2015. január 21.
 Igen, elhallgatják, vagy gyalázzák. Nem érvelnek mellettük vagy ellenük. Ráragasztanak egy címkét, s onnantól úgy kezelik őket, mint egykor a leprásokat. Viszont a nekik tetszők iránt kötelező szimpátiát várnak el mindig és mindenkitől. Ez ma a kettős mérce.
2015. január 20.
 Meg bizony, s hogy mennyire, mutatja egy meglehetősen – és mint lenni szokott, méltatlanul – elfeledett magyar költőnk, a százhúsz éve, 1895. január 17-én született Mécs László esete. Amint már korábban írtuk, a „felejtés népe” vagyunk, így aztán a napokban sem sok szó esett róla, pláne arról, hogy életművével mennyire alátámasztotta címadó mondatunkat. Megtörve tehát a megszokott hallgatás falát, most róla emlékezünk, s varázsos hangszeréről, az általa is fel-felhangolt édes anyanyelvünkről. (Képünkön: Mécs László a Nemzeti Diákszövetség márciusi ünnepén verset mond (1943))
2015. január 19.
 Amint az újszülött csecsemő nem tud elszakadni édesanyja köldökzsinórjától, úgy a marxista-liberális tábor sem a hagyományos nevelési értékek tagadásától. Úgy tűnik, nem volt elég példa számára, hogy belássa végzetes tévedését ebben is. Önmegvalósítás címén a gyerkőc hadd tegye az iskolában is azt, amit akar – hirdetik mindmáig.
2015. január 18.
 Janus-arcú bizony. Fények és árnyékok negyedszázada. Persze kérdés, ki mit tekint belőle fényeknek és mit árnyékoknak. Nos, nem kívánunk ezúttal egyebet, minthogy olvasóink döntsenek erről. Ennek érdekében korvallomásokból idézünk. Olyanokból, amelyek – politikai terminológiával – nem balról, hanem jobbról bírálták e korszakot.
2015. január 17.
 Korántsem csak a romantikus regényirodalomban léteznek egzotikus személyek és jelenségek. A politikai paletta balféltekén legalább annyira. A címadó kérdés fogalmazódik meg ugyanis, ha a Néphazugság tegnapi számát olvassuk.
2015. január 16. 09:39
 Aki korunk politikai elemzőknek kikiáltott zsurnalisztáit olvassa, és összehasonlítja őket az 1945 előttiekkel, méltán döbbenhet meg. Ugyanis akkor, szemben a maiakkal, egy világproblémát mindig a maguk összetettségében igyekeztek megérteni és megértetni, lehetőleg azok elemeit minél árnyaltabban megközelíteni. Így volt ez a marxizmussal és a szocializmussal is. Amiket messzemenően nem azok teoretikusai ismertek legjobban.
2015. január 15.
 Témánál vagyunk megint, de nem önszántunkból. Mert vannak, akik tesznek arról, hogy így legyen. Akiknek az anarchizmus olyan, mint a növényeknek a fotoszintézis. És aggódnak, sőt rettegnek, amiért könnyen eljöhet az idő, amikor már nekik befellegzett. Mert árulják már el végre, ha nem örülnek a közmunkának, miért járna nekik segély?
2015. január 14.
 MI, így, körülírás és magyarázkodás nélkül, ugyebár. És vannak az ŐK, akik mindig ártatlan mókusok. Akikhez szerintük mindig mindenkinek és mindenhol igazodniuk kellene. No de hogy ne rébuszban szóljunk továbbá mégsem: ahhoz, hogy béke legyen a világon, semmi más nem kellene, mint igent mondani az isteni Üdvözítőnek.
2015. január 13.
 Isten a történelem Ura. Mindenkinél jobban tudja, kinek mikor kell távoznia e földi árnyékvilágból. Így volt ez „Az elsodort falu” írója esetében is. Pont hetven éve, 1945. január 13-án szólította magához. Akit oly sokan összeférhetetlennek, megérthetetlennek tartottak, akinek aligha voltak igazi barátai. De ez nem is csoda, legalábbis, ha erre valóságos magyarázatot találunk. Márpedig most ezt kívánjuk megkísérelni.
2015. január 12.
 A média fősodra számára legalábbis az. Pláne az ATV berkeiben. Szomorú persze, hogy egyáltalán foglalkoznunk kell vele, tekintettel nem elhanyagolható nézettségére. Mert mást sem tesz napról napra, mint lázít, mondván, egyre elviselhetetlenebb errefelé az élet. Ezért aztán úgy kellenek a tüntetések a plebsznek, mint éhezőnek a – kenyér.
2015. január 11.
 Közhely, hogy korunk züllöttsége a történelemben csaknem egyedülálló mértékű. Ha ez igaz, akkor döntően köszönhető a család szétverésének, azt megalapozóan a házasság szükségtelennek tartása hirdetésének. Holott evidencia, hogy magyar családokkal tehetjük naggyá hazánkat!
2015. január 10.
 Nem rajtunk múlik, hogy nem lejárt lemez az érintett Jobbik-képviselő újévi üzenete. A nóvum a műhisztériában, hogy a képviselő által emlegetett Rikárdó szüleinek, a Rácz-családnak a „jogvédők”felajánlották, hogy egy budapesti ügyvédi iroda ingyen képviselné őket egy személyiségi jogi perben, amelyet „Novák Előd ellen szándékoznak indítani, ha a Jobbik alelnöke az egész ország előtt bocsánatot nem kér tőlük”. (Képünk illusztráció)
2015. január 09.
 Ha valaki azt hinné, hogy Novák Előd közismert Facebook-bejegyzése körül lecsendesült a művihar, tévedne. A magyarságot napról napra egyre gyakrabban érő sérelmekre sohasem rezonálók szerint e bejegyzéssel nemcsak egy újszülött csecsemőt ért sérelem, hanem egy egész etnikumot is. Ami nem maradhat büntetlenül. Fizetni kell érte.
2015. január 08.
 Hányszor halljuk, ha Trianon szóba kerül: „Igazságtalanság volt ugyan, ami ott történt, de hagyjuk már, majd az idő beforrasztja a sebeket úgyis!”. Ezzel szemben a százhét éve, 1908. január 8-án született gróf czegei Wass Albert az ott történtekben való soha bele nem nyugvást hirdette. Emigráns sorsában diplomata volt a diplomaták helyett, igazmondó a hamis prófétáktól hemzsegő nagyvilágban, szó szerint élő lelkiismerete minden megrabolt magyarnak.
|
