Payday Loans

Keresés

A legújabb

Spiró György: "Le volt ez zsírozva” PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
Kor - társ - diagnózisok és kórterápia javallatok
2015. február 26. csütörtök, 13:16

„Le volt ez zsírozva” – Spiró György a rendszerváltásról

Utolsó frissítés:

Szerző:

Címkék: Kelet-EurópaiskolarasszizmusoktatásKözép-EuróparendszerváltásSpiró György;szegénységnagyhatalmakNapfény íze;

A nagyhatalmak zsírozták le, nekünk pedig ölünkbe hullott a rendszerváltás – véli Spiró György, aki szerint ez az egyik oka, hogy az elmúlt 25 évet nem is érezzük magunkénak. Az író szerint térségünket, „Európa perifériáját, ütközőzónáját, olykor senki földjét” egyben érdemes vizsgálni. A hvg.hu új sorozata épp így tesz: A napfény íze a kelet-európai rendszerváltásokat dolgozza fel neves magyar, lengyel, román, egykori NDK-s és csehszlovák civilek megkérdezésével.

hvg.hu: Azt állítja, nincs olyan, hogy Közép-Európa, ez a térség Kelet-Európa része. Miért gondolja ezt?

Spiró György: Sokáig különböztünk a Balkántól, hiszen nem mindegy, hogy 150 vagy 500 évig voltak valahol a törökök. Nem a török uralom volt a baj önmagában, hanem a polgárosulás késése. Az is tény, hogy nyugatról keletre haladva egyre távolodunk attól az Európától, amelyhez mindig is tartozni szerettünk volna. Ettől függetlenül soha nem osztottam a sokak által hirdetett Közép-Európa-koncepciót. Kelet-Európa a németek és az oroszok, illetve a németek és az iszlám között egybefüggő terület, Európa perifériája, ütközőzóna, olykor senki földje.

hvg.hu: Azért vannak különbségek az egyes térségbeli országok mentális berendezkedése, Európához való viszonya között, nem?

S. Gy.: Mentalitásban a csehek, a magyarok, a horvátok, szlovákok is másfajta jegyeket mutatnak, mint akár a lengyelek, akár a románok vagy a szerbek, éppen ezek a különbségek érdekeltek. A rendszerváltás idején úgy gondoltam, hogy bár az oroszok átadtak minket a Nyugatnak, de a térképen ettől még nem csúszunk arrébb, a régió belső struktúrája ettől még nem változik alapvetően. Egy sor gyors változás, mint a privatizáció, a határnyitás, a piacnyitás valójában forradalmat okozott, de a társadalom belső szerkezete és a mentalitás nem változik gyorsan, így az ellenforradalom ebben a térségben győzni szokott. Ha egyszer egy bizonyos típusú mentalitás kialakul, az világháborúkat, forradalmakat, ellenforradalmakat is túl tud élni. Nagyon örültünk, hogy vértelenül kerültünk nyugatra, és hogy vértelenül esett szét a Szovjetunió. Ma úgy látom, hogy történelmi léptékkel mérve igen rövid idő alatt mégiscsak vérontással jár a változás. Ne felejtsük el az ukrán mellett a csecsen és a grúz háborút. És nem tudhatjuk, mi lesz a vége.

Spiró György

Fotó: 

hvg.hu: 1989-ben véletlenszerű volt, hogy melyik országban kezdődik a rendszerváltás folyamata?

S. Gy.: Le volt ez zsírozva. Mindenféle legendák vannak forgalomban, hogy ki és hogyan engedte ki az NDK-sokat, ezek azonban komolytalanok.

hvg.hu: Ki zsírozta le?

S. Gy.: Természetesen a nagyhatalmak. Kicsi, csatlós országokban ilyesmiről soha nem döntenek.

hvg.hu: De azért csak számított valamit a civil kurázsi, meg azok a könyvek, zenék, filmek, színházi előadások, amelyek erősen kritizálták a fennálló rendszert. Nem gondolja?

S. Gy.: Ezek szép dolgok, de hatalmilag nem számítanak, csak az erjedés fokát jelzik. Ha egy író írt egy remekművet, abba nem szólt bele sem Gorbacsov, sem Reagan elnök. A rossz művekbe se szóltak bele.

hvg.hu: Korábban úgy fogalmazott, hogy ölünkbe hullott a rendszerváltás. A demokratikus ellenzéknek, és a 80-as évek végén megalakult mozgalmaknak, pártoknak is csekély szerepet tulajdonít a változásokban?

S. Gy.: Nekünk valóban az ölünkbe hullott a rendszerváltás. A lengyelek sokkal inkább megküzdöttek a változásokért. Ők, ellentétben velünk, ellen szoktak állni a gonosznak fegyveresen, mi nem szoktunk. Ott az 50-es évek közepétől folyamatos volt a lázongás, a forradalom a hatalom ellen, már a háború után közvetlenül polgárháború folyt a partizánharc eszközeivel. A Szolidaritásban rengeteg bátor ember kockáztatta az életét vagy a hosszú börtönbüntetést. Hatalmas sztrájkok voltak, amilyenek Magyarországon 56 kivételével nem voltak lehetségesek. Ezek a különbségek azóta is számítanak. A lengyelek jobb mentális helyzetben vannak, mint mi, inkább a magukénak tekintik a rendszerváltást, és másképp viszonyultak a nélkülözéshez. Magyarország el volt altatva a Kádár-korban. Szerintem még mindig alszik.

A napfény íze
Új sorozatunk címe Szabó István Oscar-díjas magyar filmrendező filmjére utal, amely arról szól, hogy a történelem miképp befolyásolja az egyén sorsát, illetve, hogy vannak olyan pillanatok, amikor az egyén a történelem részesének, alakítójának érezheti magát. Kelet-Európában annyi rendszerváltás volt, ahány ország átment ezen a transzformáción: az események más-más mértékben aktivizálták a társadalmat. A sorozat ezeket a különbségeket is szeretné visszatükrözni emblematikus szereplők személyes történetein és egyéni narratíváin keresztül. A napfény íze olyan nagyinterjú-sorozat, melyben kelet-európai (magyar, lengyel, román, egykori NDK-s és csehszlovák) civil aktorok (művészek, tudósok, tanárok, aktivisták) vallanak a rendszerváltásról és annak sikeréről.

hvg.hu: „Langyos a sör, de nekünk így is jó”?

S. Gy.: Elvegetálunk, és nem szólunk bele a dolgokba. Az egyes emberek persze nem sokat tehetnek, de nem mindegy, hogy érzelmileg hogyan viszonyulnak a nagy társadalmi folyamatokhoz.

hvg.hu: Magyarországon a gulyáskommunizmus, a „legvidámabb barakk” státusz kedvezőbb kezdőpontot teremtett az 1990-es eseményekhez, mint ami a többi kelet-európai országban volt. Miért nem tudtuk kihasználni ezt az előnyt?

S. Gy.: A 70-es évektől megnyíltak a kispolgári életlehetőségek. Nem kellett éhen halni, lehetett gazdálkodni a háztájiban, lehetett kisvállalkozást indítani. Közgazdászok állítják, hogy a magyarok némileg kapitalistább módon gondolkodtak, mint a többi szocialista országban. A rendszerváltás után ebből nem sok maradt, a kisvállalkozói körnek törvényszerűen a nyakára lépett a nagytőke, azzal nem lehetett versenyezni, és ma sem lehet. Sokan gondolják úgy, hogy Kádárék a viszonylagos szabadságot az emberek öntudata és erkölcse ellen fordították. A megalkuvást valóban jól fizették. Eörsi István 1956 után sok évet ült börtönben, és amikor kijött, dermedten tapasztalta, hogy a magyarok elárulták a forradalmat. Szép képet őrizgetett magában a magyar népről, kemény, derekas, nem hajlandó megalkudni. Kiengedték, és megkeseredett. A csalódottságát értettem, mégis megkérdeztem tőle: miért, mit tehetett volna a nép? A népnek az a dolga, hogy túléljen, és ebben az erkölcs nem szokott szerepet játszani. Konkrét egyének cselekedeteit meg lehet ítélni erkölcsileg, de egy egész népet, amelyik valamilyen helyzetbe kényszerült, nem.

Fotó: 

hvg.hu: A rendszerváltás után viszont már azokat kell a népnek túlélnie, akiket ő maga rakott hatalomba.

S. Gy.: Ez így szokott lenni. Mégsem lehet úgy irányítani egy országot, hogy a vezetők – érkezzenek belülről vagy kívülről – ne érzékeljék, mi rejlik a lakosság lelkében. Ha nem értenek a dolgukhoz, vagyis nem tudják, hol és mikor kell engedményt tenni, megbuknak. A Szovjetunió által a nyakunkra ültetett elvtársak közül is csak az tudott több évig kormányozni, aki ismerte a nép nyelvét, aki össze tudott kacsintani, aki egy kicsit kiengedte a gyeplőt. Lengyelországban több vezető bukott meg, mint nálunk, ott ezt a szabályt kevesebben értették.

hvg.hu: Elképzelhetetlen, hogy valamelyik ország kiugorjon a Kelet-Európai tömbből? Mondjuk, hogy Kelet-Európa Svájca legyen?

S. Gy.: A nagy- és középhatalmaknak nem érdekük, hogy itt kiemelkedő gazdasági és szellemi teljesítményt mutató országocskák legyenek. Viszonylag kvalifikált bérmunkások kellenek, és némi piaci kereslet az ő áruikra.

hvg.hu: A tömbön belül viszont lehetnek átrendeződések. Ön sokszor említi Magyarország balkanizálódását például.

S. Gy.: Több okból is balkanizálódtunk. Monokultúrás termelésre szorítottak, minket is az autóipar tart fönt. A globalizáció a periférián mindenütt lefelé nyomja a tágasabb szellemi kultúrát, bérrabszolgaságot eredményez. Másrészt jön a Balkánról egy másfajta mentalitáshoz szocializálódott magyar népesség, ami a határok megnyitása miatt törvényszerű. A balkáni mentalitás törzsi jellegű, szinte kizárólag a rokoni kapcsolatokra épít, az számít, hogy ki melyik klánhoz tartozik, nem pedig az, hogy kinek milyen érdemei vannak. A kisebbségi fejlett, városias magyarság nem tehet róla, hogy ezt az archaikus mentalitást kapta kilencven éve a nyakába. Magyarországon is megvolt eleve, de most megerősödött.

Spiró György

Az 1946. április 4-én született író, költő, műfordító, irodalomtörténész magyar-orosz-szerbhorvát szakon diplomázott. Volt rádiós újságíró, dolgozott az MTA kelet-európai kutatócsoportjában. 1991-től a 2008-as nyugdíjba vonulásáig az ELTE Bölcsészkarán tanított. Drámaíróként és dramaturgként a 70-es évek derekán mutatkozott be a Nemzeti Színházban. 1981 és 1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színháznak volt a dramaturgja, ami után három évig a szolnoki Szigligeti Színházat is igazgatta. Az egyik legtermékenyebb drámaíró: több drámájának – így a Major Tamás főszereplésével bemutatott Imposztornak, valamint a Gobbi Hilda nevével fémjelzett, a Kritikusok Díját is elnyert Csirkefejnek – a Katona József Színházban volt az ősbemutatója. 2006-ban számos irodalmi kitüntetést követően a Kossuth-díjat is elnyerte. A Digitális Irodalmi Akadémia alapítója, művei a pim.hu-n digitalizáltan is elérhetők.

hvg.hu: A törzsi szemlélet a magyar politikai eliten is jól látszik. Kell ezt nekünk importálni?

S. Gy.: Lappangva a legfejlettebb országokban is megvan minden szakmai csoportban. A megerősödéséhez azonban az kell, hogy a központi hatalom meggyengüljön. Az úgynevezett szocializmusban az állam mindenhová behatolt. Ha ez a fajta hatalom szétesik (amit Kelet-Európában finomkodva, pontatlanul demokráciának nevezünk, holott eldöntetlen hatalmi viszálykodás, parlamentarizmusnak becézett káosz), akkor maffiaszerű képződmények veszik át a helyét. Ez mindenütt így van, ahol a modern állam nem elég erős. Milánóban alig van, Szicíliában nagyon van, egyetlen országon belül is óriási a különbség. Egy soha nem teljesen polgárosult világban, és ez Kelet-Európa, nem nehéz újra bevezetni a feudalizmust. Az államfeudalizmus aztán lehet erősebb vagy gyengébb.

hvg.hu: Ez most Magyarországra értendő?

S. Gy.: Az egész térségre értendő. A legvilágosabban Ukrajnában látszik. Valamennyi országban rohanunk a feudális anarchiába. Kérdéses, mi lesz, központi (királyi) hatalom vagy a Csák Máték uralma. A nagyhatalmak kívülről bármelyik gyönge nemzetállamot szét tudják szedni.

hvg.hu: De hát Magyarországon most erős államot épít a kormány, legalábbis ezt hangoztatja. És tényleg úgy tűnik, hogy mindenbe beleszól.

S, Gy.: Szó sincs erős államról. Az állam nálunk nem teljesíti az alapvető funkcióit. Csodálatos iskolarendszert kellene működtetnie, remek egészségügyi, igazságos szociális rendszert stb. Ez a nemzetállam feladata. A modern polgári állam ezért jött létre. A magyar állam mindezt nem tudja biztosítani, tehát gyenge. Lehet, hogy bizonyos területekre az állami bürokrácia erőszakosan benyomul, és itt-ott átmenetileg el is ér valami javulást, de mindezzel inkább rombolja az államiságot, semmint építi. Én az erős, modern államnak lennék a híve, ami nem etatizmus. A hálózatelméletből tudjuk, hogy vannak erős és gyenge hálózatok. Az erős olyan, mint az internet, nagyon sok kicsi központja van, és ezek sok szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ha megsérül egy eleme, a többi át tudja venni a funkcióit. Ilyesmi az emberi agy is. És ilyen a működő demokrácia. A gyenge hálózatban egyetlen központ van, amelynek a csápjai elérnek mindenüvé, de a végpontok között nincsenek kapcsolatok. Ez gyenge rendszer, mert ha a középpontja sérül, összeomlik, és káoszt hagy maga után.

Fotó: 

hvg.hu: A 80-as években először az Ikszek című regénye, később a Jönnek című verse miatt is erősen támadták. A Jönnekben azt írta többek között, hogy „Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,/fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból”. Azt mondta erről, hogy egy meccsen figyelt fel arra, hogy a szurkolók között elterjedt – az addig elfeledett – rasszizmus, amit ön szerint felülről terjesztettek. Hogyan és miért?

S. Gy.: Igen, egy Újpest-meccsen hallottam. Azóta kicsit körbenéztem Kelet-Európában e témában, és azt találtam, hogy mindig, mindenütt fentről viszik be a népbe a rasszizmust. A nép magától nem gondol arra, hogy rohadt zsidó vagy rohadt cigány, elvontságokkal ritkán foglalkozik, elég gond, hogy fenntartsa magát. A rasszizmus értelmiségi találmány. Hogy városi polgárok cigányellenesek legyenek, az nem magától értetődő. Semmi okuk nincs rá, nem veszélyeztetik őket, nem is találkoznak cigányokkal. Ezt az ideológiát meg kell fogalmazni, és minden lehetséges médium révén be kell vinni a nép gondolkodásába, különben a nép magától nem találja ki. A modern propaganda arra való, hogy előítéletességet ültessen el a lakosságban. A bolsevizmust, a fasizmust és a nácizmust is felülről generálták. A modern propaganda igen nagy eredményekre, vagyis súlyosan elvetemült bűnözésre képes.

hvg.hu: Ezért szokta azt mondani, hogy mind a bolsevizmus, mind a nácizmus – ha más formában is – de tovább él?

S. Gy.: Egy időben még én is abban reménykedtem, hogy ezen már túl vagyunk. De nem. Már a 20-as években kiderült, hogy ami ebben a térségben erős tud lenni, az a leninizmus. Mussolini ténykedése mutatja, hogy a fasizmus előképe a leninizmus. Nem hiszem, hogy az egyes kelet-európai vezetők bármit tudnának a leninizmusról, de most is nagyon sokan gondolkoznak aszerint a séma szerint.

hvg.hu: Ez mit jelent?

S. Gy.: A szovjetrendszert, magyarul a tanácsrendszert. Az egyközpontú, diktatórikus vezetést, amelynek megvannak a helyi, merőben végrehajtó testületei, a helyi vezetők pedig komisszárok, akik igazoltan nem értenek semmihez, de ők ellenőrzik a szakembereket. A szovjetrendszer semmiféle önkormányzatiságot nem enged meg, és békeidőben is a hadikommunizmust alkalmazza. Egyszerű, rövid távon egészen jól működtethető erőszakos rendszer, hosszú távon óriási bajokat okoz, mert a létező forrásokat feléli, de újakat nem hoz létre. A XX. század első harmada óta világszerte nagyon elterjedt. Érdemes egyes dél-amerikai országokat tanulmányozni, ott is ez van.

hvg.hu: Hankiss Elemér utolsó könyvében megjegyzi, hogy míg a rendszerváltás előtt még mondhattuk, hogy azért ilyen rossz minden, azért élhetetlen az ország, mert mások ránk kényszerítik az akaratukat, 1990 után ezt már nem mondhattuk, mert saját magunkért lettünk felelősek. Ön szerint sem tudtunk mit kezdeni a szabadsággal?

S. Gy.: A rendszerváltással nem jött el a szabadság. A társadalom zöme legalább olyan súlyos kényszerek közt kénytelen élni, mint korábban. Egyes rétegek még nagyobb kényszernek vannak kitéve. Nem lettek hirtelen szabadok a magyarok, sem a szlovákok, sem a csehek. Bizonyos rétegek nyertek a változással, rengeteg lap alakult, megszűnt a cenzúra, utazhatott, akinek volt rá pénze. A társadalom nagyobb részének azonban eszébe nem jutott utazni, örül, ha a betevőt valahogy előteremti. Ez a kiszolgáltatott, régi terminussal pauperizált, új terminussal precarious réteg Kelet-Európában egyre szélesebb. Ez most már rosszabb, mint a Horthy-korszak, mert a hanyatlást ezúttal még súlyosabb közöny kíséri. A két világháború között még voltak paraszti vagy ipari közösségek, ma már nincsenek. Közben pedig a világban sok helyütt technikailag fejlett feudalizmus jött létre, a modern információs eszközök pedig kiválóan alkalmasak a népek tájékozódástól való megfosztására. Legalább annyira babonás a világ, mint a középkorban.

Fotó: 

hvg.hu: Azt viszont a magyar kormányok döntik el, milyen helyi választ adnak a világtrendekre. Most például azt, hogy inkább a kétkezi munkások felé tereli a képzést. Legyen több szaki, és kevesebb diplomás – ezt halljuk mindenütt.

S. Gy.: Katasztrofális félreértés. Nem is lesz tartható. Ha majd akarnak még valakik magyarságot, akkor az oktatást újjá kell építeniük.

hvg.hu: Már a 2010-es Feleségverseny című regényében az az egyik tételmondat, hogy a szegénység elleni harc átalakul szegények elleni harccá. És ez már akkor sem csak az ön disztópiájában, hanem az akkori valóban is tetten érhető volt. Azóta sem változott ebben a tekintetben semmi. Meddig lehet elmenni? Mikor fordul át a tűrés valamilyen ellenállásba?

S. Gy.: Magyarországon megszűnt a szolidaritás, ez a térség többi országára, sőt az összes periférián lévő országra igaz. Nálunk azonban különösen züllötten kezelik a kiszolgáltatottakat. Sokan az éhséglázadás veszélyéről beszélnek, a történelemben azonban nem ismerek éhséglázadást. Talán a Spartacus-féle rabszolgalázadás volt az, elég régen. A Dózsa-felkelés nem ilyen jellegű. 1846-ban volt egy koleralázadás Galíciában, de Magyarországon ilyen se történt. Polgárháborúk azonban szoktak lenni. Tévedés, hogy a polgárháborúk osztályok között dúlnak. Nem a munkások harcolnak a polgárok ellen, hanem a polgárok harcolnak a polgárok ellen. Ugyanaz az a réteg harcol egymással, például 1917-től Oroszországban a polgári származású bolsevikok a polgári származású liberálisok ellen, csak persze a kiszolgáltatott osztályokat is bevonják ágyútölteléknek erőszakkal és harcias, primitív, populista ideológiával. Az ilyen fejlemény nincs kizárva, de éhséglázadás nem lesz, az éhezők egyedül nem tudják megszervezni magukat.


TGM: Kikérem magamnak

Utolsó frissítés:

Tamás Gáspár MiklósSzerző:

Címkék: rendszerváltásTamás Gáspár MiklósSpiró GyörgySpiró-interjú;

A Hvg.hu interjúsorozatában kelet-európai civil közéleti személyiségek beszélnek a rendszerváltásról. Elsőként Spiró György szólalt meg, amivel ki is váltotta Tamás Gáspár Miklós éles kritikáját.

Már régóta szkeptikusan nézem a MAGYARÍRÓ nevű entitás kulturális és politikai szereplését. Ennek az entitásnak a tekintélye teljességgel megalapozatlan. Az 1980-as években hat hónap alatt több jelentős irodalmi mű jelent meg, mint a rendszerváltás óta eltelt negyedszázadban összesen. Akkoriban remekekről is csípősen írt a kritika, manapság meg nyelvtani hibákból és trágárságokkal leplezett giccses motyogásokból összeábdált izékről is himnuszokat olvasunk, a kordivat szerint megtűzdelve a tárgyra nem tartozó Deleuze- és Agamben-hivatkozásokkal. A műbírálatok egyszerűen pályázati ajánlások, amelyekkel a kiadó a szponzorokhoz, támogatókhoz és állami döntnökökhöz fordulhat. Rádióműsorokban az édeskés ájtatosság hangján megfogalmazott imákat hallhatunk, amelyeket unalmas féltehetségekhez intéznek olyan kritikusok, akiknek magánéletükben Flaubert se elég jó.

A MAGYARÍRÓ még azt se vette észre, hogy az ún. szépirodalom ma épp oly jelentéktelen, mint a XVII. században – mondjon valaki nagy francia novellistát a XXI. század elejéről! –, ez nem az a korszak, amelyben a fikció meg az ún. líra, amelyeket Magyarországon még mindig a legprimitívebb élményesztétika és formabravúr-kultusz közhelyeivel szokás a „szépre szomjazó” tanárnők és kietlen életű rendezvénylátogatók jobbra érdemes torkán lenyomni a bárzsingba, bárminő érdekességgel rendelkezhetik.

Spiró György ártatlan benne, hogy valamikor pompás és elragadóan idegesítő regényeket írt – ő Kádár-kori szerző, s a Kádár-korban még volt „nagy irodalom”, s abban a konjunktúrában ő gólerős hosszútávfutó volt. Beszél mindenféle szláv és egyéb nyelveken, s ettől Hunniában kiharcolhatta magának – a MAGYARÍRÓ érinthetetlensége mellett – az okos fiú rangját, azaz az OGYE tiszteletbeli tagságát. Ennek köszönheti, hogy tiszteletteljes interjúk készülnek vele, mint például ez. Ebben a népszerűségre és össznemzeti sikerre esélyes nyilatkozatban a jeles szerző alulról üti a Mandiner híres kommentelőinek szellemi és erkölcsi színvonalát. (Az ön hentese, taxisofőrje, vízvezeték-szerelője, az ön alkalmi útitársa a zónázón azért ennél szubtilisabb.)

Ugyan kérem, mondja a jelenkori klasszikus, rencerváltás a szokványos nagyhatalmi játszmák… – nem is folytatom, mert az ásítás könnyeitől nem látom a képernyőt. Már csak a rózsadombi paktum hiányzik, vagy esetleg az, hogy Soros csinálta az egészet a Moszaddal és a KGB-vel. A rencerváltás leprázása – olyan apróságok elhanyagolásával, mint a világméretű piaci fordulat, beleértve a keleti tömb ún. reformpolitikáját – a MIÉP-es bácsiktól a trolin az ál-újbaloldali tüntetésszervezők tudatlan frázistömegéig rendkívül népszerű azon a homloklebeny-irtott Magyarországon, ahol magyarázat helyett bűnbakokat szokás keresni. És találni. Magam is értekeztem a rencerváltás kudarcáról, s ezt sikerült (másoknak) belesuvasztani az egyetemes Bogár László-i diskurzus (amelynek példaszerű dokumentuma ez a Spiró-interjú) kontrafaktuális rossz végtelenjébe (minden összeesküvés mögött egy másik összeesküvés húzódik meg), úgyhogy megbántam, hogy akár három szót ummantottam erről az elátkozott témáról.

A MAGYARÍRÓ másik, maradandóan közhelyteremtő gesztusa a „fordított rasszizmus”: az öngyarmatosító és öngyűlölő traccsolás „a keleties mentalitásról” – amelyet szellemtörténeti biccentés kísér a török/orosz hódoltság orientalizáló sebeiről és bűneiről – , és hát persze kit érdekel, hogy a MAGYARÍRÓ két percen belül ellentmond önmagának, amikor a lezsírozottrencerváltás fogalmi keretében óne zsenír vállon veregeti a hősies lengyeleket, akik bezzeg (nem úgy, mint mink, szolgalelkű hun-avar-szittyák) kivívták azt a marha nagy szabadságot, amelynek segedelmével pont olyan német- és oroszellenes soviniszta klikket sikerült édes hazájuk tetejére ültetniük, mint mindig. (Nem szólva a Solidarność nemes hagyományáról, amelyből logikusan következik ugyebár a legagresszívabb munkás- és népellenes politika.)

Pazar élc az az illúziórombolás, amely nem létező illúziókat rombol, és komornyikilag kiszolgálja a kiábrándult közvélemény földalmahodott alattvalói cinizmusát. Hallják már azt az országos recsegést, amelyet az elmeszesedett bólogató nyakszirtek produkálnak? Van-e ámulatosabb, mint a bálványromboló hiperkritikai kesernyésség MAGYARÍRÓI fioritúráival előadott sanyarú banalitás?

Ah, édes Spiróm, ön megragadta a korérzés grabancát, egyben eredetinek mutatkozott, kemény férfinak, aki nem érzékenyül el mindattól, amitől senki más se. Esedezem, vigyázzon egészségére, még szükség lesz önre.

 


  • A Spiróval készített interjút élvezettel olvastam, világos, lényegre törő és bölcs gondolait értékeltem. Rokonszenvesnek, kellően egyenesnek, értelmesnek, ugyanakkor tapintatosnak tartom a zsidóvitában kifejtett korábbi álláspontját is, amely talán a kívánatos közmegegyezés egyik lehetséges mércéje is lehet. TGM-től viszont sokszor viszolygok, és utalnék arra, hogy miközben Spiró kinyilatkoztatott magyar író-önképét gyalázza, ez az ember annyi idegen szót használ, többek között a fenti írásában is, ami eleve taszító. Csapnivaló az a közíró, aki nem tud szépen, magyarul, érthetően, tömören fogalmazni. Pedig nem "Mucsán" születtem és nevelkedtem, megjegyzem az ottaniak is emberek, és magyarok. TGM sokszor emlékeztet a könyörtelen, gyűlöletteli, átkozódó ótestamentumi prófétákra, egyes esetekben a terrorista bolsevik komisszárokra, és ez most már nagyon idegesítő. Ilyen stílussal, szellemiséggel, szinte elmebeteg módon ne tessék roppant érzékeny közügyekben megszólalni kérem!

    • Avatár

      Nem kell ezt túlragozni, TGM azt utálja Spiróban, hogy vele ellentétben tud írni. Ennyi, meg egy bambi.

    • Avatár

      Nem szabad elfelejteni, hogy TGM aktív liberális politikusként bábáskodott a rendszerváltás idején. Majd anarchoszindikalista lett, majd zöld. Most éppen nem tudom milyen gúnya van rajta, de elhiszem, hogy mindegyiket halálos komolyan gondolta - egy ideig. Ezek ismeretében szoktam élvezni a stílusbravúrjait. Ezt az írását is nagyon szórakoztatónak találtam, miközben egy percig se értettem vele egyet.
      Vele szemben, Spiró soha nem politizált, még tanácsadói szerepet sem vállalt soha, ellenben ismeri a térséget, és véleményében következetes.
      Ha valaki hallotta a Mindentudás Egyetemén tartott előadását a Fogság című regényéről, meggyőződhetett a széleskörű felkészültségéről, tisztánlátásáról.

      • Avatár

        TGM marxista, éljenek a halott csődelméleteket imádó Bogár Lacik!!!!

      • Avatár

        Ez
        a vitriolos TGM. Sajnos gyanus, hogy személyes hiúság és sértettség is vezette a tollát. Persze egy rendszerváltó nem szívesen látja, és egyenest rágalomnak tekintheti, hogy a rendszerváltás "le lett volna zsírozva". Pedig Spiró szerintem nem vádolja a rendszerváltó értelmiséget, inkább tán naívnak tartja. Mint a népet, mely netán azt hiszi, hogy Orbán küldte volna el az orosz csapatokat...

        Illemtanárként is találkoztunk már vele, engem az bosszantott a leginkább. Ahogy a helyes kondoleálás
        szabályaira tanította bunkó miniszterelnökünket, nyilvános levelező tagozaton. Akkortájt más Orbán-kritikát nem 
        fogalmazott meg, ami még hajmeresztőbbé tette a felszólítást: Orbán vigyen virágot a rendőrségi fogdában agyonvert erdélyi férfi sírjára. orbán persze ezt röhögeve teljesítette, amúgy is imád koszorúzni... - a rendőrség meg maradt, amilyen. Struktúraváltozásról nincs tudomásunk.

        TGM szereti
        a patetikus hangvételt, ami sokszor elviselhetetlen vagy röhejes - ahogy odaállt az egyetemisták mellé, mint vezető nagyapó... De ugyanennek a patetikusságnak olykor van jó oldala is. Idézem egy Kálmán Olgának adott interjúból: "Reményt az 
        ad, hogy ameddig lehet, fönntartjuk és felmutatjuk a szabadság és az 
        egyenlőség gondolatát. Nem hagyjuk magunkat, akkor is, ha kevesen 
        vagyunk, akkor is, ha gyengék vagyunk, fönntartjuk a folyamatosságát a 
        magyar szabadsággondolatnak, 1918-nak, 1945-nek és 1989-nek. Ezek a 
        mieink, ezeket nem lehet tőlünk elvenni. Lehet, hogy hosszú, rossz 
        évtizedekre kell felkészülni.... Amennyiben erkölcsileg épek akarunk 
        maradni és fenn akarjuk tartani a szabadság kultúráját, annyiban 
        higgadtan, de makacsul és lankadatlanul kell ismételnünk közhelyeinket." Ez jó program.

        Végül: a Spiró-kritikát egy mellőzött, nagyon okos ember írja, aki nem is tudja eldönteni, vágyja-e, hogy szava legyen, vagy mélyen megveti, akiknek beszélhetne.

        Spiró is szeret meghökkenteni, ráadásul művelt - TGM nem gondolhatja magát különbnek. S hát igen, fantasztikus regények kerünek ki a kezéből.
        10 Std. · Gefällt mir

        meg több
      • Avatár

        igy van. a Fogsag raadasul nem a "Kadar-kori" regénye, ugye, tgm

      • Avatár

        Azt meghallgattam volna. Miközben éppen most olvasom másodszor a Fogságot, és ha lehet, még jobban lenyűgöz.

    • Avatár

      röviden: manapság, (köbö) Spiró lett a kedvenc magyar (politikai) gondolkodóm, sajnos nincs nagy választék ebben az országban.

      Spiró - én kivétel nélkül így tapasztaltam - elképesztően nagy tudású (mindezt szerényen, maximálisan) egyenes, 100% sallang és félrebeszélés és bullshitmentes, - (köz)érthető, pontos/éles & tömör, de úgy, h a gyerek benne marad abban a bizonyos fürdőkádban......

      ritka kincs ebben a zelb@szott országban, momentán Zorbanisztánban...

      elnézést a nagy nyalásér, de ő NEM PUTYIN (vagy sz.póművész, ld sok "hon" ill. "ön"-atyáinkat), NEM ILLIBERO, NEM UNORTODOX, csak egy FÜGGETLEN, szekértáboroktól mentes TISZTÁN és ÉLESEN gondolkodó
      ember, azaz itt egy megmagyarázhatatlan rendszerhiba, egy anomália, sajnos...

    • Avatár

      tgm humortalan, smokk figura, raasaul most meg savanyu a szolo is

  • Avatár

    Valamikor élvezettel olvastam TGM elemzéseit, meglátásait. Mára sikeresen kigyógyultam belőle, ugyanis nem maradt más mint egy megsavanyodott, egykori önmagát sokszor megtagadó, megcáfoló szószátyár vergődése. Ami Spirót illeti, régen is és most is élvezettel olvasom, a leközölt interjú is egy élmény volt. Ő maradandót alkotott, TGM könnyen felejtődik majd, nem sok marad utána. Vannak emberek akik nem tudnak szépen öregedni.

  • Avatár

    Már régóta szkeptikusan nézem a SZŐRÖS ÉS RONDA MÁSNAPOS PRIMADONNA nevű entitás kulturális és politikai szereplését. Ennek az entitásnak a tekintélye teljességgel megalapozatlan.

  • Avatár

    "A rencerváltás leprázása "

    Milyen igaza van a tgm-nek, amikor megvédi a "Rendszerváltás" magasztos eszméjét.

    Méghogy nagyhatalmi játszmák, stb.

    NEM IGAZ!

    Az öntudatra ébredt, "Gulyáskommunizmus" és létbiztonság helyett rablókapitalizmust, magas munkanélküliséget és több kis MSZMP-t követelő tömegek harcolták ki a dicsőséges és nagy sikerű "Rendszerváltást" és Nagy Imre (Vologya néven volt NKVD ügynök) újratemetésén zavarták el az itt felejtett Vörös Hadsereget, amely rettegve menekült az országból.

    Így volt az kérem! Mit beszél itt hülyeségeket ez a MÉLYMAGYARÍRÓ Spiro György.
    Az elkúrt rendszerváltásba senki ne verje bele kérem a csúfot. Azt mi magyarok TGM-el az élünkön kikérjük magunknak! A magyar nép soha a történelem folyamán nem volt még olyan boldog, mint a "Rendszerváltástól"

  • Avatár

    Lassan TGM leküzdi magát Bayer szintjére!

  • Avatár

    Spiró írt olyat is, amit talán később is elolvasnak. TGM nem írt ilyet, és ettől megőrül.

  • Avatár

    Az biztos, hogy TGM-nél nagyon kevés arrogánsabb közíró van. Az a gond, hogy bár a páratlan műveltség az én szememben is önérték, ahhoz azért kevés, hogy a műveltséget _teremtő_ emberek ellen vessük be érvként. Mondom ezt azzal együtt, hogy Spiró nem a kedvencem, és az interjújában elhangzottak egy részét én is felületes divatfrázisnak tartom; de TGM-nek abszolút n-u-l-l-a- alapja van magas lóról beszélni hozzá. A már többek által említett idegenszavas manír pedig természetesen csak megmosolyogtató lehet bárki számára, aki elég olvasott ahhoz, hogy ne jöjjön zavarba az efféle modorosságtól.

    Természetesen Spirónak igaza van abban, hogy a rendszerváltás nem a TGM-féle "Nagy Generáción" múlott, hanem a geopolitikai realitások átrendeződésén. Másfelől abban is igaza van, hogy sok más országban (a lengyelek mellett én az észteket emelném ki -- ja, ők TGM szerint, mivel okkal és érthető módon oroszfóbiások, bizonyára nácik, de legalábbis a burzsuj elitjük az) sokkal kompetensebben és ügyesebben vezényelték le az átalakulásokat. A kettő között nincsen semmiféle ellentmondás. Az egész kelet-európai térség egybemosásában viszont Spiró téved, minden belső különbség ellenére azért elég egyértelmű, hogy a balti és V4-es országcsoport jóval magasabb szintjén áll a politikai és a mindennapi kultúrának, mint a tőlük délre és keletre fekvő szláv-ortodox zóna országai (Magyarország is, a probléma inkább a változások _irányával_ van idehaza). Ennek elmosásához 40 év kommunizmus azért nem volt elég (noha kétségkívül többet számított 40 év a XX. században, mint 140 a XIV-ben).

    Sokkal aggályosabbnak érzem (és ha TGM ezen háborodott volna fel, megérteném), hogy a határon túli magyarok bevándorlását a balkáni kultúra térnyeréseként festi le Spiró.

  • Avatár

    Persze, hogy nem tetszik TGM-nek, hiszen mint az SZDSZ fő ideológusa, maga is hozzájárult a rendszerváltáshoz és így ahhoz is, hogy ilyenre sikerült. Tevékeny részese volt az un. kerekasztal tárgyalásoknak, ahol törvénytelenül egy oda senki által meg nem választott önjelölt és az MSZMP által odaengedett valakik eldöntötték a sorsunkat. Ebből következik, hogy a jelenlegi állami berendezkedés, minden csatolmányával nem legitim. Mert ugye, a nép beleszólása nélkül eldöntötték a az államformát (köztársaság) és ha én pl. kalifátust szerettem volna, nem volt beleszólásom. Eldöntötték a választási rendszert, az önkormányzati felállást, ami ma is egy agyrém a rengeteg semmirevaló képviselővel, csináltak egy felesleges elnököt, alkotmánybíróságot, stb. Ja, hogy aztán voltak szabad választások? Nyavaját voltak szabadok. A kereteket megszabták és olyan szorosra, hogy csak ők kerülhetnek be a hatalomba. Ezt a volt osztblokk más országaiban nem így csinálták, ott volt valami alkotmányozó nemzetgyűlésszerű, a Csehszlovákok eltiltották a volt pártfunkcionáriusokat a politikai részvételtől (csak az EU csatlakozáskor szüntették meg a törvényt). Megteremtették az ország szét rablásához a feltételeket. Szóval TGM-nek ideje volna egy kemény önkritikát gyakorolni, mit is tett, írt az elmúlt 30 évben.

  • Avatár

    TGM írásait mindig élvezettel olvasom, mert érdekesek. Annak ellenére, hogy már jó ideje úgy minden második megszólalása oltári baromság. Az már az én személyes balszerencsém, hogy mostanában az első megszólalásairól valahogy lemaradok,

  • Avatár

    én szintén követem Spiró és TGM írásait, interjúit is.
    és azt gondolom, hogy Spiró elég pontosan látja, érzi milyen a magyar nép manapsgá.
    nagyjából erkölcsi hulladék.
    TGM viszont abszolút nem a földön jár. ez nem véletlen, mivel komcsi lett, és egy komcsinak "hivatalból" hinnie kell a népben, mivel különben borul a logikája.
    Spirónak erre nincs szüksége.
    TGM ilyen észveszejtő baromságokat tud állítnai, mint pl hogy a rendszertváltást követő ogy választásokon a magyar nép mindig a kisebbik rosszat választotta. Ez komplett hülyeség. mind 98-ban, mind 2010--ben és 14-ben a magyar nép egyértelműen szánt szándékkal szemét behunyva a hülyítésnek ült fel.

  • Avatár

    Vazze, TGM! Spiró interjúja valóban közelített a faék-egyszerűségű gondolatmenethez, és ezért lett belőle kínos gondolat-menet. A magyar irodalom-kritikáról tett szösszeneteidben sok az igazság (különösen a középszerű irodalmi műveink ál-esztétikai apoteózisát illetően) . DE!

    Még akkor is kínosan erős túlzásokkal élsz a Kádár-kor irodalmi színvonalát iletően, ha beleveszem, hogy nagyon felcseszte benned az ideget Spiró, és kontrasztosan akartál fogalmazni.

    Mert rögtön bedobod ezt a "magyaríró" izét, ami csak sértegetésre jó, másra nem. Nem is beszélve arról, hogy ezzel sok kiváló színvonalú magyar könyvet és szerzőjét dobod a kukába. A magyar irodalom történetében még soha nem volt annyi szerzőnk, aki világszínvonalon írt, mint manapság (weltliteratur). Olvasnak minket. (Hogy magának a világ irodalmának színvonala milyen a korábbiakhoz képest, képezheti vita tárgyát).

    Ami Spirót illeti: kétségtelen, hogy amikor közéleti dolgokban nyilatkozik meg, nos, hát nem éppen thomas manni színvonalon teszi (sem nem nádaspéteri cizelláltsággal, engedjük meg ezt is), de had ajánljam figyelmedbe a Fogság (igen jó és nagy regény, bizony!) mellett Messiások című nagyregényét (és nagy regényét), ami szintén Az Ikszekhez fogható remeklés!

    Valóban idegesítően primitív beszélgetés volt ez Spirótól, de nem kellene hagyni, hogy ez maradjon a szint. Mert újra és újra el kel ismételned ami volt, Törzsi fogalmak szerint, közérthetőbben, de nem spirói primitivizmussal..

  • Avatár

    TGM ezen írásával a következő a probléma:

    bárzsing (nyelőcső)
    szubtilis (finom, gyengéd)
    kontrafaktuális (tényellentétes)
    ummant (értem, hogy mit akar vele mondani, de annyi értelme sincs, mint a "Tá libe, Tutá libe"-nek, de az legalább a helyén van)
    fioritúra (ékesítés, zenei cifrázat)

    Mindemellett se nem (köz)érthető, se nem pontos (éles), és a legkevésbé sem egyértelmű. Cserébe öncélú és inkább az autofelláció irányába mutat, semmint másokkal is megértetni, mi is a problémája Spiró írásával.

    Mondom mindezt úgy, hogy én se értek egyet Spiróval.

    • Avatár

      Es ezen kivul me'g a kovetkezo baj is van TGM irasaval. Nem tetszik neki, hogyan ir Spiro a rendszervaltasrol, es erre azzal valaszol, hogy becsmerli az utobbi 25 ev magyar (es francia) irodalmat. Micsoda viselkedes ez? Mintha valaki azt mondana, hogy az en konyveim rosszak, es en arra azt felelnem, hogy az illeto nagyon rosszul focizik.

  • Avatár

    Menj haza, TGM, részeg vagy. Ilyen butaságokat nem kéne megjelentetni a HVG-ben, a kocsmában hőzöngj. Szerencsére ez az első faszság, amit olvastam tőled, a többi jó volt.

  • Avatár

    Egyszer a világ összes rádiójában bemondták: "Szégyeljétek magatokat!". A világ összes embere elszégyelte magát. Kivéve TGM.

  • Avatár

    T. G M. írásait, értelmes ember nem
    olvassa. Ő egy „világmegváltó örült”. Spiró olvasó vagyok, és anélkül,
    hogy ismertem volna életét, és pályáját. Egyszerű, könyvet szerető emberként
    állítom, T. G. M., Spiró György lába nyomába sem érhet. Mindannyian jobban
    jártunk volna, ha marad a romániai "emigrációjában". Ott jobban
    viselik az őrülteket.

    • Avatár

      Azért csak "hős" volt valamikor TGM, de hát az idő vasfoga - 
      ha jól számolom 67 éves.... De adjuk meg neki, ami jár
      Igaz, van akin nem fog ennyire az idő, pl Heller Ágnes egész jól bírja 85 évesen, engem pl ő sokszor lenyűgöz.
      Spíró elleni "szofisztikált" kirohanása számomra úgyanúgy értelmezhetetlen, mint Merkelnek (és nekem) az illiberális demokrácia.
      Bár gyanítom, hogy ebben egyetértünk TGM-mel.
      Néha elég ütősen és ironikusan fogalmazza meg a gondolatait, de ez most nem az a kategória

  • Avatár

    Na TGM, jól tökön lőtted magadat!

  • Avatár

    "Már régóta szkeptikusan nézem a MAGYARÍRÓ nevű entitás kulturális és politikai szereplését. " Én elhiszem, hogy Tamás Gáspár Miklósnak Spiró nem szimpatikus, vagy nem ismeri el valamiért, de ez a kávéházi dáma stílus, ahogy megnevezi, nem arra enged következtetni, hogy ő értelmes ember, hanem arra, hogy egy vérig sértett kispolgár szintjén áll neki vitatkozni.

    Elég szomorú, hogy még mérvadónak tartják, vagy gondolják néhányan. Őszintén, a tököm tele van a megmondóemberekkel, akik nulla vitakultúrával állnak neki másokat osztani. Ha ennyire jutja az elveiből, hogy még normálisan se tud vitatkozni, akkor köszönjük, húzza le magát végleg a vécén.

  • Avatár

    Ha jól értem, Spiró egy interjúban állásfoglalást tett, véleményt mondott a rendszerváltással kapcsolatban, erre TGM - többek között - azért írta meg a cikket, hogy személyében sértegesse az írót. Ez milyen erkölcsiség, milyen vitakultúra? Ez a mondat pedig mennyire aljas: "Esedezem, vigyázzon egészségére, még szükség lesz önre."

  • Avatár

    Szerintem TGM egy igaz ember, aki időnként felforgatja a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit. Persze, hogy sokan legszívesebben keresztre feszítenék.

  • Avatár

    Ez most nagyon bosszant. Nem az, hogy totálisan nem ért egyet Spiró-val, mert szíve joga. Hanem az, hogy 1) személyeskedik, mint írót, és mint "magyar írót" gyalázza, kb lenyomja az olvasó torkán, h Spiró mennyire NEM nagy író, vagy jó író - csakhogy ennek semmi köze a konkrét témához, amelytől S.Gy. épp lehetne gyógytornász vagy balettáncos is 2) hülyének nézi az olvasót. Látszólag pontról pontra cáfol, valójában csak kiemel egy-két elemet az interjúból, és keverve a bölcsődei gügyögést a táj- és idegen (és tájidegen ;-) ) szavakkal, nyakatekert mondatokban odabacca elénk. Nem viselem jól, ha egy úgynevezett "vitában" az egyik fél úgy viselkedik a másikkal, mintha carba se venné. Azt se, ha ugyanezzel a lendülettel az olvasókkal is így viselkedik. Nem csak azért, mert sértő. Azért is, mert én így nem tudok az érdemi mondanivalóra figyelni. Nem sok esélye volt, hogy a sok MAGYARÍRÓZÁS stb közepette valóban azon agyaljak, mi, hogyan, és miért igaz a rendszerváltást illetően.

    • Avatár

      A fő probléma nem az, hogy TGM MAGYARÍRÓZZA a Spirót, hanem az, hogy kire nézve is sértő, ha az Erdélyből ide szabadult TGM MAGYARÍRÓZZA a magyargyűlölő Spirót?

      Spiró írja:

      "Spiró György: Jönnek

      Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,

      fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból,

      csönd van. Senki se pisszen. Alantról

      kevéske hűlt költő csontujja int.

      Ó, ha gyilkolni szabadna újra,

      csámcsogva, hersegve szívnák a vért -

      miért is? ki tudja. Trianonért? -

      mered pár utcanév pici csontujja.

      Ez olyan klima: itt folyton beborul,

      ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,

      hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,

      és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,

      hogy bebizonyítsuk:

      nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

      1984

      (forrás: Mozgó Világ)"

      • Avatár

        A "magyargyűlölő" csak a plasztik magyarokban keltett reakció a fröccsöntött voltukat felemlegetővel szemben.
        Legalábbis a "vers" alapján.

        • Avatár

          Van aki jó szándékkal ostorozza a magyarságot, van aki azért, mert nem szereti őket, és ezt juttatja kifejezésre. 
          Az előbbi akár hasznos is lehet, ha tanulnak a hibáikból. Az utóbbi viszont az ostorozónak okoz kárt, mert a saját lelkét mérgezi, miközben együtt kell, hogy éljen azokkal akiket nem szeret, miközben a környezetében is visszatetszést vált ki. Vagyis saját magát rekeszti ki abból a közösségből, ahol él, és ilyen közegben nem lehet jó mindennapjait tölteni.

          • Avatár

            Van aki nem veszi jó néven nem hogy a jó szándékú ostorozást, de még a legóvatosabb kritikát sem amiatt, hogy játszótéri keverék voltát azzal feledtetné, hogy kiemel egy nálánál játszótéribbnek látszó, vagy netán csak a magyar halmazon kívüliekkel nem felsőbbrendű maskarába bújva huzakodó, "csoportot", oszt' magát, hitványságától függetlenül, füléjük helyezve rögtön adekvát megoldást is javasol a "probléma" megoldására:
            "A felét kiirtani, a felét kényszermunkára."
            Aztán persze a magyar nemzet elleni támadásként szeretné láttatni, hogy utálják mint a szart a valódi magyarság tudattal rendelkezők.

LAST_UPDATED2