Mikor én már tizennyolc éves voltam
Szilágyi Anna, Dresch Dudás Mihály

Mikor én már tizennyolc éves voltam,
Akkor én már házasodni akartam.
Tizenkét lányt a számomra megkértem,
Mind az egész hibát talált énbennem.

Az elsőnek kicsi voltam az volt baj,
Másodiknak gyönge voltam az volt baj,
Harmadiknak, hogy a szemem kékezett,
Negyediknek kacsintásom nem tetszett.

Ötödiknek mért nem járok paripán,
Hatodiknak mért nincsen édesanyám,
Hetediknek, hogy a zsebem üres volt,
Nyolcadiknak, hogy vagyonom kevés volt.

Kilencedik pipafüstöt nem szeret,
A tizedik bajuszos legényt szeret,
Tizenegyediket az édesanyja nem adja,
Tizenkettedik nem megy férjhez soha.

Így hát nékem nem lesz már feleségem,
Gyalázattal élem az életemet,
Gyalázattal élem a világomat,
Katonának beíratom magamat.

Én vagyok az, aki nem jó…
Csík zenekar

Én vagyok az, aki nem jó,
Fellegajtót nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
Sírok alatta eleget.

Ifijúságom telik el,
Azért a szívem hasad el.
Ifijúság, gyöngykoszorú,
Ki elveszti, de szomorú.

De bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék.
Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok.