„Fedezd fel a remény történetét! Higgy a hihetetlenben!”

Bizony nem lehetett könnyű az élete annak, aki vasárnap este a Papp László Aréna környékére tévedt autójával: óriási forgalom, lépésekben való közlekedés, esélytelen parkolás, emberek és kocsik a járdán, az úton, mindenhol. Mindezt elviselni egyébként az összes hétvégi napon, tehát még vasárnap is, szolid anyázás nélkül nem nagyon lehetett. Nem is ment. Az arénában a pénteki zártkörű és a szombat délutáni illetve esti megakoncerteket követően vasárnap is Havasi Balázs csapkodta a zongoráját, a héten már negyedszer. A döbbenetes népszerűségnek örvendő, leginkább egy Dragon Ball rajzfilmfigurára emlékeztető előadó újfent egy szimfonikus zenekarral egészült ki, hogy komoly(talan) zenéjével szórakoztassa a több tízezres közönségét.

Az immár tematikusnak mondható népnevelésben számos olyan társat fedezhet fel a néző/hallgató, akik láttán/hallatán Bartókra és Kodályra, mint sírjukban forgó turbinákra gondol az ember. Belőlük szemezgetünk.

Havasi Balázs

A név, amely 2014-re végül sikerrel asszimilálódott az ízléstelenség fogalmával és vált szinonimájává a – mondjuk így – gélszerű, határainkon túl régóta ismert crossover zenei stílusnak. Ez az irányzat az, amely során az előadók előszeretettel keresztezik általában a komoly és a modernkedő zenét, hogy végeredményként valami egészen modoros dolgot hozzanak létre. Ebben az értelemben Havasi Balázsra, mint kiváló szakemberre tekinthetünk, aki ha másra nem, arra tökéletesen alkalmas, hogy létrehozza ezt, majd globalice értékesítse. A zongorista 1975-ben látott napvilágot Budapesten, Hamar beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol pár év múlva már önmaga is tanított. “A klasszikus tanulmányok befejezése után tíz év kísérletezést követően alkotta meg senki másra nem jellemző, sajátos zenei világát.” - áll biográfiájában, amelyre, megismerve műveit, mint egyfajta “átállt a sötét oldalra” momentumként is tekinthetünk. Havasi kortárs zeneszerzőként mostani produkciójához négy teljesen különböző zenei művet alkotott, amelyekből a közel két és fél órás monumentális színpadi show-t, a HAVASI Symphonic-ot hozta létre élete eddigi legjelentősebb alkotásaként. Havasiról a 444.hu-n megjelent cikkben is olvashatsz, alapvetően egyetértünk a szerzővel.

Edvin Marton

A tiszaújlaki születésű, Csűry Lajos néven anyagkönyvezett művész népszerűségét a diszkóritmusra előadott, hegedűre adaptált darabjai alapozták meg, amelyeket playback illetve fél-playback előadásban ad elő – írja róla a wikipedia, majd hozzáteszi: extrém színpadi mozgás kíséretében. Édesapja magyar, édesanyja ukrán származású. Lajos öt nyelven beszél, magyarul, ukránul, oroszul, angolul és németül, de ezek sem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy letérítsék őt az előtte megnyílt, különös ízlésről tanúskodó zenei pályájáról. Edvin afrikai állampolgár is, Bissau-Guinea-é, csak Welsz Tamás, az azóta elhunyt útlevél-manager egy kissé elszúrta az övét.

St. Martin

“1965… Bekapcsolódtam a körforgásba, így is úgy is. A körlégzés csak később jött, bár nem váratott sokáig magára… Na de egy levegővel, víz alatt, háton, Tokajig…? Hmm… A francia-amerikai szupertüdő-légzéstechnikai gyakorlatok diákoknak, tanároknak egyaránt…, majd tudatalatti jóga. A Légzés!” - mutatkozik be Szent Martin kissé nehezen értelmezhetően a hivatalos oldalán található biográfiájában. A hasonlóan követhetetlen önéletrajzából nem igazán lehet kivesézni egyéb konkrétumot, leszámítva, hogy lemezt astma…@stmartin.hu címen lehet vásárolni. Mindenesetre internetes kutatómunkát követően sikerült kideríteni, hogy a szaxofonista 1965. január 21-én látott napvilágot Hódmezővásárhelyen Szentmártony Imre néven. Martin/Imre vendéglátós szakközépiskolát végzett, majd olyan zenekarok tagjaként járta az országot, mint a Névtelen Nulla, az Első Emelet vagy a Prognózis. A sok gyakorlás megtette a hatását, néhány himi-humi portál a szopránszaxofon hazai mestereként ír a zenészről. St. Martin muzsikája mellett fotóival és verseivel is kifejezi belső világát. Például így.

St. Martin – Az Igaz

Álomba ringat, majd elpihensz,
Képzelt képek között megy az út,
Mosoly fakad orcádon, s majd felfigyelsz,
Ez lehet egy mese: A jó, a rossz és a truth.

Szentpéteri Csilla

Íme, egy újabb zongoraművész: Szentpéteri Csilla. A komolyba erőszakolt könnyű zenei modorosság gésája is jól ismert a gejl-gála alapú showbusinessben. A hölgy Makón született 1965-ben, az iskolában zenetagozatos diákként végezte tanulmányait. A Zeneakadémián szerzett, summa cum laude diplomával a háta mögött tizennyolc éves korában szépségkirálynővé választották, majd a rendszerváltást követően a nyugati országokat járta körbe zongorájával. Az elmúlt évtizedek során Szentpéteri komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy életműve ne csak kiszolgálja, de egyben tanítsa is a totális zenei ízlésficamra gerjedő emberek tömegét. Erről tanúskodik Vivaldi Négy évszak c. művéből az áthangszerelt The Storm is az alábbi videóban.

Mága Zoltán

Mága Zoltán a hivatalos oldalán található önéletrajzát nagy lélegzettel nyitja: “Közép-Európa egyik kicsi, de nagyhírű országában, Magyarországon – mely számos értéket tud felmutatni a természeti szépségek, a művészetek és a tudomány területén egyaránt – él és alkot Mága Zoltán hegedűművész.” Saját maga szerint is virtuóz játékát, a klasszikus zene, a népzene, a popzene és egyéb irányzatok ötvözésével kialakított jellegzetes crossover jellemzi, amelyet világszerte elismernek, sőt méltatnak. A 74-es születésű művész szolnoki zenészcsalád sarja, tizenkét évesen már a Rajkó zenekar cigányprímása volt. Ahogy honlapján elárulja, ezzel szívesen dicsekszik biográfiájában. Mint egyébként szinte minden mással is, amelyet olvasva úgy éreztem magam, mintha nagyítóval bámészkodnék a hegedűművész életében. Így azon sem lepődtem volna meg, ha végül arról is megemlékezik, hogy 2001 és 2003 milyen mennyiségű vonó gyantát használt el a Japánban tartott jótékonysági koncertjein. Mága Zoltán nem veti meg a fényűzést, mint kiderült szeptemberben napvilágot látott videoklipjében is, ahol a luxury életmódot rendesen kimaxolta. A kisfilm még Szentpéteri Csillánál is kiverte a biztosítékot, így nyilatkozott az esetről: “zenészkollegám oly mértékben tesz visszatetsző, hivalkodó, ízléstelen, szociálisan érzéketlen, öntömjénező, kivagyiságtól hangos lépéseket (politikáról már ne is beszéljünk! ), hogy csak arra tudok gondolni, tán megbomlott az elméje.”

Princess

“A valóban hercegnői megjelenésű hölgyekből álló hegedűtrió egyedi crossover muzsikát játszik, amely a klasszikus és a modern zenét ötvözi.” Ó, már megint az a rohadt crossover! A 2001-ben alakult Princess együttes három hegedűhercegnőt foglal magában. A zenekar rendkívüli profizmusáról weboldaluk mellett Facebook elérhetőségük vall arról, hogy például nem derül ki, hogy kinek mi a neve. Ezzel szemben az igen, hogy egy korábban elképzelhetetlennek tűnő forradalmat csináltak a komoly és a könnyűzene szerelemházasságából, amely korábban egyetlen magyar zenekarnak sem sikerült. Ezzel a mondattal pedig kizárólag egyetérteni lehet, hiszen a hármas fogat által képviselt ízléstelenség tényleg egyedülálló. Kozsó például és parádés teremtményei a mulatós-komoly zene asszonyaihoz képest a nemzeti minimumot képezik. Az eddig öt albumot felvonultató hölgykoszorú továbbra sem tétlenkedik, az ország különböző pontjain továbbra is fel-felbukkannak a haknizás során, amennyiben épp nem pénzért takarítnak.