Herman Wouk - A zsidó életforma
A mű eredeti címe:
Herman Wouk, This Is My God
Boston-Toronto-London, 1988, Little, Brown & Company
(c) 1959, 1970, 1974, 1988 by the Abe Wouk Foundation Inc.
(c) renewed 1987 by Herman Wouk
Minden jog fenntartva
Fordította és szerkesztette: MIKES KATALIN
A fordítás részben Kozma György nyersfordításának felhasználásával készült.
(c) Hungarian Translation
Kiadja a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
The Jewish Heritage Center of Hungary
Budapest, Wesselényi utca 4. I/1. 1075
Telefon: (361) 268 0183
Felelős kiadó: Oberlander Baruch
------------------------------------
Ő az én Istenem, Őt dicsőítem,
atyám Istene, Őt magasztalom...
Mózes hálaadó éneke (2Mózes 15:2.)
AJÁNLÁS
KOMMENTÁR
ELŐSZÓ AZ ÁTDOLGOZOTT KIADÁSHOZ
ELSŐ RÉSZ - A ZSIDÓ FENNMARADÁS CSODÁJA
ELŐHANG
ISTEN
CÉL
1. FEJEZET: KIK VAGYUNK?
Mennyire igaz mindez?
Büszkeség?
A rejtély
"A választott nép"
Éljen a fennmaradás, le a csodával!
2. FEJEZET: A JELKÉPEK FONTOSSÁGA
Mi a jelkép?
A zsidó jelképek forrása
A jelkép ereje
A konformizmus
MÁSODIK RÉSZ
A HIT
3. FEJEZET: NEM TANULHATUNK MEG MINDENT
A vilnai gáon gyarlósága
A judaizmus magva
Az elszigetelődés
4. FEJEZET: A SZOMBAT
A Teremtés könyvének igazi mondanivalója
A szombat a Teremtésben
Személyes kitérő
A negyedik parancsolat
Mi a szombat eredménye?
5. FEJEZET: A TERMÉSZETÜNNEPEK
Kitérő a zsidó naptárról
Peszách
Sávuot
Szukot vagy sátorosünnep: az őszi ünnep
Smini Áceret: a nyolcadik nap
A természetünnepi ciklus összefoglalása
6. FEJEZET: A NAGYÜNNEPEK
A félelmetes napok törvényi szabályozása
A nagyünnepek metaforája
A bűnbánat mechanizmusa
A halhatatlan egyén
A remény évada
7. FEJEZET: A KISEBB ÜNNEPEK
Tisá BeÁv
Purim
Chánuká, a fény ünnepe
A mai Chánuká
8. FEJEZET: AZ IMÁK, A ZSINAGÓGA ÉS A HÍVŐK
Látogatás a zsinagógában
Egy este az Operában
Mi az a zsinagóga?
A Hitvallás és a Szolgálat
Miért kell héberül imádkozni?
Variációk egy témára
Kisebb nehézségek
9. FEJEZET: AZ ÉTKEZÉS, AZ ÖLTÖZKÖDÉS ÉS A LAKÓHELY JELKÉPEI
A táplálék
A kóserság szabályai
A kóser vágás
A hagyományhűség fokozatai
Mire jó mindez?
Az öltözködés
A lakás
10. FEJEZET: AZ ÉLET KEZDETE, A FÉRFI ÉS A NŐ
A körülmetélés
A bár micvá
A bát micvá
A férfi és a nő
11. FEJEZET: A SZERELEM, A HÁZASSÁG ÉS NÉMELY VÁLTOZATOK
A szexualitás
A házasság
A házassági szabályzat
A válás
A "némely változatok"
12. FEJEZET: A HALÁL
A rejtély
A túlvilág
A rossz magyarázata
A Káddis
HARMADIK RÉSZ:
A TÖRVÉNY
13. FEJEZET: MI A TÖRVÉNY ?
14. FEJEZET: A TÓRA
Mózes
Mózes Tórája
A szent szellem
Az Írások többi része
Az evolúciós teória
Itt van a szöveg
15. FEJEZET: A TALMUD
Nyissuk föl!
"Za rabotu!"
Mi az a Talmud?
A Talmud ágádávilága
16. FEJEZET: A ZSIDÓ JOG
A törvénymódosítás kérdése
A néma vétó
A Talmud módszere
Nehézségek a Talmudban
17. FEJEZET: A TALMUDTÓL MÁIG
A nagy változás
Az "elsők" és Maimonides
Maimonides ellenzői
A Sulchán Áruch
A mai törvény
Összefoglalás
NEGYEDIK RÉSZ:
A JELEN
18. FEJEZET: A JELEN
19. FEJEZET: MI IS AZ A FELVILÁGOSODÁS ?
20. FEJEZET: AZ ORTODOXIA
"Meg kellett volna tanulnom angolul!"
Ki számít ortodoxnak?
A régi iskola hanyatlása
Az új iskola
A chászidok
21. FEJEZET: AZ ELSZAKADÁS
A konzervativizmus legyőzi a reformot
A határok elmosódása
Az ortodoxia és a szakadárok
Megjegyzés
Az asszimiláció
Megszólal az asszimiláns
A bizonytalan
22. FEJEZET: IZRAEL
Hogyan történt meg Izrael?
A mai vezetők
Izrael paradoxona
Milyen is Izrael?
EPILÓGUS
"Hogyan fogtok fennmaradni?"
Újra szabad hinni
Mózes Istene
A külső határok
"Ő az én Istenem..."
UTÓSZÓ A HATNAPOS HÁBORÚRÓL, 1969
HAMU ÉS ARANY
A szellemi központ cionizmusa
No és a hit? No igen, a hit...
UTÓIRAT A NEGYVENÉVES IZRAELRŐL, 1987
FÖLD ÉS HIT
A mély szakadék
Folyamatos jelen
JEGYZETEK
A mű eredeti címe:
Herman Wouk, This Is My God
Boston-Toronto-London, 1988, Little, Brown & Company
(c) 1959, 1970, 1974, 1988 by the Abe Wouk Foundation Inc.
(c) renewed 1987 by Herman Wouk
Minden jog fenntartva
Fordította és szerkesztette: MIKES KATALIN
A fordítás részben Kozma György nyersfordításának felhasználásával készült.
(c) Hungarian Translation
Kiadja a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
The Jewish Heritage Center of Hungary
Budapest, Wesselényi utca 4. I/1. 1075
Telefon: (361) 268 0183
Felelős kiadó: Oberlander Baruch
AJÁNLÁS
Ezt a könyvet nagyapám és tanítóm, Mendel Leib Levin minszki, New York-i és tel-avivi rabbi emlékének ajánlom. Kilencvennégy életéve Abraham Lincoln elnökségének utolsó napjaitól az atomkor kezdetéig ívelt. A zsidó jog tudósaként és rabbiként szolgált a cárizmus és a kommunizmus alatt, Amerika szabadságában és az újjászületett Izrael földjén, amelyben teste nyugovóra tért.
A könyvből származó minden bevétel azt a jótékonysági és nevelési alapítványt illeti, amelyet feleségem és én 1954-ben hoztunk létre elsőszülött fiunk, Abe emlékére.
Bárkinél jobban átlátom az Én Istenem mélységes hiányosságait. Ez a téma prófétáért kiált: feldolgozásához elképzelhetetlenül mély iskolázottságra lenne szükség.
Szolgáljon e könyv mottójául rabbi Tárfon mondása Az atyák bölcs tanításaiból:
"A munkát nem neked kell bevégezned, de nem vonhatod ki magadat alóla."
Herman Wouk
KOMMENTÁR
Az ÉN ISTENEM MAGYARUL
Ki ne ismerné Herman Woukot, a neves színműírót, több világhírű bestseller szerzőjét? Mindenki ismeri.
És azt ki tudja, hogy Herman Wouk szombattartó, kóser, hithű zsidó? Ezt senki sem tudja.
Ez a tény e könyv megjelenésének okában és céljában is szerepet játszik. Az ok ugyanis az, hogy ez a tény nem ismert. A cél pedig az, hogy ugyanez a tény - mármint hogy egy világhírű kortárs író vallásos zsidó lehet - behatoljon a köztudatba.
Méghozzá a magyarországi köztudatba.
Miért fontos ez?
Azért, hogy a magyarországi zsidók megtudják, érzékeljék: egy hűséges amerikai állampolgár, aki angolul írt könyveivel tett szert - nem is kis - hírnévre, lehet egyúttal öntudatos, identitásához hű, vallásához ragaszkodó zsidó is. A konklúzió magától kínálkozik: ha Amerikában létezhet ilyen, akkor nincs oka, hogy Magyarországon ne létezzék...
A nem zsidó olvasó "első kézből" származó ismereteket szerezhet az amerikai társadalomban élő zsidókról, és tanulságos következtetéseket vonhat le itteni zsidó barátaival és ismerőseivel kapcsolatban.
Wouk írja könyvéről: "Úgy gondoltam, annak a - talán néhány ezer - zsidó testvéremnek írom, akik szeretnének többet tudni a hitről, de nem járatosak a héberben, vagy nincs idejük, hogy elolvassák az alapműveket. Ehelyett szabálytalan útmutató és kézikönyv lett belőle zsidók és keresztények számára. Ezért kapta... A zsidó életforma alcímet. ... Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik... az Utat, s azoknak, akik csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök népünkről."
Herman Wouk a zsidó népre gondol, amikor azt írja: "népünk"...
ELŐSZÓ AZ ÁTDOLGOZOTT KIADÁSHOZ
Amikor az Én Istenem 1959-ben először megjelent, az új zsidó állam függetlenségének tizenegyedik évét ünnepelte. A világ más országaiban élő zsidók többsége rokonszenvezett vele, adományokkal támogatta, és távol tartotta magát tőle. A diaszpórában élő néhány cionista reménytelen harcot folytatott a tömeges bevándorlás érdekében, míg némely anticionisták hangosan kijelentették, hogy Izrael ne is számítson a támogatásukra és lojalitásukra. Ilyen körülmények között született ez a munka.
A 22. fejezet, az Izrael című, 1959-ben hiteles volt. Ma főleg azt mutatja, milyen izgalmas fejlődésen ment keresztül a zsidó állam az azóta eltelt idő folyamán. Új zsidó korszakot élünk: Izrael történelmi háborúi és a Camp David-i egyezmény földcsuszamlásszerű változásokat eredményeztek népünk életében. A hatnapos háború után született Hamu és arany című utószóban leírtam, hogyan változott a bennem élő kép Izrael harcai és győzelmei láttán. A változás folytatódik, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb zsidó lelkében ez történik. A fiam ma az izraeli hadsereg tagja: 1959-ben még nem is álmodtam volna ilyesmit.
Újraolvasva az Én Istenemet, nem gondolom, hogy különösebb változtatásokat igényelne. Ma már jobban érdekel a chaszidizmus, de inkább tisztelője, mintsem követője vagyok e misztikus irányzatnak. Többet tudok a jiddis nyelvű irodalomról, s már kevésbé vagyok borúlátó fennmaradását illetően. A modern héber irodalomhoz is közelebb kerültem. Egyszóval ha újrakezdeném, sokkal erőteljesebb zsidó vonásokat adnék a könyvemnek. 1959-ben csak az érdekelt, hogy bebizonyítsam: a nyugati neveltetés összeegyeztethető a tradicionális zsidó élettel, méghozzá nem az értelem rovására, hanem gazdagítva azt. Ezt ma már magától értetődőnek tartom.
De az Én Istenem már meg van írva. Tőlem telhetően igyekeztem benne hűen visszaadni a zsidó vallás időtlenségét. Örülök a számos országból érkezett olvasói észrevételeknek.
Az Én Istenem sikere a kedvtelésből végzett munka méltó jutalma. Úgy gondoltam, annak a - talán néhány ezer - zsidó testvéremnek írom, akik szeretnének többet tudni a hitről, de nem járatosak a héberben, vagy nincs idejük, hogy elolvassák az alapműveket. Ehelyett szabálytalan útmutató és kézikönyv lett belőle zsidók és keresztények számára. Ezért kapta az előző kiadás óta A zsidó életforma alcímet.
Minden korban sokféle zsidó életforma létezett. Ma is többféle van, ezzel tisztában vagyok, s le is írtam őket könyvemben. Ám közös kiindulópontjuk ősrégi, de élő hitünk volt és maradt. A mózesi Törvény, amelyet a hagyomány háláchának, Útnak nevez.
Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik ezt az Utat, s azoknak, akik csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök népünkről.
Palm Springs, 1987. március 15. (5747 Purimja)
Herman Wouk
ELŐHANG
Egy zsidó barátom, aki a kételkedésig eltávolodott a judaizmustól - hozzá kell tennem, hogy csodálatosan okos ember -, egy hűvös, novemberi estén zavartan és csak úgy mellékesen azt kérdezte: "Most jut eszembe... nem tudnál valami olvasnivalót ajánlani Chánukáról? Azt hiszem, nem ártana, ha a fiam valamivel többet tudna a zsidó hátteréről... - Kényszeredett mosollyal hozzátette: - Mármint a kultúráról... nyilván nem a vallásról!" Nem túl gyakran fordul elő, hogy az ember, még ha szószaporításból él is mondjuk, regényíró -, fogja magát, és egy odavetett kérdésre válaszul ír egy könyvet. de az az érzésem, én ezt tettem. A könyv nyilván várta már. hogy papírra vessék: barátom kérdése csak meggyorsította a folyamatot. Már évek óta írni akartam a zsidó hitről.
Mindig is nagyon érdekelt a zsidóság. Része életemnek, a családom életének. Mindkét fiam beszél héberül, jártasak az Írásban és a rabbinikus irodalomban. Éljük a zsidóságot. E háttérrel talán képes leszek körvonalazni a hitet úgy, hogy az érdeklődő olvasó számára tájékoztatást és kellemes időtöltést nyújtsak, írói mesterségem eszközeivel távol tartva őt a részletektől vagy saját, nem különösebben fontos elméleteimtől.
Sok zsidó van, aki nem tartja a vallást, mégis szeretne többet tudni róla. S akadnak nem zsidók is, akiket érdekel az ősi héber hit. De a - többnyire tudományos hangvételű és a közismert nyelveken hozzáférhetetlen - szakirodalom oly hatalmas, hogy az érdeklődők azt sem tudják, hogyan fogjanak hozzá.
Persze ami az egyik ember számára alapvető információt jelent, az a másiknak a részletkérdések taglalásával egyenlő. Próbáltam a középúton maradni. Remélem, ha tudós ember veszi kezébe a könyvemet, foghíjassága láttán nem azt a következtetést fogja levonni, hogy ismereteim hiányossága a hiányzó részletek kel egyenes aányban van. Munkám nagy része rövidítésből állt. Tömör könyvet kelleti írnom egy tárgyról, amely szinte az egész történelmet átfogja, könyvtárakat tölt meg, amely magában foglalja az emberi lét alapkérdéseit, s amely körül mind a mai napig viták tömkelege örvénylik. Ez a feladat riasztó mértékű sűrítésre kényszerített.
Isten
Nem érdemes vallásról beszélni olyanokkal, akik meg vannak győződve arról, hogy Isten nem létezik. Az ilyenekből könyvem ingerültséget vált ki, és nem fognak tisztábban látni tőle. Nem tudom és nem is akarom megváltoztatni a tudatukat. De úgy vélem, a hitetlenség, ha dogmaként bedugaszolja a fület, éppolyan szellemi rokkantság, mint a babona. Soha nem létezett döntő bizonyíték, sem cáfolat, Isten létezésére. Világunk határozottan különösnek tűnnék, ha Teremtőjével úgy lehetne találkozni, mint, mondjuk, egy darab szerzőjével a bemutatón. A világegyetem, a szabályos csodák kaleidoszkópja, Készítőt látszik feltételezni. A bánattal, tragédiákkal, hiábavalóságokkal terhes emberi élei, amely mindig a sötét halálba torkollik, sokak számára, úgy tűnik, kizárja Isten létezésének fogalmát. Bármit állítunk Istenről - hogy van vagy nincs, megismerhetjük-e vagy sem -, mindenképpen sötétben tapogatózunk, bármerre induljunk is.
A vallásos emberek gyakran találkoznak a nem vallásosok körében a sziklaszilárd meggyőződéssel, miszerint az Istenbe vetett hit egyfajta mankó a gyengék és gyávák számára. Ugyanilyen ostobaság lenne azt állítani, hogy a hitetlenség az erkölcstelenek és műveletlenek támasza. Nem könnyű elfojtanom a nevetést, amikor olyanok, akik - néhány szabadgondolkodó kivonaton, például Az ember és istenein kívül - nyilvánvalóan semmit nem olvastak erről a témáról, nagylelkűen azt mondják, mintha ők találták volna ki ezt a nézetet, hogy szép dolog a vallás, ha enyhíti az ember szenvedéseit...
Lehet, hogy az Istenben való hit végül is tévedésnek fog bizonyulni. Mindenesetre meg kell értenünk, hogy nemcsak az egyszerű lelkek kényelmét szolgálja - bár, dicséretére legyen mondva, azt is -, hanem mindenre kiterjedő szellemi álláspont, amelyet az idők folyamán az emberi faj legnagyobb elméi vallottak, mindegyik a maga módján. Korunkra divatba jött a hitetlenség: ez a folyamat mintegy száz évvel ezelőtt kezdődött. Azóta bukkannak fel rendszeresen az ismeretterjesztőkönyv-klubok és paperback-kiadók racionalista kiadványai. Ez a népszerűség azonban éppen hogy gyanút kelt a komoly érdeklődőben. A birkák akkor is birkák, ha átugrálják a kerítést, és akkor is, ha összebújnak az akolban.
Kierkegaard, aki egy évszázada csücsül a trónján, most az új gondolkodás élharcosainak zászlajára került. Mélységes vallásosságról tanúskodó könyvei, amelyek száz év óta olvasatlanul porosodtak, mit sem változtak. Mindössze az élvonal néz most más irányba. Egyre nyilvánvalóbb, hogy - ha már mankóról van szó - Freud is lehet mankó, Marx is lehet mankó, a racionalizmus is lehet mankó, ám az ateizmus is lehet gerincprotézis és támasz. Egyikünk sem tudja a választ minden kérdésre, még arra sem, amire szeretné tudni. De a nyomorékok világában csak a béna nem sántít.
Az a dolgom, hogy a lehető legjobb formában ismertessem a judaizmus álláspontját Istenről. Egy szabályos könyvnek az erről szóló fejezettel kellene kezdődnie. Remélem azonban, hogy a Teremtő zsidó eszménye a teljes képben fog tükröződni. Tudom, hogy képes leszek leírni vallási életünket, de félek, a teológiai kérdésekben akadozni fog a tollam. Mindent megteszek, hogy ne legyen így. Könyvem minden egyes oldalán felbukkannak azok az Istenről szóló kérdések, amelyek gondolkodásom folyamatát kísérték. Azoknak írom, akik legalábbis nyitott lélekkel fordulnak Isten felé, s ismerni szeretnék a hozzá vezető zsidó utat.
A zsidóságról, a judaizmusról szóló könyv szinte kötelezően egy ügyet szolgál. Ez a téma kizárja a semlegességet. Bármiről írunk, már állást foglalunk. Az olvasó hamarosan láthatja: hiszek abban, hogy a zsidók fennmaradása a történelem folyamán a Gondviselésnek köszönhető, s hogy Mózes törvényében van továbbélésünk nyitja. Sok zsidó van, aki erősen átérzi zsidóságát, de másfelől közelíti meg, mint én. Ha könyvem némi figyelmet kelt majd, nyilván vitákat vált ki. Az a célom, hogy érdeklődést keltsek a zsidó vallás iránt. Azok, akik vitatkoznak majd velem, ugyanezt a célt fogják szolgálni.
Vannak - nem kevesen, és nem is ostoba emberek -, akik őszintén úgy gondolják, hogy a zsidókérdés egyetlen értelmes megoldása a zsidóság beolvadása az emberiség egészébe, s ennek már régen meg kellett volna történnie. Ez a könyv szöges ellentétben áll ezzel a nézettel. Hiszem, hogy a sorsunk: ősi mivoltunkban szolgálni és élni a napig, amelytől fogva az egyetlen Örökkévaló Neve egyetlen lesz az egész földön. Hiszem, hogy a zsidó tanítás, a zsidó hit megsemmisülése mérhetetlen tragédia lenne.
Cél
A mai Egyesült Államokban a zsidók szabad és egyenlő polgárokként élnek, amiben hosszú történelmük során ritkán volt részük. Szabad emberként tapodják Izrael szent földjét: maga a kézzelfogható, gondolkodó értelmet megrendítő csoda ez. A vasfüggöny mögött élők kultúrájuk pusztulásával fizettek a deklarált szocialista egyenlőségért. Az elmúlt évszázad mérhetetlen változásai következtében világszerte elsüllyedőben van a zsidó tudás is.
Ez már korábban is megtörtént a nagy változások idején. A babilóniai száműzetésben született Ezsdrás és Nehémiás könyve olyan zsidó közösségről számol be, amely közelebb volt a teljes megsemmisüléshez, mint a miénk. Szerencsére a tanulás útján bekövetkező újjászületés már megkezdődött. Remélem, hogy könyvem eszközül szolgálhat ehhez.
Az olvasó észre fogja venni, hogy a zsidóság és a judaizmus vonzó és hatásos vonásaival foglalkozom. Azt gondolom, hogy ezek a legfontosabbak. Minden nemzedékben túlzások és hazugságok tömkelege foglalkozott a zsidók hibáival, hiszen ők sem tökéletesebbek, mint a többi ember. A nácik milliókat költöttek arra, hogy népünk - a zsidó férfiak, asszonyok és gyermekek - elpusztítására tett kísérletük bevezetőjeképpen az emberségből kivetkőzött lényekként ábrázoljanak bennünket. E könyvben, amennyire tudok, hitemről és népemről szeretnék szólni, s az igazat fogom írni.
Ha stílusom helyenként túlságosan könnyednek tűnik, az nem azt jelenti, hogy kevésbé komoly témáról van szó. Úgy vélem, nem szolgálna az olvasmányosság javára, ha különböző terminus technicusok használatával bizonygatnám mondanivalóm súlyosságát.
JEGYZETEK
Kierkegaard... most az új gondolkodás élharcosainak zászlajára került.
Jellemző tünetként említem itt Kierkegaard népszerűségét. Ami engem illet, nem tudok az új gondolkodókhoz hasonló könnyedséggel lemondani a hagyományos filozófia és elemző bölcselet képviselőinek Platóntól és Arisztotelésztól William Jamesig, Santayanáig és Whiteheadig terjedő soráról, Nietzsche és Kierkegaard költői lávafolyamai kedvéért.
Nem hoz lázba az a tény sem, hogy az egzisztencializmus Kierkegaard és Dosztojevszkij nyomában újra megnyitja a vallásos hithez vezető "elfogadható" utat. Valaha Pascal is hasonló úttörő munkát végzett, holott ezek az utak valójában sohasem voltak lezárva, csupán vaskos kötetek halmai nehezítették a rajtuk való előrehaladást. Bármily áhítatos csodálója vagyok is némely egzisztencialista szerzők irodalmi teljesítményeinek, nem hiszek abban, hogy a modern embert szükségszerűen csakis a beteges reménytelenség útja vezetheti el a valláshoz.
Aki részletesebben el akar mélyedni ebben a kérdésben, annak Kierkegaard Félelem és reszketés című művét ajánlom. A per, Franz Kafka könyve nemcsak az új gondolkodás evangéliuma, hanem az elmúlt száz év kevés eredeti regényeinek egyike is. Az egész problémakör gondolatvilágához, ha teljes feltárásához nem is, Albert Camus Sziszüphosz mítosza és A lázadó ember című tanulmányai adhatnak útbaigazítást.