Payday Loans

Keresés

A legújabb

Árverezés, kivándorlás
GENOCÍDIUM - NÉPIRTÁS

Földjeinket elárverezték,

birtokosaik pedig kénytelenek voltak Amerikába kivándorolni

2015. február 01.


Ifj. Tompó László - Hunhír.info

buza250.jpgTörténelmünk tele van ismétlésekkel, olyan folyamatok rendszeres felbukkanásának, melyek megmagyarázzák mai közállapotainkat is. Ezek egyike földjeink, birtokaink őseink kezéből való elvétele volt. Mégis, az erről szóló kordokumentumok alig vagy egyáltalán nem jelennek meg történelemtanításunkban. De vajon miért nem?

 

Hiszen, tehetnők hozzá, érzelem- és indulatmentes forrásokról van szó. Olyanokról, melyek szerzői senkinek sem akartak rosszat. Egyetlen népnek, nemzetnek vagy nemzetiségnek se. Csak leírtak egy folyamatot – tényszerűen

Itt van belőlük mutatványul egy döbbenetes visszaemlékezés:

„Pereg a dob. Nem először, amióta a múlt században új honfoglalók tűntek fel a keleti határon. Az orosz és galíciai zsidók szájról-szájra adták azt a hírt, hogy van egy ország, nem is olyan messze tőlük, mely testvéri öleléssel keblére szorítja őket. Csak meg kell mászniok a Kárpátok gerincét és emberszámba mennek ők is. Ha levetik nemzeti ruhájukat és elsajátítják a legszükségesebb magyar kifejezéseket, máris éppen olyan jó magyarok és tagjai a magyar nemzeti közösségnek, mint az ősi családok leszármazói. Ennek a csábító hírnek nem lehetett ellenállni, és az orosz, lengyel nyomorból karavánokban megindultak az ígéret földje felé.

A jövevények először a végek falvait és városait szállták meg. A Vereckei-szoroson bevándorlók első nagyobb állomása Munkács volt. Míg 1790-ben csak 51 zsidó lakója akadt a városnak, addig 1850-ben 2250, 7 évvel később pedig 4230. Egy keresztényre egy zsidó esett! Ezek a jövevények nem vetettek meg semmiféle munkát és foglalkozást: házaltak, kereskedtek, uzsorakamatot nyújtottak; először házat és földet béreltek, utána meg is vették. Már 1861-ben Munkácson úgy alakult a helyzet, hogy a boltok – egy keresztény fűszeres kivételével – zsidók kezén voltak. Közben tűrhetően megtanultak magyarul, régi nevüket levetették s most már az Alföld városai felé vehették útjukat, hogy innen a főváros elfoglalására induljanak. Magyaroknak nézték őket, és maguk is elhitték a közhangulat hatása alatt, hogy éppoly jó magyarok, mint bárki más az országban. A liberális hazafiak pedig örömmel nézték a jövevényeket és nem vették észre vagy nem akarták észrevenni, hogy nemzetgyilkosságot követnek el és saját fajtájukat rabságba taszítják: már 1884-ben az eddigi nemesi birtokoknak néhol fele, néhol harmada, de legalább egynegyede nem volt többé a régi nemesé, hanem a 67-ben felszabadult zsidóságé. Hol ezen, hol azon a portán perdült fel az árverező dobja, s a tulajdonukat vesztett bennszülöttek koldusbotra jutottak. Legtöbbjük kénytelen volt kivándorolni Amerikába.

Petruch Antal jezsuita könyvéből (Jézus Szíve apostola. P. Bíró Ferenc SJ emlékezete, 1940)idéztünk. Akinek fentebbi soraiban csupán tényeket rögzített. 

Igen, tényeket arról a folyamatról, amit a tudós történész, Szekfű Gyula is elemzett korszakos könyvében (Három nemzedék és ami utána következik, 1935), megállapítva, hogy valóban katasztrofális állapotok keletkeztek a dualizmuskori Magyarországon azáltal, hogy földjeinket elárverezték, birtokosaik pedig kénytelenek voltak Amerikába kivándorolni

Csak az a kérdés, vajon miért van az, hogy aki a fentiekhez hasonló kordokumentumok tucatjaiból idéz, ma is azonnal megkap értük bizonyos címkéket? Miért gondolják egyes közvéleményt formáló körök, hogy a tények felismerése és felismertetése a gyűlölet, a kirekesztés jele?

 

 

LAST_UPDATED2