Payday Loans

Keresés

A legújabb

"Bűneiért bünteti Isten a magyar népet" PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
2014. december 18. csütörtök, 22:29

 

 

Őze Sándor

"Bűneiért bünteti Isten a magyar népet"

Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. századi nyomtatott egyházi irodalom alapján

TARTALOM, ELŐSZÓ

 



Tartalom


BEVEZETŐ ŐZE SÁNDOR KÖNYVE ELÉ (Benda Kálmán)

I. A BIBLIAI PÁRHUZAM
1. AZ ORSZÁG POLITIKAI HELYZETE
2. ELEMZÉSI SZEMPONTOK

II. BŰNÖK
1. A FŐBŰNÖK
2. SZOCIÁLIS BŰNÖK
3. ISTEN SZEMÉLYE ELLEN ELKÖVETETT BŰNÖK
4. VÁLTOZÓ TÁRSADALOM
5. ERKÖLCSI, EGYHÁZI POLGÁRI TÖRVÉNY

III. A BÜNTETÉS: A TÖRÖK
1. A TÖRÖK MEGÍTÉLÉSE
2. A WITTEMBERGI TÖRTÉNETSZEMLÉLET
3. ESZKATOLÓGIA
4. MAGATARTÁSFORMÁK

IV. A MAGYAR MINT "VÁLASZTOTT NÉP"

V. ÖSSZEGZÉS

JEGYZETEK
BIBLIAI HELYEK FELOLDÁSA
FORRÁSOK
FELHASZNÁLT IRODALOM


Előszó

 

Történetírásunk több ízben föltette a kérdést: mi volt az a reménység, amely a XVI-XVII. századi török háborúk idején erőt adott a magyarságnak, hogy az egyenlőtlen harcban kitartson, hogy a behódolás helyett a folyton meg-megújuló küzdelmet válassza? Mi volt az a gondolat, amely a három részre szakadt ország népének kulturális és nemzeti egységét megtartotta? Volt-e a korszak közvéleményében valamilyen többé-kevésbé egységes felfogás arról, hogy ki tartozik a magyar nemzethez, s kialakultak-e a közösségi magatartás mindenkire kötelező erkölcsi normái? Hogyan látták önmagukat, lehetőségeiket és feladataikat a népek nagy együttesében, élt-e bennük valamilyen küldetéstudat egy olyan korszakban, amikor a középkori keresztény univerzalizmus mozgósító ereje már megszűnt, s a még uralkodó vallási tanítások mögött mind erőteljesebben jelentkezik a nemzeti eszme?

Őze Sándor ezekre a kérdésekre keresi a választ ebben a könyvében, nem spekulatív alapon, hanem a korszak irodalma alapján. Éveken át végzett kitartó munkával átolvasta a török harcokról szóló krónikás iratokat, buzdító verseket és hőskölteményeket, a magyar sorskérdéseket tárgyaló, ma úgy mondanánk, politikai munkákat és az igen terjedelmes vallásos irodalmat: katolikus és protestáns vitairatokat, prédikációs köteteket s a bibliás ihletből fakadó jeremiádokat, amelyek az Ótestamentum alapján értelmezik a magyarság sorsát.

A század legégetőbb magyar problémája a török támadások okozta romlás és a pusztulásból való fölemelkedés lehetősége. Hogy történhetett, hogy az erős magyar királyság egyik napról a másikra összeomlott? A kor vallásos történelemszemléletének válasza teljesen egybehangzó: Isten akaratából, aki közvetlenül irányítja a népek sorsát, büntet avagy jutalmaz érdem szerint. Ahogy a bibliafordító Károlyi Gáspár írja: "Mert ha egy hajunk szála is nem eshetik el az nagy Istennek akaratja nélkül, és az apró madárkák közül egyse nem esik az tőrbe Isten akaratja nélkül, az mint Krisztus mondja, sokkal inkább ilyen fényes és hatalmas országnak és nemes erős nemzetségnek romlása Istennek akaratja nélkül nem leszen." A török támadása tehát Isten büntetése, aki bűneiért haragudott meg a magyar népre. De mik ezek a bűnök?

 

Őze Sándor hosszú listáját állítja össze az irodalomban említett bűnöknek, amelyek részint közvetlenül irányulnak Isten ellen, részint közvetve, azáltal, hogy megsértik az általa megszabott társadalmi, közösségi rendet. Ez utóbbiban központi helyet foglal el a hatalommal való visszaélés, a szegények nyúzása, a mások rovására való gazdagodás. Isten haragjának enyhülését, a csapások, a romlás megszűnését csak a bűnök elhagyása hozhatja el. Ez a befelé forduló, bűnbánatra, önmagunk jobbítására intő szemlélet a felelősséget nem hárítja másra - a felekezetek csak később, a XVI-XVII. század fordulóján kezdik el egymást vádolni.

A bűnök meghatározásának gyökerei visszanyúlnak a korábbi korszakokba, egyes vonásai már a reformációt megelőzően megtalálhatók a szerzetesi prédikációkban. A tanulmány azonban azt is kimutatja, hogy a szociális bűnök rendszerének kimunkálása már a reformációval beköszöntő újkori fejlődés társadalmi elvárásait, erkölcseit tükrözi, s ellentétben az 1960-70-es évek elképzeléseivel, nem osztályszemléletből fakadnak. Szemléletük egyetemes, a társadalom egészét felöleli. Az egyetemességen belül azonban jelentkeznek a nemzeti vonások: a prédikátorok sohasem az emberiség egészéhez, hanem mindig a magyarsághoz szólnak, a magyar nemzetet akarják jobbítani, Isten útjára visszatéríteni.

A magyarságra nehezedő keserves sors önkéntelenül veti fel a kérdést a kortársakban: miért sújtja őket más népeknél jobban az isteni büntetés? Erre a feleletet a "választott nép" fogalmában találják meg. Ahogy korábban a zsidót, most a magyarságot érzi magához legközelebb Isten, a büntetés egyben próba is, s ha látja a helytállást, a javulási szándékot, leveszi róla a csapásokat.

Ahogy a tanulmány végső összegzésében olvashatjuk: a reformáció korának ez a teológiai eszmekörben megfogalmazott, hagyományokból is táplálkozó szemlélete kettős magatartásformát hirdet: A hódoltatott nép számára passzív belenyugvást, a bűneikért rájuk küldött zsarnok könyörtelenségének elviselését, hiszen a szenvedés kiválasztott, "szent" voltukat jelzi. Azok számára viszont, akiknek társadalmi helyzetük folytán a harc a küldetésük, kötelezővé teszi az Antikrisztus (és az őt megszemélyesítő török hatalom) elleni háborút, minden kockázat, még a halál vállalását is, a krisztusi eszme jegyében: "aki elveszti az ő életét, megnyeri azt."

Ez a kettős magatartás - mondja Őze Sándor - a megmaradás egyetlen lehetősége volt. A tényleges helyzetből fakadó, eleve reménytelen küzdelmet a napi politika szintjéből kiragadva magasabb, vallási és morális szintre emelték. A sorscsapások így megtisztulást és önbecsülést adtak, a kiválasztottság tudatából biztonság, erő és kitartás fakadt.

Őze Sándor hatalmas anyagra épített eredményei mélyen bevilágítanak a reformáció korának gondolkodásába, hozzájárulva ezzel e magunk megismerésének történelmi előzményeihez. Lehet, hogy következtetései egynémelyikével nem mindenki ért majd egyet, lehet, hogy eredményei részben vitát váltanak ki, de egy bizonyos: anyaggyűjtése, az adatok rendszerezése révén e tanulmány kézikönyvévé lesz mindazoknak, akik ennek a sorsfordító, nehéz korszaknak magyar magatartásával, mentalitásával foglalkoznak.

Benda Kálmán

Őze Sándor: A határ és a határtalan
http://mek.oszk.hu/13600/13612/



 

 

 

LAST_UPDATED2