2015. ápr. 11. 7:55 - írta CsillagPeter

Ságújfalu–Mátraverebély, megyekettő, Nógrád. Nem kell félni.

Helyszíni riport a szombati Nemzeti Sportban Korponai Tamás fotóival!

 

Tavaly május óta veretlen Mátraverebély, jelenleg második a keleti csoportban, a megyei I. osztályra lehetőségei alapján egyelőre felkészületlen csapatot a feljutás réme közvetlenül fenyegeti. A ságújfalui túrára óvatos reménykedéssel, de egyértelmű esélyesként indultak a fiúk. Az elmúlt évek kemény meccsei után mindenki tisztában volt vele, a Ságújfalu mégiscsak a Ságújfalu, az elmúlt évek nagy mumusa.

Ilyen, amikor valaki igazán szereti a csapatát: Kormos Gyula nyugdíjas ács a meccs előtt két nappal egy házilag összetákolt sorfallal lepte meg az edzésre érkező mátraverebélyi játékosokat. Ő a törzsdrukker, meccsen sem kell félteni, szurkolói buzgalma miatt idegenbeli bajnokikon nem egyszer kivezették a pálya mellől.

Gyula bácsi még tagja volt a hatvanas évek legendás mátraverebélyi csapatának, amelynek híres megfricskázását máig emlegetik a faluban.

Utolsó forduló, 1968...

Drámai végjátékba torkollott a Nógrád megyei II. osztály keleti csoportjának küzdelme, a záró kör előtt Mátraverebély, Palotás és matematikailag még a Forgács-telepi Bányász is harcban állt a feljutást jelentő első helyért, mi több, Palotás és Mátraverebély egymással játszott. A vidék napokon át lázban égett, motoros futárok hozták-vitték a híreket, tolmácsolták a bundaajánlatokat, és siettek vissza a válasszal.

A palotásiak egy hordó sört és némi pálinkát kínáltak a verebélyieknek, ha hagyják magukat megverni, ám ők önérzetesen nemet mondtak, és győztek 3:1-re. Hatalmas ünneplést csaptak Mátraverebélyen, hajnalig mulatott a falu az első hely biztos tudatában, hiszen a Forgácsnak a saját meccsén minimum tizenhét gólt kellett rúgnia, hogy gólaránnyal előzzön.

Másnap döbbenten értesültek az emberek az eredményről: Forgács-telepi Bányász–Rákóczi-bányatelep 17:0.

Hiába rohangált aztán a mátraverebélyi sportkör vezetője, Ludányi elnök a fellebbezésével mérgezett egérként a szövetséghez, hiába tudta mindenki, hogy a Rákóczi-telepiek gólonként száz forintot kaptak a zsebükbe, a Forgácsot bajnokká avatták. Sovány vigaszt jelentett a verebélyieknek, hogy a helyi tanács nekik is tiszteletbeli aranyérmet csináltatott, a közönség pedig a következő – megye II-es – idényben hétről hétre hősként ünnepelte őket.

Ludányi István a helyi sportélet meghatározó alakja, majdnem negyven éve vezeti az országos hírű Mátraverebélyi Repülőmodellező Klubot. Büszke a sikerekre: "Kőbe lehet vésni, hogy soha senki nem tud megelőzni minket!"

"Vonzott a szabadság" – magyarázza Bottyán Viktor bő tíz évvel ezelőtti döntését, amellyel a futballnak hátat fordítva a repülőmodellezésnek szentelte az életét. A magyar bajnok, válogatott versenyző elmondása szerint nemzetközi téren az oroszok és az ukránok számára behozhatatlan előnyt jelent, hogy az űrhajózásnál feleslegessé vált anyagokat használják a modellépítéshez.

Fordított utat járt be Kiss Dániel, aki a repülőmodellezést hagyta el a futball kedvéért. A Mátraverebély 28 éves hátvédje elszántan készült a Ságújfalu elleni meccsre, amelyen később bizonyította, nem csupán egyedileg kifejlesztett, derékmagasságban végrehajtott becsúszásaiért tud sárgát kapni. Szégyen, nem szégyen: ezen a délutánon mezei időhúzásért osztották ki neki a lapot.

Vállán viszi a csapatot Csuka Tamás, a Pásztóról igazolt kapus. A pénteki edzésen 55 lövésből 52-t kivédett, a Ságújfalu ellen egy üveg pálinkát kínáltak neki a szurkolók, ha kapott gól nélkül lehozza a meccset. Maradt neki a Sprite...

Indulásra készen: már berreg az Ikarus.

Edzői eligazítás. Réveteg tekintetek, tompa figyelem.

Létezik-e nagyobb boldogság a szurkolónak, mint egy hely a csapatbuszon?

Óvatos leszállás az ellenség földjén.

Tócsa. Palócföldön tócsá.

"Danikám, négy sárgád van, a jövő héten könnyű meccsünk lesz. Én nem mondom, hogy szerezd meg az ötödiket, tiltasd el magad, de okos gyerek vagy, meg tudod ítélni a helyzetet."

Kettő, három: "Verebély!"

A nagy szavak pillanata. "Gyerünk, srácok, az első perctől!" "Ne kapjunk gólt!" "Ki jön jövő szombaton a tűzoltóbálba?"

Nógrádi ütközés, freccsen a veríték.

Elkísérte a csapatot Ságújfalura falucímeres sapkájában Pádár Laci bácsi is, akinek elévülhetetlen érdeme, hogy összegyűjtötte a mátraverebélyi futball történetét. Az egykori KISZ-titkár intézte annak idején az együttes ügyes-bajos dolgait, a hetvenes években vitte a sportorvosikat Salgótarjánba, ahol a doktor úr ezer forint csúszópénzért vakon pecsételt bármit.

Labdaszedők az árok partján: "Ha majd mi is..."

Labdaszedő az árokban: "Ha már én is..."

A pálya tartozéka: labdahalászó bot.

"Ne állj meg, Dzsedi, van még benned erő!"

Szabó Máté, a boldog cserejátékos. Imádja a Fradit, utálja a vénaszkennert, a salgótarjáni csoporttal buszozik az Üllői úti meccsekre, de nem megy be a stadionba, a "kinti" bulit szervező táborral tart. Mizserfára való, internetes hirdetésre jelentkezett a mátraverebélyi csapathoz, amikor tavaly játékost kerestek. "Elején volt bennem némi drukk. Főleg miután lejöttem az első edzésre, és összesen hárman voltunk: egy játékos, az edző meg én."

Bolyki Istvánnak térdgéppel is helye van a csapatban, ontja a gólokat, tizenhetet lőtt eddig a bajnokságban.

A megfontolt klubelnök... Radván Norbert az Országgyűlési Őrség tagja, de a mátraverebélyi egyesület zavartalan működése felett is őrt áll. Az önkormányzattól évente 2.4 millió forint érkezik, más forrás nincs.

A gondterhelt edző... Verebélyi László azt kérte a verebélyiektől, hogy eleinte álcaképpen játsszák az egyszerű, ívelgetős, úgynevezett falusi focit, aztán amikor a ságújfaluiak megzavarodnak, vegyék elő az igazi játékukat. A szünetben 0–0 volt az állás, a mátraverebélyi stílust még tartogatta a csapat. A játékos-edző Pásztón dolgozik rendőrként, mellesleg méhészkedik, noha állítása szerint valószínűleg allergiás a méhcsípésre.

Ez már a verebélyi iskola!

Heuréka!

Kazinczi Beáta szelíd, de határozott teremtés. A mátraszelei törékeny partjelzőlány a salgótarjáni hangszórógyárban dolgozik, hat éve lépett játékvezető édesapja nyomdokaiba, egyszer már lengetett is neki. Eleinte édesanyja elkísérte a meccseire, ma már egyedül jár, a bekiabálásokat elengedi a füle mellett.

"Birkát vezessél, majom bíró!"

Mire a nap lebukott a nógrádi dombok mögött, a Mátraverebély felé zötyögő buszon már járt körbe a pálinkás flaska, és zengett a nóta: "A verebélyi srácok megint győztek, egy gól ellenében kettőt lőttek! Máma itten, holnap ott, Ságújfalunak jó napot, adjon Isten!"