Az ember gyomra görcsbe rándul a „négyfős banda késsel fenyegetve vette el a kamaszfiú értékeit” meg az „otthonában gyilkolták meg az idős asszonyt a brutális támadók” – jellegű hírek hallatán, és nem csak a tehetetlen düh miatt.
Mint egy nyeretlen sorsjegyet, úgy hajította el a politika Pásztor Albertet, Miskolc város vesztes polgármester-jelöltjét. Vasárnapi évértékelőjében Gyurcsány Ferenc még egy formás galacsint is gyűrt belőle, mielőtt laza hárompontossal a szemétkosárba küldte.
Persze a gesztus megfelel a politikai logika szabályainak. Pásztor Albert 9 százalékkal alulmaradt riválisával szemben, így politikai hullának számít. Azt pedig már a dakota Orbán is megmondta: ha megdöglött alattad a ló, le kell szállni róla. Épp ezért nem is futnánk most álszent köröket: nem kenyerünk sem a képmutatás, sem a mellébeszélés ezen a blogon. Hiba lenne azonban a fürdővízzel a gyereket is kiöntenünk.
Rövid emlékeztető: Pásztor Albert rendőrkapitányként egy 2009-es sajtótájékoztatón beszámolt tapasztalatairól, miszerint Miskolcon az előző két hónapban az utcai rablások mindegyikét cigányok követték el. Elmondta: az utcai rablók „buszmegállókban, járdán támadtak meg járókelőket. Az elkövetők sok esetben erőszakot is alkalmaztak. Volt akit kézzel, volt akit bottal ütöttek le. Táskákat, mobiltelefonokat, pénztárcákat vettek el az áldozatoktól."
A nyilatkozat után Bence József leváltotta Pásztort, ami hatalmas felzúdulást okozott Miskolcon: a rendőrkapitány védelmében egységesen kiállt Káli Sándor polgármester (MSZP), a városi Fidesz-KDNP frakció, a Jobbik, valamint az SZDSZ (!!!) miskolci szervezete. A miskolci SZDSZ-elnök még oda is szúrt egyet: „a helyzetet nem Budapestről kell megítélni, Miskolcon kell élni, és megtapasztalni ezeket a viszonyokat.”A Független Rendőri Szakszervezet pedig azt írta: „Pásztor Albert nem tett mást, mint kimondta a város lakói és vezetői előtt közismert tényeket. Nevén nevezte azokat a jelenségeket, melyeket a miskolciak nap mint nap maguk is tapasztalnak." Az össznépi felháborodás hatására másnap visszahelyezték tisztségébe Pásztort.
A helyzet ma, 5 évvel később semmivel sem reménytelibb. Az ember gyomra görcsbe rándul a „négyfős banda késsel fenyegetve vette el a kamaszfiú értékeit” meg az„otthonában gyilkolták meg az idős asszonyt a brutális támadók” – jellegű hírek hallatán, és nem csak a tehetetlen düh miatt, hanem mert pontosan tudni előre, hogy egy szűk véleményformáló kör hogyan fogja elhazudni a tényeket és szalonképtelen, aljas rasszistának beállítani mindenkit, aki azt meri állítani: nincs ez így jól és valamit nagyon elrontottunk az elmúlt 25 évben.
Emberek milliói mesterséges gondolati zavarban vannak tartva: miközben a saját szemükkel nap mint nap látják a cudar valóságot (az utcán, az iskolában, a szomszédban, a villamoson, a távolsági buszon, stb.,) azonközben a média, az értelmiség és a politikusok egy teljesen más világról mesélnek neki, ami homlokegyenest szembemegy a tényleges tapasztalatokkal.
Óriási szakadék tátong a ránk erőszakolt píszí világmagyarázat és a naponta megélt valóság között, ez pedig feloldhatatlan feszültséget generál a fejekben. Egyszerűen nem lehet úgy nyugodtan élni, hogy az embert hülyének, rasszistának, szalonképtelennek bélyegzik csupán azért, mert tényszerűen beszámol az érzékszervei által tapasztalt valóságról. Ez nonszensz és tűrhetetlen.
A baloldal legalább egy évtizede szenvedi a hazug beszéd következményeit és képtelen kilábalni saját elhúzódó válságából. Az emberek elpártoltak tőle, hiszen ha a cigánykérdésben képesek ekkorát hazudni, mi rá a garancia, hogy a politikai agenda összes többi ügyében őszintébbek? Ezzel párhuzamosan a semmiből egymilliósra duzzadt a Jobbik tábora, jelentős részben a kiábrándult baloldali szavazóknak köszönhetően.
Ne felejtsük: szegény, vidéki emberekről beszélünk, akik többségükben nem rasszisták. „Csupán” létükben és biztonságukban veszélyeztetett állampolgárok, akik egy hatalmas vészjelzést küldtek az őket magukra hagyó demokratikus pártoknak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: emberek tömegei annyira súlyosnak ítélik a cigány-magyar együttélés problémáját, hogy szegényként is hajlandóak a rezsicsökkentő Fidesz ellenében (!) a Jobbikra szavazni.
Teljesen világos tehát, hogy az eddigi cigánypolitika zsákutcába jutott és érdemi korrekcióra van szükség. Új diagnózis, új szemlélet, új megoldások kellenek. „Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat”, hogy klasszikust idézzünk.
Egy tisztességes és őszinte baloldalra van szükség, az eddigi sunyi és hazug helyett. Ennek az új baloldalnak pedig el kell fogadnia néhány evidenciát, amiben az általa képviselni óhajtott nép már régen konszenzusra jutott.
1.) A magántulajdon joga szent és sérthetetlen. Ez a legalapvetőbb liberális elv, demokráciánk alapja. A társadalmi szerződés lényege szerint én lemondok a hatalmamról az állam javára, ő cserébe megvédi a jogaimat, legelsők közt a magántulajdonhoz való jogomat. Nincs bagatellizálás, nincs trükközés az értékhatárral, nincs hivatkozás a „megélhetési bűnözésre”. Zéró tolerancia a tolvajokkal szemben.
2.) Senkit nem menthetünk fel a tettei következményei alól a körülményekre hivatkozva. Ha így teszünk, azzal a szabad akaratot és az egyéni felelősséget kérdőjelezzük meg. A „szegény körülmények áldozata”-szövegekkel pont a leendő bűncselekményeknek ágyazunk meg és a jogállamot rohasztjuk szét. Az elkövetők helyett pedig az áldozatokkal vagyunk szolidárisak ezentúl.
3.) Bőrszíntől függetlenül mindenkinek meg kell tennie annyi erőfeszítést a saját boldogulása érdekében, amennyi az életerejéből és a szabadidejéből kitelik. Senki nem alapozhatja a megélhetését hosszú távon a másik ember munkájának a gyümölcsére. Életerős fiatalok nem élhetik le a teljes életüket értéktermelő munka nélkül és nem örökíthetik át ezt a mintát a felnövő generációnak. A szolidaritáson alapuló juttatásokat csakis úgy lehet elfogadni, ha az igénybe vevők nem élnek vissza vele.
4.) Lehet bármilyen toleráns és nagylelkű a többségi társadalom, a cigányság problémás részének változása nélkül soha nem fogunk kitörni. Ha a gyerekek nem járnak iskolába, otthon nem írják meg a leckét, ha nem szereznek szakmát, akkor feneketlen zsákba szórtuk a pénzt. Az elvárások nélkül osztogatott pénzek kora lejárt. A rászorulóknak természetesen minden segítséget meg kell adni, de meg kell követelni, hogy ők is megtegyék a tőlük telhető maximumot.
5.) Az egzisztencia nélküli gyerekvállalás az elképzelhető legnagyobb felelőtlenség: a nyomorba születendő gyerekkel és az eltartására kötelezett társadalommal szemben egyaránt. A gyerekvállalás szabadsága csak a gyerek felnevelésének felelősségével kéz a kézben járhat. Az oktatásnak, az adózási rendszernek, a szociális juttatásoknak egyaránt ezt a szemléletet kell tükröznie. 15 évesen nem babakocsit tolunk, hanem az iskolában tanulunk, hogy legyen jövőnk. Másképp a nyomor továbbörökítésének láncát soha nem szakítjuk meg.
+1 fontos megjegyzés: Ha egy kicsit is komolyan vesszük, hogy egy nyugati mintájú demokráciát építünk itt, akkor természetes, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés olyan tulajdonsága miatt, amiről nem tehet, ami veleszületett. Nem vagyunk rasszisták, a rasszizmus ugyanis azt jelenti, hogy a származás alapján olyan negatív tulajdonságokat kötünk egy etnikumhoz, amely tulajdonságokelválaszthatatlanul az adott etnikum sajátjai lennének. Ilyen azonban nincs, a rasszizmus hülyeség. Nem igaz, hogy a cigányok eleve ilyenek vagy olyan lennének, megváltoztathatatlan módon. Pont az ellenkezőjét állítjuk, mint a rasszisták: mindenki a saját sorsának alakítója, mindenki megváltozhat, sőt szükséges is a változás, és vannak is jó példák a változásra, gondoljunk csak Uszka vagy Cserdi példájára.
Ha ezt a néhány evidenciát, melyben az emberek 90 százaléka pártállástól függetlenülegyetért, egy új baloldal hangsúlyosan és hitelesen felvállalná, a mögé felsorakozó társadalmi bázissal hónapokon belül elkergethetné az országot maffiamódszerekkel lerabló Fidesz–garnitúrát.
De fordítva is igaz: amíg a baloldal továbbra is a megbukott dogmáikba szerelmes szociológusoknak akar megfelelni, a valóságról való beszéd privilégiumát pedig átengedi az ellenfélnek, addig fölösleges bármiféle kormányváltásról ábrándozni.
A népet ugyanis nem lehet leváltani, az emberek pedig már csak ilyen konokok: van merszük a létező problémák megoldását elvárni a politikusoktól.
p.s.:
Már rég itt volt az ideje ennek az önkritikának,
csak ezt ne tekintsük megkérdőjelezhetetlen axiómának:
Ha egy kicsit is komolyan vesszük, hogy egy nyugati mintájú demokráciát építünk itt...
Ha egyebet nem, Madách Tragédiájának görög jelenetét elég ehhez ismerni!
Vagy, aki nem tanulmányozta Arisztotelészt a demokrácia-oligarchia kapcsolatról,
annak egy elég jó kiindulópont lehet a következő vicc is:
Zsidó gyerek kérdi apját, hogy mi a demokrácia.
Amikor mi nyugodtan gazdagodhatunk a többség rovására - feleli apja.
- És akkor mi az antiszemitizmus?
- Amikor az emberek ez ellen tiltakoznak...
És még egy idézet, ami a cikk főtémájához is szorosan kapcsolódik:
Kossuth Lajos: "A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel - kiknek közepette - mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba - él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz csak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a korcsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nincs azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nincs egy csalás, nincs egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna."
(N.J.)