"Herman Ottó nem volt céhbeli zoológus, amit ugy kell értenünk, hogy nem ment át a zoológiai disciplinák egységesen kimüvelő hatásán és nem szerezhette meg a zoológiai ismereteknek azt az alapját, mely rendes körülmények közt a sikeres, önálló munkásságnak elengedhetetlen föltétele. Ámde reá e tekintetben sem lehet a szokásos mértéket alkalmazni, mert, ámbár autodidakta volt, akinek önszerezte ismeretkörében mesés értékek mellett itt-ott nagyobb hézagok is akadtak, ez utóbbiakat bámulatos könnyüséggel tudta kitölteni, vagy legalább áthidalni. Ezt pedig szinte öntudatlanul, őserejü zsenialitásával érte el, mert elméjének élessége mellett, ha tudásában valamilyen hiányt vett észre, nem nyugodott, mig azt tökéletesen ki nem egyenlitette; ha pedig az összefüggések hosszu sorozata miatt nem tehette, akkor - a lángelmék rendes szokása szerint - uj magyarázattal, vagy elmélettel tudta a szükséges kapcsolatot létrehozni. Ilyen esetekben nagy segitségére volt gazdag képzelőereje, ugy hogy – ha nem is mindig – szinte ösztönszerüen fején találta a szöget.”
– Méhelÿ Lajos
Miért írunk magyarul? Amikor Brehm Alfréd, Az állatok világa híres könyv szerzője 1879-ben Budapesten járt, sehogy sem akarta elhinni Herman Ottónak, hogy akékcsőrű kacsa nálunk is költ a Mezőségen. Csak a bemutatott pelyhes fiókák győzték azután meg. – Hát miért nem publikálja ezt – kérdezte – hiszen ez nagyszerű! – Régen megtörtént már. – Hol? – A Magyar Akadémia kiadásában. – Magyarul? – Igen. – Hja, akkor el van veszve. Miért nem írnak önök németül? – Én részemről azért nem – felelte Herman Ottó tréfásan, mivelhogy nagy híve volt különben a többnyelvű publikálásnak, – mert többet akarok tudni a németeknél. Mi tudniillik mindent tudunk, amit a németek írnak s azon kívül még azt is, amit magyarul írunk s amiről, mint ezt a ruca is bizonyítja, a németeknek fogalmuk sincsen. (Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete)
Vadgalambpör: Gyulai Pál költő, nagy kritikus, egyetemi tanár és a Főrendiház tagja, aki jó barátja volt Görgey Artúrnak és már csak ezért is éles ellentétben állt Kossuth személyes barátai közé tartozó Hermannal. 1887-ben Az erdei lak címmel verset írt a Budapesti Szemlében, melynek első két versszaka így hangzott:
Kies völgy, a Bükk tövén,
Egy kis házban tanyázom én,
Mohos sziklák, erdők védik,
Bár lakhatnám itt mindétig.
Csendes hely, csak a patak zúg,
Erdőn csak a vadgalamb búg,
Reggel ébreszt, este ringat,
Világ zaja ide nem hat.
Herman Ottó nem tűrte el, hogy Gyulai valótlant állítson, ezért kemény hangvételű írása így replikált a Budapesti Hírlap hasábjain: „Gyulai a Hámorban ott is megbúgatja a vadgalambot, ahol nincsen; mert nem is lehet.” „… A költeményből kivehető, hogy a szóbanforgó erdei lak a borsodmegyei Hámornak úgynevezett alsó részében ama sziklaszoros alatt áll, amelyből a Szinva-patak kitör és sziklákon, eséseken át bukva, zúg a védő erdők pedig arra a részre vonatkoznak, amely a Fehérkő-lápa lejtőjéhez és az úgynevezett ’Puskaporos torony’ sziklagáthoz tartozik. A költő nem szabatos, amikor a ’Bükk tövéről’ beszél, mert a Bükk az egész hegység földrajzi neve, amelynek ott a lába, ahol végződik, így tehát ott a töve is s így nem fedi az Alsóhámor helymeghatározását. Mert a Hámor lehet a Bükk ölén vagy méhében, de tövén soha. Itt az Alsóhámorban pedig a vadgalamb elő nem fordul, tehát nem is búg s így reggel se ébreszthette, este se ringathatta Gyulait.
 
|
HERMAN OTTÓ ÉS A ZSIDÓKÉRDÉS
. A tiszaeszlári nagy per idején jelent meg a Pesti Naplóban Schwartzer Ottó-nak, a neves elmegyógyásznak egy cikke: "A zsidóüldözés és az elmebetegségek" cimen, amelyben kifejti, hogy szanatóriumában már hat zsidó áldozat vétetett fel, akiknek a zsidóüldözéstől való félelem vette el az eszét. "Dőljön romba - irja Schwartzer - a kereszténység és a zsidóság között létesitett otromba kőfal, mely lehetetlenné teszi a józan elemek egyesülését".
Herman, aki egyik kezét mindenkor a magyar társadalom pulzusán tartotta, figyelve annak lüktetését, az antiszemita mozgalom mélyére is letekintett és habozás nélkül kifejtette álláspontját két hosszu cikkben az Egyetértésben; német forditása röpirat alakjában jelent meg.
"Az a pont - állapitja meg cikkében - amelyben ma a szemitizmus az antiszemitizmussal összeütközik, az az anyagi érdek, a létért való küzdelem... Nem a keresztény Kant harca ez a zsidó Spinoza ellen, hanem a "létért való küzdelem" a szó legridegebb s leganyagibb értelmében. Ahol pedig ez a harc felüti fejét, ott az emberben is felülkerekedik az állat: ott a szenvedély vaksága az erőszak brutalitásával karöltve jár...
A zsidóság a civilizált világot alkotó társadalmi egységek között a képzelhető legtisztább faj s mint ilyen szükségképpen határozott tipussal, jelleggel és hajlamokkal bir...
Faji tisztaságát biztositották vallástételei, melyek tiszta és tisztátalan embert különböztetnek meg..."
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
"... a modern államban a törvényhozás egy szavával rögtön megváltoztathatta ugyan a zsidóság helyzetét; de azokat a tulajdonságokat, amelyeket számos emberöltő könyörtelen nyomása fejlesztett, azokat rögtön, a zsidóság zömében megváltoztatnia nem lehetett, mert ezeket a fejlődés hozta létre s csak fejlődés enyésztetheti el...
A civilizált államok sorban, bár nem tökéletesen, de megtették a magukét; Magyarország is. Megadták a zsidóságnak a polgári jogok összességét, megnyitották előtte a pályát; a földbirtok szerzésre való joggal együtt tehát megadták a megtelepedettség minden attributumát és föltételét.
Ami még különösen nálunk hátra van, az a fajvegyülés egyik föltétele: a házasság szabadsága... Ami ekkor még hátramarad, az már csak a felekezetiség szinét fogja magán viselni...
S most megforditjuk a kérdést, t. i. mit tett eddig a maga részéről a zsidóság és mi az, amit még tennie kell, hogy a kőfalnak az ő részéről még fennálló maradványát elenyésztesse?
A haladó, neolog zsidóság »viselkedésében, családi életében, étkezésében közeledett a társadalom más részeihez«... de »tulnyomóbb számban csak bizonyos életpályát választ, tehát nem osztozik minden téren az állam fenntartás munkájában, legkivált pedig nem az őstermelésben... a zsidóság legelőbbrehaladott része is a modern állam keretében egészben véve kasztszerü jelleget ölt...«"
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
"Az orthodox párt a modern államban, amelyben a zsidóság egyenjogusitása már tény, mégis ugy viselkedik, mint azokban az államokban, ahol az elnyomatás még ma is fennáll... Minthogy pedig teljesen a »tiszta és tisztátalan« emberről szóló abszurd tan terén áll, a vele nem azonos elemet nem is tekintheti más szempontból, csupán saját haszna szempontjából s ez nem is lehet másképpen, mert valami magasabb etikai rugó, mely legalább a »nemzet« fogalmáig emelné fel, nem is létezhet, mert nem fejlődhet benne - az »emberiség« fogalmáról nem is szólok.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A rendszer, amelyet a zsidóság kivált az őstermelőkkel való üzletvitelben alkalmaz...: lekötelezni és kihasználni.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A zsidó tudomást szerez a vagyoni állásról s azután a vagyoni állás erejéig könnyen hitelez...
A kölcsönzés vége mindig az, hogy az őstermelő idővel saját birtokának voltaképpen csak tiszttartója, mert a jövedelemmel nem ő rendelkezik.
Ez a módszer az emberi gyarlósággal számol, arra van épitve s éppen ez a gonosz benne".
Ilyen objektiv megállapitások, hideg boncolás vezették e nálunk oly kényes kérdés megvilágitásában - később azonban mind inkább és inkább hajlott az antiszemitizmus felé. De ennek fegyvere ne az erőszak, hanem a munka, a gazdasági verseny legyen.
1884. évi szegedi beszámolójában elmondja azután az antiszemitizmus kérdésében elfoglalt álláspontjának végső következtetéseit is:
"Minthogy a zsidóvallás a törvénybe bevéve nincsen, követeltem, hogy nyilatkoztassa ki nyilvánosan hitágazatait, szervezze egyházát, papjainak oktatását; követeltem továbbá, hogy bizonyos megkülönböztető valláserkölcsi szokásokról, jelesen a tiszta és tisztátalan emberről szóló tanról mondjon le s ne csak szinleg, hanem valósággal álljon a magyarság történelmi és erkölcsi alapjára; szóval adja meg a valóságos beolvadás föltételeit a maga részéről is.
Végre követeltem, hogy a zsidóságnak idegen országból való beözönlése bizonyos időre teljesen megszüntettessék, a település törvény által szabályoztassék, amivel azt akartam elérni, hogy zsidóságunk kiforrhassa magát.
Mondhatom, hogy ez érdemben tartott beszédeim ugy a törvényhozásban, mint a pártban, sőt országosan s a külföldön is hatást keltettek; de kiszólitották ellenem a zsidóság és az antiszemiták féktelen haragját. De éppen, mert zsidó és zsidóellenes egyaránt támadott reám, ugy gondoltam, hogy álláspontom helyes s igy ma is megmaradok követeléseim mellett.
A zsidóság velem szemben azt állitja, hogy vallása ősrégi, annak hitágazatai ismeretesek, kátéja százával van s az egész az ó-szövetségen nyugszik.
Elismerem a vallás régi voltát, de a hitágazatok, ahány rabbi magyarázza, annyifélék; a káték különböznek a szerzők felfogásához képest s ami az ó-szövetséget illeti, azt mindenki, aki ismeri, tudja, hogy ez egy tenger, amelyben akad sok drága, igaz gyöngy, de akad abban nagy számmal ragadozó cápa is.
Ám a katolikus és protestáns felekezetek is a szentiráson alapulnak; de kiszedték a tenger gyöngyét s igy emberileg tiszta alapot teremtettek; azt, hogy miként élnek vele, nem bolygatom; de az alap tisztaságát mindenkor vitatom.
A zsidók világi és egyházi sajtója követeléseimért ádáz támadást intézett és intéz ellenem; ám legyen".
A zsidókérdésben elfoglalt és objektiven megokolt álláspontja meg is szerezte számára a középuton haladók közös sorsát: ugy a zsidóság, mint az Istóczyánusok, az 1884. január havában csoportba verődött antiszemita párt, egyaránt támadta. Pedig álláspontja a 80-as évek "letünt nemzedékének" szintiszta, nemes veretü, a nyugati parlamentarizmus retortáján leszürt liberálizmusán nyugodott. Három forradalmat ismer január 31-iki beszédében: a krisztusi forradalmat, amely az emberiséget a zsidó hit feudalizmusától mentette meg az igazi emberszeretet jegyében, a protestantizmusnak a lelkiismeret szabadságáért megvivott forradalmát és a francia forradalmat, a föld és a birtoklás feudalizmusa ellenében. - Ezentul már a békés evolució következzék a romboló revolució helyett.
FORRÁS:
HERMAN OTTÓ
AZ UTOLSÓ MAGYAR POLIHISZTOR ÉLETE ÉS KORA
IRTA
LAMBRECHT KÁLMÁN
http://mek.niif.hu/04300/04326/html/index.htm#8.
|
| LAST_UPDATED2 |
magyar dokumentumfilm, 2014 
Leírás
Dokumentumfilm korának egyik legnagyobb természettudósáról és politikusáról, halálának 100. évfordulója alkalmából. Célunk méltó emléket állítani Herman Ottónak és egyben példát mutatni a mai nemzedéknek, hogyan lehet egyetemes értékű tudományos és politikusi életművel a nemzeti közösséget szolgálni.
Egyéb epizódok
rendező:
operatőr:
szerkesztette:
17:30, Kedd (július 14.)Duna World
***********************************
|
