még mulattunk Vörös Elekkel,
Ki fölfogva a helyzet báját -
Húzta a Bergerék Sigáját.

Hej szeparé, víg Eldorádó...
Van a zsebembe néhány váltó,
S szemem alatt ránc három-négy is
Hej szeparé, sajnállak mégis.

Hej szeparé, hol izoláltan
Ittam, csókoltam, kornyikáltam, -
El lészen távolítva majd ó,
Előled a derék, hű ajtó.

Szívemre dűl a méla bánat,
Oh szeparé, sírok utánad,
Mit is csinálok, ha már így van -
Tán éljek józanul, szolidan?

Kis fizetésem rútul vesszen:
Netán a szabómat törlesszem,
S ha leszáll a szent éjjel, aztán
Aludjam, mint egy bús aggastyán?

Tavasz, poézis, isten véled:
Egyre nehezebb a lump-élet,
Nem lehet szeparéban ülni...
Hej, végre is meg kell nősülni.

Időszerű rigmusok

1.
Január elsején hévvel
Jönnek a boldog újévvel,
Béuét és pénzt kíván
Ezer hajlongó zsivány.
Elviszik az összes pénzem,
Nem veszem tőlük jó néven -
Ó ha senki nem kívánná,
Mily boldog vón az újévem!

2.
Akinek van egy kis esze,
Most a pénzét oda nem adja,
Hanem fölül a gyorsvonatra
És elutazik messze-messze.

3.
Visszavándorolt egy magyar,
Fiuméban ért a partra,
De azonnal visszafordult,
"Ajajaj!" - sóhajtott ajka:
Meghallotta, hogy Darányi
Segíteni akar rajta.

4.
Aki szeret, vegyen újévre
Nekem egy csinos mankót máma.
Mert jaj, ráesett a lábamra
Az Újság karácsonyi száma.

5.
Elmúlt hát a szent karácsony,
És egy szem hó sem esett,
S delegáció ment Bécsbe,
Ez igen furcsa eset
Kérem aláson:
Feketesárga karácsony.

6.
A derék, jámbor
Feleki Sándor
Fölnéz az égre térdrerogyva
S hálás szemekkel, nem blazirtan:
"Dicsértessék a Jézus Krisztus,
A karácsonyi hírlapokba
Az idén is száz verset írtam."

Karácsony felé

Közeledik a karácsony,
Régen várja a családom.
Ünnepén a szeretetnek
Ők ajándékot szeretnek.
Úgy férfi, mint női ágon
Számít rám a rokonságom,
Ajándékot vár most tőlem
Úgy a hímnem, mint a nőnem.
Áhitatos szívvel látok
Száz ünnepi szent plakátot:
Szelíd ünnep, szent karácsony -
Vásároljon, kéremásson!
S hogy meglegyen égi békém,
Dühvel vásárolni mék én
S mire eljön a Megváltó -
Zsebemben lesz két új váltó.

Szép Ernő
Szép Ernő összes versei