Payday Loans

Keresés

A legújabb

Életminőség-tesztmondatok- 30. PDF Nyomtatás E-mail
AMIT CSAK ÁRTHAT MAGÁNAK EGY EMBER
2015. március 29. vasárnap, 15:45

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

30.

Reviczky Gyula

IFJÚ PESSZIMISTÁNAK

 

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgyis késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!

 

 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fújják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniük, hejh, mégis jólesik!

 

 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, akinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.

 

 

Tekints körül! A ráncos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, aki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.

 

 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjúságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek visszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.

 

 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
Akinek benső szívvilága rút.

 

 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gúnyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.

 

 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik.

 

 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, kűzdeni!
Vagy még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!

 

 

Szép, szép az élet, ifjú kétkedő te!
Penész bűzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel bűvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifjú vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke perc kinál,
S ne légy jelen, ne, vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár.

 

 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke percet,
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

 

1886

*

Anélkül magasztalod az egyedül üdvözítő szegénységet,

hogy valaha - akár rövid ideig is/képzeletben - gazdag lettél volna

Azért tüntetően Absztinens, mert retteg: nem bír mértéket tartani

Azért nem szeded le a szőlőt, mert savanyú vagy mert nem éred el?

*

Fél bármely mámortól, részegségtől, önkívülettől, önfeledtségtől:

nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíthessen, elszólhassa magát…

Meghirdetett és mellére kitűzött „keresztény” alázatossága

nem pusztán az önfeladó passzív nyájbirkaság ál-apoteózisa?

*

Oly tisztelettel másolgatja a mester(művei)t,

hogy legjobb utánzata lesz! A felismerhetetlenségig…

Annyira nem akar pótolhatatlan lenni, hogy végül felesleges marad

Állatbarát - akkor is megsimogatja a nyuszit, ha az beledöglik is?

*

A tökélyig csiszolod hasonlóságod a királyhoz:

dublőrként, hasonmásként stb. élsz, s hamar halsz

Mintha életfogytiglani büntetésben lenne

és alig bírja kivárni, hogy végre már leteljen, s megboldoguljon…

*

Te olyan szívű kislány vagy: még a cukros bácsi kérését is teljesíted

Olyan biztonságos bunker a háza, hogy börtönnek se lenne utolsó…

Beleroppan és komikussá válik önüdvözítős jópont-gyűjtögetésével

Az ún. létbiztonságodért sorra mondasz le az ifjúkori álmaidról…

*

A mennyországi kapu előtt ácsorog,

de jólneveltsége tiltja a zavarást, a kopogást…

Ajtóstul rontasz a házba, s ki is rúgnak,

pedig ha kopogtattál volna, kérésed teljesül…

*

Senkit nem akarván magadra haragítani minden istent tisztelsz?

Ő soha nem kerül kis összeütközésbe sem

az akkori éppen érvényes földi törvényekkel…

Összekevernek valaki mással, s te belemész a veszélyes „játékba”…

*

Egy életen át másnak kell kiadnod magad…

így telnek nappalaid, éjszakáid: a lebukástól rettegve

Fél életen át a majdani riasztásra váró

fedőcégnél fedőtevékenységet végző vakond, rejtett kém

*

Már régesrég vége a háborúnak, de te még hősiesen konspirálsz?

Mártírkodásból venné magára mások bűneit: bűnbaknak jelentkezik

Egy Nagy Ügynek rendel alá mindent –

de amiről -  legalábbis titokban - sejti: kamu

*

Szép dolog, hogy fél lábbal is Tarzan akar lenni:

de ha tükörbe néz, akkor megspórol egy életkudarcot

Exkluzív szerződésben átadod életed közvetítési jogait egy tévének

Változó elvárásokhoz igazodva új önéletet rajzol s hozzá hasonul…

*

Soha nem vagy ott a Tetthelyen, mindig valami jó alibit gyártasz!

Te elhatároztad, hogy hős leszel, s ha nincs rá szükség: hősködsz…

Fél olyan zenét műélvezni, ami tisztítóviharba sodorná lelki sajkáját

„Viharosabb” szerelmi házasság helyett inkább egy praktikus, szolid

*

A tér-idő távolságból szépítgetnéd, felturbóznád

kisszerű, megalkuvó, öngyilkos rutinú nyárspolgári életedet…

Majd mindig holnap, majd holnap fogsz igazán élni,

alkotni, hatni, építeni, szórakozni és önfeledten mulatni…

 

 

Életmennyiségére méregdrága biztosítást kötött:

hátha akkor ez szavatolná annak a minőségét is !?

Hol meg akarnád állítani a homokórát,

hol meg űznéd-hajtanád előre, előrébb?

*

Mint egy rutinos, vérprofi életjátékos:

csak annyit ad ki magából, ami itt és most még épp elég

Egy életen át próbál az (ön)irónia védőpajzsával

védekezni még a nem hamis, létfontos pátosz ellen is

*

Mintha le lenne nyugtatózva: életműködései, reakciói lelassítva…

Pörgeti , csúcsra járatja magát, mint aki mindig vészhelyzetben van!

A kirakatban egy búgó-csacsogó gerlicepár látszik,

otthon azután meg áll a bál: non stop hidegháború

*

Olyan „előkelően” rezignált: nem is keresi az utat lélektől lélekig

Megtörik életlendülete, ha nem kap rögtön pozitív visszajelzéseket?

Habzsolja az édes életet: pedig a „jóból”, a kakaóból is megárt a sok

Szeretetpótló édességhegymászó: kövér, cukorbeteg, diétán vegetál

*

Öregen sem kész a halálra: csak most kezdene istenigazából élni…

Szilveszter éjjel egy évre előre kimulatod, kibolondozod stb. magad?

Baráti közösség illúziójába ringatva szesztestvéri gyülekezetben

Férfinak adva ki magát nem molesztálják, állást kap, de így marad…

*

Úgy él, mint egy halott, akinek halálát titkolnák, s áléletjeleket „ad”

Földi élethossza mennyiségi, mérhető megnyújtásáért

lelassítja alap szív-életműködését: mintegy, kvázi hibernálódik!

Mint a kis Valentino: egy nap dolce vita cserébe a börtönévekért…!?

*

Nem találod meg a tél örömeit: depresszióban töltöd/átaluszod!

Mi minden veszik el életéből, ha nem tudod érdekeid érvényesíteni?

Úgy nézel magadra, ahogy most éppen vagy,

és nem úgy, hogy még mi minden lehetne belőled

*

A magánéleted háborítatlansága miatt

teljesen feladod a – helyi - közéletet? Mintha el lennél tiltva…

A szólásszabadság harcosának adja ki magát –

de otthon csak lapul, meg se mer mukkanni

*

Független politikus és gondolkodó, csak anyja s felesége zsarolgatja

Az angyalok nyelvén beszél, holtat támaszt és a többi –

csak éppen - elég és jóféle - szeretet  egy gramm sincs benne!

Talonban marad, mint élesben soha be nem vetett tartalékos katona

*

Az árától félve nem kóstolta a szabadságot:

így életében nem is tehetett kis és nagy csodát!

Vegetálásod önfelmentő ideológiai mankói

a halál közelében kihullnak alólad, mellőled

*

Mint az elásott pénzed, úgy konzervált életed értéke is inflálódik…

A főnököd akár meg is nyúzhat, de a bolti pénztárosba jól belerúgsz

Ha nem jó élni, akkor jobb korán halni – a legjobb: meg sem születni

Túl sok életedben a holt idő – a holt pontok holt vágánnyá nyúlnak

*

Úgy él, mint akinek már puszta lét is bűn:

bocsánatot kér, hogy él, hogy a helyet foglalja…

Születéstől csökkent értékű emberként, betegként

viszonyulnak hozzá: ő belemegy, rááll - végül már vissza is igazolja

 

LAST_UPDATED2